Keresem a keresem...

A mi lakásunk a legnagyobb Bermuda háromszög, vagy csúnya manók dolgoznak nálunk a bosszantó fajtából és mindent eldugnak. Nem ám az unalomig ismételt zokni párok vagy a műanyag edények fedele tűnik el(bár azok is, csak már megszoktam)! Hol az egyik játéknak, hol a fésűnek vagy egy keresett könyvnek, hajguminak kél lába.

És átforgatod az egész lakást, de hiába. Bizony sehol sem leled, csak mikor már nem kell, lejárt az ideje. Vagy olyan buta helyről kerül elő, ahonnan tuti nem számítanál rá. 

Nem is tudom, akartok-e tudni róla. De azért elmesélem. 

A múlt évben(milyen jó hogy még csak február van) ha tudnátok mit kerestem...A frissen vásárolt élesztőt. 

Átnéztem zacsit, táskát, babakocsit, hűtő minden zugát, de semmi eredmény. Aztán két hét múlva előkerült. Szégyenkezve mondom el, hogy egy kabát zsebemből. A csuda tudja, mit keresett ott? Szerencsére még nem mászott, mint egy bizonyos lecsó (nem én műveltem, de volt szerencsém látni).

A telefonom is keresem. Szerencse, hogy az csörgethető (bár nem mindig). Van, hogy egy hétig is hiányzik. Akarom mondani nem, hiányzik.

Lakáskulcs sincs sosem elegendő, pedig négy kulcsra vagyunk ketten. A fene se érti...

Milyen jó lenne minden tárgyra egy csipogó, hogy megtaláljam, mikor keresem. Vagy egy kereső gép....