Satsuma

2018. június 29., péntek

Csillogás, világítás felső fokon!



Nagyon rég volt már interjú. Így kicsit rendhagyó módon, nem anyukás vállalkozósat hoztam nektek, hanem egy kicsit mást. Egy meseszép csillárokkal foglalkozó vállalkozást mutatok be nektek, ami férfias cég.

- Egy családi vállalkozás vagytok. Mióta üzemel és hogyan indult?
CANDELA Világítástehnikai családi vállalkozásunk 1985-ben indult egy saját találmány megvalósításával, majd a következő évtől, Magyarországon elsőként, elkezdtük a halogén izzós lámpatestek gyártását (először házunk garázsában). Ez a tevékenység gyors fejlődést tett lehetővé az akkori sajátos gazdasági környezetben.

A 90-es években a saját termékek mellett német, olasz, svájci cégek világítástechnikai termékeit is elkezdtük forgalmazni. A kínai lámpatestek beáramlása is arra késztetett minket, hogy a 2000-es évek elejétől  nagyobb és komplexebb feladatokat vállaljunk, így számos nagyméretű világítótestet és  jelentős projekteket valósítottunk meg (pl. Nemzeti Színház, Művészetek Palotája, West End City Center, ARÉNA Pláza, Rába Quelle, AQUAPALACE, szentgotthárdi, siófoki, siklósi, tamási, esztergomi élményfürdők, stb., stb.).

- Most mivel foglalkoztok pontosan? Bemutatnád a munkátokat?
Tulajdonképpen egy véletlen fordított jelenlegi fő tevékenységünk, a modern kristálycsillárok tervezése, fejlesztése, gyártása irányába. Egy kedves ismerősünk vidéki négycsillagos szállodájába szállítottunk lámpatesteket. A tulajdonos az étterem számára kért egy nagyméretű modern csillárt, amire kolléganőnk három változatot is tervezett. A megrendelő egy kristálycsillárt választott ki, azonban a beérkező ajánlatot nagyon drágának tartotta, így végül mi készítettük el, teljes megelégedésére. 

Ezen az úton elindulva Bokor Gyöngyi formatervező művésszel és Keglovics Attila gépészmérnök kollégámmal több új típust fejlesztettünk ki a CRYSTLighting új cégünk keretében, amikkel először a 2015. évi milánói EUROLUCE kiállításon jelentünk meg. Azóta sikeresen forgalmazzuk itthon és külföldön az egyre bővülő kínálatú kristálycsillárokat és egy érezhetően jelentős hiányt is igyekszünk pótolni,  a megrendelők egyedi kívánságára is készítünk LED fényforrású világítótesteket.



- Miben egyedi, más a termékpalettátok, mint a hasonló cégeknek?
A csillárok és falikarok megjelenését természetesen elsősorban Bokor Gyöngyi sziporkázó ötletei teszik egyedivé, de műszaki megoldásaink is eltérőek másokétól.  A kristályok folytonos és egyenletes megvilágítására energiatakarékos és hosszú élettartamú LED szalagot használunk, így elkerüljük más gyártóknál a kristály füzérek között megjelenő „fénypacák” látványát, miközben a fényerő szabályozása biztosított marad.

- Kiknek ajánljátok elsősorban a termékeket?
Mindenkinek, aki egy kis luxust szeretne lakásába csempészni, elfogadható áron. Természetesen legyártjuk a belsőépítészek, lakberendezők egyedi ötletei alapján is a lámpatesteket, így aki szeretné, a világon egyedülálló termék birtokába kerülhet.

- Mi a legfontosabb számotokra, mi a mottótok?
Esztétika, funkció, megbízhatóság. A szép csillároknak használható világítótestként is kell működnie, bevilágítva az adott teret, ugyanakkor gondolunk a jó szerelhetőségre és szükség esetén a szerviz lehetőség is fontos. Igyekszünk jó minőség anyagokat használni, hosszútávra tervezni.



- Mi a legnagyobb szépsége ennek a munkának és mi az, ami a legtöbb nehézséget adja?
Talán a legnagyobb szépség, hogy folyamatosan újat kell teremteni, járatni kell az agyunkat. Persze nagy öröm, ha felszerelve, szép környezetben látjuk újra kristálycsillárjainkat. Néhány éve még nem is álmodtunk arról, hogy modern csilláraink eljutnak Londonba, Dubaiba vagy akár Floridába.
Némi nehézséget ad, hogy sok mindenből mi csak keveset használunk, a fémnyomónál, csiszolónál, krómozónál csak kis tételekkel jelenünk meg, ezt jó emberi kapcsolatokkal, pontos fizetéssel igyekszünk ellensúlyozni.

- Mik a tervek a jövőre nézve?
Szeretnénk stabilizálnia és bővíteni külföldi partnereink körét és egyre több emberrel tudatni, hogy Magyarországon van egy kis cég, amely akár egy New York-i építész ötletét is képes továbbfejleszteni, legyártani és határidőre Kaliforniába kiszállítani. A kínai áru dömpingben még mai is van aki használja a fejét, kezét és hosszú évek tapasztalatait kamatoztatva akár egy darab lámpatestet is meg tud csinálni színvonalasan.




2018. június 26., kedd

Mindig csak a meccs




Ravasz voltam címadást illetően, mert most tuti a focit kedvelő pasik vagy a fociellenzők is rákattintanak a bejegyzésemre, pedig szó sem lesz fociról. Mi inkább rúgjuk a bőrt és nem nézzük.
Na szóval, ha már meccset emlegettem. van az itthon, bőven. Köztem és a csemeték között. Az a fránya dackorszak. Hol van még a vége? Hiszen még csak az elején tartunk, a könnyebbik végének ráadásul. De kitartó napi meccs megy köztem és a három csemete között.

Nagylánykám már elég nagy ahhoz, hogy észérvekkel, szép szóval, meséléssel, megbeszéléssel eltántorítható attól, amit ő akar és én nem. Feltéve, ha meghallgat egyáltalán a parádés hisztije előtt.
De ha meg sem várja, mit mondanék, akkor kitartó szirénázó és hiszti girl 20 percig könnyekkel, nyávogással és miegymással, hogy aztán fél perc múlva nevessen is. Mert annyira azért nem számít és anyának tényleg igaza van.

Viki, a középsőkém már nehéz dió. Apja fajta. Ha valamit a fejébe vesz, akkor tántoríthatatlan. És meg nem győzhető semmivel sem a világon. Megvesztegethető egy finom csokival? Á, dehogy! Ilyenkor semmi sem használ. Egy álló órát képes bőgni hatalmas krokodilkönnyekkel, világfájdalommal egy apróság miatt, ami nem is igazán fontos. Csak hát a büszkesége és az akarata. Még sokszor nekem kell vigasztalni.

És ha azt hinnétek, hogy a lányok a nehezebb esetek, akkor merőben tévedtek.
Legifjabb porontyom olyan égtelen hisztit tud produkálni fiú létére, hogy ihaj! Azt az igazi földön fetrengős, üvöltős, harapós, karmolós fajtát, amitől minden szülő a föld alá tudna bújni szégyenében. Két lányt simán kitesz. Na őt sem lebeszélni, sem meggyőzni nem lehet.  Ha egyedül akar enni, ami azt jelenti hogy fél órán belül három darabka sárgarépa csúszik le a torkán, a többi az asztalra, asztal alá kerül, akkor márpedig nem hajlandó máshogy enni. Ha a fene, fenét eszik, akkor sem enged. Cserébe a nem túl nagy belátásért, hamar elfelejtkezik a hiszti tárgyáról, csak ki kell bírni a fetrengést, ordítást idegekkel. na ebből nálam egyre kevesebb található.

Ha. Most várjátok, hogy megírjam mi a recept, mi ezek ellenszere? Azt várhatjátok! Nem vagyok megmondó anyuka! Ráadásul csak halkan súgom meg, nem igazán tudom rá én sem mindig a csodaszert.
Elterelés, megvesztegetés, szép szó, tanulság, mese, alternatíva, hiszit végighallgatása...
Ha valaki tud egy tuti receptet szóljon bátran!
Én addig összeszedegetem az asztal alól a répa darabokat és igyekszem nem agybajt kapni!


Az ékszer, ami öltöztet!

Szponzorált tartalom.



Bevallok valamit. Igen, újabb vallomás tőlem.
Nem bírom elviselni magamon a mű dolgokat. Nem bírom a mű hajat, körmöt, szempillát sem. Próbáltam mindegyiket. Tetszik, tetszik, de magamon nem megy.Valahogy érzem, hogy nem tartozik hozzám. Bele ütközöm, vakarom, birizgálom, piszkálom...
Ez alól sajnos az ékszerek és a szoros, kényelmetlen, fura ruhák sem kivételek. Valahogy nem tudom, nem figyelmen kívül hagyni őket. Zavar. A tekintetem  is mindig oda téved. 
Elakadok, bele akadok. A folytonos érzet, hogy ott van...
Akármilyen kényelmes is, érzem. És akkor már nem bírom megállni, hogy ne piszkáljam folyton.

Ez alól a karika gyűrűm sem kivétel. Az első babavárásáig hordtam töretlenül, majd levettem, mert nem fért már rá az ujjamra. Aztán teljességgel elszoktam attól is. És itt jön a csavar. 
Mégis egy szarka vagyok. Imádom a csillogást, a csilli-villit, a köveset, a fényeset...tisztára mint a Gombóc Artúr a csokikat. Mindig, mindenhol megnézem az ékszereket. Nőből vagyok. 
Szeretem az egyediséget, a játékosságot. Hiszen annyira föl tud dobni egy szép ékszer. Bármilyen ruha eladhatóvá válik és hordhatóvá egy szépséges ékszerrel, legyen szó nyakláncról vagy karkötőről, fülbevalóról. Oda vonzza az ember szemét. És ezáltal a problémás helyekről meg elveszi a figyelmet.
Egyik nap jött a sugalltat, hogy vissza kell "szoknom" az ékszerekre, mert valahogy hiányzik. Öltöztet.
Most egy cinkosom is akadt.  
Perla vállalta, hogy megtérít, visszatérít a nőiességhez. 
Gyönyörűséges ékszerek lesznek a segítőim ebben.
Már próbálgattam őket. Némelyik rafinált egyediségével, más a színeivel, megint más pedig a csillogásával fogott meg. 
Egy nő maradjon nő. Na de a mai rohanó világban nem is olyan könnyű. 


Nagyszerű, hogy egy egyszerű farmer, kék póló kombót mennyire föl tud dobni egy adott ékszer!

Melyiket?Mikor?Honnan?Mennyiért?Ez kényelmes vajon? Tartós?
Nos, én elvesztem kicsit ebben a közegben. Fiús csajszi vagyok, aki szeretne nőiesedni. Így egy olyan emberhez fordultam, aki ért is hozzá, tud tanácsot adni. Így akadtam Perla készítőjének horgára, aki az egyedi ékszereivel, hozzáértésével rögtön megfogott. Ráérzett, hogy mi való nekem. Sőt, egy kicsit tovább is ment. Merészebb dolgokat mutatott nekem, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból, sikeresen. Még szoknom kell az új "Adrit", de menni fog. Még birizgálom. De én vagyok. Tetszik. Hordom. Már fejben agyalok, hogy melyik ruhához melyik ékszert vegyem föl. Szóval lassan "gyógyultnak" lehet nyilvánítani.

Perla egyéniségeknek való. Olyan nőknek, akik mernek és ezáltal nyernek. Mindegy, hogy nőiesek vagy sportosak. Mindegy, hogy 15 vagy 65 évesek. Mindenki megtalálja az önmagának valót valót.

Nekem ők lesznek a gyógyulás felé vivő úton a társaim


Nektek akad kedvenc ékszeretek, ékszer készítőtök?
Ezek közül melyiket hordanátok szívesen?


Lánykáim abszolút kedvencei ezek a karkötők csillogásukkal, a kővel, ami kiemeli az egészet.




Andrisom erre a szettre szavazna, ha tehetné. Imádja piszkálgatni a kis fém golyókat a nyakláncon, karkötőn.




Ez  akis szépség egyszerűségével, színével, szimbolikájával fogott meg!




Annyira rafinált megoldás ez egy ékszeren. Ráadásul a két szín szépségesen kiegészíti egymást!


Ő még nem volt rajtam. A finom púderos színével, még keresem a hozzá illő visszafogott, ám mégis igényes, alkalmi ruhát.



És ami nagyon távol áll tőlem. Merész, nőies, vadító. De annyira szép. Feldob minden ruhát. Az egyszerű farmer, kék póló összeállításomból igazi alkalmi viselet lett általa!

Perla Az ékszer öltöztet!

2018. június 20., szerda

Taboox bontááááááááááááás!




Imádok csomagot kapni. Meglepetést meg még inkább!
Ma voltam oly szerencsés, hogy egy Taboox dobozzal gazdagodtam. Méghozzá Reader elnevezésűvel!
Imádom. Exkluzív és különleges. A Taboox egy erotikus dobozka, ami szigorúan 18 karikás!
Félve kezdtem bele a nyitásába, lévén csemetéim is itthon "nyaralnak" betegség miatt. De semmi olyan nincs benne, ami indiszkrét lenne. Szóval nyugodtan ess neki a postás előtt is.:) Na jó, azért ne. 
Kell hozzá egyfajta csend, nyugalom, magány. Vagy pároddal/férjeddel/feleségeddel közösen nyissatok. Van benne mindenféle dolog, ami erotikus, de mégsem vájkál a magánéletedben. Inkább pikáns. Minden tartalma izgalmas, minőségi. A dobozt kifejezetten nekem csomagolták volna, akkor sem lehetne személyre szabottabb.




Ha még vacillálsz a megrendelésen vagy megrendelted már, de még nem bontogattál, akkor jelzem, hogy most hagyd abba az olvasást! Erősen spoileres lesz a bejegyzés vége!
De kíváncsi vagy, hogy mi van a képeken, ugye?



Most már tutira felcsigáztalak, mit is rejthet a doboz. És azt is kijelentettem, hogy innen, csak saját felelősségre olvass tovább!



Na jó, nem húzlak tovább különféle figyelemfelhívó, ám időhúzó eszközökkel. Csapjunk a lecsóba!



Vi Keeland: A ​beosztott 
Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. 
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. 
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez...
Felcsigáz.
Rég olvastam ilyen jellegű könyvet. Mostanában mese és ifjúsági könyvekkel töltöm az időmet. Jó lesz egy kis "felnőtt irodalom" is végre! Magamhoz bilincselem éjszakára...
Mert hogy egy extra cuki bilincset is kaptam a dobozzal. Még gondolkodom, mire is használjam...





Az Álomgyár kiadó könyvén kívül még csupa fincsiség került a dobozba. Legnagyobb örömömre, egy már próbált Sweet You termék is dobozba került. Illetve nem ezt a terméküket használtam már, hanem másikakat. Ennek az illata új. Igazi nyári, limonádés, könnyed állagú testgél. Bevallom nem bírtam sokáig magammal és kicsit kencéztem. Isteni. De nem is vártam mást.Vele nem foghatok mellé, mert minőség, finom illatok jellemzik. 

Ajtóra tehető jelző is helyet kapott, amin "ne zavarjanak, olvasok" van. Hát... A kiskorúim még nem tudnak olvasni, így hiába. Egyelőre!

Kaptam még egy üccsit is, ami pezsgővé teszi a napot. Bevallom még sosem ittam Dr Peppert. Ami késik, az eljő...
Olyan mint egy rágógumi folyékony manifesztálódása. Édes, illatos, ragadós.

Aztán egy illatgyertya is a dobozba került. Mennyei illata van. Legszívesebben befalnám, hiába nem arra van. Már férj is el akarta csaklizni az autójába. Eddig még nem láttam ilyet, ami gyertya és masszázsra is jó egyaránt. De más terveim vannak vele...így nem kapja.

Két kitűző is érkezett. Egy kisebb és egy nagyobb kiadás.

A cuki bilincset említettem már? Muszáj még egyszer fölhoznom, na! Annyira cuki és dögös. Fekete, tollas, pihés, puhaság...

Még néhány újság, olvasnivaló ötletekért és a kedves üdvözlő lap. És az elmaradhatatlan kukackák, ami rejti a doboz belsejét. Stílusosan rózsaszín.

Azt hiszem, ez egy olyan doboz, amit nagyon megéri megvenni!
Izgalmas volt bontogatni pironkodva, aztán este férjnek kiselőadást tartani róla, hogy mi volt benne.
Kicsit tartottam tőle, hogy igazi nagy illetlenségek kapnak helyet benne és kellemetlen lesz írni róla. De nem! Sejtelmes, felkorbácsoló, színes, illatos, izgalmas, de semmi esetre sem otromba és illetlen! Imádom!

Köszönöm a Tabooxnak a kellemes meglepetést!
Ha te is kicsit bontogatnál, izgalmassá tennéd sz estéd, megteheted itt!




2018. június 18., hétfő

Home office, azaz az otthon dolgozó anyák nehézségei




Home office, otthon végezhető munka, otthoni munka, otthonról dolgozás. Különböző szóhasználat, de nagyjából ugyan azt takarja.

Anyaként rengeteg teendője van az embernek. Háztartás, kert, a család koordinálása, főzés, események észben tartása, gyerek nevelés...
Már ezek a dolgok is hatalmas terhet rónak az anyukákra. De sokan a gyerek vagy gyerekek mellett még dolgozni is szeretnének, dolgoznak, kell dolgozniuk. Sok helyen nem is veszik föl az embert, ha van 1-2-3 vagy több gyermeke, így arra kényszerülnek, hogy otthon végezhető munkát vállaljanak. Erről egy külön postot is érdemes lenne írni. De most nem ez a témánk, hanem a Home office. 
Néha önszántából is ezt az életformát választja az ember lánya. Klassznak tűnik, hogy otthon elvégezhető munka. 
Hiszen nincs főnököd, nem kell nap mint nap bejárnod, akkor dolgozol, amikor időd és kedved engedi. Legyél bár vállalkozó, író, kézműves, vagy bármilyen munkakört tölts is be,  jó megoldásnak tűnik. Otthoni körülmények között sokszor jobb kedvvel is végezzük el a munkánkat, eredményesebbek vagyunk. Kiküszöbölhető a kellemetlen társaság vagy a rossz, kényelmetlen munka helyszín. Ki ne irigyelne egy olyan embert, aki otthon dolgozik, nem kell bejárnia sehová és a maga ura?
Na de ennek is van bőven hátránya...
Olyan könnyűnek tűnik! Csak reggel felkelek és dolgozom. Hát...

- Mi az, hogy otthon vagy és dolgozol?
Az emberek az otthon dolgozást nem igen nevezik munkának. Sokan fölhördülnek, ha kiejted a szádon, hogy dolgozol. De hát otthon vagy, az nem munka! Neked könnyű, otthon vagy! Ezt miért nem tudtad megcsinálni, itthonról dolgozol úgy is!
Ugye hallottad már ezeket a sorokat? Pedig ez is munka, ráadásul az otthon kényelmében, de nehezített pályán!

- Az időbeosztásod valahogy mindig elcsúszik. Tuti közbejön valami, mikor nekiállnál a munkának. Jön a postás, csenget a szomszéd... 
Ember legyen a talpán, aki tudja tartani a szoros, előre megálmodott, betervezett időbeosztását.

- Fókuszálás. 
Nem mindig tudsz úgy dolgozni, hogy csak a munkádra koncentrálj. A nyakadon lóg a gyerek, eszedbe jut, hogy ki kéne még porszívózni, leáll a mosás, megéhezel, az ebéd is odakozmál...Ismerős? Így bizony nem úgy megy a munka, ahogy kellene! Nem csak a munkádra koncentrálsz. 
Csak elindítom a mosógépet, meg aztán bepakolok, kipakolok, összehajtogatok, elpakolom...

- Elkalandozás.
Otthon az ember lánya hajlamosabb elkalandozni, halogatni, tologatni. Pedig a munka, az munka. Ha sürgős, akkor nagyon nem jó, hogy halogatod.

- Meddig is dolgozok? 
Nincs szigorúan vett 8 órás munkarended, így hajlamosabb vagy tovább dolgozni. Elfelejted, hogy mennyi időt szántál rá és ráhúzol még 1-2 órácskát. Észre sem veszed, csak akkor, mikor vége a napnak már.

- Munka és család egyensúlya. 
Ha dolgozol, akkor szégyelled magad, hogy a gyerekek, család rovására megy. Nem foglalkozol elég időt velük. Úgy érzed elhanyagolod őket. Ha meg a családdal foglalkozol munkaidőben is, akkor megint nem haladsz és bizony így nem lesz belőle pénz.



- Mikor tudok dolgozni?
Ha otthon van a munkahelyed, akkor igyekszel minden apró üres percet betölteni munkával, ami csak akad. Itt jön képbe, hogy hajnali 1 óra és te még ütöd a számlagépet, laptopodat, varrod a kis varrnivalódat... Vagy ebéd helyett még megírod a pár sort a...  ránézel a... még hozzávarrom... becsomagolom csak... megbeszélem még vele...
És magad totálisan elhanyagolod. Pedig ha te nem vagy jól a bőrödben, akkor a munkád is olyan lesz, amilyen. vagy egy idő után besokallsz.

- Belefeledkezel.
A szerencsés emberek munkája nem csak munka, hanem életforma, szerelem, hobby, kedvtelés, imádat. Bizony ilyenkor mindent,  mindig, mindenhol megcsinálunk és nem szabunk gátat az elégnek! Nincs olyan, amit ne vállalnánk el. Ha mégis, akkor súlyos bűntudatunk van. Képes vagy a 8 órán kívül rengeteg plusz vissza nem térített órát még belefeccölni a munkádba.

Nekem talán ezek a nehézségek okozzák a legtöbb bosszúságot. 
Nem mondom, hogy eget verően nehéz őket kiküszöbölni, de ott vannak.
Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan csinálják. Mi okoz nekik gondot. Mi a szépsége ennek a munkavégzésnek...
Így kikérdeztem pár anyukát, akik home officban nyomják.




Both Johanna,  webfejlesztés és online marketing www.tappointment.com, továbbá anyukámmal a közös hobbink, LaraDecorGifts. https://www.facebook.com/LaraDecorGifts/



Home office - avagy nem is home és nem is office 
Legalábbis nálam elég sokszor megesett már 3 év alatt, hogy egyik sem volt a kettő közül.
3 éve vagyok vállalkozó, az előtte való multis korszakom homeoffice-ai átlagosan teltek – ahogy mindenki másnál, bekapcsolt notebookkal, házimunkát végezve.
Vállalkozóként kicsit már más – értsd, örülök, ha házimunkára jutott időm. Ebből 1,5 évet gyerek nélkül, 1,5 éve pedig egy örökmozgó kiscsajjal. 
 Kihívás, az van. De szeretem, és "javíthatatlanul optimista" énemből fakadóan mindig kihozom az élet kihívásaiból a legjobbat. Tudjátok, ha az élet citrommal kínál...kérj mellé tequilát! 
A home office -al sem volt ez másként.

Kedvenc pillanataim még a gyerekmentes korszakból főleg Amerikához köthetőek.
 A nehézség ott kezdődött, hogy meg kellett győzni az ügyfeleimet, hogy ne videó chateljünk, mert a 9 óra eltérés nem tesz jót a “szépségemnek” a reggel 7-es konferenciabeszélgetésen, főleg amikor egy másik ügyféllel meg előtte éjjel 1-2 között oldottuk meg a weboldal szétcsúszási problémáját. Azon kívül, hogy imádtam (imádom) a munkám, a motiváció nagyon kézenfekvő volt: Las Vegas, 36 fok árnyékban, medence part és egy jéghideg smoothie.  A párommal közösen indított startupunkat próbáltuk beizzítani egy vegasi villából, ahol rajtunk kívül még 4 startup csapat lakott - főleg programozó srácok, akiknek az évek során kialakult a “fényérzékenysége” a sötét szobában való kódolás miatt– szóval reggel a medence melletti napozóágyat köztudottan én béreltem, majd úszás és alvás/napozás reggel 10:30-ig az éjszakai “homeoffice” kiegyensúlyozására. Bármikor megismételném.
 Ismert tény vállalkozói körökben, hogy a “holtidők” minden másodpercét is előszeretettel kihasználnánk – és én ennek nagy mestere voltam és vagyok, még akkor is ha épp a sivatag közepén térerő sincs, nemhogy wifi. Egy 6-7 órás úton, Vegas és Silicon Valley között görnyedtem az anyósülésen, laptoppal az ölemben, cola-chips rengeteg körülöttem és az előkészített témákra épp szakfordítottam vagy cikket írtam.  Ez sem volt home, se office, hanem inkább egy hatékony, mozgó munkaeszköz a Mojave sivatagban. 
 A szülés utáni homeoffice körülmények nem ilyen “kalandregénybe” illőek, bár szegény pocakfájós kislányom elég kalandosan élte meg az első pár hónapját, amikor mindenféle karon lógó, vállon fekvő pozícióból ismerkedett a világgal, amíg órákig szoptattam/büfiztettem szegényt.
Az ő szemszögéből a világ első zajai anya hangja, amint egy ügyfélnek magyarázza azt, hogy hova érdemes online marketing szempontból azt a fránya Call-To-Action gombot rakni a weboldalon. Mert hát anyának hozzá nőtt a füléhez a headset, így könnyedén váltott közben egyik ciciről a másikra.



És ha éppen poci kímélő pózban, kendőben rajtam aludt a kisasszony pár órát – én zavartalanul tudtam pötyögni a macbookomon a teraszon üldögélve. Kihívás megoldva, a lehető legjobb belőle kihozva – hiszen a gyerek is levegőn volt, ugye?
 Azóta a 15 hónapos csibész csaj, okostelefonnal a kezében járkál és magyaráz kézzel-lábbal, hiszen anyától – apától ezt látja, vagy épp az ügyféltől, akivel az irodában a földön ülve tárgyaljuk meg az új marketing stratégia részleteit, és közben a lányom kitartó kúszó-mászó fejlődési korszakát segítjük a mellettünk kirakott motivációs eszközökkel – mint toll, papír, mobilok és post-it-ek.
Csak remélni tudom, hogy a következő években is kooperálni fog anya “homeoffice” próbálkozásaihoz.
Tippek a túléléshez? Kedves vállalkozó anyukák, nem kell hozzá Amerika, nem kell hozzá tökéletesnek lenni és a lakásnak is patyolat tisztának. Élvezni kell és meglátni a nehézségekben is a pozitívumot... nincs bevált módszer, mert mindenki más, másképp tudja kihozni magából...de esetleg néha belefér ahhoz a citromhoz egy tequila, ha más nem akkor a nyugodt, bűntudat nélküli alvást biztosítja.

Bokor Zsófia, Naturanyu
15 éve egy multinál dolgozom, ebből 10 évben volt lehetőségem home officeban is dolgozni, alkalmanként. Most éppen GYESen vagyok, és egy saját vállalkozásba fogtam, ami a naturanyu.hu webshop, most ez a home office-om. A munkáltatóm az állandó otthoni munkavégzést nem támogatta, amit én több okból nem is bántam, de esetenként bizony igen-igen jól jött.

Nagy előnye a home officenak:
-pizsiben lehetsz akár egész nap, még melltartó sem kell - kivéve, ha épp a kéményseprőt vagy a futárt várod. Ciki, mikor váratlanul csönget a postás vagy a vízóra leolvasó. Még cikibb, amikor épp szoptatsz, és a kis szemed fénye szépen, komótosan falatozik.
-nem kell szabit kivenned, ha csak egy kisebb elintéznivalód van otthon, mint pl mikor várod a kazánszerelőt, vagy x mesterembert, vagy a macskát kell állatorvoshoz vinned
-nem kell táppénzre menned, ha csak valamilyen kisebb dögvész kapott el, khm vagy éppen egy szájsebészeti műtét után vagy - de mégsem akarod teletüsszögni az irodát, így a kamerádat is kikapcsolhatod a video call alatt, hogy ne lássák a tízszeresre dagadt képedet, na meg azt, hogy cicamicás ágyneműd van és micimacis pizsid - én nem bíztam a véletlenre, ilyenkor még le is ragasztottam a notebook kameráját
-akadozik az itthoni netem címszóval egész jól meg lehet úszni pár kellemetlennek ígérkező skype call-t
-miközben csinálod a negyedéves beszámolót a NAAAAGY meetingre, és ezzel egy időben lezavarsz 3 telcont legalább nem áll mögötted egy követelőző, kígyózó sor a kérdéseivel
-világos van, mert nem az ablaktalan irodában ülsz
-meleg is van

Hátrányai:
-nincs vége a munkaidődnek, mert “na ezt még gyorsan megcsinálom”, vagy “még megvárom, mit válaszol”, ez főleg akkor hátrány, ha amerikaiakkal dolgozol, nekem még szerencsém volt, mert Floridában volt a központ, ami csak 6 óra időeltolódás. A férjem főnöke San Franciscoban volt helyileg....
-na, csak gyorsan elindítok egy mosást - meg aztán ki is teregetek - jéeeezusom ott van három köbméter vasalatlan, ezt a párat gyorsan kivasalom.... és így szépen elmegy a napod nagy része
-nincs menza, főznöd kell
-nincs 10 perc kávézás a csajokkal, igy lemaradsz a legújabb pletyókról
-nem feltétlenül olyan megbízható és gyors a neted, mint a céges

Kiss-Márton Adrienn, www.irodamanager.hu
5 éve dolgozom home-office - ból.
Ha valaki otthonról dolgozik, valahogy mindenki arra a helyzetre asszociál, mikor egyetemistaként/főiskolásként/nyelvvizsgára készülve minden más munka a háztartásban fontosabb volt, mint nekiülni tanulni. Azt gondolják, hogy ha otthonról dolgozom, akkor én is szívesebben csinálok meg minden mást, minthogy nekiüljek dolgozni.
Ez azonban abszolút nem így van, mert az általam home-office-ban végzett munkákat úgy állítottam össze, hogy azokat mind szeretem és örömmel tölt el, ha dolgozhatom. Vagyis nem keresek kibúvókat mosogatás, vasalás, teregetés ürügyén, hogy megússzam a munkát.

2010 óta dolgozom „home office”-ban. Akkor rögtön „mélyvízzel” kezdtem: egy bostoni székhelyű szoftvercégnél lettem tanácsadó, 100% távmunkában. Főnökeim és kollégáim nagy része Bostonban, mások New York-ban, a fejlesztő csapat, akikkel dolgoztunk Szentpéterváron és a Krími félszigeten, én itt Magyarországon… Azokban az években a második gyermekem volt bölcsődés, később ovis korú, és egy kétszobás lakásban laktunk. Mivel máshol nem volt hely, az íróasztalom a hálószobába került, és bizony minden igyekezetem ellenére előfordult, hogy dolgoznom kellett, amikor a gyerkőcök otthon voltak (pedig ez az egyik legfontosabb szabály, amit igyekszem tartani: ha velük vagyok, az legyen minőségi együtt-idő, és ne csak „egymás mellett” levés).

A lányom mindig is nagy dumás volt, a bölcsiben pedig természetesen előkerült a téma, hogy a szülők mit dolgoznak. Ő nagyon büszkén mesélte: „Apa főnök… Anya a hálószobában dolgozik amerikai bácsikkal…”
Hát, ő tulajdonképpen az igazat mondta… De aznap az óvónők nem tudtak megszólalni a nevetésről, amikor megláttak délután…

A home office egyébként pontosan ezért jó. Időnként vicces, időnként nehéz. Viszont mindig biztosítja azt a szabadságot, amit sehol máshol nem találnék meg, most már három gyermek anyukájaként. Akár betegek, akár a suliban van szünet, ott tudok lenni velük, nekik, s nem kell a főnökömnek magyarázkodni, hogy miért tart ilyen sokáig egy-egy influenzaszezon, amikor hárman ping-pongoznak egy-egy vírussal körbe-körbe hetekig.

 Igen, nehéz is, nyilván ennek a szabadságnak ára van. Leggyakrabban éjszakázások (már nem a hálószobában, hiszen időközben elköltöztünk, és már van valódi „home office”-om ), hajnali kelés, hogy egy-egy cikk megírása még beleférjen mielőtt ébred a család. Lopott percek-órák egy-egy kávézóban, amikor várom a gyerekeket délután a suliban vagy különórák után.
Időnként borzasztó önfegyelmet is igényel, hogy amikor „otthon” vagyok, akkor fejben a munkámra tudjak koncentrálni, ne azon járjanak a gondolataim, hogy mikor jár le a mosógép vagy hogy porszívózni kellene már…
És bizony az is előfordult, hogy gyerkőc a kenguruban rajtam, én pedig megbeszélek, vagy épp interjút adok – elvileg alvásidőben, gyakorlatilag ő épp akkor és ott nem hajlandó aludni…

 Végül még annyit, hogy igen, létezik a „home office magány”: amikor sokat dolgozol otthonról, egyedül, bizony rettentő magányos érzés tud lenni. Hiányoznak a felnőttek, a kollégák, a kávézások vagy együtt ebédek a menzán. Jó dolog a skype és az online tér, rengeteget segít, de sajnos a „home office magány” ellen nem elég. Itt mindenkinek más-más módszer vált be: nálam az működik, hogy heti egy-két napot közösségi irodában töltök, és ott igyekszem feltöltődni.

Azt mindenki tudja, milyen előnyei vannak az otthonról végezhető munkának, de mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai, és olykor vicces jelenetei. Legalábbis érdemes egy kis humorral nézni ezekre a helyzetekre, hisz úgy sokkal könnyebb elviselni őket.
Nálunk is volt már számtalan olyan szituáció, amikor igénybe kellett vennem a humorérzékemet.
Pl. amikor a kisebbik fiam kétévesen úgy gondolta, a Partnerek, akikkel a Messengeren konzultáltam, örülnének néhány vicces matricának, és gyorsan küldött is nekik néhányat. Utána nagyon groteszk volt a helyzet, hogy magyarázzam el, hogy valójában ezeket nem én küldtem.
Másik alkalommal a nagyobbik gyerkőcöm gondolta, hogy beáll mellém asszisztensnek és fölvette a telefonomat, amikor csörgött. Csak akkor vettem észre, hogy telefonál, mikor bejöttem a teraszról, de addigra már megbeszélte az Élet nagy dolgait a Kolléganőmmel.
Az utolsó eset épp ma történt. Kint voltunk a kisebbik fiammal az udvaron, játszottunk, miközben megszólítás a telefon, az egyik Partneremnek információra volt szüksége. Megkértem Tomit, legyen egy picit türelemmel és csöndben, mert egyszerre csak egy dolgot tudok figyelemmel hallgatni, mire odajött hozzám, két kis keze közé fogta a fejemet, belenézett a szemembe és azt mondta: "De Anya, neked két füled van!"



Burda Anna, grafikus, divattervező, Banavy
Két gyerek, két és fél év korkülönbséggel se sikerül őket egy időben tisztába tenni....
Grafikus vagyok és divattervező, a nappaliban nagy asztal, rajta rajztábla, festékek, ecsetek, ceruzák, kréták, továbbá pelenka, popsikrém, kamillás víz, cumik, kacsák, csörgők, zenélő bogyó. Egyik gyerek az egyik oldalamon járókában, a másik kiságyban a másik oldalamon. Így látom őket folyamatosan, ők is engem, és el is érjük egymást, mindenki biztonságban. A körülöttem sztereóban elhelyezett gyerekeim puttonycseréjekor felcsaptam a rajztáblát, a helyére pattintottam a pelenkázó matracot, és zsuppsz tisztába tettem babácskát. Igen ám, de a sok izgalom, ami az asztalon érte, ja nem a kacsa meg a cumi, nem, az ecsetem, a ceruzám, a krétám, szóval ezek hamar meghatározták, hogy a gyerek többet fog rajzolni a társainál, freskókat is fog készíteni igen hamar. Egye fene gondoltam, majd kifestünk, amikor nagyobbak lesznek, én így időt nyertem a munkához, ők pedig elvoltak.
Non-stop együtt vagyunk, mindent hallanak, amit telefonálok megrendelővel, baráttal, családdal, azt is, amit oda a magam orra elé dörmögök. Lássuk be, nem kell ahhoz feltétlen művészembernek lenni, hogy a gyerek szókincse nem feltétlenül Arany Jánosi fordulatokkal legyen gazdag...És ezt a tudást, nyilván ott fogja bemutatni, ahol nem kéne. Ezen csak úgy tudtunk változtatni, hogy tájékoztattuk, hogy kiérdemelte a bizalmat, hogy eláruljuk neki, melyik a legeslegcsúnyább kifejezés, amit még a szomszédban dolgozó pacsirtaszavú kőműves Laci bácsi se ejtene ki a száján. Ez pedig a seronsztón. Mi nyertünk sok nevetést, mondta-kiabálta amerre járt.



Fülöp Hajnalka, www.HajnalON.com, digitális biztonság és kommunikációs szakértő, újságíró.
5 gyerekem melett, folyamatosan, több mint 20 éve dolgozom home office-ban, ma már saját főállású vállalkozóként, két kamasz fiút egyedül nevelve. Nagyon bejön, sokat segít a tudatos használat. Tartok tréningeket, előadásokat pl. a digitális eszközök otthoni munkában való hatékony használatáról is.

Az otthoni munkát szinte teljesen ismeretlenül, 20 éve, a 3. gyerekem óvodássá válásakor kezdtem. Stílusosan a távmunkáról kezdtem cikkeket írni, fordítani. Akkoriban- 1998 körül még az internetezés különlegességnek számított: egy-egy beküldött emaillel óriási előnyt lehetett szerezni. Rájöttem, hogy ez a digitális írástudás óriás versenyelőny, azóta is!
Ezért megtanultam mindent, amit csak lehetett erről: ismerősöket kerestem, a könyvtárban, teleházban kértem segítséget, figyeltem azokat, akik jól tudták, olvastam újságokat és persze írtam is. Úgy tanultam, hogy csináltam.
Learning by doing.. 
Az internetes közösség már akkor is nagyon segítőkész volt, ezt ma is minden távmunkában dolgozónak ajánlom:
Csatlakozzatok virtuális közösséghez, vagy ha nem találtok, kezdeményezzetek
- készíts tervet,
- keress vezetőket,,
- kövess sikeres embereket,
- találkozz velük online és valós térben is, beszélgessetek
- legyetek tagjai szakmailag és emberileg is értékes emberekből álló fórumoknak, Facebook-csoportoknak, kövessetek oldalakat a témában 
- kérj és adj segítséget nyilvánosan másoknak, maradj kapcsolatban a munkaadóddal.
- kommunikáld őszintén a sikert és az elakadást is
- ha nem tudod megoldani, fogalmazd meg a feladatodat. . .Haladását! 

A folyamatos tanulás eszközei:
-az  e-book-ok, videók, tipp-gyűjtemények, ma már élő videók, Hangouts-ok, konferencia-előadások, Podcastok applikációk és egyéb "varázsdolgok" igazi szupererőt adnak.
Néhány példa:
www.mentorfm.hu (ingyenes rövid hatékonyság növelő, személyiségfejlesztő szövegek, app-ban, max 5 percesek

Nem beszélve arról, hogy a gyerekek melletti "felszabaduló én-időkben" kellett írnom, szerkesztenem, korrektúrázni- tehát hatékonynak kellett lennem, de megtanultam, hogy minél többet lehessek a gyerekeimmel. (Alvásidőben írtam, a velük töltött időben a fejemben dolgoztam és cetliztem)
Ma már felnőttek, szó szerint az anyatejjel szívták magukba az önfejlesztést, tanulást: ők ma már még hatékonyabbak, még többet tanulnak. A digitális világot nekünk találták ki!
Sztori. Egyszer autóstoppal mentem kb. 20 km-t, az agglomerációban lévő házunktól a budapesti sajtótájékoztatóra. Aki felvett, pont újságírót keresett, máskor pedig pont egy, a cikkemet segítő szakember állt meg, hogy felvegyen...Szóval ne féljetek bátran segítséget kérni és hangsúlyozni, hogy dolgoztok, még ha nem olajos overállban vagy gumicsizmában, fityulában is.

Hajnerné dr. Horváth Barbara, jogi-, gazdasági tanácsadó HHB Consulting Kft., a zCush BABAzsákok kizárólagos magyarországi forgalmazója, www.babazsakok.hu
Home Office avagy dolgozz otthonról, “könnyedén”! Mert ez az, amit egy átlagos, 8 órában a munkahelyéről dolgozó nő, édesanya gondol rólunk, akik - szerencsére egyre többen vagyunk és - otthonról dolgozunk. A helyzet pedig korántsem ilyen egyszerű...
De kezdem inkább az előnyökkel. 12 éven keresztül dolgoztam nagy cégek munkavállalójaként, közgazdász, majd később jogi diplomával (és még néhány végzettséggel) a zsebemben. Végigjártam a ranglétra minden fokát, igazából szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindig is szerettem a munkám. Szerettem a nyüzsgést, amit egy 300 fős cég miliője okozott és azt is, hogy nap, mint nap tapasztaltabb lettem és folyamatosan bővült a tudásom. Ahogy egyre feljebb lépdeltem a céges dolgozók rangsorában, egyre nagyobb lett a felelősség és ezzel persze hatalmas stressz is párosult. Örökös megfelelési kényszer, sok álmatlan éjszaka, a sokszor nem éppen megfelelően viselkedő főnökökkel való harc.

Az én ébredésem és váltásom az otthoni munka irányába fokozatos volt. A nagy cégtől egy, majd több kisebb tanácsadó irodához kerültem, majd megalapítottam saját jogi- és gazdasági tanácsadó cégemet. Korábbi kapcsolataimat kamatoztatva sikerült nagyobb állandó megbízásokat szerezni, így indult be a saját céges tevékenységem.
2012-ben éreztem azt, hogy eljött az ideje a gyermekvállalásnak. 32 éves voltam akkor, nem akartam tovább várni. Az addigi élet tempóm gyermek mellett vállalhatatlan volt, így kénytelen voltam megteremteni a vállalkozásom új alapjait. Kisfiam 2013-ban született, viszonylag gyorsan belerázódtam az új szerepbe, az anyaságba, ami meghozta az életembe a lehető legnagyobb boldogságot. Nem volt nehéz dolgom, kisfiam mindig is egy angyal volt, így a születése után 1-2 hónappal már azon gondolkoztam, hogy milyen új vállalkozási területet próbálhatnék ki a meglévő tanácsadói munka mellett, amit könnyített tempóban ugyan, de továbbra is csináltam. Megláttam az interneten egy csodaszép, praktikus terméket, a BABAzsákot, amibe beleszerettem. Magyarországon nem volt még kapható, egy kedves ismerősöm segítségével jutottam hozzá egy példányhoz. Kisfiammal teszteltük és annyira megszerettük mindannyian, hogy feléledt a vágy bennem, hogy ezt a szuper terméket megismertessem Magyarország összes anyukájával. Egy éjszaka írtam pár sort az amerikai gyártónak és néhány napon belül meg is állapodtunk a kizárólagos hazai forgalmazás feltételeiben. Beindult az értékesítés, olyan óriási sikere volt a terméknek, amiről álmodni sem mertem volna. Először éreztem azt, hogy igazán önálló vagyok, és büszke arra, amit kitaláltam és megvalósítottam. Elmúlt minden stressz és szorongás, élveztem a munka minden pillanatát a vevőkkel való kapcsolattartástól kezdve az egész hétvégét kitöltő számlázásig és csomagolásig.
Munkára többnyire késő este, és a kisfiam délutáni alvás idejében volt idő, ez ma sincs másképp. Kisfiam ma már ovis, bár az első ovis éve betegségeivel küzdünk, néha adódig egy-egy délelőtt, amikor van lehetőségem dolgozni. Igyekszem az időt a leghatékonyabban beosztani. Vele csinálok mindent, amibe ő is be tud segíteni, együtt megyünk postára, bankba, elintézni a dolgokat. Délelőtt intézem az ügyfelekkel kapcsolatos telefonokat, amikor alszik, vagy férjemmel játszik, akkor pedig a munka gondolkodós részét, ebből mostanában van bőven, hiszen kb. 60 vállalkozás GDPR megfelelőségéről gondoskodom jelenleg.
A fantasztikus a home office-ból való munkában, hogy maximálisan a magam ura vagyok, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem (vagy inkább a kisfiamnak) tetszik. Bár a maximalizmusom nem csökkent magammal szemben, mégis sokkal stressz mentesebb az életem. Nagyon sok időt tudok szentelni a gyermekemnek, még akkor is ha esetleg ezzel az éjszakai alvásból veszek el magamtól.
Persze vannak hátrányok is, nem egyszerű jól kezelni az olyan szituációkat, amikor egy nagy ügyfél várva várt telefonja közben a kisfiam elkiáltja magát, hogy “Anya, kakilni kell!” Ha túl sok munkát vállalok, sokszor lelkiismeret furdalás gyötör amiatt, hogy kevés időt fordítok a gyerekre és a háztartásra, de többnyire azért sikerül megtalálni az egyensúlyt.
Hátránynak talán azt említeném, amiből a legkevesebb jut, ez pedig az alvás. Hiányzik az alvás és a régi kollégák, a munkahelyi beszélgetések, nagy nevetések, céges bulik.
Mégis azt érzem, hogy így kerek a világ számomra.

Szőke Kinga, Brand: Fair coaching Life és business coach
Home office – mit jelent nekem?
Eddigi életem során (több mint 20 évig) multinacionális cégeknél dolgoztam, vagyis reggeltől (jobb esetben) délután 5-6ig tartott a munkaidőm, amelyet egy irodában töltöttem el. Az utolsó néhány évben volt lehetőség otthoni munkavégzésre, néhány napot egy hónapban. Akkor tapasztaltam meg először milyen jó, hogy nem kell oda- és visszautaznom a munkahelyemre, kényelmesen, itthon végezhetem a munkám a számítógépen. Nagyobb a nyugalom is, hiszen a kollégák, főnökök nem zavarnak meg 5 percenként megjelenésükkel – jobban tudok koncentrálni egy-egy feladatra.  
Ami nekem itthon hiányzott – a társaság. Ha visszagondolok arra, hogyan dolgoztam az irodában, időnként azért felálltam az íróasztalomtól és tettem 1-2 kört az irodában – szerintem képtelenség 8 órát végigülni a monitor előtt. Ha mégis, akkor meg jojózni kezd a szemem. Szóval jó volt ilyenkor beszélni pár szót azokkal a kollégákkal, akik az iroda másik részében tevékenykedtek, máskülönben nem is találkoztunk volna hetekig sem. Mostanra sikerült kialakítanom egy jó „szociális közeget” magamnak – betervezek kapcsolatépítő rendezvényeket, együttműködésről szóló találkozókat és baráti ebédeket minden hétre és így már nincs az a hiányérzetem, mint az elején volt.
Itthon a legnagyobb kihívást a hirtelen rám szakadt szabadság jelentette. Az első időszakban, amit itthon töltöttem, persze pihentem is, magammal foglalkoztam, beiratkoztam egy edzőterembe, ahová általában délelőtt jártam. Találkozókat szerveztem barátaimmal, iskolába jártam, olvasgattam. Arra jöttem rá, hogy a kötött munkában eltöltött sok-sok év után szükségem van ÉNIDŐre magammal – hogy újra felépítsem magam.
Amikor pedig befejeztem a tanulmányaimat és feltöltődtem, lelkesen belevágtam a vállalkozás kialakításába, felépítésébe. Ekkor kapott nagy hangsúlyt az időbeosztás-munkaszervezés témája. Könnyen kicsúszik a kezünkből az idő, ha tudatosan nem irányítjuk/szervezzük a tevékenységünket. Ebben segít a feladatok listázása, majd ezek lebontása határidőkkel. Két listát szoktam írni, egy személyeset (pld. bejelentkezés hivatalos ügyek intézésére, orvosi időpontok, baráti találkozók), és egy munkait. Egyrészt valószínű, hogy nem marad ki semmi fontos tennivaló, másrészt jobban kihasználjuk az időnket.
Jelenleg elégedett vagyok ezzel az életformával, mert élvezem az előnyeit – a SZABADSÁG csupa nagybetűvel. És azért tudom ezt élvezni, mert tudatosságot vezettem be a mindennapjaimba, így jól érzem magam, követem a feladatok megvalósulását, ami sikerélményt ad. Elégedett vagyok a mindennapokkal, haladok a terveim megvalósításával és közben magammal és a kislányommal is több minőségi időt tudok eltölteni.
Talán segített a fentiekben, hogy coach vagyok és igyekszem alkalmazni a tudatosság elvét, ismerem az időbeosztás hasznosságát és az énidő fontosságát – én hiszek abban, hogy ezek elvezetnek a boldog élethez home office-ban is.

Csiki Judit újságíró, blogger (Zöldsaláta blog, http://zoldsalata.blogspot.com), life&style coach
Régóta dolgozom szabadúszóként, és nagyon sokat jelent az a szabadság, amit a home office nyújt. Nagy előnye az önálló időbeosztás, hogy meg tudom oldani az iskola, óvodai szüneteket, hogy nem okoz nehézséget, ha napközben kell elintéznem valamit. És persze az is, hogy ki tudok venni néhány óra, vagy néhány nap szünetet, ha azt gondolom, hogy most nagy szükségem van egy kis feltöltődésre.
Ami viszont mindenképp kell hozzá, az az önfegyelem. Egyrészt a partnerek felé, akik számára az a fontos, hogy időben elkészüljön a vállalt munka. Akár éjszaka, akár hétvégén kell dolgozni, a határidő az határidő. Nem ellenőrzi senki, hogy valóban ott ülök-e az asztalomnál, nekem kell gondoskodni róla, hogy amit elvállaltam, az meglegyen. Ugyanennek a másik oldala a saját magam felé gyakorolt önfegyelem - és gyakran ez a nehezebb. Az, hogy ne vállaljak többet, mint amennyi épeszű időbeosztással megoldható, hogy betervezzem a pihenést, hogy hagyjak egy kis időt az előre nem tervezett helyzetekre is. Persze ennyi év után már van egy kis gyakorlatom ebben is, de az első időkben hajlamos voltam a munkaidőt napi 24 órában értelmezni.
Amit viszont kifejezetten nem szeretek, az a "te csak otthon dolgozgatsz" hozzáállás. A home office-ban végzett munka ugyanolyan munka, mint amit irodában, munkaidőben, ellenőrzött körülmények között végeznek. Épp ezért nem szoktam szó nélkül lenyelni az erre vonatkozó beszólásokat.

Diósi Evelin, lindishop.com


Evelin vagyok, a LINDI márka és két kicsi lány anyukája. A fő profilom babahordozás és mosható pelenka kompatibilis gyermeknadrágok készítése volt, de most kezdi kinőni magát a dolog, a legrégebbi vevőim csemetéi ovisok lettek, sokan visszamentek dolgozni, így igény lett a nagyobb méretű és az anyuka ruhákra is. A legfontosabb számomra a kényelem és ezt igyekszem vidám, színes, mintás formába önteni.  Mindezt egy 4 és egy 1,5 éves gyermek mellett. 
Őszintén? Többet lóg a belem, mint nem.  De a vállalkozás a harmadik gyermekem, vagyis időrendben a második, mert Dorka lányom közben született. Akkor tartottam egy fél éves szünetet, de alig vártam, hogy újra dolgozhassak. Aki kicsi gyermekkel van otthon, tudja, milyen könnyen be tud fordulni az ember, hogy haszontalannak tudja érezni magát. Ez a munka, az életem megmentője. Hihetetlen jó ézrés a sok pozitív visszajelzés, hogy valahol levezethetem a kreatív energiáimat es nem utolsó sorban én is hozzá tudok tenni a konyhapénzhez. 
De természetesen ennek is vannak árnyoldalai, amit csak azok ismernek, akikkel egy cipőben járunk. Nem szeretném, ha a lányok a tévé elött nőnének fel, így leginkább alvásidőben és éjszaka tudok dolgozni, vagy amikor valamelyik nagyi/dédi be tud segíteni picit. Nem egyszer fordult elő, hogy a hátamon aludt egy gyerek szabás/varrás közben, de olyan is gyakran megesett, hogy szoptatas közben számláztam. Szö szerint menden percet kihasználok amikor tudok dolgozni. Persze a határidőket nekem is tartani kell a megrendeléseknél, az, ha esetleg valamelyik gyermekem lebetegszik és ezért nem tudok úgy dolgozni, nem lehet kifogás. Sokszor vagyok kimerült és stresszes miatta, főleg mert hajlamos vagyok túlvállalni magam, ilyenkor hétvégen is dolgozom, ami sajnos a családi élet rovására megy. De csinálom, mert szeretem és szükségem van rá. 


Ihász Anita vagyok. www.anyuska.hu, www.divaklub.hu

Van egy másfél és egy 5 éves lánykám, mellettük próbálom irányítani aprócska vállalkozásom. 
Az én sztorim: Az első kislányom születése után rájöttem, hogy valamit kell kezdenem magammal, mert én ugyan vissza nem akarok térni a köztisztviselői életbe...egy napon jött az isteni szikra és beiratkoztam egy webdesign tanfolyamra...én, akit ez korábban soha nem érdekelt...Elvégeztem és imádtam. Minden egyes lopott percet, amit ezzel tölthettem, felvillanyozott.Aztán megszületett a második lánykám és tovább gondoltam az egészet. 1 hét alatt megszületett bennem "Anyuska" ötlete és pár hónap alatt megterveztem a kreatív kártyáimat. Remegő térddel indítottam útjára "új gyermekem".
Nyilván, a lányoktól nem akartam elvenni időt, így mivel mindig is korán keltem, az ébresztőm bizony minden reggel 3 órakor könyörtelenül bekapcsolt. Ameddig a családom békésen szunyókált, nekem volt 3-4 órám a "munkára". Terveztem, csinosítgattam a honlapot, aztán elkezdtek jönni szépen a megrendelések és majdnem kevésnek bizonyult a 4 órás "szabadidő".
Imádom minden egyes percét és egyáltalán nem érzem áldozatnak, hogy a saját alvás időmből veszek el. Én ezzel teljesedtem ki. Megtanultam beosztani az időmet (kezdetben ez komoly gondot okozott), megtanultam sorrendet felállítani...és én lettem életem legrosszabb főnöke!
Való igaz, hogy nagyon nehéz kezdetben megfelelni anyaként, feleségként, ellátni a háztartást...ÉS még saját álmainkat is szövögetni. Belevágni az ismeretlenbe...egyedül. Nagyon sokat tanultam és olvastam olyan édesanyákról, akik már túl voltak ezen a fázison, nekem sokat segített.

A környezetem/ ismerősök viszont a mai napig nem értik, mi az, hogy otthon dolgozom... Bár már 3 éve felmondtam a "hivatalban", a mai napig megkérdezik, hogy mikor megyek vissza...DOLGOZNI...
Mert ugye az emberek nagy többsége, aki alkalmazottként dolgozik, nem érti meg: ÉN OTTHON DOLGOZOM...
Kedvenc kérdések, amiket az utóbbi években nekem szegeztek:

... és ezért TE pénzt is kapsz? 
... értem, hogy otthon dolgozol, DE mikor mész vissza rendesen dolgozni a hivatalba?
... felmondtál? és akkor mihez kezdesz majd a gyes után?
... és mi van ha nem jön össze?
... ebből te meg tudsz élni?
... a férjed mit szól hozzá?
... képes vagy reggel 3-kor kelni?Megéri?????

Igen, jelentem megéri...nagyon is. Mert a családom kapott egy kiegyensúlyozott anyukát!

2018. június 17., vasárnap

Apák napja




Apák napja. Egy viszonylag új keletű dolog. De szerintem igenis van létjogosultsága. Ünnepeljük az anyákat, akik hordozták 9 hónapon át pocakjukban, megszülték és táplálták, felnevelték csemetéjüket. De az apa is ugyan olyan fontos! Így nekik is kell egy nap, mikor megünnepelhetjük.
Egy jó apa, apakép olyan dolog a kisfiú életében, amihez fel szeretne nőni. Hasonlóvá akar válni. 
Egy kislánynak pedig az első "szerelme" az apukája. Hozzá hasonlatos férfit képzel el az életébe majd férjnek, gyermekei apjának. 

De nem mindenki apa, aki gyermeket nemz. Igaz ez az anyákra is. A szememben az az apa és anya, aki életet ad, nemz, felnevel szeretetben, bölcsességgel, útravalóval vértez fel a nagyvilág ellen. 

Én 10 évesen vesztettem el édesapámat, ami azóta is fájó tüske. Sajgás a szívemben. Néha jó lett volna, ha utat mutat, segít, terelget. Annyira jó lett volna, ha velünk van, mikor elvégzem a középiskolát, megkaptam a bizonyítványom. Vajon büszke lett volna rám? Fontosnak tartotta, hogy felkészülten kerüljünk ki az életbe, de nem csak a jegyek által. Aki a mozgás szeretetére tanított és könyveket adott a kezembe(vagy lopott a polcomra).
Vagy mikor az oltárhoz vonultam egyedül, annyira hiányzott ez kéz, ami elvezet odáig. 

                          Ezek mi lennénk hárman

Anyukámat imádom. Felnevelt minden nehézség ellenére egyedül! De egy igazi apakép nagyon-nagyon hiányzott. Hiányzott az én apukám, aki sötét szemű volt és bajuszos. 
Apró emlékek, emlékképek jutnak róla eszembe. Annyira rég is volt. De bevillannak pillanatok, hangulatok, ízek. Az a halászlé, amit ő készített...
Emlékszem, mikor bezsúfolódtunk az öreg, piros  Wartburgunkba és pecázni mentünk családostól, macskástól. Vagy mikor otthon, este a konyhaasztal mellett mutogatom a karate ütéseim, az edzés után, ahová ő vitt el elsőnek.
Vajon mit szólna hozzá, ha látná, hogy újra karatézom?
És a három kismanómhoz? Biztos velük is jól ellene. Bevillan szigorúsága is. De a mosolya szintén. 
Gyerekeim amikor férjem apukájával játszanak(imádják egymást), akkor néha látom lelki szemeimmel, hogy az én apukámmal is játszanak. De sajnos ez sosem jöhet létre már. Igaz szerencsések, mert egy szuper papájuk így is van. 

És van egy szuper apukájuk is, aki ha kell este 8-kor áll neki a kedvenc makarónijukat megfőzni. Vagy munka után elviszi őket a kedvenc forrócsokijukért. Kapható egy kis játékra bármikor, 10-12 óra munka lehúzása után is. Aki szigorú, nevel, amikor az kell. Ezt később nagyra fogják becsülni, amikor "ember" lesz belőlük. Aki szabályokat állít, de néha egy mosolyuktól elolvad, a korlát olykor lehullik. Aki kacag és kacagtat. Aki eltart és megtart. Aki az erős és mégis gyengéd. Aki könnyeket itat. Aki nevetésre fakaszt. Az ő kedvenc mesenéző kispárnájuk. És még annyi minden eszembe jut róla.
A férjem, a szerelemem és a gyermekeim apukája.
Az ő kedvenc, tökéletes apukájuk, akit senkire, semmire el nem cserélnének sosem. Én sem. De ezt el ne mondjátok neki!

                                                         Fotó: Vörös Adri