Egy nagyon kedves ismerősöm olyan tanácsot adott, hogy próbáljak jobban az
erősségeimre koncentrálni és ne legyek ennyi felé a blogon. Ne akarjak
mindenféle szegmensről írni. Ne akarjak mindenkinek megfelelni, mindenáron
mindent beleszuszakolni a blogomba.
Teljesen igaza van, mert nem kicsit vagyok eklektikus. Bele kapok ebbe a
témába és abba is. Sok dolog érdekel. Kiskorom óta ilyen hebrencs, érdeklődő,
nyitott ember vagyok, aki mindig mindenkiről, mindenről csak a jót feltételezi
és minden érdekli. Ennek a hátulütője az, hogy a legtöbb dologról van némi
fogalmam, a legtöbb témához hozzá tudok szólni, de egyikben sem vagyok
kiemelkedően jó, jobb, okosabb. Általános szinten értek sok dologhoz. De rossz
az, ha valaki nem nagyon jó vagy nagyon rossz, hanem az arany középutat
választja? Rossz dolog a középszerűség? Valakinek, annak is kell lenni!
Középszerű vagyok és kész.
Na de nem is ez a mai témám. A tanács adójának nem tudtam megfogalmazni,
hogy miről is szeretnék jobban írni. Miben vagyok jobb a hasonló ezer blogtól.
De azt el tudom mondani, hogy mi nem vagyok.
Elnézést az erősen sztereotip megközelítésért!
Nem vagyok Instaanya, aki a képeknek él, abból is csak a legjobbat, legszebbet teszi ki. A kevésbé tökéletes is szép, bevallani való számomra.
Nem vagyok Ökoanyu, bár szeretnék. Igyekszem úgy élni, hogy a kedvenc
Földem a legkevésbé romboljam, óvjam, de van még tennivalóm ez ügyben.
Sportosanyu vagyok, de nem Sportanyu. Igyekszem a mozgás szeretetét a
gyerekekbe plántálni, de néha kényelmes vagyok és inkább a kanapéra dőlök le
egy kiadós futás helyett, bár kellene.
Kézművesanyu szívesen lennék. Szeretek molyolni és szöszölni. De bevallom a
kézügyességem nem a legjobb, így sokszor balul sülnek el a kézműves
próbálkozásaim. „Nem szép, de legalább az enyém”- a hitvallásom.
Megmondóanyu szinte biztos, hogy sosem leszek. Nem szeretném senkinek sem
megmondani a tutit. Mindenkinek más válhat be, más lehet jó. Miért lennék én
jobb a többi anyutól, hogy megmondjam, nekik hogyan csináljanak bármit is?
Csinosanyu sem vagyok, bár ámulva nézem őket. Nem mindig találom el a
stílusom, a ruhatáram is elég eklektikus. Fő a kényelem és praktikusság, nem a
csinosság.
Tisztaságmániásanyu voltam jó sokáig, de egyszerűen nem megy. Nem akarom
domestosba áztatni a gyerekeim, néha egy kis piszok nem árt. Nem győzöm a napi
rendrakást és bizony harmadjára úgy marad a gyerekek által szétpakolt játék
halom.
Tökéletesanyu végképp nem vagyok. Hibázok és ezt bátran be is vállalom.
Senki sem tökéletes!
Ősanya sem vagyok. Szerettem a hordozást, szerettem a szoptatást, az
együtt alvást, de nem mindenkinek jön be és ezt elfogadom.
Vérmesanyu sem leszek. Nem szeretek senkit sem letámadni. Semmiért sem. Magamban
elmormogom néha, hogy az a bébikomp nem egészséges a babának, de magamban
tartom. Én sem veszem jó néven a beszólogatásokat.
Egészségesanyu szintén nem én vagyok. A gyerekeim imádják a zöldségeket,
gyümölcsöket, de nem vetik meg a cukros dolgokat sem, így azt is kapnak. Az
eszemmel tudom, mit kellene, de ha szépen néznek, megkapják azt a csokit is
bizony.
Csendesanyu sem vagyok. A szám, mint a Bécsi kapu! Már anyukám is megmondta.
Szeretek fecsegni. Talán ezért is jött a blogírás. Mert elmondhatom, leírhatom,
ami a szívem nyomja, feszíti, vagy a világ elé tárhatom tökélete(len)sségem.
Blogosanyu sem vagyok. Nem szeretnék megírni mindent bármi áron. Nem
hiszem, hogy a világ kíváncsi rám. De ha mégis, az sem baj.
Vajon melyik anyuka fajtát hagytam ki a sztereotip formulákból? Bizonyára
föl tudtok sorolni még vagy tízet. De nekem momentán több nem jut eszembe.
De nézzük, milyen anyu vagyok. Kicsit az előbb felsoroltak mindegyikéből van bennem valamennyi. De nem annyira, hogy egy kategóriába be lehessen tenni.
Egy egyszerű, hétköznapi, vidéki anyu vagyok, pont, mint az olvasóim legtöbbje. Nem akarok hatalmas magasságokba törni. Nem akarom megmondani senkinek, hogyan csináljon bármit is. Mesélek talán csak. Megélek. Nem ártok senkinek sem a kis blogommal. Igyekszem mindig a szépre, jóra koncentrálni. Rövid az élet. Csinálom, írom, míg boldogságot okoz. Míg a jó van túlsúlyban.
Közelebb nem kerültem ahhoz, hogy milyen anyu vagyok. Nem tudom, milyen témák legyenek a blogon. Keresem az utam, a mondanivalóm. Keresem a stílusom.
Egyet tudok. Ne árts, hanem építs! Ez a fontos.
Ti milyen anyák vagytok? Beleilletek valamelyik kategóriába?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNekem az ősanya kicsit talán negatív felhangú. Aki mindenben a természetest kedveli, választja, vissza a múlthoz, a gyökerekhez és csak az a jó. Ha nem szoptatsz, nem hordozol...stb, akkor támad. De lehet, hogy csak az én értelmezésemben ez az ősanya. Aki csak a gyerekéért él.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEz a cikk is nagyon tetszett!!
VálaszTörlés