Oldalak

2018. augusztus 14., kedd

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- Eclectick




Egy csipetnyi ötlet, nagy tudás, egyediség és minőség. Ez jellemzi a következő interjúalanyom termékeit, üzletét.
Ki ne szeretné és őrizgetné gyermeke rajzait nagy szeretettel? Most megteheti ruháján, táskáján is az Eclectickkel
Ugye milyen nehéz az elválás, mikor oviba, bölcsibe indul a csemetéd? Egy anya/apa figurás baba megkönnyítheti az egészet. Mindkettő hatalmas cukiság szerintem.

- Mi az Eclectick? Munka, vállalkozás, brand vagy egy nagyszerű ötlet?
A Eclectick egy álom, szenvedély, ötletek, vállalkozás és munka. Talán ebben a sorrendben. 15 éve indult maga a cég, igaz egészen más koncepció szerint. Az Iparművészeti Egyetem, ruhatervező szakának elvégzése után egy barátnőmmel közösen kezdtük el az álmunkat valóra váltani. Ő Berlinben élt és szülői segítséggel nyitott egy kis üzletet, melyben részben vagány second hand, másrészt egyedi tervezésű termékek voltak. Az egyedi tervezés volt az én feladatom. Először tapasztalatok nélkül, kicsiben, aztán egyre több gyakorlatot szerezve, nagyobban…
1 év után komolyabbra fordult a dolog, nem lehetett spontán művészkedni, komoly tervezésre volt szükség üzleti szinten is. A közös munka sem arra az irányba ment, amiben mindketten jól éreztük magunkat, így az első év után egyedül folytattam immár Budapesten, később Bécsben.
Aztán az álom helyét egyre inkább átvette a vállalkozás vezetése, munka szervezése, az anyagi dolgok. Nagyon szerettem a kis üzleteket, amiket nyitottunk, a kis műhelyünket, a családias hangulatot, a rajongókat és nagyszerű volt, hogy sok ember szereti azt, amit csinálok. De egyre nehezebb volt, a válság sem kedvezett az üzletnek. A látszólagos siker ellenére azonban a nehézségek bedarálták a sokéves munkát, adósságok keletkeztek és végül az üzleteket is be kellett zárni.
A végidővel átfedésben születtek meg a gyermekeim is, ami méginkább arra irányított, hogy fel kell adnom a küzdelmet.
Aztán következett pár, csendesebb, küzdelmesebb év, amikor a gyerekek mellett azért kellett még dolgoznom, hogy a maradék adóságokat törlesszem. De pár év múlva sikerült leküzdenem az anyagi kudarc démonát és a gyerekeim is nagyobbak lettek….Ekkor indult újra az Eclectick a mostani formájában. Jelen pillanatban körülbelül másfél éve.
Ez most szenvedély, ötletelés és természetesen vállalkozás, sőt most már munka is, amivel fizetést adok magamnak. 

- Mikor alakult körülbelül és mi hatására, mi inspirálta?
Az előző válaszommal nagyjából megválaszoltam ezt a kérdést, de kitérek még néhány részletre…
Az ECLECTICK alapformája 2003-ban indult el, jelenlegi formája pedig 2016 végén.
Az első induláskor egy álom vitt minket előre, hogy azt csinálhassunk, amit tanultunk, egy kicsit bohém, fiatalos tudatlan hozzáállással.
Az újraindulás már sokkal gyakorlatiasabb, kiforrottabb, tudatosabb volt. A gyerekek nagyobbak lettek, letelt a pár év, amit otthon töltöttek és nekem is nagyon hiányzott már az alkotás a “felnőtt élet”. Viszont kisgyerekek mellett (főként, hogy a fiam diabéteszes is) nem nagyon lehet karriert kezdeni alkalmazottként, így nem sok választásom maradt, vagy tanítok, vagy megpróbálom a vállalkozásomat valahogy újraéleszteni…a tanításban tettem is egy másfél éves próbát, de utána beállt egy szünet, amiben úgy döntöttem, hogy nem új tanítási munkát keresek, hanem újragondolom a vállalkozás lehetőségeit. Azt tudtam, hogy nem tudom és nem is szeretném “nagyban” kezdeni, mert sem anyagi téren, sem pedig idővel nem állok úgy, hogy azt megengedjem magamnak. Kicsiben, lassan, otthonról. Ez volt a terv. De kellett egy termék is…Azt tudtam, hogy kollekciókban nem tudok gondolkodni, mert az mindig sok beruházás, stressz, folyamatos készenlét. És ekkor nyúltam vissza egy régi ötletemhez, amit családi ajándéknak készítettem évekkel ezelőtt. Ebből lett az első termékcsoport és ezután már minden szépen alakult magától.
Erről még itt tudtok olvasni bővebben:

- Kik alkotják az Eclecticket? Mesélnétek magatokról?
Az ECLECTICK jelen pillanatban én vagyok és páran besegítenek nekem.
Akik besegítenek még, designer anyukák, akik a saját márkájuk és a gyerekek mellett próbálnak egy kis plusz pénzhez jutni,  heti néhány órás extra, otthon végezhető munkával, illeve anyukám is szokott segíteni és van egy varrónő, aki szintén alvállalkozóként, a saját otthonában varr.



- Mennyire nehéz ezt a munkát összeegyeztetni a családdal, az otthoni munkákkal?
Mint korábban írtam, talán ezt az egyet lehet….amikor az ember maga osztja be az idejét, amikor ha kell éjjel dolgozik, vagy ha beteg a gyerek, nem kell kivenni szabadnapot, hiszen amúgy is otthon vagyok….nem egyszerű mindenben hely állni, főleg azért mert ez olyan egy picit, mintha nem is komoly munka lenne, mintha ezt bármikor félbe leheten szakítani, pedig most már egyre inkább nagyon is komollyá válik. Két járható út van előttem….vagy csinálom kicsiben, kevesebb időben, kicsit hobbiszerűen és akkor ellátom a többi dolgot, vagy csinálom komolyabban, jobban keresek és megfizetem a segítőket…

- Hogyan találjátok ki, hogy milyen termékek kerüljenek ki a piacra? 
Nagyszerű ötletek kerülnek nálatok megvalósulássá. Honnan jönnek a klassz ötletek? Mennyire nehéz ezt megvalósítani, hogy mindig megújuljatok?
Az első termék a már említett családi ajándékból indult, utána pedig jöttek az ötletek folyamatosan, egyrészt valahogy az embert a kreativitás nem hagyja nyugodni, mindig lép előre, ha valami elindul, mindig van újabb ötlet, másrészt a vevők folyamatos visszajelzése is nagyon sokat számít, sok mindent alakítok aszerint, hogy mit szeretnének az emberek….
Az alapötletek meg valahogy alakulnak, a saját életem hétköznapi történései, problémái hozták elő őket….
Az pedig, hogy mi piacképes, a vevők döntik el….mindennek meg kell adni az esélyt szerintem….
A megvalósítás nem volt olyan nehéz, mert a sokéves szakmai, gyártói múltam megadta az alapokat ahhoz, hogy milyen anyagokat, eljárásokat használjak, mi működhet, hová menjek anyagot venni, kivel varrassak, nyomassak stb….inkább tesztelni kellett a dolgokat, hiszen más jellegű felhasználásra szánom őket, mint korábban a ruhákat, de alapvetően ez sem volt újdonság. Amibe sokkal inkább bele kellett tanulni, az az online kereskedelem, a marketing, a kommunikáció a közösségi platformokon……és hát az üzlet része a dolognak, ami még mindig alakulóban van…

- Mik a visszajelzések? Az emberek vevők az újdonságokra, az izgalmas megoldásokra, az egyediségre?
Szerencsére a termékek egy csapásra sikeresek lettek. Nagyon szeretik az emberek a babákat és a gyerekrajzos dolgokat, mert olyan hiányterületeket fednek le, amiket szinte minden kisgyermekes szülő fontosnak tart. A termékek alkotásakor pedig nagyon ügyelek az igényességre, a minőségre, a vásárlóbarát kommunikációra, így mindenki elégedett és nagyon sok visszatérő vásárlóm van, illetve gyorsan terjed a hírem. Ennek nagyon örülök, mert imádom csinálni! 



- Mely elkészült termékre vagy a legbüszkébb?
Megmondom őszintén, nem nagyon tudok kiemelni egyet sem. Annyi örömet szereznek a babák is és a gyerekrajzos egyedi ajándékok is a gyerekeknek, szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, hogy az, hogy ennek részese lehetek, mind-mind óriási büszkeség nekem!

- Vannak új ötletek, tervek a jövőre nézve, amibe bepillantást nyerhetünk?
Ötlet rengeteg van, csak idő nincs rá. Valószínűleg bővülnöm kell újabb segítőkkel, át kell gondolnom a cég struktúráját, jövőjét, nagyon szeretném a külföldi terjeszkedést komolyabban is, mert így is sok megkeresés van már innen-onnan, illetve vannak termékötletek is, de ezek még alakulóban vannak. 

Azt hiszem nem fog unatkozni az Eclectick mostanában. Adjatok ti is munkát még neki, rendeljetek ezekben az ötletes dolgokból ti is. Itt megtehetitek most.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése