JuccWork fonal és textilékszer "anyukája" a következő interjú alanyom.
Mindig elámulok, hogy milyen csodák készíthetők egyszerű alapanyagokból a megfelelő kézben. Hihetetlen. JuccWork is amihez nyúl, az bearanyozódik, újjászületik.
- Mesélnél
magadról? Mit tudhatunk rólad?
Eredetileg magyar szakos középiskolai tanárként és művelődésszervezőként
végeztem az ELTE Bölcsészkarán és az Eszterházy Károly Főiskolán Egerben,
párhuzamosan, de éppen csak belekóstoltam a foglalkozásomba, nem sokkal később
már megérkezett közénk az első kislányunk, Julcsi. A gyerekekkel eltöltött idő
(mert őt még másik 4 kislány is követte), visszavezetett oda, ami egész
gyerekkorom óta inspirált engem: varrás, rajzolás, a kézzel bütykölés
világához.
- Mikor szerettél bele
a fonalak világába, ami későbbiekben a munkád lett?
Kicsi koromra mindig úgy emlékszem
vissza, hogy én igazából nem is játszottam soha, nekem az volt a játék, hogy
ruhákat terveztem - papírból, mindenféle otthon fellelhető textil maradékból -
és kollekciókat állítottam össze a babáimnak. 2.-3. osztályos koromra már egész
elfogadható módon megtanultam varrni autodidakta módon, hiszen ez nem volt
különösebben gyakorlott tevékenység a családban. Nem igazán mondhatom el, hogy
bárkitől elleshettem fortélyokat, bár anyukám akkoriban sok pulóverrel, téli
kiegészítővel látott el bennünket, és a fonalgombolyítás tudományát már ovis
koromban is megismerhettem… Viszont ahhoz, hogy megtanuljak horgolni egészen 7
évvel ezelőttig várni kellett. Egyik kedves ismerősöm sugallatára tanultam meg
és ezt kiegészítve a különböző textilekkel egy új világ nyílt meg előttem.
- Mesélnél a
munkádról, vállalkozásodról? Esetedben igaz, hogy a hobby is?
Hobbiszinten lassan 7 éve foglalkozom a fonalból és újrahasznosított
textilek felhasználásával készített termékekkel, de mindez csak a 4. kislányunk
születése után nyert „márkanevet” és az 5. után lett több mint kreatív
kikapcsolódás, ahogy szép lassan kinőtte magát. Az iránta való lelkesedés
azonban semmit nem csökkent, sőt! Bármi tud inspirálni, akár a családdal való
kirándulás, akár egy esti szőnyegen fekvős, bolondozós program, a természetből
pedig különösen nagy kedvvel merítek.
A munkámnak két fő iránya van, amelyek több helyen össze is kapcsolódnak.
Fonalból készítek ékszereket, játékokat, figurákat, másrészt mivel nagyon
szeretem, ha valami régi és vagy sok éve nem használt anyagdarab, ruhadarab
újra életre kel, újrahaszonításra váró textilek felhasználásával készítek
szintén ékszereket, de felhasználom őket lakásdekor, gyerekjátékok díszítéséhez
is.
- Mekkora kézügyesség, kitartás kell egy-egy ékszer, kiegészítő
elkészítéséhez?
Ezt nehéz megítélni, így hogy benne vagyok a sűrűjében. Úgy gondolom, nekem
alapvetően adott volt, hogy volt valamennyi kézügyességem, amit fentről kaptam,
de rengeteg kísérletezés, gyakorlás, elrontott darabok és borzasztó sok ezer
óra tervezgetés is van mögötte. Az egyik sem lenne a másik nélkül eredményes.
- Melyik munkádra vagy
a legbüszkébb?
Nem tudnék kiemelni egyet sem, mert amikor készülnek, mindet nagyon
szeretem. Aminek elképesztően tudok örülni, az a vásárlók visszajelzése, amikor
megérkezik hozzájuk egy-egy JuccWork-darab. Ilyenkor mindig épp annak örülök,
mert ez olyan löketet ad, hogy el is felejtem, adott esetben, hányszori
nekifutásra sikerült kiviteleznem adott esetben egy egyedi megrendelést.
- Mi okozza a
legnagyobb élvezetet a munkádban? Mi a legnehezebb?
Szeretem, amikor este elalvás előtti fázisban eszembe jutnak olyan
társítások, amihez kell ez a félálombeli fázis. Képes vagyok, gyorsan
felébreszteni magamat és lefirkantani, lerajzolni egy papírra, hogy el ne
felejtsem. Maga a színtervezés is a kedvenceim közé tartozik: kitalálni egy-egy
ékszer, babagirland, alvóskendő milyen színekre épüljön, főként ha konkrét
ruhadarabhoz, babaszobához kell kitalálnom.
A legnehezebb mindezekre idő teremteni, hiszen heten vagyunk egy család.
Hogy legyen olyan nyugalmi idő, amikor a terveket lerajzolom, a sablonokat
elkészítem, az ékszereket összerakom – ez egyébként is talán a kedvencem, az
egész munkafolyamat során – nagyon szeretem a lapos- és kúposfogóimat, hiszen
ez már majdnem barkácsolás ;)
- Hogyan tudod a
munkád összeegyeztetni a háztartással, családdal? Elég szorosan kell fognom az
időt, s bár még bőven van mit fejlődnöm az időgazdálkodás terén (no, meg bőven
van, nem tervezett esemény is egy-egy nap során), megtanultam, hogy minden
olyan időt kihasználjak, amikor a gyerekeim játszanak, elfoglalják magukat. A
háztartás különböző teendői nem tartoznak a kedvenc időtöltéseim közé,
bevallom, de azért minden nap készül meleg étel, a legtöbb munkán pedig
megosztozunk ki-ki lehetőségei, képességei szerint. Kicsi koruktól minden
házimunkába bevonom őket és a párommal is együtt csináljuk a nagy részét,
hiszen mindenki itt él és az ezzel járó teendőkből is természetes, hogy kiveszi
a részét. A nagyobb lányok már
érdeklődnek a JuccWork-beli munkám iránt is, ha szeretnék, adok is nekik kisebb
feladatokat és nagyon élvezik. A kisebbek pedig kapnak gyöngyöket rakosgatni
vagy a felhalmozott textilek egyik-másik darabjába takargatják a babáikat. Jól
megvagyunk így, működik, úgy érzem, bár egy-egy zűrösebb, sűrűbb időszakban ezt
nehéz elhinni…
Mégis rendkívül hálás vagyok,
amiért azzal foglalkozhatok, amit ennyire szeretek, megmozgatja a fantáziáját,
érdekes embereket ismer meg általa és nem utolsó sorban össze tudjuk egyeztetni
az öt lányunk terelgetésével. Úgy gondolom, mindenképp megéri olyan
tevékenységet találni magunknak, ami valóban érdekel és inspirál minket. Lehet,
hogy néha – főleg az elején – nem az egyszerűbb megoldás, de hosszú távon
mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése