A könyvek, mesekönyvek a szívem ügye, mint tudjátok. Így akadtam egy nagyon kedves írónőre, aki kézművesedik is. Köszöntlek a blogomon Skolik Ágnes!
- Honnan jött az ötlet a könyvíráshoz?
Az elején eszembe sem jutott, hogy a mesékből egyszer könyv lesz. Amikor
elkezdtem meséket fabrikálni, elég sokat voltam egyedül, egy csodálatos nyugodt
kis zalai faluban. A környezetben lévő állatok, növények adták az első mesék
témáját, aztán később felbátorodtam és a gyermekkori emlékeimet is mesébe
szőttem.
- Milyen történetekről írtál eddig?Sok mese van még a fejedben?
Írtam például egy kiscsibe életéről, aztán a veteményesben növekvő
zöldségekről, a színes ceruzák vetélkedéséről, de van történetem a népmesék
világából, és a mai korból is. Igen, sok mese van még. Most főként téli,
karácsonyi meséket, verseket szeretnék írni.
- Milyen korosztályt céloztál meg olvasó közönségnek?
Elég széles réteget, hiszen az Első verses könyvem az 1-3 éveseknek való, a
Csibemese a 3-6 éveseknek, A csodatermő fa pedig a 6-10 éves korosztálynak, de
ez utóbbit a kis ovisok is szívesen hallgatják.
- Szerinted miért van szükség az olvasásra, a könyvek szeretetére manapság
a kisgyereknek nagyon?
A mesék által, az olvasással egy olyan világba jut az olvasó, ahova egyik
modern találmánnyal sem. Mesehallgatás, olvasás közben elképzeli a környezetet,
ahol a mese játszódik, és minden a fantáziájára van bízva. Ettől aztán a mesék
életre kelnek, minden kisgyerek fejében másképp.
- Miért nem olyan népszerű szerinted manapság a könyv, a mesélés, a mesekönyv?
A könyvek, az összebújós olvasás helyét igyekszik átvenni a számítógép,
tablet, televízió. A könyveket meg kell venni, ami sok esetben nem olcsó
mulatság. A mesekönyv mellé a szülőnek is oda kell ülni, rá kell szánnia az
időt a mesélésre, aztán a mese megbeszélésére.
Aki nem akar mesekönyvre költeni, és nem szánja rá a meseolvasásra az
időt, ő a gyerek kezébe nyomja a tabletet. Persze, valamennyire helyettesíti a
tablet mesekönyvet, de nem adja ugyanazt
az élményt a gyereknek.
- Mikor szoktál írni, alkotni? Hogy engedi időd?
Akkor írok, amikor eszembe jut valami. Ha a réten jut eszembe, ahol
meglátok egy csigát, akkor ott írom le a telefonomba. Vagy elkezdtem a fejemben
"összerakni" a történetet, és amikor géphez jutok, akkor leírom.
Szoktam a hosszú utazások alatt az autóban is írni. Általában telefonra, de ha
van a kezem ügyében egy füzet és toll, akkor arra.
- Nem csak könyveket írsz, hanem kézműves dolgokat is alkotsz. Mik kerülnek
ki a kezeid közül?Azok hol tekinthetőek, vásárolhatóak meg?
Néhány évvel ezelőtt vásároltunk egy hímző gépet. A legtöbb kézimunkám
ezzel készül. Nem kell nagy dolgokra gondolni, most épp Mikulás zsákokat,
levendulazsákokat varrok, aztán gyerekeknek szoktam még ruhaneműket, játékokat
készíteni.
Van egy weboldalam -fejlesztés alatt- ahova felteszem a munkáimat és fb-on
is van kézimunkás oldalam.
- A kézügyesség fejleszthető szerinted?
Biztosan fejleszthető. Kitartással. Akinek van kézügyessége, annak kevés
kitartás kell, akinek nincs, vagy úgy gondolja, hogy nincs, annak több. És
persze sok-sok gyakorlás. És sok esetben a saját példa. Többször láttam már
képeket, ahol a kézműves anyuka 2-3 éves kislánya is horgolni, 4-5 éves gyerkőce
varrni tanul.
- Mit üzennél az anyukáknak? Miért fontos a kézművesség, az olvasás
szeretetének átadása? Hogyan lehet e kettőt legjobban a gyerekeinkbe plántálni?
Úgy lehet a legjobban megszerettetni a gyerekekkel az olvasás és a kreatív
tevékenységet, hogy rászánjuk az időt, odaülünk a gyerek mellé, mesélünk vagy kézműveskedünk
együtt. A gyermek nagyon szereti utánozni a felnőttet, és így tanul meg mindent
az életben. Ha az anyuka mesél neki, akkor a gyermek is mesélni fog a babáknak,
plüssállatoknak. Ha az anyuka kézműveskedik, előbb-utóbb a gyermek is "fertőzött"
lesz, de csak akkor, ha engedi a szülő kibontakozni. Ma már rengeteg ötletet
találunk könyvekben vagy az interneten a kreatív tevékenységekre,úgyhogy csak
időt kell szakítani rá, és gyakorolni.
- Mi a legnehezebb a munkádban?
A meseírásra gondolsz? Merthogy abban is van nehézség. Én
nem tudományos szempontoknak megfelelően írom a meséket, és nem is az
épp aktuális mesedivat irányzatnak megfelelően. Azt, és úgy írom le, ahogy
eszembe jut és jónak látom. A gyerekek szempontjából persze. Igyekszem a meséket
erőszakmentesen írni, vagy ha mindenképpen van benne, akkor ne az erőszakos
részek legyen túlsúlyban és ne taglaljam oldalakon keresztül. Ennek az az oka,
amiről már beszéltem az elején. A gyermek a mesével egy fantázia világba kerül,
és ott játszódik a történet, ott fűzi, gondolja tovább az eseményeket. Én úgy
gondolom, hogy nem jó, ha egy mesében erőszak van, és esetleg annak a képeivel
az agyában tét nyugovóra a gyermek, mert valószínűleg nem lesz pihentető
éjszakája.
A másik nehézség a könyvek eljuttatása az olvasókhoz. Mivel magánkiadásban
jelentek meg a könyvek, ezért a marketinggel, hirdetésekkel, megmutatással
kapcsolatos összes teendő és az anyagi befektetés is az én dolgom. Sajnos az
utoljára említett anyagi befektetés az első és legfontosabb része a dolognak. A
könyveladásban is, mint az élet sok más területén a pénz "beszél".
Akinek sok van, ő ismertebb lesz, akinek kevesebb, az talán sosem jut el az
olvasókhoz.
Szóval nem könnyű. Volt időszak, amikor görcsöltem is ezen, de már
elfogadtam a lehetőségeimet, és igyekszem ebből kihozni a legtöbbet.
- És mi a legnagyobb pozitív hozadéka az egésznek?
Számomra a legnagyobb öröme az írásnak az, hogy adhatok. Nem pénzt, nem
aranyat, hanem élményeket, örömet, boldog perceket a gyerekeknek és a
felnőtteknek. Sok visszajelzést kapok az olvasóktól, és emiatt úgy gondolom
hogy jó úton haladok, és jó, amit csinálok. Ez persze újabb mesék, történetek
írására sarkall.
Ágnes munkáit itt megtalálod:
Www.skolikagnes.hu
Ágnes munkáit itt megtalálod:
Www.skolikagnes.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése