Egy újabb leélt év

Cuki 1 éves. Nagy 8 éves. Édes 16 éves. Felnőtt 18 éves. Fáradt 35 éves.
Körülbelül így néz ki az evolúciója a kor növekedésnek.
Bevallom nem fáj a 35 éves kor elérése. Az nem. Csak itt, meg ott kicsit. Már van egy-két szedendő gyógyszer. Nehezebben kel az ember. Gyorsabban rakódnak le a fránya kilók. Kicsit türelmetlenebb vagyok. Talán egyiknek sincs köze a koromhoz. Ki tudja?

Az esős jelenetnél a romantikus filmben nem feltétlenül az jut az eszembe, hogy de jó nekik, hanem, hogy meg fognak fázni.
Már járni kell az orvoshoz rendszeresen és nem igazolásért.
Csókolomot köszönnek a kisgyerekek és igen, már a tinik is.
A dizsibe, szökő évente egyszer ha eljutok, azt hiszik dolgozó vagyok, nem táncolni érkezek.
Nem arra gondolok, este milyen alkohollal fogom megünnepelni, hanem arra, mikor kerülök vajon ágyba?
Már nem feltétlenül jár torta és ajándék. De nem is hiányzik ilyenkor annyira.
Már nincs időm elmélkedni, visszaemlékezni az eddigi szülinapjaimra. 
És idén a fecskék, a hírnökeim is leléptek már korábban.
Iskolába sem úgy készülök, hanem készítem nagylányt.
Több kence kell és kevesebb idő a reggeli készülődéshez.
Szóval millió dolog változott. Az évek tova szállnak.  Csak én nem, maradtam lélekben az a kislány, aki voltam.

Korábban arról álmodtam, hogy ennyi idősen lesz két nagyobb gyerekem. Helyette van három apróbb csemetém. Túlteljesítve.
Egy szerető férjem. Ez is pipa.
Egy kis kertes házikóm. Bazi nagy kertes, udvaros ház pipa.
Egy kutyám, macskám. Jelentem, ez többszörösen is pipa.
Én leszek Carrie Bradshaw(fiatalabbak vagy férfiak kedvéért, ő a Szex és New York írónője) munkám szerint. Cö-cö. Haladok, mondjuk úgy. Itt gépelgetek ezt és azt, bár még nem a munkám teljesen...
Boldog vagyok.
Egészséges vagyok.
Nagyjából az utóbbi kettővel is elégedett lehetek.
Azt hiszem nincs panaszra okom.
De 35 év. Úr isten. Ez a fél életünk már. A fele elment már. De annyira nem lehet érezni. Mintha még csak most indult volna, most lennék copfos kislány az iskolában...És mégsem.