Utazás

Maga a szó csodálatos, hogy utazás. 
Ezer kalandot foglal magában, napfényt, havat, szivárványt, mosolyt, az elnyalt fagyi emlékét és még ezer boldog és kevésbé boldog pillanatot.
Mióta gyerekeim vannak, azóta kevesebbet megyünk még a szomszéd faluba is, de az az utazás még több emlékkel, jelentőséggel bír. 
Ráadásul már a bepakolás és az oda út is nagy kaland.
Hisz magadnak beteszel egy kisebb utazásra innivalót, nagyobbra váltás ruhát, némi élelmet és kész. 
Na de gyerekkel a boltba is elmerészkedni kész túlélőtúra!
Kell a dinó feltétlenül és a ronda, loncsos cica is. Mesekönyv is kell. Igaz tudsz millió mesét fejből, de az nem jó. 
Kell innivaló és tuti nem az, amit csomagoltál. 
Kell némi keksz, macika, kifli csücske bármi, nehogy fél perc alatt éhen halljanak a gyerekek. 
Kell váltás ruha, mert naná, hogy leönti magát a gyerek, beleül a legnagyobb koromba, koszba vidáman.
És akkor ne is beszüljünk a pelenkáról, váltás kisbugyiról, popsitörlőről, zsepiről, wc-papírrol, kéz fertőtlenítőről...
És már tele is a kis csomag. 
Neked hol maradt benne helyed? Sehol! Kell egy nagyobb táska.
Újra pakolás egy eggyel nagyobb táskába. Ahová már talán fér neked is némi cucc és a pénztárcád, telefonod, lakáskulcsod, könyved.
Végül azt veszed észre, hogy egy 10 perces sétára hajókofferrel indulsz el otthonról.
Ami kell is, mert hazafelé a rengeteg szedett kisvirágtól és kavicskáktól(kavicsóka lányom tolmácsolásában) roskadoznak. A döglött verebet is bepakolná, ha nem lépnél elég gyorsan közbe...
De egy élmény. mert este nagy boldogan, kipirulva meséli a "nagy" sétátok a sarki boltig, ha olyanja van. 
Kell az élmény neki és neked is!
És ez olyan jó...
Elpakolod mosolyát az emlékeid legmélyére, hogy sötétebb napokon legyen mit elővenned és leporolnod, élvezned. 
A sikongatását, ahogy szalad vagy ibolyát szed és talán ez lesz az első ami eszedbe jut majd róla. Hisz oly gyorsan nő!