Annyira nagy szeretettel ír munkájáról Bánhegyi Barbara, hogy azt tudtam, mindenképpen be kell kerüljön a blogom tematikájába valahogy. Barbara a Ceremóniamesterek oldal "anyukája", pontosabban ceremonymaster.hu oldalé. Esküvők lebonyolítását vállalja. Viszont most egy nagyon izgalmas dologba kezdett, névadó ceremóniákba.
A munkája eszembe juttatja a kiskori képeim, ahol nem keresztelőm volt még, hanem névadó ceremóniám. Ültem anyu ölébe, mellettem apu és mellettünk számtalan "keresztszülő", rokon.
Nektek is volt? Van róla fényképetek?
Most e szép szokást szeretné visszahozni Barbara. Ezzel a lendülettel átadom a szót neki, meséljen a hogyanokról és miértekről ő.
A szerelem ünneplése a házasság. Ez az első lépés a családalapítás felé.
És mikor gyermek érkezik a családba, az szerintem maga a csoda, amit igenis ugyanúgy meg kell ünnepelni.
Mert azon a napon mikor a gyermek megszületik, egy édesanya és egy édesapa is megszületik.
Igazi családdá válnak és ezáltal nem csak az ő, de a körülöttük élők élete is megváltozik.
Szülőkből nagyszülők lesznek, testvérekből nagynénik és nagybácsik.
Új barátságok alakulnak ki, míg a régiek vagy távolabbiak lesznek vagy erősebbek, mint előtte.
Nagy dolog ez, nagy változás és egy életen át tartó kaland kezdete. Ha ez nem ok, az ünneplésre, akkor nem tudom, mi az.
Ha te is úgy érzed, hogy egy csoda a gyermeked születése, és ezt az érzést nem csak megünnepelni, de a szeretteiddel megosztani is szeretnéd, viszont az egyházi formulákat nem érzed magadhoz közelinek, akkor ez a szimbolikus keresztelő, avagy névadó szertartás neked való.
Bár valójában keresztelés nem történik, és a gyermekek nevet is már a kórházban kapnak.
Akkor miből is áll ez a szertartás? – fogalmazódhat meg benned a kérdés.
Belőled, belőletek, az érzéseitekből, a történeteitekből. És rajtatok kívül azokból az emberekből, akiket keresztszülőnek választotok.
Mert ez a szertartás lehetőséged nyújt keresztszülőket adni a gyermeknek. Hiszen szülőként a legjobbat szeretnénk neki, és mi lehetne jobb, mint választani két embert, akik a szertartáson elhangzott fogadalomtételükkel nem csak azt ígérik meg, hogy egy életen át segítik a gyermeketeket, hanem azt az édes terhet is vállalják, hogy a családotok részei lesznek.
Akik ismerik az esküvői szertartásaim, tudhatják, hogy szeretem újragondolni a régi hagyományokat. Hiszem, hogy egy ilyen szertartás, egy ilyen ünnep hiánypótló.
Mert igazi, mert életszagú, valós érzelmeket átélő és átadó. Mert szeretet közvetít, mert ad, magatokból, és mint oly sokszor elmondtam már, adni jó.
Százszorosan kapjuk majd vissza.
Az első pár alkalommal, amikor névadó szertartást volt szerencsém családoknak tartani, megmondom őszintén, megirigyeltem tőlük az érzést.
Azt mondtam, hogy ezt én is át akarom élni, és meg szeretném a családomnak a csodát, hogy ők is átélhessék.
így jött el idén a napja, hogy a két és fél éves kisfiamat és családunkat ünnepeltük egy csodás szertartással, kerti bulival , bográccsal, medencével, bábszínházzal.
Ahol együtt sírt és nevetett öreg és fiatal, ahol az összetartozás érzése szinte kézzel foghatóan erős volt. Egy nap, ami nem egy felnőtteknek unalmas gyerek buli volt, vagy gyerekeknek unalmas felnőtt összejövetel.
Egy nap, ami rólunk és nekünk szólt. Egy nap, ami összehozott, ahol együtt voltunk, mindannyian.
Bővebben olvashattok e különleges nap eseményeiről itt, de Barbara munkájáról is bővebben. Érdemes ellátogatni az oldalára, annyit mondok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése