Akik ismernek, tudják, hogy kicsi koromban mindenem volt a rajz. Fotókat, természet képeket, ruhákat rajzoltam és rajzoltam. Mindig lefoglaltam a kezem. Így tudtam kiegyensúlyozott, nyugodt maradni, ha épp nem a számat jártattam. Levezettem vele a napi stresszt, a rossz napokat és minden nyavalyát.
Mióta gyerekeim vannak a rajzolás kimerül egy kis szívecske vagy virág rajzolásban. Kicsit talán hiányzik is. De ámulva nézem mások keze munkáját. Így leltem Esztire, aki csodaszív és pozitív emberke gyönyörűséges rajzaival. Fogadjátok sok szeretettel a vele készült interjúmat.
- Kicsi korodban is szerettél rajzolni, alkotni?
Igen... valójában mióta először ceruzát fogtam a kezembe, imádok rajzolni. Azóta rajzolok! Egész kicsi koromtól kezdve az alkotás volt a kedvenc elfoglaltságom, ez volt az a tevékenység, ami mindig kikapcsolt, a rajzolás által ki tudtam fejezni az érzéseimet, a boldogságot, szomorúságot, le tudtam vezetni a napi feszültséget, megrajzoltam az engem ért élményeket, vagy bármit, ami foglalkoztatott. Ovis koromban komplett történeteket találtam ki királylányokról és tündérekről, amiket képregényes formában meg is rajzoltam.
- Jártál valami művészi iskolába vagy kurzusra, hogy tökéletesítsd a technikád?
Mivel ez irányú érdeklődésem már egész korán megmutatkozott, később nem volt kérdés a továbbtanulás, művészeti végzettséget szereztem. Már általános iskola első osztályában felfigyelt rám a rajz tanárnő, Téglás Márta néni, aki elkezdett velem külön foglalkozni, és rajzversenyekre vitt. Az általános iskola évei alatt délutánonként Kőszegváry Kálmán MS mesterkörében rajzoltam. Nyolcadik után a Teleki Blanka Gimnázium rajz tagozatára nyertem felvételt, ahol művésztanárok oktattak és kipróbálhattuk magunkat több területen is, tanáraim voltak: Csáji Attlia, Péter Ágnes.
Majd a Dekoratőr Iskolában végeztem grafikus szakon. Itt is művésztanárok tanítottak, akik nagy hatással voltak rám, széleskörű, erős oktatásban részesültünk, voltak elméleti, gyakorlati órák, rajzolást, tervezést, számítógépes készségeket segítő, fejlesztő tantárgyak. Illetve tömbösítve voltak a tanórák, 3-4 óra egyben egy-egy tantárgyra, hogy elmélyülhessünk, valóban alkothassunk, tervezhessünk.
A GTB Kiadványszerkesztő Iskolában is grafika szakon végeztem, itt mélyítettem el a számítógépes grafikusi tudásomat. Iskoláimmal párhuzamosan hét éves koromtól kezdve magán úton is tanultam rajzolni, festeni. Baska József és Rényi Katalin rajziskolájába jártam éveken keresztül. Itt kezdtem ismerkedni a festészettel és beleszerettem a lazább, szabadabb alkotási stílusba. Bánki Ákos festőművészhez érettségi után egy éven keresztül jártam, nagyon meghatározó időszak volt ez, gyakran kizárólag velem foglalkozott, együtt festettünk, új utakat mutatott nekem az expresszív kifejezés világában.
És mindezek mellett szerintem a rengeteg gyakorlás, a szabad, saját ihletből, vágyból felhozott alkotás hozza meg a kívánt fejlődést, ami életünk végéig elkísér, és ami folyamatosan velünk van izgalmassá téve a művészet világának kalandos felfedezőútját. Mert maga az alkotás kísérletezés, újítás egy folyamatos fejlődés - és persze a legnagyobb öröm is egyben! Az önkifejezés és teremtés öröme.
- Mennyi időt töltesz e szerelemmel?
Ezt nem lehet számolni... valójában mára már a rajzolással, illusztrálással együtt lélegzem és ha éppen fizikailag nem is rajzolok, gondolatban valamit biztosan fogalmazok magamban. Sőt... soha nem lehet tudni, hogy amit épp hallok a rádióban, vagy látok az utcán, nem köszön-e vissza holnap az egyik képemen, mert azt vettem észre, hogy minél többet foglalkozom az alkotással, annál inkább inspirál, mozgat minden, ami csak ér.
De naponta 9-10 órát mindenképpen.
- Ez a foglalkozásod vagy inkább hobby?
Mindkettő és inkább úgy mondanám, hogy életforma. Mára már elmondhatom, hogy abból élek, amit a legjobban szeretek csinálni a világon. És szerintem ez a lehető legjobb párosítás: amikor a nap nagy részében azzal lehet foglalkozni, amit az ember imád, szeret. Ha valaki nem szereti a munkáját, nem is tud benne olyan nagy sikereket elérni, mert nem bír vele erőn felül is, plusz időben is, teljes szenvedéllyel, odaadással foglalkozni.
De idáig hosszú út vezetett el. Az eredmény, ami a Facebook oldalamon látható, egy nagyon tudatos építkező munka, szorgalom, szívós kitartás, folyamatos megújulás eredménye... és ez szükséges hozzá az év minden napján a továbbiakban is. Az oldalnak naprakésznek, lendületesnek, színesnek kell lennie, és szívből jövőnek, szívhez szólónak is egyben... mivel én vagyok az alkotó, és általában az alkotók saját magukat is belerajzolják a képeikbe, ez az oldal olyan "Esztis...". Nagyon pozitív csajnak tartom magam, vidám természet vagyok és egyben érzékeny lélek is, aki megéli az érzelmek minden színét, mélységét és magasságát. Azt gondolom, hogy ez az érzékenység teszi lehetővé, hogy alkotni, adni tudjak, rezonáljak a világ dolgaira, történéseire, és meg tudjon érinteni minden. A vidámság, pozitív beállítottság, az hogy minden nehézségben valahogy meg tudom látni azt a bizonyos pici jót, pedig ad egy világos, napfényes színt az alkotásaimnak. Sok-sok levelet kapok, amiben megírják nekem azok, akik látják a képeimet, hogy a képeim élnek, lélegeznek, minden rajzomnak lelke van, hogy élet árad belőlük. Ez engem nagy örömmel tölt el, és szerintem ez a lényeg, csak így van értelme bármilyen alkotó munkának: élő módon, úgy végezni, hogy megérintse a lelkeket.
- Honnan jött a rajzolás, illusztrálás, portrék ötlete?
Célom, hogy igényes, szép illusztrációkat készítsek, a valóságon túl megrajzoljam azt is, ami csak a képzeletünkben él. Érdekel a divat világa, a gyermekek képvilága, de a komolyabb témák sem állnak távol tőlem. Több mindennel foglalkozom, illusztrálok, könyvborítókat, egyedi logót, arculatot tervezek, különleges portrévarázslatokat készítek, festek (leginkább akrillal és akvarellel), vannak művészi nyomataim (a képeimet művészi nyomat formájában bárki megvásárolhatja), termékeim is vannak (a rajzaim különböző hordozókon jelentek meg: bögrén, vászontáskán, hűtőmágnesen, párnán, 2018-as naptárban).
Portrévarázslataim nagyon népszerűek, mert álmokat rajzolok meg. Olyan pillanatokat örökítek meg, amik csak álmainkban létezhetnek... vagy azért, mert egy még meg nem valósult vágyat, álmot, tervet keltek életre (pl. olyan helyszínre, házba, tájra rajzolom a szereplőket, ahova vágynak, amit el akarnak érni, olyan élethelyzetbe, ami álmaikban él és ez motiválja őket, erőt ad ahányszor csak ránéznek) vagy azért, mert pl. valaki a képen szereplők közül már nem lehet jelen egy-egy jeles eseményen (pl. esküvőn nem lehet ott a papa, akit annyira szerettek... ilyenkor elkészül egy portrévarázslat, ahol a papa is ott áll a menyasszony, vőlegény, mama mellett...) Ezek a portrék nagyon meghatóak és könnyeket csalnak azok szemébe, akik kapják. Gyakran ajándékozzák a képeimet az élet nagy eseményeire, gyermek születésre, esküvőre, szülinapra, évfordulóra, karácsonyra. Kicsit olyan is vagyok, mint a régi udvari festők :) megörökítem a családokat, együtt a gyerekekkel, úgy, hogy mindenkinek a legjobb, legelőnyösebb arcát rajzolom a képre... ez egy örök emlék a családoknak, én pedig boldog vagyok, hogy örömöt okozhatok.
- Blogot is vezetsz. Mennyi idődet veszi el az, és mennyi időt fordítasz az illusztrációra? Hogyan jut mindezek mellet időd önmagadra, a háztartásra, családra?
Van egy Blogom (www.berzsaneszti.blog.hu), egy Facebook oldalam (Eszti Berzsán Illustrations) és egy Instagram oldalam (esztiberzsanillustrations). A legfrissebb jelenleg mindig a Facebook oldal. Ennek oka, hogy bár a három platform egyszerre indult, a Facebook fejlődött legdinamikusabban, így ez kiemelkedett a többi közül, ám a többin is mindig megjelennek ugyanazok a tartalmak, amiket a követőim a jelenleg 24.000 fős Facebook oldalamon megtalálnak. A Facebook-ot vezetem úgy, mint egy blogot, személyessé teszem, időnként magamról, babámról és férjemről is teszek ki fotókat, hogy tudjanak arcot, személyiséget is kapcsolni a képeimhez, naponta több alkalommal is posztolok, előre kitalálom, mikor mi legyen, de ha közben jön valami új ötlet, nem habozok megcsinálni és kitenni azt is, itt mára már aktív közösségi élet zajlik, játékok vannak, élő közvetítésben szoktam rajzolni, mindig a legújabb ötletek és hírek ott jelennek meg és elérhető vagyok, ami szerintem nagyon fontos, mert egy nagy létszámú oldal is megőrzi a személyességet.
Az oldal kezelése, levelezés nagyon sok időt vesz igénybe, de nagy segítségem ebben a férjem, Berzsán Róbert, akit az oldalam követői Robiként ismernek. Amellett, hogy teljes mértékben támogat úgy lelkileg, mint a 2,5 éves babánk nevelésében, az összes elvégzendő feladatomban és időbeosztásomban, a képek átadását, a személyes találkozókat, a gyakorlati ügyintézést, tárgyalásokat és sok-sok egyéb bokros teendőt is ő intéz. Csak közös összefogással tudjuk jól beosztani az időt és elosztani egymás közt a napi feladatokat illetve kiszakítani a szükséges időt, megteremteni azt az elrejtett burkot, ami a zavartalan és tökéletes alkotáshoz szükséges.
- Olyan rajzoló vagy, akinek előre kiosztott ideje van, megszabva mettől meddig rajzol és mit vagy amikor időd engedi, elkap egy ihlet és durr bele, alkotsz?
Nagyon pontosan beosztott időrend szerint élünk, csak így lehetséges mindenre a megfelelő időt kiszakítani, fölösleges, kitöltetlen idők nem léteznek az életünkben.
Bizony mindenre meg kell teremteni az időt, a szabad alkotásra is. Létre kell hozni azt a miliőt, azt a hangulatot, amikor... egy kis csönd. Szünet. És minden megáll. Muszáj! Ekkor jönnek az új csodák... és ha erre csak éjfél körül kerül sor, akkor bizony akkor... mivel szenvedély számomra, képes vagyok akkor is elkezdeni rajzolni, amikor már mindenki alszik :D mert a szabad alkotás a szíve mindennek, az a mag, a titok, erre mindig kell időt szakítani, bármilyen sűrűre sikerül egy-egy időszak (pl. a karácsony előtti). Van abban valami varázslat, hogy az ember azt csinál, amit akar, hogy ott az az üres felület, és most azt rajzol rá, amit csak akar, nincs határidőhöz kötve, nincs semmilyen kikötés, nincsenek szabályok, korlátok... ez nagyon felszabadító, felüdítő érzés. Teljesen feltöltődöm egy-egy szabad alkotós idő során. Van, hogy már alig várom, hogy legyen ilyen időm, eltelik egy-két-három nap és nem jön össze, mert sok-sok üveghegyet kell megmászni, mire eljutok a jutalomidőhöz... és már napok óta tudom, hogy mit akarok megcsinálni, ott motoszkál bennem, alig várom, hogy végre kipróbáljam azt az új eszközt, stílust, megrajzoljam azt a képet... és utána végre... ott az idő! Csak én és a papír. Ez csodálatos érzés!
- Mit javasolsz a rajzolni, festeni szerető fiataloknak, hogyan kamatoztassák tudásuk, miből nyerjenek ötleteket, hogy tökéletesítsék technikáik, hogyan marketingeljék önmaguk?
Ha szeretnek rajzolni, csinálják! Meg fogják találni a módját, hogy tanuljanak is, hiszen az alapok elengedhetetlenek, hogy jó rajzos legyen valakiből... de a legeslegfontosabb a sok gyakorlás, hogy saját örömükre rajzoljanak és ne veszítsék el a lendületet, a szenvedélyt, mert ennek bizony ez a lényege. Az ötletek vagy belülről fakadnak, vagy szárazabb időszakokban segíteni kell, hogy jöjjenek. Kiállításra menni, könyveket, képeket nézni, mások alkotásait csodálni, moziba, színházba menni, sétálni az utcán, nézni-nézni mindent, beszívni a színeket, hangulatokat, pillanatokat, hagyni, hogy sodorjon az élet, mert az élet a legjobb ihletadó. Nem vagyok marketinges és reklámszakember, így nincsenek jól bevált tippjeim... amit látok a világban az az, hogy mindenki megmutatja, amit tud, amije van... én is ezt teszem :)
- Mi a legnagyobb vágyad a munkáddal kapcsolatban?
Szeretem a növekedést. Szeretnék folyamatosan fejlődni a szakmámban, szeretném, ha az a dinamikus növekedés, ami az oldalamon jelen van, megmaradna, fokozódna. Szeretnék a közeljövőben kiállítást is, ahol személyesen is tudok találkozni azokkal, akik követik a munkásságomat és szeretik a képeimet. Nagy méretű festményeket tervezek festeni a jövőben, van már néhány festmény-sorozat ötletem. Vannak még más jellegű terveim is, de ezeknek előkészítése még titokban zajlik, később tudok róla mesélni :) Sok ötletem és meglepetésem van a követőim számára, aki követi az oldalamat, mindenről tudni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése