Udvariasság...

Rég jártam erre. Ennek millió és millió egy oka van. Elsősorban egy problémásabb terhesség és egy újabb kisemberke érkezése a családba.
Majd erről is írok valamikor és az időhiányról, mi a fontos stb...
De kikívánkozott egy most történt dolog okán valami, továbbá egy másik blogger postja alapján is ez a téma.

Sétálsz az utcán egyedül, kisebb vagy nagyobb gyerekkel, gyerekekkel, betérsz egy boltba vagy máshova. 
Rég nem látott ismerőssel találkozol vagy egy éppen tegnapival, egy boltbéli, majd minden napi találkozós emberrel, a postással vagy mit tudom én... 
A helyzet eddig mindenkinek ismerős. Persze megkérdezik, hogy hogy vagy.
Ilyenkor mit is mondj?
Zúdítsd rá gondod bajod, örömöd, bánatod vagy csak udvariasan válaszold, hogy jól. 
Felötlik benned, hogy vajon tényleg érdekli vagy csak udvariassági formula. 
Meg is hallgatja mondanivalód vagy csak a magáét mondja.
Mit gondoltok, érdemes ilyenkor őszintének lenni, válaszolni?
Mire jó egyáltalán ez az álkérdés?
Tényleg érdekli másokat hogy vagy, vagy csak megszokás kérdése ez a fránya kérdés?