Oldalak

2019. január 26., szombat

Mennyit ér a láthatatlan munka?





A munkát el kell végezni. Még a sokszor láthatatlannak titulált munkát is. Hogy mi fán terem ez a láthatatlan dolog?
Akkor beszélünk láthatatlan munkáról, amikor annak hiánya látszik csak, ha elvégezted, az nem. 
Beszélek itt a porszívózásról, mosogatásról, mosásról és hasonló apró-cseprő dolgokról. Ha szépen megcsinálod a dolgokat, senkinek fel sem tűnik. Annak a hiánya viszont rögtön szembeötlő. 
Ha ki tudsz nézni az ablakon, az nem a csoda műve, hanem gondos kezek munkája. Rögtön észrevehető, ha jó ideje elfeledett ez a munkakört. 
A tiszta ruhák sem maguktól ugranak a szekrénybe. Koszosan eljutnak a szennyesbe, onnan a mosógépbe, jobb esetben a szárítóba vagy a szárítóra, majd vasalásra, esetleg rögtön összehajtva a szekrénybe...

A főzés alapanyagai eljutnak a boltból valahogy haza, megpucolják, előkészítik önmaguk és megfőzik, majd el is mosogatnak maguk után. Ugye?

Jó is lenne, ha nem ez a kép fogadna nap, mint nap. A kép csak illusztráció(Pixabay)



Mindeközben én egész nap...


Vagy mégsem ilyen egyszerű a képlet?

Mennyi ilyen és ehhez hasonló napi, rutin munka van...
Észrevétlenül, de fél napunk elmegy a rendrakásra, a tisztaság varázslására...
Ebbe bele sem számoltam azt, hogy a gyereket/gyerekeket vinni-hozni kell, külön órák, foglalkozások, pelenkázás, fürdetés, és van még valami, amit nem számolhatok munkának, a gyerekekkel foglalkozni is kell. Nem csak vacsorát és tiszta ruhát igényelnek bizony...

Na de mennyi ért ez a munka? 
Sokszor elhangzik beszélgetésekben, hogy mutasd meg, mennyit ér a munkád. Árazd be. Na de ezt a fajtát hogyan? Számoljak napszámos órabérrel? Vagy hatékonysági mutatóval? Mosolyok számával? Nehéz kérdés.

A minap még férj száján is kicsúszott, hogy mi a frászkarikának kellett nekem ez a szárító, ha egy év után elromlott és már a sokadik ezrest költjük rá, mégsem jó. Megértem. Engem is kiakasztott az, hogy elromlott. Vagy ő nem pont erre gondolt?
Mindenesetre szöget ütött a fejemben. Vajon mennyit ér az az egy órám? Nem számolva semmi egyébbel, csak is a háztartással eltelt órámra gondolok.



Vegyük alapul egy átlagos szárító árát. Az 150 000 Ft körül van. Egy évig, majdnem minden nap kétszer használtam. Ezzel legalább napi egy órát takarítottam meg, amit tudtam magamra fordítani, a gyerkőcre vagy egy másik házimunkára. 
Számoljunk kicsit lebutítva. Mondjuk minden nap egyszer használom a szárítógépet a napi kettő helyett, így akkor 365 nappal számolok. Hát még leírni sem merem. 
Napi 410 ft-ra jön ki az az egy megtakarított órám. 
Ki menne el bárhová is dolgozni 410 ft-os áron? Na ugye, hogy ugye? Akkor megérte a szárítógép, szerintetek? 
Arról csendben hallgatok, hogy az az egy óra alatt nem csak a szárítóval foglalkozom, hanem millió dologgal zsonglőrködöm még egyszerre.

Mondjuk így is lehet:


A családi pótlékot a gyerekek kapják. 
A gyedet vagy gyest az anyuka? És ha letelt az a bizonyos 3 év, ami amúgy is kiemelkedően hosszú a világviszonylatban? Bizony a munka megmarad utána is. Csak a fizetség nem.

Nézzük a jelenlegi Gyes összegét, amit az anyuka a gyermek két éves korától a három éves koráig vehet igénybe. 28500ft. Igaz ebből jönnek még a levonások. De legyünk nagyvonalúak, számoljunk ezzel a számmal. Napi 950 ft-ot ér a 24 órás munkánk. Igaz a 3. év betöltése után már ennyit sem.

Hát igen. Azt hiszem babakacajt, csillogó szempárt kapunk csak fizetségül, mást aligha.

Minden kedves házimunkát, láthatatlan munkát végző társam dicséretet érdemel, legyen nő vagy férfi!

Ja és elromlott a mosogatógépem is, csak hogy szép legyen a világ...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése