-Anyuka vagy és dolgozó nő. Hogyan osztod be az időd, hogy minden el legyen végezve, megcsinálva, odaérjetek?
Szerencsére még kicsik a lányok (2 és fél éves, valamint 8 hónapos), még nem mentem vissza dolgozni. A napirend sokat segít, igyekszem mindent (étkezés, játék, séta) minden nap ugyanakkorra időzíteni. Ha valahova mennünk kell, pláne időpontra, jó sok időt hagyok az elkészüléshez, mert ugye mindig történhet valami.
-Jut önmagadra is némi én idő?
Minden nap fordítok magamra valamennyi időt, ekkor legtöbbször olvasok. Általában akkor, ha van, aki vigyázzon a gyerekekre, a férjem ebben partner. Véleményem szerint kell is az anyáknak, hogy szánjanak időt magukra, keressenek valamit, ami feltölti a lemerült elemeket.
-Író vagy. Mennyire nehéz időt lopnod az írásra? Fix időpontban írsz vagy amikor időd engedi?
Akkor írok, amikor mindkét gyerek alszik, ebéd után. Ez számomra nagyon fontos, ehhez minden nap igyekszem ragaszkodni.
-Hogyan jött az ötlet, hogy írj? Ebből meg szerettél volna élni vagy meg szeretnél, esetleg mellékes, mert elég nehezen kifizetődő?
Amióta az eszemet tudom, szeretek történeteket kitalálni. Aztán elolvastam egy Agatha Christie könyvet, és úgy gondoltam, leírom én is a történeteimet – innen jött az írás. Komolyabban 2015-ben vágtam bele, ekkor jelent meg első könyvem, az Őrangyalom. Addig és azóta is rengeteget tanulok, gyakorlok. Szerintem ez is olyan munka, amire sok időt kell fordítani, nagy elszántságot és elhivatottságot igényel. Ha valaki komolyan szeretné venni, ha szeretne megjelenni a könyvpiacon, olvasók elé akar állni, akkor nem lehet félvállról venni, még akkor sem, ha nem ez a fő kereseti forrása.
Megélni az írásból? Kecsegtetően hangzik, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. De nem a pénzért teszem. Azért írok, hogy szórakoztassam az embereket. Másik oldalról költséges egy hobbi, főleg, ha nincs az ember mögött egy jó nevű kiadó, és nehezen jön vissza a belé fektetett pénz. Véleményem szerint itthon, Magyarországon nem lehet csak írásból megélni. Tisztelet a kivételnek.
-Azt hiszik sokan, hogy könnyű írónak lenni. Mesélnél a nehézségeiről?
Az írásban nem az a legnehezebb, ha olykor nem jut eszedbe egy szó vagy egy kifejezés, és töröd a fejed a monitor előtt. Ez még a legkönnyebbik része, legalábbis ahogy én látom. Számomra a legnehezebb eladni magam, eladni a könyvem. Legyen szó arról, hogy egy könyvkiadót keresek meg, vagy arról, amikor már a könyvemet reklámozom. Nekem mindkettő szörnyen nehezen megy. Elkeserítő tud lenni, ha az ember hosszú hónapokat dolgozik egy kéziraton, mellé egy szinopszison, reménykedve beküldi a kiadónak, és visszajelzést sem kap. Ilyenkor néha úgy érzem, nem elég jó, amit csinálok. Másik oldalról, az olvasók felől sok pozitív visszajelzést kapok, ami viszont hatalmas erőt ad a folytatáshoz, és nem engedi, hogy feladjam.
-A csemete/csemeték mit szólnak, ahhoz, hogy anyu ír? Olvastak már tőled?
Természetesnek veszik, anya úgy dolgozik, hogy ül a gép előtt. Van mindkettőnek egy-egy leselejtezett billentyűzete, azzal szoktak játszani. A nagyobbik lányom ilyenkor mondja is, hogy dolgozok, mint anya. Nem olvastak tőlem, nem is olvastam fel nekik, még kicsik hozzá. Elsősorban felnőtteknek írok.
-Mi a legszebb és mi a legnehezebb az íróságban? Mesélnél pozitív és negatív dolgokról?
Legnehezebb? Ahogy már mondtam, a marketing, hogy eladjam magam. Sok visszautasításban volt részem, legtöbb kiadó még válaszra sem méltatott. Más utat kellett találnom.
Nem az a célom, hogy mindenki szeresse, amit írtam, mert tudom, hogy az irreális. Azt szeretném elérni, hogy minél több emberhez eljusson az, amit alkottam.
Ebből jön a legszebb dolog: egy lelkes olvasó, akit megfogott a történet, aki megszerette a szereplőket, aki izgatottan kérdezi, mikor jön a következő regény. Ez jelenti számomra a legtöbbet.
Jelenleg a legnagyobb sikerem az alig egy hónapja megjelent könyvem, a Duplacsavar. Azért, mert gyakorlatilag (a nyomdai és a szó szoros értelmében vett kiadási munkálatokon kívül) mindent önállóan intéztem. A korrektortól kezdve, a grafikuson át a szerkesztőig én kerestem fel mindenkit, akiknek a munkája hozzájárult ahhoz, hogy ez a regény napvilágra kerüljön. (Ez úton is köszönöm a munkájukat!) Kértem és kaptam marketinges tanácsokat ismerősöktől és ismeretlenektől is, férjem mögöttem állt mindvégig. Úgy érzem, sikeresen zárult a nyitófejezete a könyv életének: még a megjelenés előtt sokan érdeklődtek felőle, és szép számmal vitték is. Aki csak olvasta, már várja a folytatást. Kell ennél több egy író számára? :)
A könyvet megrendelhetitek a kiadó boltjából (http://undergroundbolt.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése