Anyák, akik mertek nagyot álmodni- Szabó Patrícia

Szabó Patríciát nem sok nőnek kell bemutatnom. Vagy mégis?

Fellelhető életrajza alapján így tudnám röviden bemutatni: 

20 évesen a Nők Lapjánál kezdte pályafutását újságíróként, majd publikált a Nők Lapja Évszakok magazinban, később dolgozott a Best magazinnál, a Wellness magazin főszerkesztője is volt. A Nők Lapja esküvő főszerkesztője szintén volt. Részt vett a sokak által ismert és kedvelt Nők Lapja Cafe indításában is. 

Nekem mégsem így jelenik meg az emlékezetemben, ha szóba kerül a neve. Elsőnek talán egy főzős sorozatban figyeltem fel rá, majd egy kitűnő, női vállalkozós csoportban tűnt fel, tűnt ki személyiségével, vidámságával, okos, célravezető tanácsaival. Nem hozta a távolságtartó, nagyon fontos személy attitűdjét. Nekem kellemes meglepetés volt segítőkészségével, életszemléletével, nyitottságával, nem mellesleg stílusos eleganciájával. Ő az az ember, aki még egy szabadidőt is tud megfelelően viselni. Most őt kérdeztem nektek, az Anyák, akik mertek nagyot álmodni keretein belül.

- Nagy utat jártál be. Nők Lapjánál  kezdted, azután számtalan újságnál publikáltál. Mesélnél a kezdetekről? Hogyan indult a karriered? Ezt is szeretted volna mindig csinálni? Ezt tanultad?

- Kamaszkorom vége felé én már tudtam, hogy újságíró szeretnék lenni. Persze, ilyen foglalkozású embert még közelről nem láttam, de biztos voltam benne, hogy ezt szeretném. Aztán a szüleim kerestek valakit, aki látott már közelről zsurnalisztát. Ő elolvasta két írásomat és kiakadt. Szerinte az annyira jó, hogy én nem írhattam. Tényleg így történt, ő javasolta, hová jelentkezzem tovább. 18 évesen elmentem dolgozni és mellette elkezdtem a MUOSZ újságíró stúdióját, aztán rá egy évre magát az Akadémiát. Gyakorlatra a Nők Lapjához mentem, mert a lapban megjelenő szocio írások voltak a kedvenceim. Engem mindig mások segítése, a helyzetek feltárása és a lelki dolgok érdekeltek leginkább. 

- Mi kell ahhoz, hogy valaki újságíró legyen? És ahhoz, hogy sikeres, ezen a területen?

- Újságírást tanulni sok helyen lehet. Ám a tehetség, akár ugye az éneklés vagy bármi művészeti területen, az írásnál is vagy van, vagy nincs. De hiszem, hogy mindenkinek vannak életfeladatai, küldetése. Nekem a kommunikáció az egyik elsődleges, az biztos.

- Jelenleg mit dolgozol?

- Jó kérdés. Nézzük a mai napomat. Hajnalban keltem, mert Golden Globe volt az éjjel és megcsináltam még gyorsan egy postot a blogra. Utána keltettem a csemetét, összeraktam, etettem, a három plüssön megalkudtunk, kiderült, pónikat is akar vinni. Beraktam az úszás cuccot, a megfelelő árnyalatú kesztyűt. Az oviba mindezeket elhelyeztem, felolvastam az étlapot, mert ez elsődleges. Még hajnalban írtam méleket a kollégáimnak, az azokra jött válaszokat nézem át. 
A Yamuna teljes pr-jét és kommunikációját viszem és most nagyon izgalmas időszakban vagyunk. Új arckrém családot vezetünk be, amin sokat dolgoztunk. Ez azt is jelenti, hogy a cégnél a termékek előállításába, születésébe, csomagolásába is beleszólhatok, nekem ez nagyon inspiráló, hisz több kozmetikai márka pr-jét vittem eddig, de itt már komplexebb a feladatom, ami nagyon jó, mert sokat tanulok ebből. Közben most kezdek egy másik, zártabb blogon is dolgozni, hisz a Nesze!szer már 8 éve megy. Napközben még a másik két ügyfelemmel is fogok dolgozni, akciókat, hírleveleket készítünk, a marketingről beszélünk. Inspiráló vállalkozó anyukák munkáját segíteni, mert értjük egymás nyelvét és nincs idő udvariassági körökre, szeretet van és tényleges feladatok, jól fókuszálva. Aztán átgondolom, hogy elmegyek-e egy tévéműsorba a héten, most kaptam felkérést. Elég sokat visszautasítok, hisz igen kevés időm van. Ja, közben jön hozzám erre a félévre egy marketing gyakornok, vele most fogok megismerkedni, először távban. Délután meg rohanok az oviba a csemetéért. Utána vagy odafagyunk a játszóra, vagy nem. 

                                      Fotó:Dreamworld

- Unatkozni nem unatkozol akkor. Egy igen elfoglalt, vállalkozó anyuka vagy. Hogy érzed, a helyeden vagy most? Révbe értél? Azt csinálod, amit szeretsz? Elégedett vagy az életed alakulásával?

- Elégedett vagyok-e? Á, az azt jelenté, hogy megállok. Nekem mindig kell változatosság, fejlődés, bár sokat lassultam azért az évek alatt. Na jó, magamhoz képest. Tanítani például imádok és ez a tavalyi év szuper hozadéka volt, hogy az ELTE pr- és szóvívő kurzusára is felkértek. Idén össze kell raknom a magántanítványokkal kapcsolatos teendőket is, van, akivel online megy a konzultáció, vagy az órák. Hálás vagyok inkább, mint elégedett. Hálás azért, mert merek magamra hallgatni és azt a munkát vállalom el, vagy kezdek bele, amit szívügyemnek érzek. Nem tudok valamit azért csinálni, mert majd jól megmondom a tutit és sokat fizetnek érte, de nem hiszek benne. Az nem én vagyok. 

- Sokan stílusos nőnek tartanak. A stílus veled születik vagy lehet tanulni? Mit gondolsz róla?

- Inkább az egyéniség az, amivel születni lehet. És mondjuk a makacsság, hogy nem engeded, hogy beleszóljanak. A lányom már most olyan egyéni látásmóddal rendelkezik, amit csak csodálni tudok. Nála nem lehet fekete, vagy szürke egy ruhadarab sem, csak a csillogás és a szivárványszínek mennek. Nőnek születni kell. Ő még az overálra is felhúz egy tüllszoknyát a szánkózáshoz.

Dreamworld fotó

- Ha már szóba került a kislányod. Mesélnél az anyaságodról? Mit adott neked pluszban?

- Életem legnagyobb flow élménye. A terhesség, a szülés és az anyukaság is. Megtanított meghúzni a határaimat. Mi egymást tanítjuk és tanulunk is egymástól, a türelem témakörben leginkább. A nagy szerelmek már csak ilyenek.

- Az ismertségnek sokszor vannak hátulütői. Te mire figyelsz, hogy ne érjenek negatív dolgok a magánéletedben?

- Vannak hátulütői, persze. Aki nincs ebben a cipőben, az rendesen tud irigy lenni és tapasztalat nélkül okosítani. 

Nem gondolta, amikor ismert lesz, hogy ez ezzel jár? 
Nem, mert az nem úgy van, hogy valaki megmondja a bejáratnál: majd figyelnek rád az emberek, de kommentelnek olyat is, amitől kiborulsz, mert ez ilyen. 

Néha elég gonoszak tudnak lenni azért, lássuk be. Inkább azokra kell figyelni, akik építenek, és nem lehúznak. 

Kritikát pedig attól fogadj el, aki tényleg ismer. 

Azt gondolom, a netes kommentekkel vigyázni kell, mert a tinik lelkére komoly hatást gyakorolhat. Arra is tanítani kell a gyerekeinket, hogy ne ítélkezzenek.  Régen én is elég gyorsan mondtam sommás véleményt. Módszeresen leneveltem magamat erről. A lányomnak is azt tanítom, szavakkal rombolni és építeni is lehet. Inkább építsünk, attól lesz jobb a világ! 

- Árad belőled az elégedettség, önbizalom, magabiztosság. Nehéz volt ezt az állapotot elérni, vagy dolgozol rajta jelenleg is?

Mit tanácsolnál azoknak, akik ezek híján vannak?

- Az kedves, ha azt mondod, árad belőlem a magabiztosság. Mert én leginkább magabizonytalan voltam mindig. Családilag elég vegyes volt, amit kaptam, így felnőttként dolgoznom kellett ezen. És ugye, ahol az embernek dolga van, ott kapja a legtöbb támadást. Így, ahogy Magyarországon azért nem kevesekkel, velem is megtörtént, hogy olyan pasival hozott össze a vonzásom, aki az önbizalmamat próbálta módszeresen, de csírájában elpusztítani. Nem mondom, hogy hű de klassz volt, viszont ezeket azért kapja az ember, mert még mindig nincs rendben és tanulhat belőle. Több ismert barátnőm is van, aki hozzám szokott fordulni terápiáért. Nem kevesüknél tapasztalat, hogy azt, aki sikeres, vagy meri a saját útját járni, sokan megpróbálják lehúzni. De mindig tudni kell ilyenkor, ez a másik ember félelméről vagy irigységéről szól, amikor csúnya mondatokat mond. Lehet, hogy az illető nem mer lépni, nem mer kitörni, kevésnek érzi magát... 
Ezért elmondja, miért hülyeség, ami a sikeres illető csinál. Na, ez az, amire nem szabad figyelni. Merni kell a saját utunkon járni és néha embereket, kapcsolatokat elengedi. Olyan kevés ideje van egy napban az embernek, töltsük azzal, azokkal, akiket szeretünk, akikkel nevetünk, jókat dumálunk, akik az élet napos oldalát választják!

- Van mottód, életbölcsesség, amit szem előtt tartasz?

- Mottóm nincsen, leginkább az önazonosság fontos az életemben és az önelfogadás. Ez nekem is 35 felett jött el igazán, addig sokszor hajlamos voltam magamat abban a skatulyában tartani, amibe mások vagy egyes munkával kapcsolatos feladatkörök raktak. 
De a kedvenc idézetem például ez, a Napsütötte Toszkánából való: 

Az Alpok egyik részén Ausztriában, amit Semmeringnek hívnak, lehetetlenül meredek és rendkívül magas hegyek vannak. Építettek itt egy vasutat, ami összeköti Bécset Velencével. Megépítették a síneket, még mielőtt létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert tudták, hogy egy napon megérkezik.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meséltél magadról és megosztottad velem. az olvasókkal életed apró bölcsességeit, felismeréseit. 

Kívánok további sok boldogságot és egészséget!