10, tíz, X, kereken tíz.
Ten, zehn, dieci, dix, diez, dez, deu, zece, tien, tio, un, ti...
Miből sok és miből kevés?
Foghúzásból nagy soknak tűnik ez a szám.
Forintból viszont semmire sem elég.
Hát gombócból? Abból bazi sok.
Na és házasságból?
Pontosan 10 éve ilyenkor már ültem a fodrász székében vagy sminkeltek. Minden pillanatára emlékszem a napnak.
Ahogy anyuék rám adják a szép fehér ruhát, két bátorító jager között. Kellett a bátorítás.
Ahogy tudom, késében vagyok, már kint kellene lennem készen, hiszen húzzák a nótámat.
A polgárira, mikor Fecó végig gyalogolt a ruhámon, mert mindenki rossz oldalon állt. A saját kismagnónkra, amiből szólt az egész szertartás zenéje(bár már nem üzemel, de megtartottam, nem volt szívem kidobni).
A templomra, ahol cinkosan össze mosolyogtunk, néha nevettünk.
A tortára, amit nem tudtam megkóstolni. Az eltáncolt cipők sorára. A zoknis esküvői fotókra. A reggel 6 órás lufis, rockos after bulira.
Sírásra, nevetésre, meghatódásra, családra, barátokra. Sokan már nincsenek közöttünk. Másokkal megszakadt a kapcsolat. Annyi felé vannak az emberek. megörekedtek, összeházasodtak, gyerekeik születtek, elváltak, elmentek, elköltöztek...
Hihetetlen gyorsan elment az a nap, pedig mennyi ideig szerveztük. Voltak bakik, hibák. De nem számít. Csak jó emlékek maradtak, a hangulat, a poénok, a tánc és hogy elköteleztük egymást jóban-rosszban, amit mér is ránk az élet változatosan.
Hova szaladt ez a sok év? Fel sem tűnik, hogy ennyi tova robogott már.
Ugyan úgy, ugyan azzal végig csinálnám az egész napot. Sőt a 10 évet is. Vannak hullámvölgyek. Dolgozni kell a házasságon. Engedni kell és kiharcolni. Meghallgatni és elfogadni. Néha sírunk, néha nevetünk, veszekedünk. De ezzel jár. Megéljük és megdolgozunk érte.
Az élet rögös útjaink áthaladni csak együtt, egymás támogatásával megy...
Te aki még nem is tervezed. Jó móka egy esküvő. Csupa emlék.
Te, aki már készülődsz. Csak a jóra koncentrálj, éld meg, szeresd, élvezd.
Te, aki túl vagy rajta. Emlékezz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése