Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
Oldalak
▼
2016. július 11., hétfő
Öltözködés és babavárás
Minap olvastam egy cikket, ahol anyukát kigúnyolták, mert túl nagy a hasa. Ez nem is oly meglepő. Van ilyen. Egyik kismamát a nagy hasa miatt szólják meg, a másikat meg azért, mert nem látszik a hasa. Alkati dolog ez, de az emberek szeretnek vele dobálózni.
Ami engem megdöbbentett,az nem is ez volt, hanem a cikk alatt talált kommentek. Sokak szerint egy kismama ne húzzon szűket, ne húzzon fürdőruhát, hanem illik minimum zsákot húzni vagy elbújni a 9 hónap alatt, de semmiképpen sem kitenni a pocakot, hogy látszódjon.
Nem azt mondom, hogy húzzunk második bőr szintű tapadós ruhát. De miért kellene formátlan, nagy pólókba bújtatnunk a hasunk? Miért ne vehetnénk fel ugyan úgy fürdőruhát, ha fürdeni megyünk, mint a túlsúlyos nők vagy éppen a hurkapálca vékonyságúak, narancsbőrősek vagy magamutogató, mindent kitevő nőcik?
Nem illik? Maradjunk otthon?
Sokszor látom az elítélő nézéseket, mikor egy kismama megjelenik bármilyen rendezvényen, bulin, strandon. Miért?
Zárkózzunk be, míg meglesz a kicsi? Aztán meg míg szoptatunk? Utána már a hangos gyerek miatt ne menjünk sehová?
Hova fajul ez a világ így?
A képek innen valók:
http://www.csinimami.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése