A szem a lélek tükre?

A szem a lélek tükre.
Ismerős ez a mondás? 
Bizonyára már mindenki találkozott vele valamikor, valahol, valamiért.
Nos az enyém most vajon mit tükrözhet?
A szemem, piros, zavaros, véres. 
Egy vámpír/zombi hozzám képest semmi...
Hogy miért, azt ne kérdezzétek, mert én sem tudom. Fáradság, kialvatlanság, megerőltetés, vérnyomás vagy ez a nagy cúg. De így ébredtem tegnap. Elsőként még nem is fájt, észre sem vettem, lévén nem vagyok nagy tükörbe nézegető. Ez mára már fáj. Egy blogot rendszeresen író, könyveket mindennaposan olvasó kétgyerekes anyukának maga a borzalom! Remélem múlóban, mert már minden technikát bevetettem, kipróbáltam és írni, olvasni, nézni szeretnék fájdalom nélkül!
Kérem vissza a szemem világát!
Pedig csak akadályozva vagyok. 
Hogy bírhatják azok, akik el is veszítik?
Nem értékeljük eléggé és nem becsüljük meg, pedig kellene!

Zúgás

Egy jó pár hete valami nagy hangú, nagy repülőgépek járnak felénk naponta többször is.
Ezzel nem is lenne baj, ha nem lenne akkora mély, berregő hangjuk, hogy az ablakaink is beleremegnek. 
De ha még csak az ablakok remegnének. 
Tartsatok félősnek. Lehet túl sok horrort, katasztrófa filmet láttam, de mindig az első gondolatom az, hogy ez bizony itt fog hamarosan lezuhanni. Ijesztő, nem kicsit.

Időjárás

                                                    Képi illusztráció forrása: itt !


Bizony vicces kedvében van az időjárás. 
Egy hét alatt megmutatja nekünk a négy évszakot.
A nyarat idéző napsütést, az illatozó virágokat, a majdnem 20 fokot. Kedvem lett volna egész nap kint ügyködni a szabadban és napozni.
Aztán a lucskos, esős, tavaszt, ami felüdíti, zöldé teszi a világot. Igaz a sok eső bőven elég már és nem vagyok híve az esőnek.
És a hóesést is mínusz fokokkal. Meglepő? Talán nem. Van, hogy húsvétkor is hó borított mindent és igazi tél nem nagyon volt idén.
De a szeles ősz is képviseltette magát. Ezt szerettem a héten legkevésbé. Hiába jó a higanyszál mutatója, a szél befúj minden ruházaton, alig bírsz menni tőle.
Ember legyen a talpán, aki mindenféle testi vagy lelki nyavaja nélkül kibírja. 
A gyerekeket meg egyenesen megbolondítja.
Remélem most már maradunk egy évszaknál, ami kevesebb esőt, több napsütést, de még nem 20 fokot mutat. 
Tudom ne legyek telhetetlen.
Igazi tavaszt, szép napsütésest szeretnék madárdallal és ibolyákkal, amik a kedvenc virágaim!
Apropó ibolya. Ha valaki tud ibolya illattal parfümöt, testápolót, légyszi küldjön nekem nevet, linket!

Tavasz

Feltartózhatatlanul jön a tavasz.
Nem a finom virágillatból, a sok esőből vagy a higanyszál felfelé íveléséből gondolom. Nem is a minapi napsütésből.
Hanem a gólya szorgosan hozza a kisbabákat és gólyahíreket.
Hiába, hosszú volt a tél és sötét, unalmas.:)
Annyira jó, hogy tavasszal, nyár végén vagy kicsit később egy csomó cuki kis gügyögő lesz, amiket csodálhatok képeken majd. Mindig melegséggel tölti el a szívem, ha valakihez új kis családtag érkezik.
Maci és árnyéka vagy időjósok rémhírei ide vagy oda, a lényeg, hogy hamarosan tavasz lesz. Már láthatóak a hóvirágok és az ibolyák is kidugták a fejüket.
Hamarosan lehet sétálgatni nap hosszat, kertészkedni, napsütésben olvasgatni...Alig bírom kivárni már!

Olvasás

Imádok olvasni, ez nem titok!
Mostanában olyan hangzatosan reklámozzák a könyvet, hogy ez bestseller lett, ennyi eladás van a háta mögött, ez ajánlja, ehhez hasonlít...
Jó figyelemfelkeltő. De engem idegesít. 
Honnan tudjam, hogy valós-e az alapja? 
Leellenőrizni, megnézni nem tudom. 
Messziről jött ember meg azt mond, amit akar...
Sokszor a reklámozott könyv nem is hasonlít ahhoz, amihez hasonlítják.
A híresebb ajánlója meg lehet nem is olvasta.

Érdekelne, hogy kis hazánkban mennyi könyv fogy évente. Melyek a legtöbbet vásárolt kötetek?
Na nem a kiadó vagy könyves bolt statisztikájára vagyok kíváncsi, hanem az egész évi teljes fogyására egy adott kötetnek. Mondjuk még ez sem garantálja, hogy jó a könyv, csak a reklámja jó és felkapott lett. 
Sokszor az igazán jó könyvek nem fogynak sajnos.
Érdekelne, hogy egy ember átlagosan mennyi könyvet tudhat a polcán az adott évben vagy átlagosan. Ebből mennyit olvas el ténylegesen?Mennyit érdemes nyomtatni igazából, hogy ne legyen veszteséges? Főleg ha egy első könyves szerzőről van szó, nem pedig bejáratott, sikeres íróról.
Kerestem, kutattam, majd végül egy molyocska hasonló kérdésére egy másik molyocska hozott egy KSH oldalt. Érdekes volt végig tanulmányozni. Bár azért ez sem a teljes adat. Mert nem az elfogyott, megvásárolt kötetek számát jelöli.
Ha érdekel téged is a téma, kukkants be a KSH adataiba.
Kultúra:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_zkk001.html
Például 2014-ben 11555 könyvet adtak ki. 
Na ezért gyűlik és gyűlik az én kívánságlistám az egekig...
Ez 27 millió kötetet jelent az adott évben. Jesszus, akkor mennyi könyvecske várhatja a sorsát poros raktárakban, könyvesboltok polcain. Szegények:(
Sajnos mind nem tudom megmenteni.
Itt is találhatóak érdekes adatok:
http://www.ksh.hu/stadat_eves_2_7

Zokni téma

Nálunk valahogy mindig elfogynak a zoknik, harisnyák. Sosem tudok eleget venni belőle. A gyerekek és férj mindig megeszik. Ha nem elfogy, akkor párját veszti. Akármilyen minőségűt, árút veszek, akkor is ugyan ez a helyzet. Azt hiszem, megtanulok jól kötni vagy veszek egy zokni gyárat. A különös ebben, hogy érdekes módon az én zoknijaim bírják 5-10 és 15 évet is, lyukadás nélkül. Bár lehet ez valami átok, mert az utóbbi időben az én fuszeklijeim is megadják magukat. Mondjuk egy zokninál a 3 hónapnál hosszabb idő már matuzsáleminek minősíthető szerintem, és az enyémek jócskán túl vannak azon...
Vicces. Tele van a lakás újkrumplival:)

Járdák végtelen tengere

Próbáltál már babakocsival közlekedni?
Ha anya vagy apa(nagymama, nagypapa, bébiszitter, segítő testvér vagy barát vagy) akkor bizonyára igen.
Egy babakocsi lehet kicsi, széles, alacsony, nagyon magas.
Akármilyen drága is, nem tűri jól a döcögős, foghíjas járdákat. Kicsi kincsed benne fekszik és nézelődik vagy éppen alszik. Esetleg csak próbál, mert a rossz járdák, a sok vízelvezető, a gaz, a belógó sövény lehetetlenné teszi. Kirázza belőle a szuszt is.

Közben kerülgeted a szembe jövőt is. A másik kezed szorongatja  nagyobb csemetéd, mert azt tanulta, hogy "anya kezét mindig fogni kell". Nem beszélve a kerítéshez szaladó kutyákról, akik a frászt hozzák rád és a csemetédre is. Nem egyszer tapasztaltuk, hogy a kutya feje kiér a járda több mint közepéig és a babakocsit szaggatja, illetve tenné, ha nem lennél résen. Bevallom, nem merek a járdán közlekedni babakocsival. Ránk zúdult a hó a tetőről minap is. Szerencsére az ijedségen kívül nagyobb bajunk nem lett és lánykám sem csecsemő már. De mi lett volna ha...
Csöpögnek az ereszek. A fűnyíró sem áll meg, mert a kis gazdáját nem érdekli, hogy érkezünk. jól beterít friss fűvel, benzingőzzel.
De az éppen fát permetezőre is szóltam rá, hogy legyen szívesen leállítani, mert jövünk.
Most közlekedjünk az úton? Jön egy rendőr és megbüntet.
Ránk dudál az aktuális autós vagy letol az útról, elrepeszt mellettünk ezerrel és ránk okádja a füstjét.
Nem férünk be a boltokba. Ha meg igen, ránk szólnak, hogy a kocsit hagyjuk kint. Alszik a gyerekem. Most keltsem fel? Vagy hagyjam kint? Az üres babakocsit sem szívesen hagyom kint, mert kiszednek belőle cuccokat, lepisili a kóbor eb, ellopják...Nem hogy a babám, akit elvisznek, összefogdosnak, megharapja a kutya vagy leszarja a galamb...vagy vizualizáljatok ide bármi mást.
Kellj át az úttesten, a zebrán, Jobb esetben megvárod, míg közel s távol egy jármű sem lesz. elengedni nem fognak, az tuti fix! Az ritkább, mint a fehér holló!
Múltkoriban is a busz kedvesen megállt, hogy átmenjünk. Erre a mögötte lévő autó előzni kezdte és majd elvitte a babakocsim elejét a gyerekkel együtt. Jó hogy gyorsan reagálok és vissza húztam. Akkor most merjek átmenni vagy sem?

Mert a gyerek az jó dolog. csak élni nem teremtenek elég jó körülményeket nekik...

Napi pozitív

Nem szeretek online rendelni, mert szeretem megtapintani, szagolni, kipróbálni, elolvasni...a vásárolt terméket.
De két kisgyerekkel, jogsi nélkül egy kisvárosban nehéz bármit is beszerezni. Így egyre gyakrabban szorulok rá efféle vásárlásra.
Általában azt kapom, amit vártam. Esetleg olyan rossz tapasztalatom van csak, hogy kisebb a megrendelt árú, mint gondoltam vagy kevesebb a tudása. Szerencsére fizetés terén sosem csaptak be. De sokan panaszkodnak, hogy átverték őket, nem kapták meg a cuccot vagy nem azt és annyit, amennyit rendeltek. Rémregényeket hallottam az ügyfélfogadó telefonosokról, milyen lekezelően beszélnek a vevővel.

Minap vitaminokat rendeltem a családnak, több félét.
Kibontáskor vettem észre, hogy nem a hőn áhított és itthon nagyon várt Marslakócskák vannak benne, hanem másik készítmény.
400ft különbség volt az én részemre mínuszban. Az nem vág földhöz. De gondoltam, jelzem azért a hibát.
Vevőszolgálatos kisasszony rendkívül kedves volt. Elnézést kért a hibájukért és egy következő vásárláshoz küldött egy kupont, hogy kompenzálja a minimális hiányomat.
Pedig nem ő csomagolt. Előfordul az ilyen. Mindenki tévedhet.
Elrendezhette volna egy vállrándítással is. Elküldhetett volna a fenébe is. De nem tette.
Csak hogy tudjátok, van jó vevőszolgálatos is. 

Van pozitív csalódás és emberségesség is...

Csend

CSEND!
A csendnek mennyi féle fajtája van, mekkora jelentése. Pedig egy kis semmiség.
A csendet túlértékelik. Néha alul értékelik.
A csend lehet a nyugodt, szelíd csend, ami jól esik. Vágyunk rá, tobzódunk benne.
Lehet magány, egyedüllét csendje is, ami nem túl jó.
Az idegtépő, várakozó csend, ami idegessé tesz.
A gyanús csend, mikor valami tuti, hogy történik(akinek gyereke van, az tudja miről beszélek).
Egy perc csend, ami valaminek a megemlékezése, valamire emlékezés.
A dühös csend, mikor a szavad eláll.
Vajon milyen csendek vannak még?

Csak egy mosoly!

Csak egy mosoly!
Mára nem írok semmit sem.
Csak képzelj ide egy üde, széles mosolyt.
Legyen szebb napod tőle!
És másokra te is mosolyogj, hogy szebb legyen a hét kezdésük! 

Köszönés

A köszönés fogós kérdés.

Kinek köszönjünk és hogyan? Mikor köszönjünk és mikor ne? A visszaköszönés is szintén nehéz (de még mennyire egyeseknek). Mikor kezdjük el megtanítani a gyerekünk köszönni?és hogy köszönjön?

Csillagokat látok, mikor valaki az ismerősöm, de az utcán nem tud köszönni. 

Mikor úgy csinál valaki, mintha nem látna, így nem kell köszönni. 

Mikor a férfi várja, hogy köszönjek előre. 

Mikor a suhancok lenézik rólad a ruhád, de köszönni nem tudnak. 

Mikor a kisgyerekek "csókolommal" köszönnek, pedig én még roppant fiatalnak érzem magam ehhez (de legalább köszönnek). 

Mikor egy vidéki kis faluban boldog-boldogtalan köszön, pedig tudom, hogy sosem találkoztunk még és nem is fogunk többet (de legalább köszön).

Mikor a bazi nagyvárosban járok és a megszokott mindenkinek köszönés rám jönne és csomót kell kötnöm a nyelvemre, nehogy zizinek nézzenek...

Szóval a köszönés nehéz helyzet.

Ha belépek egy boltba vagy bármilyen helyre, akkor köszönök mindenkinek. 

Mikor megismerkedek új emberekkel, akkor köszönök és bemutatkozom. 

Mikor ismerőssel találkozom, akkor is elnyomom a megszokott formulákat. 

Ha elmegyek valahonnan, akkor is elköszönök.

A gyermekem is megtanítom köszönni, ahogy tud beszélni. Amúgy is ragadós a köszönés. Ha hallja a gyerek, hogy anyu-apu mindig sziázik, jó napot-ozik, akkor ő is fog. Büszke is vagyok rá.

De szóljunk rá, ha nem teszi? Lehet nem a legjobb, ilyenkor rápirítani. Elég megemlíteni, hogy kellett volna, de majd akkor legközelebb.

Mondjuk, ahol a szülő sem teszi, akkor ne várjuk el a gyerekétől sem. Ez tanulható dolog. Hát tanítsuk!

De kinek köszönjünk és kinek ne? 

Minden vadidegennek köszönjön a gyerek?

Talán nem. Ezzel sokszor zavarba jövök én is. Mikor vadidegenek rám köszönnek vagy a gyermekeimre. Főleg, hogy ez utána rendszeresen bizalmaskodásba torkollik...

És hogyan köszönjek. Kinek "Csókolomot!", kinek "Jó napot-ot!" És kinek "Sziát"!? Sok ember kortalannak néz ki. Engem is gyakran néznek kis fiatalkának, ha nincsenek velem a gyerekeim és jó passzban vagyok. nem zavar, ha rossz köszönési módot választasz. Csak köszönj!

Babácskáim sem mindig találják el. Egyszer egy óvónő elmagyarázta nekem, hogy ne zavarjon, ha a kicsikém nem tudja melyik a helyes. Köszön. És ez a lényeg. Milyen igaza van. Azóta nem zavar annyira, ha néniknek "Sziát" köszön. Büszke vagyok, hogy teszi, bármilyen formában is.

Annyira utálom, mikor nem köszönnek vissza! 

Ilyenkor közelebb mennék és közelről az arcába ordítanék még egy "Sziát!", hátha azt meghallja és veszi a lapot. De nem teszem.

Végezetül ki köszön kinek előre. Egy kis etikett!

§  A férfi köszönti előre a nőt, még ha idősebb is nála

§  A fiatalabb köszönti előre az idősebbet

§  A társaságba újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket

§  A beosztott a magasabb rangút

§  A köszönést kötelező módon fogadjuk, ennek elutasítása súlyos sértés annak, akitől kaptuk.

http://filantropikum.com/a-koszones-illemszabalya-ki-koszon-eloszor-a-no-a-ferfi-a-fonok-vagy-az-idos-ember/

Reklámok és Tv adás...

Azok a fránya reklámok.
Nem nézek gyakran Tv-t. A gyerekeknek csak is kizárólag limitált időben, normális meséket engedek.
De néha bekapcsolva marad a Tv. 
Férj és anyósék is szeretnek híradót nézni, ami alapból szívroham és nem fülnek való. 
Nem beszélve a reklámokról, amik egy rövid mesét is félbeszelnek néha. 
Muszáj korán reggel, éhgyomorral fogkrémreklám köpködését néznem? Vagy a a kávémat majd kiköpve vaginákról hallanom?
Muszáj egy női fehérneműreklámban a csajszi fenekét, mellét bámulnom? Nem férfi veszi meg, hanem én. Nem akarom a nő testét nézegetni. És még sorolhatnám...
Egy joghurt reklámhoz miért kell meztelen nőci?
És a gyerekeknek muszáj ezt nézniük? Megértem, hogy kell a reklám, mert pénzes. De mindent képernyőre lehet engedni? Ráadásul fő műsoridőben?
Aztán a töménytelen, drágábbnál drágább, feleslegesnél feleslegesebb játékreklám? Amit persze a gyerekem bekajál és azt, csak is azt akarja. Vagy az egészségesnek nem mondható italt, joghurtot, bármit...
A boltban nem tágít. Hiába ajánlok mást helyette, neki az agyonreklámozott kell. Hiába, ez a tipikus "pénz beszél" dolog. De frászt kapok tőle.
Néha olyan jól eltalálják a reklámot. Vicces, megmosolyogtató, emberi helyzeteket taglal, fülbemászó(csak ne azt énekelné egész nap a gyerek), romantikus, tele szeretettel. Miért nem lehet mindegyik ilyen?
Aztán van az a reklám, aminél nem jössz rá, mit akar eladni egyáltalán. Jókat lehet találgatni rá, mi lehet az áru.
És akkor még nem vettem számításba, a reggel 10-kor leadott esti horrorfilm reklámját, amitől még én is beparázok. Vagy az este 9-kor kezdődő jó kis meséket, amit viszont nézne a lánykám, de hát késő van...
Azt inkább nem taglalnám, ami valóságshow, Éjjel-nappal Budapest, Mónika show és hasonló berkekben játszódik ...
Néha kidobnám az ablakon ezt a bűnös szerkentyűt. De van,  amikor olyan jó hogy van. Mert néha jókor eltalált, jó műsor is van. Dancim szereti a táncos, néptáncos műsorokat. Viki pedig a természet adókat. Mi a "Hogyan készült" műsorokat. És a recepteket is szorgalmasan körmölöm sokszor. A tehetségkutatókért is megőrülök. A sorozatokról talán már lemondtam, mert mindig lemaradtam.
Miért nem lehet olyan adás, amit te beprogramozol?
Csakis akkor és azok az adások, amik érdekelnének?...
A többit nézze, aki akarja.

Válaszok

Kihalt az udvariasság, kihal az emberségesség lassan.
Az egyik legbosszantóbb dolog a világon!
Annyira nem szeretem, mikor kérdezek, írok valakinek emailt, üzenetet, sms-t vagy bármi másik kommunikációs csatornán és válaszra sem méltatnak.
Néha nincs ideje az embernek válaszolni. 
Vagy akkor épp nem tud, majd később kimegy a fejéből.
De azért ez nem mindig jellemző.
Olyan nehéz egy "nem érdekel", "nem, köszi", "bocsi, most nem", "nem érek rá most" választ oda dobni a másiknak addig is?
Hogy ne várjon hiába!
Gondold magad a helyébe! 
Neki fontos, mert vette a fáradságot és tollat, klaviatúrát ragadott, szánt rá perceket az életéből. És mit kap cserébe? A jó nagy SEMMIT!
Van olyan nap, amikor a könyves blogommal kapcsolatban több írónak írok interjús kérést vagy kérdést, kiadónak, barátaimnak érdeklődőst, könyvet keresek, akármi...
Aztán tízből 3-ra kapok választ csak.
milyen világ lesz ez?
Lassan ott tartunk, hogy személyesen kérdezünk és arra sem válaszolnak majd, mert nincs nekik erre idejük, kedvük?
Figyelem. Empátia! Udvariasság! Csak klét szó vagy egy mondat. Fél perced veszi igénybe...vagy annyit sem.

Keresem a keresem...

A mi lakásunk a legnagyobb Bermuda háromszög, vagy csúnya manók dolgoznak nálunk a bosszantó fajtából és mindent eldugnak. Nem ám az unalomig ismételt zokni párok vagy a műanyag edények fedele tűnik el(bár azok is, csak már megszoktam)! Hol az egyik játéknak, hol a fésűnek vagy egy keresett könyvnek, hajguminak kél lába.

És átforgatod az egész lakást, de hiába. Bizony sehol sem leled, csak mikor már nem kell, lejárt az ideje. Vagy olyan buta helyről kerül elő, ahonnan tuti nem számítanál rá. 

Nem is tudom, akartok-e tudni róla. De azért elmesélem. 

A múlt évben(milyen jó hogy még csak február van) ha tudnátok mit kerestem...A frissen vásárolt élesztőt. 

Átnéztem zacsit, táskát, babakocsit, hűtő minden zugát, de semmi eredmény. Aztán két hét múlva előkerült. Szégyenkezve mondom el, hogy egy kabát zsebemből. A csuda tudja, mit keresett ott? Szerencsére még nem mászott, mint egy bizonyos lecsó (nem én műveltem, de volt szerencsém látni).

A telefonom is keresem. Szerencse, hogy az csörgethető (bár nem mindig). Van, hogy egy hétig is hiányzik. Akarom mondani nem, hiányzik.

Lakáskulcs sincs sosem elegendő, pedig négy kulcsra vagyunk ketten. A fene se érti...

Milyen jó lenne minden tárgyra egy csipogó, hogy megtaláljam, mikor keresem. Vagy egy kereső gép....

Forgalom

Te, ki közlekedsz az utakon! Igen, te! Figyelj csak egy pillanatra!
Vágom én, hogy jó és új az autód, sietős az utad, felvágnál az új csajod előtt vagy mi a szösz...de nem csak önmagadért vagy felelős.
A szembe jövőt, a melletted utazót, a mögötted autókázót is érinti a dolog.
Vezess figyelmesen és lassabban. Lehet hogy a te reakció időd jó, de nem biztos hogy a másiké is. És valahogy mindig a vétlen jár rosszabbul.
Arra nem gondolsz, hogy kisbaba/kisgyerek utazik a másik autóban? Vagy valakinek az apukája, anyukája siet haza.
A szerelme várja?
Figyelj oda!

Csöpp kis száj, a szép szempillái

                               a kép csak illusztráció

Csak fekszem és nézem a kis szuszogóm, ahogy alszik. 
Az én pici lányom. 
Nézem a tökéletes kis csöpp száját, a szép szempilláit. 
És azon gondolkodom, mivel érdemeltem ki ezt a kis tökéletest? Ráadásul rögtön kettőt is belőle. 
Vajon milyen életük lesz? 
Milyen hibákat fognak elkövetni? 
Milyen állomások leszek az életükbe?
Mitől lesznek majd a legboldogabbak?
Hogy alakul a jövőjük és milyen felnőttek lesznek?
Szeretni fognak akkor is engem ennyire? És egymást?
Megnézném előre, hogy néznek majd ki 10-20-30-40-50-60 év múlva is!
Vajon jól nevelem őket? 
Mindent meg tudok adni nekik?
Ekkor szusszan egyet és felém fordul álmában.
Nem bírom hogy ne nyomjak egy puszit az orrára. Szeretem. Szeretem mindkettő kis tökéletest. És az enyémek. 
csak boldogok legyenek, az a fontos!
És ne nőnének ilyen gyorsan föl...mert szalad az idő, mint egy gyorsvonat.

Mi nem lennék...

Azt tudom, hogy mi a foglalkozásom, hogy minek tanultam és mi szeretnék lenni. Most az írom inkább meg, hogy mi nem lennék.
Erős tisztelet a kivételnek!

Nem lennék élelmiszer eladó. 
Hogy miért? 
Na nem a kevés fizetés, sok munka, háklis vevők miatt.
Valamikor a messzi múltban eladónak tanultam én is, ha másnak éppen. De manapság nem lennék bolti eladó. Azon kívül, hogy sokan nem tanulták, nem értenek hozzá, esetlegesen egy olyan munkakörük van, ami nem nekik való, oly főnökük...
De nem bírnám morálisan. Meg is mondom miért.
Bemegyek az élelmiszer boltba a két kicsi gyerekemmel párizsit vagy más felvágott félét vásárolni. Az eladó tudja, hogy a kicsiknek lesz. Tudja, hogy már nem jó minőségű, átmosott, igencsak romlott az árú. De mosolyogva kell eladja nekem az árucikket.
Nem bírnám ki idegileg, hogy a két kicsi gyerek gyomorrontást(vagy még súlyosabb dolgot) kap esetleg az árum miatt, amit én tudok, hogy nem jó. És holnap talán a kórházban kötnek ki. Egyszerűen nem tudnék jót aludni, tudván, hogy holnap a kicsi gyerekek betegek lehetnek miattam. Vagy inkább a főnököm és profit miatt. Mert nem az eladó hibája, hogy ezt is el kell adja.
Saját tapasztalat sajnos nem egyszer. Bár volt olyan, hogy a kedves eladó csendben, hogy más ne hallja, szólt, hogy ne vigyek olyat. Az emberség ugye!

Nem lennék orvos sem. Itt is eltekintenék a rengeteg tanulás, a sok beleölt pénz és időtől, a kevés fizetéstől ezért a munkáért. Mert sokszor nem alszanak, éjszakáznak, förtelmes dolgokat látnak, nem egyszerű a munkájuk. Megértem, hogy fáradtak, fásultak, tehetetlenek. De...
De egyszerűen értem, hogy a legtöbb orvosból miért veszik ki az emberség?Fáj egy mosoly, egy emberséges szó, odafigyelés, szakszerű ellátás? És sokszor csak a fizetség lebeg a szemük előtt? Ha adok 10000Ft-ot, miért tudnak hirtelenjében máshogy viselkedni? Ennyire rászorulnak arra a nyamvadt pénzre? Más is! 
Mikor csak egy vizsgálat kellene, de direkt nem végzik el, mert nincs kedvük. Csak el kellene mondani a diagnózist, de kedvük nincs hozzá. A "hogy van?" kérdésre a választ is megvárni? Uram bocsá, plusz pénz nélkül elvégezni a munkájukat a legjobb tudásuk szerint. Egyre jobban kezd kihalni a nem csak jó orvosok, hanem a kedves, segítőkész, normális és jó orvosok faja. Ha van is, azt kitúrják egy-kettőre vagy bele fásul és idomul a többiekhez. Miért nehéz azt csinálni, amiért küzdött, tanult éveket később is? Mi változott?Miért felejti el, honnan indult és miért akart orvos lenni?
Szerencsére egyre több a fiatal orvos, aki még nem fásult bele a dolgokba.
Csak egy mosoly kéne és normális munkavégzés!

Nem lennék manapság tanár sem. 
Gyönyörű munka, mert gyerekekkel lehetünk, mert okíthatunk nekik dolgokat. De hiányzik a megbecsülés.
Csak a  szabályok, a tehetetlenség. Már nincs semmi visszatartó ereje annak a szónak hogy tanár. A gyerek és a szülő tudja, mi a joga. De hogy mi a kötelessége, azzal nem foglalkozik. A tanár keze meg van kötve. Örüljön, ha a gyerek nem üti pofon. 
(Tekintsünk el most azoktól a hatalommániás tanároktól, akik abban látják az élvezetet, ha a gyereket megalázhatják, bánthatják, lenézhetik és elgáncsolhatják az életben.)
Egyszerűen a mai gyerekekből hiányzik a kíváncsiság, a tanulásvágy sokszor. 

Műkörmös-fodrász-kozmetikus-masszőr-pincér...
Itt is tekintsünk el a munka milyenségétől és az árról.
Lelki szemetes láda, minden pletyka meghallgatója. Ugye ismerős?
Szegényeket miért nézik mindig pletykahelynek? Miért érdekelné őket és tudnák a legújabb pletykát, hogy mari néni mit csinál a Gizivel vagy bármi...
Miért gondolják az emberek úgy, hogy nekik mindent elmondhatnak? Sőt! El kell mondaniuk? Bizonyára van olyan, akit érdekelnek ezek a dolgok. De legtöbbjüket nem. Nem pszichológusok ők. Nem tartozik rájuk ki kit csal, és kinek lesz gyereke, mikor járt valaki utoljára wc-n. Igaz szolgáltatást végeznek. De! Abba nem tartozik bele más, mint hogy kiviszi az italod, meggyúrja a hátad, megcsinálja a hajad, körmöd, gyantád...

Azt hiszem maradok egyenlőre anya!

Egy kis bemutatkozás

Grafomán vagyok. Szeretek mindent kiírni magamból, legyen szó jó, vagy rossz dolgokról.
Megnyugvást hoz. 
Az a bizonyos "nem mondhatom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek".
Hogy mit lehet tudni ezen kívül még rólam. Nagy a szám és az igazság érzetem. Könnyen felforrnak nálam az indulatok és előbb mondom, aztán gondolkodom. Sértődős vagyok, de hamar megbékélek.
Két cuki kicsi lányom van és férjem. Egy olyan vidéki kisvárosban élek, ami könnyen felejthető. Itt nincs semmi. 
Szeretek mindenféle dologba bele kontárkodni.
Van egy könyves blogom is, de oda nem szívesen írtam volna a könyveken kívül mást, így hát létre hozom ezt a blogot. Nem tudom, hogy magamnak írom-e majd vagy mindenkinek. De útjára bocsátom, éljen önálló életet.
Valós, megtörtén eseményeket, elmélkedéseket, jövő előre vetítését, problémákat és néha a megoldásukat, bosszantó dolgokat, megvitatandó témákat, néha recepteket, képeket, boldog pillanatokat, emlékképeket, reklámokat, más blogok cikkeit hozom majd nektek.
Szeretem, ha reagáltok, kulturált módon vitatkoztok, ajánlotok, egyet értetek vagy pont ellenkezően. De nem szeretem a sértegetést, az egymásnak beszólógátast, előítéleteket, trágár beszédet! Az moderálva lesz.