Skolik Ágnes

A könyvek, mesekönyvek a szívem ügye, mint tudjátok. Így akadtam egy nagyon kedves írónőre, aki kézművesedik is. Köszöntlek a blogomon Skolik Ágnes!

- Honnan jött az ötlet a könyvíráshoz? 

 Az elején eszembe sem jutott, hogy a mesékből egyszer könyv lesz. Amikor elkezdtem meséket fabrikálni, elég sokat voltam egyedül, egy csodálatos nyugodt kis zalai faluban. A környezetben lévő állatok, növények adták az első mesék témáját, aztán később felbátorodtam és a gyermekkori emlékeimet is mesébe szőttem.

- Milyen történetekről írtál eddig?Sok mese van még a fejedben?

 Írtam például egy kiscsibe életéről, aztán a veteményesben növekvő zöldségekről, a színes ceruzák vetélkedéséről, de van történetem a népmesék világából, és a mai korból is. Igen, sok mese van még. Most főként téli, karácsonyi meséket, verseket szeretnék írni.

- Milyen korosztályt céloztál meg olvasó közönségnek?

 Elég széles réteget, hiszen az Első verses könyvem az 1-3 éveseknek való, a Csibemese a 3-6 éveseknek, A csodatermő fa pedig a 6-10 éves korosztálynak, de ez utóbbit a kis ovisok is szívesen hallgatják.

- Szerinted miért van szükség az olvasásra, a könyvek szeretetére manapság a kisgyereknek nagyon?

 A mesék által, az olvasással egy olyan világba jut az olvasó, ahova egyik modern találmánnyal sem. Mesehallgatás, olvasás közben elképzeli a környezetet, ahol a mese játszódik, és minden a fantáziájára van bízva. Ettől aztán a mesék életre kelnek, minden kisgyerek fejében másképp.

 - Miért nem olyan népszerű szerinted manapság a könyv, a mesélés, a mesekönyv?

 A könyvek, az összebújós olvasás helyét igyekszik átvenni a számítógép, tablet, televízió. A könyveket meg kell venni, ami sok esetben nem olcsó mulatság. A mesekönyv mellé a szülőnek is oda kell ülni, rá kell szánnia az időt a mesélésre, aztán a mese megbeszélésére.  Aki nem akar mesekönyvre költeni, és nem szánja rá a meseolvasásra az időt, ő a gyerek kezébe nyomja a tabletet. Persze, valamennyire helyettesíti a tablet mesekönyvet, de nem adja ugyanazt az élményt a gyereknek.

- Mikor szoktál írni, alkotni? Hogy engedi időd?

 Akkor írok, amikor eszembe jut valami. Ha a réten jut eszembe, ahol meglátok egy csigát, akkor ott írom le a telefonomba. Vagy elkezdtem a fejemben "összerakni" a történetet, és amikor géphez jutok, akkor leírom. Szoktam a hosszú utazások alatt az autóban is írni. Általában telefonra, de ha van a kezem ügyében egy füzet és toll, akkor arra.

- Nem csak könyveket írsz, hanem kézműves dolgokat is alkotsz. Mik kerülnek ki a kezeid közül?Azok hol tekinthetőek, vásárolhatóak meg?

 Néhány évvel ezelőtt vásároltunk egy hímző gépet. A legtöbb kézimunkám ezzel készül. Nem kell nagy dolgokra gondolni, most épp Mikulás zsákokat, levendulazsákokat varrok, aztán gyerekeknek szoktam még ruhaneműket, játékokat készíteni.

Van egy weboldalam -fejlesztés alatt- ahova felteszem a munkáimat és fb-on is van kézimunkás oldalam.

- A kézügyesség fejleszthető szerinted?

 Biztosan fejleszthető. Kitartással. Akinek van kézügyessége, annak kevés kitartás kell, akinek nincs, vagy úgy gondolja, hogy nincs, annak több. És persze sok-sok gyakorlás. És sok esetben a saját példa. Többször láttam már képeket, ahol a kézműves anyuka 2-3 éves kislánya is horgolni, 4-5 éves gyerkőce varrni tanul.

- Mit üzennél az anyukáknak? Miért fontos a kézművesség, az olvasás szeretetének átadása? Hogyan lehet e kettőt legjobban a gyerekeinkbe plántálni?

 Úgy lehet a legjobban megszerettetni a gyerekekkel az olvasás és a kreatív tevékenységet, hogy rászánjuk az időt, odaülünk a gyerek mellé, mesélünk vagy kézműveskedünk együtt. A gyermek nagyon szereti utánozni a felnőttet, és így tanul meg mindent az életben. Ha az anyuka mesél neki, akkor a gyermek is mesélni fog a babáknak, plüssállatoknak. Ha az anyuka kézműveskedik, előbb-utóbb a gyermek is "fertőzött" lesz, de csak akkor, ha engedi a szülő kibontakozni. Ma már rengeteg ötletet találunk könyvekben vagy az interneten a kreatív tevékenységekre,úgyhogy csak időt kell szakítani rá, és gyakorolni.

- Mi a legnehezebb a munkádban?

 A meseírásra gondolsz? Merthogy abban is van nehézség. Én  nem tudományos szempontoknak megfelelően írom a meséket, és nem is az épp aktuális mesedivat irányzatnak megfelelően. Azt, és úgy írom le, ahogy eszembe jut és jónak látom. A gyerekek szempontjából persze. Igyekszem a meséket erőszakmentesen írni, vagy ha mindenképpen van benne, akkor ne az erőszakos részek legyen túlsúlyban és ne taglaljam oldalakon keresztül. Ennek az az oka, amiről már beszéltem az elején. A gyermek a mesével egy fantázia világba kerül, és ott játszódik a történet, ott fűzi, gondolja tovább az eseményeket. Én úgy gondolom, hogy nem jó, ha egy mesében erőszak van, és esetleg annak a képeivel az agyában tét nyugovóra a gyermek, mert valószínűleg nem lesz pihentető éjszakája.

A másik nehézség a könyvek eljuttatása az olvasókhoz. Mivel magánkiadásban jelentek meg a könyvek, ezért a marketinggel, hirdetésekkel, megmutatással kapcsolatos összes teendő és az anyagi befektetés is az én dolgom. Sajnos az utoljára említett anyagi befektetés az első és legfontosabb része a dolognak. A könyveladásban is, mint az élet sok más területén a pénz "beszél". Akinek sok van, ő ismertebb lesz, akinek kevesebb, az talán sosem jut el az olvasókhoz.

Szóval nem könnyű. Volt időszak, amikor görcsöltem is ezen, de már elfogadtam a lehetőségeimet, és igyekszem ebből kihozni a legtöbbet.

 - És mi a legnagyobb pozitív hozadéka az egésznek?

 Számomra a legnagyobb öröme az írásnak az, hogy adhatok. Nem pénzt, nem aranyat, hanem élményeket, örömet, boldog perceket a gyerekeknek és a felnőtteknek. Sok visszajelzést kapok az olvasóktól, és emiatt úgy gondolom hogy jó úton haladok, és jó, amit csinálok. Ez persze újabb mesék, történetek írására sarkall.

Ágnes munkáit itt megtalálod:
Www.skolikagnes.hu

http://csibemese.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/skolikagnes/?hc_ref=ARQHFOnyYhlJdO9xNO4omFHJnKaH_RN-XXXan88kLLiwNaswJg0ZQT3_qz8LnnbMGi8