Oldalak

2017. március 24., péntek

Koraszülés




Első gyermekemmel mikor várandós voltam, nem is volt téma a koraszülés. Eszemben sem volt. Akkor azt hittem, hogy az csak másokat sújthat, ahol valami nagy gond van eleve. Nem olvastam utána, nem foglalkoztatott. Volt pár bibi a terhességem alatt, de nem vettem komolyan. Voltam baba visszatartáson is, de akkor is szentül meg voltam győződve róla, hogy kibírja odabent végig. A gyógyszerek, amiket akkor kaptam bent tartják babát végig.
Aztán Daniellám megérkezett hamarabb majd 4 héttel a kiírtnál, váratlanul. Szerencsére nagy súllyal(2800gr) és egészségesen. Velem maradhatott és így elszállt a fenyegető rém a fejem fölül. 
De a végét nem tudtam kiélvezni, elvettek tőlem közös perceket, órákat, napokat. Kicsit úgy éreztem. 
Aztán mikor második babámmal lettem várandós, ott már az elején kezdődtek a gondok. Szépen utána olvastam a koraszülésnek, de csak úgy felületesen. Viki is úgy döntött, hogy hamarabb kopogta, így ismét kórház. Szerencsére kétszeri visszatartással, kórházi 6 hetes tartózkodással a végéig velem maradt a pocakban. Ismét megúsztam. Jó kis súllyal 3620 gr-al érkezett közénk.
Andris, a kicsi harmadik manóm már a 20. héttől kemény fekvésre ítélte anyát. Végig rettegtem a terhességet a koraszülés miatt. Tücsköt-bogarat végig olvastam most aztán. A kórházba kerülve a 35. héten mindenkit kikérdeztem a koraszülésről, a PIC-ről és mindenről. Szerencsére a sors megint megkegyelmezett és majdnem a végéig bírta, csak két és fél héttel szültünk hamarabb. Ráadásul igazi óriásbébi is lett szerencsére, a maga 3950 gr-val.
Szerencsés vagyok! De nem kísértem a szerencsém. Nálunk többször ne kopogtasson a gólya.
Viszont láttam sorsokat, rettegő anyákat, túl korán megindult szüléseket, csöpp babákat, rémületet. Nem kívánom senkinek! Ezért is ragadtam klaviatúrát. Ez egy olyan dolog, amiről szintén beszélni kell. Te is lehetsz koraszülött baba anyukája. Nem tudhatod mit hoz a sors. Így rögtön el is olvastam egy anyuka megjelent történetét, aki iker babáival bekerült a körforgásba, a PIC-re kerültek. Most már egészséges nagyfiúk. Az anyuka úgy döntött megírja a történetét, hogy másokba lelket öntsön, hogy másoknak segíthessen. Hogy a kórházon segíthessen! Aminek elkelne a támogatás.
Itt elolvashatjátok az ő történetét és segíthettek:
http://patakgyongyver.hu/
Könyves blogomon hamarosan írok is a könyvecskéről, na meg a történet szereplőiről is. 

Legyen szívügyünk ezek a pici babák segítése!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése