Hogy miért szeretem?

                                                    A képet készítette: Vörös Adri fotó

                                  A kép saját. Bármilyen nemű felhasználása tiltott!

Számtalanszor elmondjuk, hangsúlyozzuk, olvassuk, látjuk a gyerekes lét nehézségeit.
A küzdést. A logisztikát. A fáradságot. A gondokat. A hibákat, amiket elkövetünk. A veszekedést. Az ezerszer elmondtam-ot. A lehetetleneket. A betegségeket.
Le lehet egyáltalán írni, hogy nehéz anyának lenni vagy megköveznek érte?
Kimondhatod, hogy nem vagy tökéletes anya vagy lesújtó pillantásokat kapsz?
Aligha. Na de mindegy is.
Most nem is erről szeretnék írni, hanem a másik oldaláról a dolognak. 
A szépről, a jóról, a megmosolygtatóról.
Miért is jó gyereket vállalni? 
Erről kevesebbet olvasni. Panaszkodás megy csak jóformán. De nem azért, mert nem jó dolog vagy nem térül meg, hanem azért, mert leírhatatlan az anyaság szépsége.
Hogyan meséld el a szülés fájdalmai után az első pillanatot, mikor a kezedbe vehetted? Elmúlt minden fájdalom és küzdés, csak ő maradt. Örökre. Beleég a retinádba, a szívedbe a pillanat. Akármilyen is volt a szülés, csak ő marad meg az emlékeidbe és az első perc.
Hogyan meséld el, mikor a kis szuszogó csomag a mellkasodon alszik? Sehogy. Mert leírhatatlan. Érezni kell.
A szopizást, cumisüvegezést összebújva? Elmondhatatlan.
Vagy mikor beleszagolsz a kis hajába. Az a pihe, a bársonyosság, a babaillat.
Miként írnál arról, mikor tudatosan rád mosolyog elsőnek? Ugye, hogy sehogy?
Vagy, mikor sír és csak anya jó. Te vagy a mentsvára. Te teszed neki jóvá a világot. Bízik benned.
Mikor fáj valamije és hozzád bújhat. Elhalkul a világ és a fájdalma is. Hiszen anya vele van.
Mikor az első mérföldkőhöz értek a mozgásban és megfordul, felül, feláll, lép egyedül és a te visszaigazolásodra vár. Neked akarja megmutatni.
Amikor az öledbe ül és gügyög.
Mikor kimondja az első szavakat vagy az Anyu szót. A világot adnád érte.
Mikor gondja, baja van és neked mondja el elsőnek.
A mosolyt, amit csak neked tartogat. 
A napi ezer "Anyu" kiabálását sem adnám át másnak.
Az összenézést, a kacsintást, a testbeszédét, amit csak te ismersz.
Mikor átnyalábol a kicsi kezeivel és megölelget.
Mikor azt mondja, hogy "Anyu te vagy a legjobb anyuka a világon és szeretlek"!
Mikor a testvérek összepuszilkodnak. 
A köztük lévő apró kapocsot(veszekedéseik ellenére), a cinkos összenézésüket, mikor kézen fogva sétálnak előtted, mikor valamin osztozkodnak, egymást megvédik, igen, még anyu előtt is.
Ezer és ezer ilyen pillanat, amit semmiért el nem cserélnék. Nincsenek azok a milliók, amivel elvehetnék tőlem, megvehetnék.
Mert ezért érdemes élni. Nagyon szegény lennék, ha nem lennének gyerekeim. És azt hiszem, ezt minden anyuka nevében mondhatom.
Ti, kik még előtte álltok. Irigyellek érte. Az első tapasztalások leírhatatlanok. Még nem tudjátok milyen csodás dolog előtt álltok.
Ti, akiknek nem lehetett még babája. Kitartást kívánok és segedelmet. Isten küldjön hozzátok is egy kis szivecskét.
Ti, akik elveszítettétek. Kívánom, hogy legyen erőtök és emlékezzetek csak a szépre, jóra.
Ti, akik nem szeretnétek. Megértem. Éljétek meg lopva más pillanatait is, mert az is jó.
Ti, akik már túl vagytok rajta és már nem gyerek a gyerek, de szívetekben az emlékek tovább élnek és mindig a gyereked marad a nagy is.
Ti, akik eldobtátok. Nem tudjátok, miről maradtatok le.
Ti, akik bántottátok. Nem érdemeltétek meg az esélyt, hiszen ő bízott bennetek.
És végül ti, akik anyukák vagytok.
Sokan vagyunk. A nehézségek mellett is kívánom, hogy a szépet, jót is megéljétek, ne feledjétek ő(ők) a fontos(ak)!