Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
Oldalak
▼
2018. december 28., péntek
A világon te vagy a leggazdagabb, ha nem a tökéletest hajkurászod
Anyuka fitten, csinosan prezentálja a sokfogásos vacsorát. A gyerekek szép, illemtudóan, tisztán, rendezetten és vidáman, no meg csendben ülnek az asztalnál. A karácsonyfa csillámos, precízen feldíszített, katalógusba való, ahogy a csillogó és ékes lakás is. Apuka vidáman tósztot mond. Szép sorban állva, meghitten, énekszóval veszi át mindenki az ajándékát.
Ugye milyen jól is hangzik? Van ilyen. Van ilyen? Leginkább a filmekben és a reklámokban szerintem.
Nézzük a valóságot. Ez a kép is kicsit...hm.
nekem tokám van rajta. Viki sapkában, Danci elbújva, Andris kabátban, apa alig látszik. Na és? Mindenki rajta van, ez számít.
Nem minden arany, ami fénylik. De tényleg mindennek tökéletesnek kell lennie? Attól szebb és emlékezetesebb a karácsonyunk?
Nézem a karácsonyi postokat, bejegyzéseket. Szinte mindenki szabadkozik, hogy elnézést, de a beigli kicsit repedt, a gyerek mögött kész csatatér a kép, a karácsonyfa nem tökéletes...
Na és?
Élhető és valós. Nekem ezek jutnak az eszembe, a kicsit sem tökéletes képekről.
Emlékezz vissza a régi karácsonyaidra. Mi jut eszedbe elsőként? A csilli-villi lakás? Vagy egy emlékezetes ajándék?
Egy frászkarikát! A hangulatra, hogy közösen együtt vagytok. Egy illat. Egy emlékkép.
Végig kérdeztem a gyerekeim, kinek mi volt emlékezetes, mi tetszett az ünnepben. Viki szerint az volt a legjobb, hogy együtt voltunk. Danci a közös társasozást említette. Andris a kivilágított fát említené, amivel megleptük lányokkal, énekszó kísértében, ha tudna annyira beszélni. A fa, ami nem tökéletes, de a miénk. Én annak örülök, hogy mindenki örült valaminek.
Nem volt tökéletes a menü vagy szabadidőben karácsonyoztatok? Nem sikerült mindenkinél eltalálni az ajándékot? A közösen eltöltött idő is néha döcögősen ment, mert volt hiszti, vita, sírás?
Na és? A lényeg, hogy volt kivel karácsonyozni. Én az idei évben ezért mondok hálát!
Nem az ajándékokért. Nem a fáért. Nem az ételekért. Hanem azért, hogy mindenki itt van nekem. Hogy együtt voltunk, mert együtt minden könnyebb, elviselhetőbb és szebb! Az új év is!
Örök elégedetlenkedő az ember. Mindig azt látja, mi lehetne az övé. Mindig sír, hogy nincs. Pedig a lényeg, a fontos, a szeme előtt van! Vedd észre! Nem vagy egyedül! Van fedél a fejed fölött, volt mit enned, jutott ajándékokra. De nem is ez a lényeg. Volt kivel megosztanod! És ettől a világon te vagy a leggazdagabb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése