Eszement elvárások, elképzelések vannak egy anyával szemben. Egyre többször hallom, hogy ezt anyaként nem engedheti meg magának valaki. Nem illő és kész. Hogy néz ki a kedves anyuka? Hogy merészeli?
Valaki magyarázza el nekem, hogy mennyiben vagyok más, mint 7 éve? Három csodaszép gyerekem van, na de akkor már ássam el magam? Igen, felelősséggel tartozok értük, nevelnem kell őket és szeretnem. Van, amit már nem fogok csinálni, mert magamra is jobban oda kell figyelnem. Bázisugrás kihúzva a bakancslistámról.
De nem adhatok, adok fel mindent azért, mert már nem csak én én vagyok, hanem anya is.
A minap fél füllel hallottam csak, hogy valaki leszólta a másikat, mert anyukaként hogy öltözik már. Aztán egy fb postnál jött szembe egy érdekes dolog, hogy a szegény anya hogy merészelt este inni egy sört, mert jó úton halad afelé, hogy lecsússzon. Utólag ennél kiderült, hogy nem az egy sörre gondolt és más dolgok is mérvadóak voltak. De engem akkor is elgondolkodtatott.
Anyaként nem illik? Mit?
Ha már szültem, akkor ne legyek csinos, ne öltözzek szépen, ne sminkeljek, ne akarjak edzeni és fittnek lenni, ne akarjak sehová elmenni, ne szeressek egy jót bulizni, gyerekek nélkül ki se mozduljak, ne dolgozzak, ne igyak meg egy jópofa sört vagy egy finom pohár bort, nem beszélve az egyebekről? Órákig tudnám sorolni a listát.
Miért?
Én, én maradtam. Vannak szükségleteim, hobbyjaim, elvárásaim, ötleteim, terveim. Szeretnék élni is. Nem csak anyaként. Akkor zárjam be magam örökre a lakás-játszótér-óvoda mesterhármasába, járjak zsákruhába és szórjak hamut a fejemre? Na de miért? És ezt a kedves apukától miért nem várják el? Ő menjen csak nyugodtan sörözni a haverjaival hétvégente, míg az anya otthon üljön? Érdekes módon azt még sosem hallottam, hogy egy apukának szóltak volna be, hogy apaként ezt nem illik! Ti igen?
Én azt vallom, hogy éljünk a gyermekeinkért, éljünk velük, de nem csak értük. Olyan rövid az élet. Ha magadért sosem csinálsz semmit, egy idő után megbosszulja magát. A gyerekeknek is egy kiegyensúlyozott, vidám anyuka kell, nem egy depressziós, csak a gyereknek élek szülő. Nem mártírt akar, hanem egy normális anyát.
És piszkosul unom, hogy mindenki meg akarja mondani nekem, hogy hogyan legyek anya. Mindenki beszól, mert valamit nem úgy csinálok, ahogy ő egy anyától elvárná.
Az anya is nő. Ő is ember. Vágyakkal, prioritásokkal. Miért ne ihatna meg egy sört nap végén, ha nem veszélyezteti a gyermekei testi épségét vele?
Miért ne öltözhetne föl csinosan? Miért ne mehetne el férjével/párjával/barátnőivel bulizni néha?
Napestig sorolhatnám.
Az anyaság egy nagyszerű állapot, de nem mártíromság! Csak élvezve, boldogan lehet jól megélni. Nem elvárásokkal és mit illik, mit nem hozzáállással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése