M'ARTás és az illusztráció, ami nálunk van

Egy-egy ilyen cuki kép fel tudja dobni a napunkat, hát még a babaszoba, gyerekszoba hangulatát. És itt Andris kezében tartott képről beszélek. Na jó, Andrisról is.

A kevesebb több elvén, egy-egy jól megválasztott dekoráció nagyban feldobja a szoba hangulatát, az enteriőrt. Lányoknál sok és nagy képek voltak felmatricázva. Állatok, tündérek és miegymás. Igazi látványos, csajos, színes szoba volt. Andrisnál tanácstalan voltam. A szoba színe sem indokolta, hogy teleaggassam mindenfélével (ami permetzöld egy sötétebb változata), de fiúsága okán sem szerettem volna. Ráadásul a matricák leszedése(kapirgálása) festéskor nem túl jó móka. Így nem került pár baglyon kívül semmi a falra. Eddig. Ám most már tudjuk, hogy mi fogja díszíteni a szobája falát, ha végre eldöntjük melyik kép kié legyen. Mert hogy szépséges grafikákat kaptunk!

Régen nagyon sokat rajzoltam, ám ez a tudás megkopott. Így nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy m'ARTás a gyerekeknek személyre szabott, kedvenc állatukkal készült dekor illusztrációt küldött.

Valami imádni valóak, nekem elhihetitek!




A gyermekeim arcára van írva minden. Imádják ők is a kis illusztrációkat. Viki dinót, Danci kutyát, Andris oroszlánt kapott.

De megegyezni nem nagyon tudtak, melyik kié legyen, mert mindhármat akarja mindhárom gyerek... 

Azt hiszem sorshúzással fogok dönteni. 

Ilyenkor mindig felsóhajtok, bár tudnék én is így rajzolni. De kijöttem a gyakorlatból jócskán. Szerintem egy ló megrajzolása is gondot okozna. Csodálom, hogy valaki ennyire szépet alkot saját kútfőből, a semmiből és azt egyedivé, személyre szabottá teszi.

Köszönjük m'ARTás a gyönyörű rajzokat. Mi majd meséket kreálunk a szépséges kezed munkájából. Már megy az ötletelés, mi legyen Dinónak, Oroszlánnak és Kutyulinak a neve!

Szerintem nagy utazásra mennek majd hárman a babaszoba rejtély megoldásának ürügyén.

Te is feldobnád lakásod, szobád egyedi képekkel? Itt és itt most megteheted. Érdemes körülnézni. 
Az kizárt, hogy ne "szeress" bele legalább az egyik vidám kis figurába!

Barb Tailor unique design

A következő interjúalanyom egy izgalmas személyiség, aki még izgalmasabb színekkel, anyagokkal dolgozik. Bemutatom nektek Barbarát a Barb Tailor unique design alkotóját, készítőjét!
- Hogyan mutatnád be önmagad a külvilágnak?
Örökké megújulni vágyó, társaságot kedvelő, pozitív beállítottságú, egyensúlyra és békére törekvő, spirituális úton járó nő vagyok. Szeretem a spontán dolgokat, a szabadságot. Liberális szellemiségű vagyok. Egy érzékeny és álmodozó művész-lélek.

- Mivel foglalkozol pontosan?
1991 óta működtetem bőrdíszműves vállalkozásomat, ahol egyedi megrendelésre készítünk használati tárgyakat. Dolgozunk bőrrel, textillel, műbőrrel, papírral, van, hogy fémmel, fával, szóval elég széles a repertoár, hogy mi mindent meg tudunk valósítani kis csapatommal karöltve. Szerencsésen ki tudom használni pályámon a kreativitásomat. Szakmámban lehetőségem van folyamatosan fejlődni, és mindig új dolgokat alkotni. Táskákat tervezek. 

- Mióta tudod, hogy mi a hivatásod? Ez az álommunka?
Azon ritka emberek közé tartozom, aki azt az utat választotta, amit egész életében csinál is. Egy igazán különleges és kreatív szakmát választottam 1986-ban. Az egész életemet áthatja az alkotás, örömmel tölt el, hogy létrehozhatok valami szépet, amire szüksége van a megrendelőimnek, és közben én is kiteljesedhetek általa. Hogy álommunka e ez nekem? Bizonyos szempontból nézve igen. Az biztos, hogy női szemmel végtelen hálás vagyok, hogy annyi egyedi és saját tervezésű táskám van, és lehet ezután is, amennyit csak akarok.

- Mesélnél arról, hogy milyen anyagokkal dolgozol, és miket készítesz belőlük?
Elsősorban marha, kecske, juh bőrrel, jó minőségű műselyemmel, de textilbőrrel, szövettel is dolgozunk. Ritkán egzotikus állatok bőrével, kajmán, kígyó, rája, ló is előfordult már. Készítünk belőlük női és férfi táskákat, pénztárcát, övet, laptop táskát, mobil tokot, szemüvegtokot, hátizsákot, kulcstartót, mappát, díszdobozt, étlap borítót, kutya nyakörvet, vadász felszerelést, és sport táskákat legújabban. Mivel elsősorban bérmunkákat vállalunk, szaktudásunkat és kapacitásunkat jól ki kell használni, ahol a megrendelőink elképzelését valósítjuk meg, előfordultak már extra dolgok is. Például nem régen megkeresett egy kivitelező cég, egy tárgyalóba kellett a fal dekorációhoz textilbőrrel bevonnunk egyedi formájú paneleket. Csináltunk római kori bőr viseletet, óriás mesekönyvet színházi előadáshoz, designereknek extrém táskákat, wbo box bajnokoknak trófea övet. És ez csak néhány munka, ami most eszembe jutott, a közel 30 év alatt, mióta dolgozom ezen a pályán, sok igénnyel megkerestek már bennünket.

- Honnan veszed az ihletet az egyedi és különleges táskákhoz? Kápráztatóan szép színek, egyediség jellemzi őket, ami nem jön szembe mindenhol.
Igen, köszönöm, ha így látod, mert ez is a legfőbb célom, ne legyen tucat, ami a nevem alatt megszületik. Az első ihlet a táskáim megszületésekor az alapanyagok kiválasztása. Ez egy szerelem, vagy egy őrület - nem is tudom, melyik jobban. Kedvenc bőrös lelőhelyem Budapesten van, ahol szeretek elidőzni a különleges bőrök között. Itt mindig találok valami izgalmas alapanyagot a táskákhoz. Alig várom aztán, hogy alkossunk belőlük megint valami újat. Vannak motiváló körülmények is egy egy kollekció születésekor. A legutóbbi tavaszi kollekciómnál az volt a koncepcióm, hogy használjuk el a raktáron lévő anyagaimat. És akkor álmodtam meg a Harlekin táskákat. Imádtuk csinálni őket, annyi kreatív energia indult meg a műhelyemben. Ilyenkor nem csak én álmodok, hagyom, hogy munkatársaimmal együtt merüljünk el ebben a közös teremtésben, játszunk a színekkel, és a fazonokkal. És nincsen két egyforma köztük. Mostani motivációm, hogy üzlettárs lettem egy budapesti ruha szalonban. A ME&KA fashion egyedi tüll szoknyáihoz terveztem és készítettünk alkalmi táskákat. Mindezt megelőzte az az elképzelésem, hogy arculatot váltottam, új logót terveztem és ezzel egy elegánsabb, exkluzívabb irányt lőttem ki a jövőbe. Megszületett a Magic Mist kollekció, amit épp most is csinálunk, hihetetlen izgalommal, már a karácsonyi színvilágot megidézve választottam alapanyagokat. Varázslatos hangulatú és kidolgozású nőies, kifinomult, míves darabok lesznek. És ez most egy nagy átalakulás, a hernyóból megint egy színpompás pillangó születik a világra. Az örök megújulás nevében.

- Mi az, ami a legszebb ebben a munkában? Miért szereted ezt csinálni?
Az alkotás és a kiteljesedés öröme, amit leginkább el tudnék mondani. És Mások öröme még, amikor szerelembe esnek egymással: a táska visszatükrözi tulajdonosa személyiségét, kisugárzását, karizmáját. Tudom, hogy előbb vagy utóbb, minden egyes darab megtalálja a gazdáját.

- Ha pár szóban jellemezned kellene a táskáidat, mit mondanál?
Egyedi, exkluzív, minőségi, varázslatos. Ami nem jön szembe veled az utcán.

- Az embereknek igényük van az igényes kialakításra, egyedi külsőre, minőségi anyagokra?
Abszolút van igény rá, és pont ezért is térnek vissza hozzánk. Szájról szájra terjed a Barb Tailor márka. Van olyan megrendelőm, aki minden szerettét megajándékozta már, sőt barátnőinek is tőlem vitt ajándékba. Tudod, nálunk lehet személyre szabottan is össze válogatni a fazont, és az alapanyagokat. Igaz, hogy várnod kell, amíg el tud készülni, de így aztán minőségi és különleges darabot kapsz cserébe. Nagy valószínűséggel még évek múlva is hordani, használni fogod, és hű társként elkísér az utadon.

- Főként kinek ajánlanád a márkád?
Aki szeretne nagyobb önbizalomra szert tenni, mert a hozzá illő egyedi táskája által a környezete elismerését is kiváltja. Akinek a ruhatárában az egyedi, színes, romantikus, vidám stílus van jelen, de az elegánsabb ruháihoz is jól ki szeretné kiegészítőimet használni. Aki szívesen áldoz a kézzel és szeretettel készített dolgokra. 

- Tudom nem illik megkérdezni, de van kedvenc elkészült terméked? Hozzád melyik táska áll a legközelebb?
Nekem több szerelmem is van, de még így sem elég. Szerintem táskában nincs határ. Régebben ragaszkodóbb voltam, mindig volt egy aktuális szerelmem, mindenhez azt hordtam, de aztán feleszméltem, hogy a többiekkel mi lesz így, így mostanában már váltogatom őket. Vannak kedvenc fazonok, például a Wild Rose - ez egy vödör formájú táska, igazán praktikus, hogy hatalmas "szája" van, ebből több félét is választottam magamnak. Másik kedvencem a Sunflower hátizsák, pont jó a mérete, és sokszor bevált már, hogy a két vállamon is hordani tudom. Most leszek megint bajban, mert készülnek a Magic Mist limitált karácsonyi darabok...

Ars poetikám: "Azt üzenem a táskáimmal, hogy találjuk meg, fedezzük fel belül az elveszettnek hitt, igaz Női minőségeinket. Mert a Nő sokszínűsége varázslatos. Hát éljük meg ezt a Csodát!"

Szabó Éva Barbara
Barb Tailor unique design
www.barbtailor.com 

Aki ver, az nem haver!

Egy érdekes kampány indult nemrégiben országosan. Sajnos túl sok gyereket érintett és még fog is a jövőben. Itt írtam róla bővebben. 
A kampány azokat a fiatalokat célozza meg, akiket társaik online, szóbeli vagy testi erőszakban részesítik. És persze figyelemfelkeltő szülők és pedagógusok számára is. 
Nem is gondolnád, hogy mennyi gyereket érint. Sokszor azokat is, akikről pláne nem sejtenéd, hogy közéjük tartoznak.

Titeket ért hasonló szóbeli vagy testi erőszak az iskolában, hazafelé, egy-egy embertől vagy akár csoporttól, osztálytól?
 Igen nagy számú gyereket érint nap, mint nap. Én csak remélni tudom, hogy gyerekeim bátran fordulnak majd felém, ha hasonlóban lesz részük. Nem mondom, hogy elkerült eddig minket, mert nem lenne igaz. Danci számos alkalommal jelezte már hogy néha bántják. Ő karakán, nagyszájú és meg tudja magát védeni szerencsére, helyre is teszi az illetőt, jeleztük is, történt a dolog elhárítása érdekében lépés.  De ha csoportosan bántják? Ha nagyobbak terrorizálják majd? Ha nem szól? Ettől rettegek és nem alaptalanul.
Vikim egy kis szeretnivaló mimóza. Ő nem mesél hasonlót sem, talán azért, mert őt nem érte utol-e rémség. Remélem! 
Andrisom egy erős személyiség, aki kis vidám, mosolygós kisgyerek. Viszont ez adhat alapot a bántásra. Szeretném megóvni tőle. 
Egyik gyerekemről sem gondolnám, hogy a másik oldalon állna, mást bántva, csúfolva, kárt okozva másnak. De ki tudja? Sosem lehet tudni. Nagyon reménykedem benne, hogy jól neveltem őket és eleget papoltam az elfogadásról, az erőszak és szóbeli bántás helytelenségéről.
 Talán a bármilyen erőszakot elkövető szülei sem gondolnák, hogy pont az ő csemetéjük olyan. Senki sem szól nekik. 

Én bizony tudnék mesélni gyermekkoromról. A gyerekek a legszabadszájúbbak, leggonoszabb teremtmények helyenként. Akkor még nem voltak kampányok, segélyvonalak vagy hasonló. Tengődtünk. Esetleg szüleinknek, tanárainknak mesélhettük el mi történt vagy az ismételt retorziótól tartva inkább nem mondtunk semmit. 
Én a "karatemajom" voltam. Sokszor sírva indultam haza az iskolából, mert az osztály krémje kiközösített, bántott, csúfolt. Kis vézna lányka voltam nem túl divatos ruhákkal és kissé csórón. Szüleim dolgoztak, amit lehetett megtettek, hogy megvegyenek mindent nekünk, de felesleges drága kütyükre, játékokra nem tellett, sem drága, márkás ruhákra. Nagy szám volt már akkor is és túl nagy igazságérzetem. Nem féltem senkitől és semmitől. Igyekeztem jól tanulni, így nem voltam túl népszerű. Sokat rajzoltam, olvasgattam a pad alatt. Ez sem adott okot a népszerűség emelésre. És karatéztam. Féltek kicsit tőlem talán. Többen összefogva "terrorizáltak" hazafelé vagy szünetekbe. Ledobták a tolltartóm, elvették a cuccaim. Néha visszavágtam, néha nem. Aztán már egyre magabiztosabb lettem, nem hagytam magam. Ha kellett megvédtem a másik kiközösített gyereket is, mert nem én voltam csak a célpont. Hol ez, hol az. Ha nem a legszebb ruhád vetted fel, akkor azért. Ha nem azt csináltad, amit az elit mondott, akkor azért. Ha te jobb jegyet kaptál, mint ők, akkor azért. Mindig volt ok valaki kiközösítésére. Aztán még jobban változott a dolog. Feljebb kerültem a "ranglétrán", menőbb lettem talán és megszűntek a bántások.Vagy felnőttünk idő közben. nem tudom. De szerencsémre változott. Hogy mitől kerültem ki a céltábla szerepből, azt máig nem tudom, így nem tudok receptet adni. 

Csak némi jó tanácsot:
Ne hagyd magad! Kérj segítséget barátaidtól, rokonaidtól, szüleidtől, pedagógusoktól, ha kell! Nem vagy te céltábla! Nem vagy te senki box zsákja! Ne engedd, hogy minden napodat elrontsák! Ne rettegj, hanem tegyél valamit ez ellen! 

Ne engedd, hogy egy társad bántsák, gúnyolják, lökdössék, kicsúfolják! Te is tehetsz az élhető közegért! Ha elfordítod a fejed, szemernyivel sem vagy különb!

Ne bánts és ne csúfolj! Ne üss és ne harcolj! Gondolj bele, te is lehetnél az, akit bántanak. Neked hogy esne?

Anya táska 3 in 1 Moniro módra(Mom bag)

Mi a nő, az anya egyik legjobb barátja közvetlen a kávé után?

Hát a táska. Az anyák táskája külön faj amúgy is. Nagynak kell lennie, praktikusnak, könnyűnek, még könnyebben tisztíthatónak!
És mivel minden nő, anya kezében ott a táska, az sem baj, ha egyedi, így könnyen megkülönböztethető a többi nő táskájától.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy saját Moniro táskám van. Egy igazi anya táska. Nagy, egyedi, könnyen megkülönböztethető, mosható, praktikus, többféle módon használható. Imádom, mert fél perc és bevásárlószatyor lesz belőle vagy hátizsák. A gyerkőcnek kapaszkodó is van benne, ha netán a kezét valami okból kifolyólag nem tudjuk megfogni, mert momentán nagyon tele van a kezünk még két gyerkőcével vagy millió csomaggal. Szeretem, hogy a teteje nem cipzáras, ami könnyen elromlik, hanem behúzós. Könnyen ki és becsukom.
Nagyon aranyos kis jelzés mutatja, hogy anyuka vagyok, egy szurikáta, ami az egyik kedvenc kisállatom is. 
A színe nőies, finom. Három színből lehetett választani, én a szürke-rózsaszín kombót preferáltam most, de a türkiz vagy a mindenhez passzoló fekete sem kutya.
Az anyaga strapabíró. Volt már benne szörpkiömlés, morzsa hegyek is. Mostam nem egyszer a nyár folyamán. Csoki lenyomatot is kapott kis praclik által és kijött belőle. 
Bírja a huza-vonát. Kisfiam szívesen hordja körbe és körbe a lakásban, mikor pakolgatni való és cipekedni való kedve van. 
Egy kis zsebnek köszönhetően megtalálom a telefonom, kulcsom is könnyen, ami nálam nagy szó, mert valamiért mindig keresem őket. 
Van benne anyag. Azt hiszem nekem sikerült már a fél házat is bepakolni bele.

Fiatalos. Igazi fiatal tininek érzem magam, mikor a hátamra csapom és hasítok a kerékpárommal. :)

A táskát el tudom képzelni egy bevásárláshoz, egy kiránduláshoz, a mindennapokban és alkalmi szetthez is. 
Ha egyszer üres lenne, akkor könnyen elpakolható, kis helyen elfér. De anyukaként van olyan, hogy üres egy táska? Szerintem sosem! Az Mission Impossible...

A Monironak további izgalmas termékei is vannak. Hamarosan még egyről fogok bejegyzést hozni nektek. Annyit elárulok, hogy az kukkantson vissza, akit érdekel az időbeosztás, jutalmazás, napirend...

Monirót megtaláljátok itt is:
https://www.facebook.com/moniro.hu/

Na és tudsz aludni?

                                   Picikék fotó

Na és tudsz aludni eleget? 
Kapom meg rendre a kérdést anyaként. 
Hát...
Alszok én, csak keveset. Bizony ez egy fájó pont számomra. Aludnék én többet, ha lenne rá lehetőségem, de nincs. Imádtam "reggel" 10-kor kelni.
Igaz régen is "rossz" alvó voltam. Tudtam én húzni a lóbőrt 10 órán keresztül is, viszont rettentő nehezen aludtam el és ha sikerült, akkor az csakis sötétben és csendben ment. De aztán végig durmoltam az időt, ha tényleg semmi hangzavar nem jött közbe.
Hát ez 7 éve alaposan megváltozott és meg is szűnt. Mióta Danci a pocakomba került, igencsak megnehezíti az alvás. Már akkor is mocorgott annyit, hogy több részletben sikerült csak végigaludnom az éjszakát. Azóta megszületett és érkezett két testvére is. A nyugodt, hosszú, csendes alvás már a múlté. Viszont fejlődésben vagyok, mert hamarabb alszom el a fáradságtól. Ráadásul rövid idő alatt tudok gyorsan, sokat aludni és viszonylag pihenten ébredek. 
Viszont a 7 év alatt jó, ha 3 éjszakát aludtam egyhuzamban, nyugisan, ébredés nélkül végig. És akkor az örömünnep volt! Ritka, mint a fehér holló.
Szóval alszok és, csak nem hosszan. Az éjszakáim 2-3 részletben mennek le. és nem panaszkodhatom, mert volt olyan, hogy a 6 órámat 12 részletben aludtam végig és olyan is, amikor 4-kor még ébren voltam, nem beszélve az 5 órás korai ébresztéshez.
De legalább felülértékelődik az alvás.
Tartja a mondás: Aki sokat alszik, keveset él. 
Én élek rendesen. 2-3 kávéval naponta, de élek.
Bírom, hogy mikor kismama voltam, sokan tolták az okosságot,  most aludj míg tudsz. Mintha az alvás valami betárazható dolog lenne. Jó lett volna nekem is gyűjteni pár évre előre, ha így lenne. Ne baj, majd alszom pár év múlva, mikor nagyobbak lesznek. Ja, hogy akkor majd azért nem alszok mert bulizni mennek és idegességemben tövig rághatom a körmöm? Akkor majd. Valamikor. Egyszer.  Még később...
Ti alszotok eleget?

Addig is a nyugodt alvás legyen velem és veletek is olvasóim!

Átmenet

Szponzorált tartalom

Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eljön a kabátos időszak. Ez még az a hőmérséklet, amit szeretek és komfortosan érzem magam benne. Van amit szeretek az őszben azért, annak ellenére, hogy nem a kedvenc évszakom. Például őszi születésű vagyok. Az iskolakezdést is mindig nagyon vártam ekkor. Imádom az őszi levelek hullását és a színkavalkádot, amivel jár. Szeretem, hogy csak egy vékony felső, egy kis széldzseki és már mehetek is az utamra. Még nem kell millió réteg és öltözés-vetkőzés állandóan. Még lehet egy jót andalogni a szabadban, kirándulni.
Szeretem az átmenetet. 
És szeretem a színátmenetet is. 
Ezer és ezeregy éve szeretnék már egy ruhadarabot, ami színátmenetes. Nagyon megörültem neki, mikor szembe jött velem a Bonprix oldalán egy átmeneti dzseki formájában. A színe, fazonja rögtön a szívembe lopta magát és landolt a kosaramban. Imádom azóta is. 
Mindenkinek kell egy könnyű kis kabát, amit bárhová felvehet, legyen szó mindennapokról vagy épp alkalomról.
Te megtaláltad már álmaid kabátját? 
Ha nem, most a Bonprixnél itt megteheted. Igazán izgalmas variációk, színek, különleges fazonok között válogathatsz.

Lányok már kikötötték, hogyha "kinőném" a kabátot, ugye megörökölhetik.

Remélem azért jó darabig ki nem fogom nőni!

Elég alacsony vagyok, de azt hiszem az eső már nem segít rajtam. És a kabátot nem adom semmi pénzért sem, ha már így rátaláltam!

Imádom az anyagát, a fazonját és legfőképpen a színét, a színátmenetet!

Ebben az esős időben ideális lesz. Nem túl meleg, egy vékonyabb bélése van csak, így a melegebb hőmérséklet dacára fel tudom venni, ha pedig hidegebbre fordulna, alá tudok öltözni. Vízlepergetős az anyaga kívül, vízhatlan is.

                                     Ősz, én így szeretlek!

Koka Fashion hajpántok

Szponzorált tartalom


Ez a nap is eljött. Elbújt a napocska, szeles az idő, csepereg, borul, peregnek a fáról a sárga falevelek. Tova tűnik a nyár a melegével, vidámságával együtt. De nem szeretném még elengedni. Valahogy vissza kell csempésznem a mindennapokba. Vidámságot, napfényt, virágokat a szürke, monoton, napfény nélküli napokba...
Én minden napra megszavaznám. És te?

Megtaláltam hozzá a legnagyszerűbb kiegészítőt. Napfényt, nyarat idéző hajpántok formájában, amikre ha ránézek, rögtön jó kedvem lesz. Nem csak öltöztet, hanem több annál. Nyáridéző, melegséget adó. Jó kedv csalogató.
Ezt a két szépséget a Koka Fashiontól kapták lánykáim. Tényleg öltöztet.


Fotók: Picikék fotó

Lányok imádják és előszeretettel használják is. De nagy becsben tartják, így nem kerül elő bármikor! 
Egy fotózáshoz, ha valahová megyünk, ha csinos ruhába öltöznek, akkor kerül a fejecskékre. Mindkét hajpánt nagyon illik a gyermekeimhez. 
A fehéret Viki választotta. Olyan éteri, angyali vele.
A kék Dancihoz illik nagyon. Mintha a készítő neki készítette volna egyedül.
Karakán, feltűnőbb, színes, mint az ő egyénisége is. 
(Ha nekem is lenne hajpántom, akkor talán hozzám a piros vagy barackos változat illene legjobban.)

Itt ti is megnézhetitek a választékot. Egyedi elképzelések alapján készülnek ezek a szépségek. De a Koka Fashion nem csak gyönyörűséges fejékeket készít, hanem még szépségesebb ruhákat is itt. Bizony én csak ámulok és bámulok. Még mindig nem vetettem le a szépséges ruhák iránti vágyam. Igaz már nem hiszem, hogy valaha is divattervező lennék, mint gyerekkoromban. Már nem rajzolok és "tervezek", de továbbra is imádom az egyedi, a különleges ruhákat nézegetni. 

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-My fluffy horse

Melyik lánykának ne lenne mesebeli vágya egy unikornis? Az enyémeknél előkelő helyet foglalnak el a kívánságlistán, az biztos. Most egy olyan anyukával olvashattok interjút, aki szintén ló és unikornis rajongó és már rengeteg csodapaci került ki a kezei közül. My fluffy horse

- Hogyan mutatnád be önmagad és vállalkozásod?  

Gulyás Krisztina vagyok 48 éves, egy 12 éves nagylány édesanyja. A fő foglalkozásom pénzügyi igazgató. Több mint 20 éve dolgozok a pénzügy területén, szinte minden szegletében jártam feladat és pozíció szempontjából. Mivel imádok kézimunkázni (varrás, horgolás, kötés, festés, rajzolás), 2015-ben megálmodtam az Emma Collection márkát ezen belül pedig a My fluffy horse terméket.

- Mikor kezdtél el foglalkozni egyedi kézműves termékek gyártásával? Honnan az isteni szikra, hogy vállalkozz és a két kezed munkáját kezd el értékesíteni?  

 Amióta a lányunk megszületett, folyamatosan felmerült bennem az igény az egyedi gyerekholmik iránt. Mivel a gyerkőc kicsi volt és dolgoztam mellette, nem volt időm arra, hogy neki minőségi egyedi dolgokat készítsek, mint játék, ruha, pulcsi. Azért ha időm engedte, készítettem neki pár dolgot. Lányom Bogi 2,5 éves kora óta lovagol, imádja a lovakat. 2013-ban a szülinapjára elkészítettem az első lovacskát neki. Egy egyszerű virágos vászonból készítettem, a sörénye és a farka szálanként volt befűzve himzőcérnából. Nagyon boldog volt, amikor megkapta, persze bevitte az oviba is. Ott a legjobb barátnője beleszeretett és kért tőlem egy lovacskát magának. Neki is készítettem egy hasonlót, és nagy volt az öröm. Évekig együtt aludtak a saját kis kedvencükkel a két lány. Mivel mindketten vitték mindenhova, így több anyuka kérdezte, hol vettem. Mondtam, hogy én varrtam. Többen mondták, hogy készíthetnék eladásra is. Így 2015-ben úgy döntöttem, hogy szeretném a kreativitásomat még jobban kiélni, mivel a szakmám ezt nem tette lehetővé, el kezdtem sorban varrni a kis kedvenceket.

Mindegyik egyedi, sorszámozott. Nincs belőle két egyforma, hiszen ez a lényege az alkotásnak. Ne legyen egy kaptafa.

- Lovak, lovak és unikornisok. Hogyan jött az ötlet, hogy e nemes és kitalált állatokkal foglalkozz? 

 Bogi mivel lovagol, így nagyon sok időt töltünk a lovak között. Megszerettem őket. Arra gondoltam, hogy lovas dolgokat szeretnék készíteni. Eszembe jutott, hogy már 2013-ban többen kérték, hogy eladásra is készítsek pónikat, mi lenne, ha belevágnék. Bogi már nagylány, a munka is jobban engedte, hogy szabadidőmben többet foglalkozzak a hobbimmal. Így neki láttam az alkotásnak. Minőségi puha kelméket, fonalakat és tömőanyagokat kezdtem keresni, hogy "fluffy" legyen a kis kedvenc. 

2016-ban az a megtiszteltetés ért, hogy az Eisenstadt-i karácsonyi vásáron megjelent a termékem. Oda csak pónikat vittem. Az egyik vásárló azt kérdezte, hogy unikornisom van e. Sajnos akkor nem volt, de adott egy ötletet nekem. Így el kezdtem készíteni unikornisokat is. Ezek sokkal népszerűbbek, mint a pónik és azóta már pegazusok is születtek. Azóta lovas vagy unikornisos mintás pihe puha takarókat is varrok gyerekeknek és felnőtt gyerekeknek egyaránt.

- Van olyan terméked, ami a kedvenced lett és végül nem váltál meg tőle? 

Igen, egy unikornisos takaró. Azt megtartottam magamnak. Valamint a lányomnak van egy kb 20 darabból álló saját gyűjteménye, mert amikor valami új kerül ki a kezemből, ő abból is kér egy példányt. 

Egyszer pedig a véletlennek köszönhetően elkészült pár olyan unikornis, aki "más" lett, mint a többi. Olyan lett, mint egy Down kóros szépség. Megtartottam emlékeztetőül, hogy mi emberek is attól vagyunk különlegesek, hogy mindannyian egyediek és a magunk nemében szépek vagyunk. Remélem, hogy ebből a pár darabból egyszer lesz lehetőségem ajándékba adni olyannak, aki ezt is értékelni tudja. Hiszen ők is nagyon puhák, minden szépség megvan rajtuk ahhoz, hogy valaki majd szeretni tudja őket, olyannak, amilyenek. Ők nálam vannak és várnak.

- Mit szeretsz a legjobban a munkádban? És mi okozza a legtöbb nehézséget? 

Azt szeretem benne, hogy amíg alkotok magam is gyerek lehetek. Nagyon szigorú szabályok között dolgozok, így nagyon fontos, hogy a bennem lévő gyermek is ki tudjon kapcsolódni.  Nagyon szeretem, hogy kelme boltokban nézelődhetek, és ha meglátok valami új anyagot, akkor rögtön elindul a fantáziám, mit és hogyan lehetne belőle alkotni. Sokat horgolok, az Emma Collection másik része, hogy táskákat, sálakat horgolok. Ezen termékek között is megjelenik az unikornis minta. Készülnek kislányoknak, nagy lányoknak unikornisos béléssel vidám színű táskák, vagy unikornis mintával ékszertartó készül falapra. Ezeket az egyéb termékeket a Tőlem FB oldalra teszem fel, hogy ne keveredjenek a pónikkal.

A nehézségek. Nehéz az időmet beosztani, hogy mindenre jusson és hatékonyan kihasználjam. A másik pedig, hogy nem vagyok jó marketingből. Mivel az alkotás sok időt elvesz, a reklámra nem sok időm marad. Próbáltam megjelenni magyar vásáron, mint Pici Piac és a WAMP design vásárokon, de elutasítottak. Van két FB oldalam és egy Insta. De ezek kezelése nem az én világom. Próbálkozok, de szerintem nem hatékony, amit csinálok, mert nincs benne tapasztalatom. 

- Mennyi idő, míg megálmodsz egy egyedi lovacskát, beszerzed hozzá az anyagokat és kész termékké alakul? 

Az újhoz kb egy hét kell. Egy póni kb 8 órát vesz igénybe. Ki kell szabni a lovat, összevarrni, kitömni, szemet berakni, az arcát az utolsó varrás után igazítani és végül szépítgetni szalagok segítségével. Sorszámozni, megírni a bilétáját, fotózni és feltenni a netre. Röviden ennyi. Persze ekkor minden fonal, szalag, cérna, anyag, tömőanyag a rendelkezésemre áll, mert előzőleg már beszereztem. Nagyon sok időmbe kerül, hogy a rövidáru üzletek (nagykert még nem találtam) nem árusítanak mindent egy helyen, így sokat szoktam rohangálni és egyszerre többet próbálok venni egyes dolgokból. A pénz azért ennek határt szab, mert a fonal, amivel dolgozok, a wellsoft anyag és a tömőanyag is nagyon drága. A biztossági műanyag szemeket külföldről rendelem.

- Mit gondolsz, hány állatka került ki a kezeid közül eddig, akik az új kis családjuknál laknak már? 

A sorszám nyilvántartás szerint 282 lovacska készült. Az alábbi országokban van a gyerekek vagy felnőttek kezében  lovacska: Magyarország, Ausztria, Anglia, Finnország, India. 

- Mi volt az eddigi legnagyobb örömöd a munkáddal kapcsolatban? 

Ha megveszik a lovaimat az önmagában nekem öröm. Ha látom, hogy játszanak vele vagy ölelgetik, szeretik akkor már boldogság. A legutóbbi két legszebb pillanat az volt, hogy egy ausztriai vásárban egy szőke kislány egy fekete unikornist boldogan ölelt, amikor megkapta. A másik aki "titokban" a kiállított pónikkal teljesen belefeledkezve játszott és beszélgetett velük. Ez a két jelenet és az ehhez hasonló visz tovább engem, hogy van értelme annak, amit csinálok.

- Hogyan tudod a kézműves munkádat összeegyeztetni a családoddal, háztartással, az életed más területeivel? 

Jelenleg interim pénzügyi vezető vagyok, vagyis tanácsadó. Így amikor éppen nem tanácsadok, akkor varrok, horgolok. Amikor dolgozom, akkor pedig esténként készítem a tárgyakat. A családom támogat ebben. A lányom a pónik kitömésében sokat segít, a férjem pedig a beszerzés, szállításban van jelen. Karácsony előtt, amikor nem 1-2 darabot  kell készíteni, akkor 2 barátnőm besegít a varrásban és a tömésben is. 

Csak csajos nap

Andris babám egy igazi anyás matrica, így sok időt nem töltök még nélküle. Ez azzal jár, hogy hurcolom mindenhova magammal. Jött velem kiállításmegnyitóra, évzáróra, kozmetikushoz és még ki tudja hogy hova nem...Szeretem, hogy ennyire szeret. Igazi fiú, ahogy nézni tud rám...Azt hiszem sok kislány szívét fogja összetörni még. 
Ritkán hagyom az apukájára vagy a nagymamákra, nagypapára. Ez idővel biztos változik, de most még így a jó neki és nekem is.
Igen ám, de lánykáim egyre jobban igénylik a nőcis, csak csajos napokat, amikor kettőjükkel foglalkozom és senki mással.
Még a nyár zárása előtt el szerettem volna vinni őket egy ilyen kikapcsolódásra. Csak mi csajok.
Mivel velük még nem nyugis vásárlás a vásárlás, fodrász-manikűr-masszázs kombót sem élveznék még, így valami teljesen más programot eszeltem ki számukra.
 Mi lehetne jobb ilyenkor, mint egy belőtt séró, egy szép ruha, smink(részemről), csacsogás, séta, természet, majd egy kiadós hamburgerezés, banánturmix és egy fagyi, némi buszozással egybe kötve(három gyerekkel egyedül elég nehezen indulok el egy-egy hosszabb vagy rövidebb buszos túrára, bár előfordult már).

Élvezték. Én is. Ezt egy nagyon jó fotós barátnőmmel megspékeltük és meg is örökítettük. Nyugi nem hamburgerezős fotókat készítettünk. 
Igazán klassz nap volt. Végre nem rohantunk, nem voltunk időhöz kötve. Csak öltözködtünk, csacsogtunk és közben csattogott a fényképezőgép. Köszönjük ezúton is a Picikék fotónak, hogy megörökítette e napunkat. Ezeket a képeket örömmel vesszük majd elő a hideg téli estéken, hogy egy kis varázslatot, napfényt varázsoljunk a szürke mindennapokba.

Ti szoktatok külön-külön is programot szervezni a gyerekeitekkel?
Nekem lelkiismeret furdalásom volt, mikor nem, de amikor elmentünk csak csajok, akkor is, hogy öcsi babánk kimarad ebből. Azt hiszem itt nincs mindenkinek jó megoldás a dologban.

Szerintem igazán hangulatosra sikerültek a képek a természet lágy ölén. Jókat nevettünk, sétáltunk, kutyáztak a csajok, felmásztak a fákra és le, még gumicsizmában is botladoztak a homokban...
Remélem jó napként fog eszükbe jutni a későbbiekben, ahol csak mi csajok voltunk, csajos napon. Emelgetik azóta is, hogy menni kellene megint csajos napot tartani. Néha kell egy kis ilyen is. 
Már alig várom, hogy közösen "wellneszezni", egy kis kényeztetésre menjünk majd, beüljünk fodrászhoz, masszíroztatni vagy közös vásárlást rendezzük, mikor elég nagyok lesznek hozzá, esetleg itthon egy kis manikűr-pedikűr, smink napot tartsunk majd. Nem csak a lányaim, hanem a kis barátnőim is. Megtanítanak, rávesznek sok mindenre. Például ilyen csajos dolgokra is, ami rám nem igen jellemző.

Fotó: Picikék fotó
Ruha: Babymandarin
Hajpánt: KokaFashion

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- JuccWork fonal és textilékszerek

JuccWork fonal és textilékszer "anyukája" a következő interjú alanyom. 

Mindig elámulok, hogy milyen csodák készíthetők egyszerű alapanyagokból a megfelelő kézben. Hihetetlen. JuccWork is amihez nyúl, az bearanyozódik, újjászületik.

- Mesélnél magadról? Mit tudhatunk rólad?

Eredetileg magyar szakos középiskolai tanárként és művelődésszervezőként végeztem az ELTE Bölcsészkarán és az Eszterházy Károly Főiskolán Egerben, párhuzamosan, de éppen csak belekóstoltam a foglalkozásomba, nem sokkal később már megérkezett közénk az első kislányunk, Julcsi. A gyerekekkel eltöltött idő (mert őt még másik 4 kislány is követte), visszavezetett oda, ami egész gyerekkorom óta inspirált engem: varrás, rajzolás, a kézzel bütykölés világához.

- Mikor szerettél bele a fonalak világába, ami későbbiekben a munkád lett?

Kicsi koromra mindig úgy emlékszem vissza, hogy én igazából nem is játszottam soha, nekem az volt a játék, hogy ruhákat terveztem - papírból, mindenféle otthon fellelhető textil maradékból - és kollekciókat állítottam össze a babáimnak. 2.-3. osztályos koromra már egész elfogadható módon megtanultam varrni autodidakta módon, hiszen ez nem volt különösebben gyakorlott tevékenység a családban. Nem igazán mondhatom el, hogy bárkitől elleshettem fortélyokat, bár anyukám akkoriban sok pulóverrel, téli kiegészítővel látott el bennünket, és a fonalgombolyítás tudományát már ovis koromban is megismerhettem… Viszont ahhoz, hogy megtanuljak horgolni egészen 7 évvel ezelőttig várni kellett. Egyik kedves ismerősöm sugallatára tanultam meg és ezt kiegészítve a különböző textilekkel egy új világ nyílt meg előttem.

- Mesélnél a munkádról, vállalkozásodról? Esetedben igaz, hogy a hobby is?

Hobbiszinten lassan 7 éve foglalkozom a fonalból és újrahasznosított textilek felhasználásával készített termékekkel, de mindez csak a 4. kislányunk születése után nyert „márkanevet” és az 5. után lett több mint kreatív kikapcsolódás, ahogy szép lassan kinőtte magát. Az iránta való lelkesedés azonban semmit nem csökkent, sőt! Bármi tud inspirálni, akár a családdal való kirándulás, akár egy esti szőnyegen fekvős, bolondozós program, a természetből pedig különösen nagy kedvvel merítek.

A munkámnak két fő iránya van, amelyek több helyen össze is kapcsolódnak.

Fonalból készítek ékszereket, játékokat, figurákat, másrészt mivel nagyon szeretem, ha valami régi és vagy sok éve nem használt anyagdarab, ruhadarab újra életre kel, újrahaszonításra váró textilek felhasználásával készítek szintén ékszereket, de felhasználom őket lakásdekor, gyerekjátékok díszítéséhez is.

- Mekkora kézügyesség, kitartás kell egy-egy ékszer, kiegészítő elkészítéséhez?

Ezt nehéz megítélni, így hogy benne vagyok a sűrűjében. Úgy gondolom, nekem alapvetően adott volt, hogy volt valamennyi kézügyességem, amit fentről kaptam, de rengeteg kísérletezés, gyakorlás, elrontott darabok és borzasztó sok ezer óra tervezgetés is van mögötte. Az egyik sem lenne a másik nélkül eredményes.

- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Nem tudnék kiemelni egyet sem, mert amikor készülnek, mindet nagyon szeretem. Aminek elképesztően tudok örülni, az a vásárlók visszajelzése, amikor megérkezik hozzájuk egy-egy JuccWork-darab. Ilyenkor mindig épp annak örülök, mert ez olyan löketet ad, hogy el is felejtem, adott esetben, hányszori nekifutásra sikerült kiviteleznem adott esetben egy egyedi megrendelést.

- Mi okozza a legnagyobb élvezetet a munkádban? Mi a legnehezebb?

Szeretem, amikor este elalvás előtti fázisban eszembe jutnak olyan társítások, amihez kell ez a félálombeli fázis. Képes vagyok, gyorsan felébreszteni magamat és lefirkantani, lerajzolni egy papírra, hogy el ne felejtsem. Maga a színtervezés is a kedvenceim közé tartozik: kitalálni egy-egy ékszer, babagirland, alvóskendő milyen színekre épüljön, főként ha konkrét ruhadarabhoz, babaszobához kell kitalálnom.

A legnehezebb mindezekre idő teremteni, hiszen heten vagyunk egy család. Hogy legyen olyan nyugalmi idő, amikor a terveket lerajzolom, a sablonokat elkészítem, az ékszereket összerakom – ez egyébként is talán a kedvencem, az egész munkafolyamat során – nagyon szeretem a lapos- és kúposfogóimat, hiszen ez már majdnem barkácsolás ;)

- Hogyan tudod a munkád összeegyeztetni a háztartással, családdal? Elég szorosan kell fognom az időt, s bár még bőven van mit fejlődnöm az időgazdálkodás terén (no, meg bőven van, nem tervezett esemény is egy-egy nap során), megtanultam, hogy minden olyan időt kihasználjak, amikor a gyerekeim játszanak, elfoglalják magukat. A háztartás különböző teendői nem tartoznak a kedvenc időtöltéseim közé, bevallom, de azért minden nap készül meleg étel, a legtöbb munkán pedig megosztozunk ki-ki lehetőségei, képességei szerint. Kicsi koruktól minden házimunkába bevonom őket és a párommal is együtt csináljuk a nagy részét, hiszen mindenki itt él és az ezzel járó teendőkből is természetes, hogy kiveszi a részét.   A nagyobb lányok már érdeklődnek a JuccWork-beli munkám iránt is, ha szeretnék, adok is nekik kisebb feladatokat és nagyon élvezik. A kisebbek pedig kapnak gyöngyöket rakosgatni vagy a felhalmozott textilek egyik-másik darabjába takargatják a babáikat. Jól megvagyunk így, működik, úgy érzem, bár egy-egy zűrösebb, sűrűbb időszakban ezt nehéz elhinni… 

Mégis rendkívül hálás vagyok, amiért azzal foglalkozhatok, amit ennyire szeretek, megmozgatja a fantáziáját, érdekes embereket ismer meg általa és nem utolsó sorban össze tudjuk egyeztetni az öt lányunk terelgetésével. Úgy gondolom, mindenképp megéri olyan tevékenységet találni magunknak, ami valóban érdekel és inspirál minket. Lehet, hogy néha – főleg az elején – nem az egyszerűbb megoldás, de hosszú távon mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb dolog.

Játssz és nyerj!

Egy izgalmas játékot tartogattam nektek mára.
Írtam már korábban nektek az Eclectick innovatív, egyedi termékeiről itt.
Hihetetlen módon imádom a Kid Face apa és anya babát tőlük. Bölcsis/ovis beszoktatáshoz és még rengeteg más dologhoz is nagyon szuper ötlet szerintem. 
Azt hiszem Andris bölcsibe menése előtt nekünk is fog kelleni egy hamarosan.
Persze más termékükre is fenem a fogam. Annyira ötletesek, jópofák.

Na de most ti meg is nyerhetitek, az Eclectick jóvoltából!
Semmi más dolgotok nincs, csak látogassatok el az Eclectick oldalára ide, válasszátok ki a nektek tetsző baba formát, írjátok meg, melyik az, amelyiket szívesen látnátok csemetétek kezében. Továbbá annyit írjatok még meg nekem, hogy jelenleg milyen kis kedvence, nyunyija, plüsse, kispárnája van a gyerkőcötöknek. Mindkettőt itt a post alatt várom hozzászólásban.
Sorsolás szeptember 28.-án!
Hajrá! Játékra föl!