Fogadom, hogy nem fogok...

                                   Picikék fotó
Idén megfogadtam, hogy nem fogok stresszelni, rohanni, kifáradni. Juszt sem! Nem és nem. Nem vagyok hajlandó!
Minden évben azon veszem észre magam, alig várom a karácsony, szilveszter végét. Pihenésre vágyom. A januárt hulla fáradtan kezdem mindig. Jobban elfáradok, mint a dolgos hétköznapokon. 

Biza ezen változtatni kell!
Nem fogom megsütni azt a hatodik féle sütit. De nem ám! Jó lesz egy-két féle, közösen sütve és kész. És nem, nem fogok hétfélét főzni sem.
Nem vagyok hajlandó azon rágni magam, hogy mindenkinek megvettem-e a hőn áhított ajándékot. Úgysem tudom meg, eltaláltam-e az ízlését.
Nem fog idegesíteni, hogy az a fránya ablak még nincs megpucolva. Tessék-lássék kitakarítok, de nem fogok belőle lelkiismereti kérdést gyártani. 3 gyerek mellett a tiszta nem lesz sokáig tiszta.
Nem fogom az egész ünnepet a konyhában tölteni, hogy aztán 10 perc után felfaljanak mindent. Igyekszem egyszerűen, könnyen elkészíthető fogást választani, amihez nem kell hatvan köret. 
És nem fogok az ünnepekre loholásként gondolni. Nem lesz "busójárás". Nem vagyok hajlandó minden nap vendéget fogadni vagy menni valahova, program, program hátán...
Élvezni is akarom a karácsonyt, nem csak túlélni, hanem megélni is. 

Szeretnék összebújva mesét nézni a gyerkőcökkel. Nevetve pogácsát szaggatni közösen. Egy nagyot sétálni a havas tájban. Kiolvasni egy jó könyvet. Közösen színezni. Szánkózni...

Csupa nyugis dologra vágyom. Talán öregszem. Vagy csak nagyon, de nagyon elfáradtam. 
Néha mi anyák is lazíthatunk! Bele fér egy kaja rendelés, egy csendes nap, egy ablak pucolatlanul. 

Daniella kapott egy kedves kis adventi idézetet.
"Olyan a karácsonyod, amilyenné varázsolod!"

Hát én meghitté, csendessé, élményekkel telivé szeretném varázsolni.