Múltkoriban beszédbe elegyedtem egy nagyon kedves, fotós hölggyel. A beszélgetés megerősítette azt bennem, amin már napok óta agyalok. Van egy 6, 4 és 1 éves gyermekem. Természetesen a világom úgy alakítottam, hogy az ő anyukájuk legyek, csak az övék legyek bárhol, bármikor. Minden szokásom, a ruhatáram, a témáim és mindenem körülöttük forog, az ő igényeiket elégítik ki elsősorban. Ez természetes és normális. De most már harmadjára veszem észre, hogy mikor a kisbaba eléri a 6-10 hónapos kort, akkor felötlik bennem, hogy "csak" anya vagyok. Nem vagyok én. Addig bele feledkezem a kisbabába, a rózsaszín ködbe, az anyaságba, a mindennapokba.
Mindenem alárendelt. A saját életem elveszett, anya vagyok csupán. Anyaként nézek ki, úgy gondolkodom. Még magamra is anyaként gondolok csak. De én nem "csak" anya vagyok. Én én is vagyok. Nő is vagyok. Adrienn is vagyok.
Anya testem van. De nem csak anya vagyok. Szeretnék csinos lenni és feszes, izmos, vékony. Nem csak táplálni, rendet rakni, támasznak lenni.
Anya ruháim vannak, amiben könnyű szoptatni, könnyű mosni őket, nem kell vasalgatni, amiben könnyen a gyerek után tudok szaladni.
De nem csak anya vagyok. Néha szeretnék fehéret húzni. Csinosan, szoknyát ölteni. Alkalmiba, csipkésbe, selyembe, kivágottba, ujjatlanba, rövidbe, gyűrődősbe bújni.
Magas sarkút húzni, amiben csinosan lépkedhetek(igaz ebben sosem voltam túl jó).
Néha szeretnék akkor kelni, amikor jól esik. Vagy nem azon aggódni, hogy aznap mit felejtettem el, hova kell még menni.
Néha jól jönne egy szabadnap az anyaság alól. Nem csak időben, hanem agyilag is. Egy olyan nap, amikor nem azon agyalok a gyerekeimtől távol, hogy vajon mit csinálnak, jól vannak-e.
Egy olyan nap, amikor csak magamra figyelek. Amikor csak azt teszem, ami jól esik. Nem sietek, nem stresszelek, agyalok, csak én magam vagyok.
Néha jó lenne nem csak a gyerekekről, gyerekes témákról beszélgetni. Jól esne magamról, az élet nagy dolgairól is diskurzust folytatni.
Néha annyira jó lenne mentesülni minden alól.
De ez nem egy foglalkozás, egy munka, ahol szabadságra mehetsz. Anya maradsz örökre, akármi is történjék. Már úgy élsz, gondolkozol, cselekszel.
Sok lemondással jár. Lemondok a kozmetikusról, mert aznap a kicsit orvoshoz kell vinnem. Lemondok a napi edzésemről, mert nincs aki vigyázzon a gyerekeimre pont akkor. Lemondok a boltban vásárolt csokimról, mert megeszik ők. Lemondok a hobbymról, mert nem összeegyeztethető az anyaságommal, az időbeosztásommal. A karrieremnek, a lehetőségének is búcsút intek.
Ezer és ezer egy lemondás.
Félreértések elkerülése miatt írom. Igen, én vállaltam őket. Szeretem is mindhármat. Nem terhesek számomra. De rengeteg lemondással járnak. Meghálálják. Visszaadják mindazt duplán is, amit adok nekik. Ezerszer is.
De mégis figyelni kell arra, hogy nem mondhatok le mindenről magammal kapcsolatban, mert anya vagyok. Mert nem csak anya vagyok.
Figyelj rá, hogy anyaságod csak alátámassza a korábbi éned. Hozzátesz. Több leszel és többre képes, hivatott. De önmagad ne veszítsd el mindeközben. Figyelj rá, hogy magaddal is foglalkozz. Merj csinosnak lenni, hobbyt választani, mozogni, dolgozni, vidámnak lenni, pihenni, mindent, ami jól esik. Nem vagy mártír.
Ha nem vagy boldog, beszürkülsz és csak anya leszel, akkor hosszabb távon veszítesz csak. A gyerekednek is vidám, szép anyuka kell, aki él, aki mer.
Elvárják egy anyától, hogy 0-24 órában anya legyen. Minden perc minden gondolata a gyermekéért legyen. Éljen úgy, ahol elvárható egy anyától. Nézzen úgy ki, ahogy az anyák. Ne legyen olyan hobbyja, munkája, ami nem anyukás. Csak olyan helyekre járjon, ami anyukás. Ki várja el? A társadalom. Minden megnyilvánulásod anyukás legyen. De nem csak anyuka vagy, nő is, te te is vagy!
Ne felejtsd el! Mert könnyű szem elől téveszteni. Én mindháromszor elveszítettem, majd visszakaptam.
Anya vagyok és élvezem. Anya vagyok és szeretem a gyerekeimet De nem csak anya vagyok. Én, én is vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése