Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
2016. február 18., csütörtök
Zokni téma
Nálunk valahogy mindig elfogynak a zoknik, harisnyák. Sosem tudok eleget venni belőle. A gyerekek és férj mindig megeszik. Ha nem elfogy, akkor párját veszti. Akármilyen minőségűt, árút veszek, akkor is ugyan ez a helyzet. Azt hiszem, megtanulok jól kötni vagy veszek egy zokni gyárat. A különös ebben, hogy érdekes módon az én zoknijaim bírják 5-10 és 15 évet is, lyukadás nélkül. Bár lehet ez valami átok, mert az utóbbi időben az én fuszeklijeim is megadják magukat. Mondjuk egy zokninál a 3 hónapnál hosszabb idő már matuzsáleminek minősíthető szerintem, és az enyémek jócskán túl vannak azon...
Vicces. Tele van a lakás újkrumplival:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése