Az én időm

Síri csend van itthon. Nagyobbik oviban, kicsi pedig az imént aludt el. Ilyenkor jön a dilemma.

Jó, de akkor most mit csináljak?

Hirtelen ezer ötlet a fejemben és nem is tudom, melyikkel kezdjem. Bele kapok kicsit ebbe is, meg abba is. Végül úgy elmegy az idő, hogy azt veszem észre, kel a babus és nem csináltam semmi jelentőségteljeset.

- Fejezzem be az elkezdett takarítást? Teregessek ki, mosogassak el, töröljek port addig vagy a régóta esedékes ablakpucolást ejtsem meg?Így tuti nem zavar meg a törpe. De ezt máskor is meg tudom csinálni. Fáradt is vagyok...

- Aludjak, így bepótolva az éjszakai elmaradásomat? Igaz kipihentebb, nyugodtabb leszek, de semmit nem csináltam.

- Színezzek, olvassak, nézzem meg a kedvenc sorozatomat (esetemben írjam meg az elmaradt recit, vagy pötyögjem be a magvas és/vagy unalmas gondolataimat?)

- Vagy, hogy ne csak az elmém pallérozzam, kezdjek egy rövid kis testmozgásba, hogy ki is nézzek valahogy, tegyek az egészségemért?

- Süssek/főzzek valami finomat, hogy vacsorára már ne kelljen és legyen több időnk játszani, a szabadban tartózkodni az esti fürdetésig?

- Merüljek el egy jó kis illatos, forró fürdőben relaxálva?

- Vagy végre vegyek egy mély levegőt, igyam meg a reggeli óta halogatott kávémat nyugodtan és kicsit üljek le a számítógép elé pötyögni, társas kapcsolatokat építeni?

Hát ez az én kis dilemmám minden délután!

Aztán tuti csenget valaki, felzajongják a csemetét vagy csak úgy felsír és hagyhatom abba, amit elkezdtem. Esetleg ide-oda kapkodva próbálok mindenből egy kicsit csenni az időmbe...

De már ébred. 

Aranyosan elsőnek halkan mondja, hogy:

- Anya.

Aztán még erőteljesebben. 

Mikor benyitok a szobájába mosolyogva fogad és már csacsog is.:)