Már 7 éve

Már 7 éve lassan, hogy első kisbabám a karomban tarthattam. Azóta jócskán megnőtt. 
Aztán persze jött másodszülöttem, majd a harmadik babus. Szép sorban, egymás után. És annyira gyorsan elrobogtak ezek az évek. Fel sem tűnt, hogy van egy majdnem iskolás nagylányom, egy nagy ovisom és egy szaladgáló nagyfiam is. Pedig hányan mondták, hogy becsüljem meg az első éveket a nehézségeik ellenére is, mert gyorsan vége szakad. Akkor nem hittem nekik. 
Valahogy természetes volt-e folyamat és ők, hogy vannak.
Aztán 3 napig nagyon beteg voltam, irtózatos migrénnel, ügyeletre rohanással, szurikkal, gyógyszerekkel tarkítva. Igazi halálfélelemmel. Remélem ez az epizód letudva már.
De sajnos a még szopizó Andrisom le kellett választanom. Nem mondom, hogy könnyű menet. Eszik mindent és iszik rendesen. Csak ez a csendes, közös pár perc, az összebújás hiányzik neki inkább, az intimitás, hogy csak az övé vagyok. Bevallom nekem is hiányozni fog. Szerencsés vagyok, hogy nagylánykám 16 hónapig, kicsit 14 hónapig(szintén egy kórházi epizód vetett véget neki) és Andris 13 hónapig tudtam szoptatni. Sok idő, de mégis oly kevés.
Ez a 3 nap alatt volt időm emlékezni. A kezdetek nehézségeitől a belerázódásig, a meghittségig és most a lezárásról. Lezárás? Fura szó rá. De le kell zárnom magamban, hogy már nem szopizik, nem az enyém teljesen, már nem kisbaba.
Mindig viccesen mondtam férjnek, hogy már 7 éve nem ittam egy korty alkoholt sem. 
7 éve. 
Nem vagyok egy nagy ivós, de egy jó teqilát meginnék már. 
7 éve mindig babát tervezünk, terhes vagyok vagy éppen szoptatok. 
7 éve nem enyém csupán a testem, hanem kiszolgál. 
Jól kiszolgál, teszi a dolgát. 
Imádom a gyerekeim és a velük töltött időt. Nem is erről van szó.
Csak én, nem csak én voltam. A testem nem volt csupán a sajátom. Alárendelt lettem. Minden étel, gyógyszer, ital, mozgás, hajfestés, szolizás, minden úgy ment végbe, hogy előtte mérlegeltem, szabad-e. Most hatalmas szabadságot kaptam. Nem tudom, hogy tudom-e értékelni ezt majd eléggé? Visszakaptam a testem, ami már csak az enyém és azt teszek vele, amit akarok. De mégis kicsit fáj. Pedig ezt akartam. De ez az idő már nem jön vissza.