2017. május 21., vasárnap

Szoptatás



A kép forrása: http://www.hordozo.hu/tanfolyamok/hordozokendo-tanfolyamok/elolhordozas-tanfolyam

Három gyerekes anyuka vagyok, akit az a szerencse ért, hogy mindhárom kicsit sikeresen tudtam szoptatni több-kevesebb gonddal, de hosszan. Illetve pici mazsolát még remélem sokáig fogom tudni.
Azért írom, hogy szerencsés vagyok, mert bizony ez nem egy egyszerű dolog. "Ez zsigerből jön" és "minden anyuka tud szoptatni" mondások nagy butaságok. Ezt bizony tanulni kell neked és a picinek is. A nagy többségében az anyukák tudnak/tudnának szoptatni, csak meg kell hogy tanítsa őket valaki, nem szabad rágörcsölniük, a tévhiteket el kell oszlatni valakinek és irtó sok munka, kitartás kell hozzá. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy minden feltétel adott. De más gyerek sem halt éhen a tápszertől sem, akkor sincs semmi baj, ha nem megy.
Igen, fáj. Igen, sok meló. De hatalmas erőt, közelséget ad a baba-mama párosnak. Ezt a cumisüveg-tápszer is megadja. De nem is a szoptassunk- tápszerezzünk a fő témám. Csak le szeretném szögezni, hogy a normális anyuka mindent megtesz a gyerekéért, kitart a szoptatás mellett, amíg tud és ha nem megy, engedje el, nem fog semmi sem történni. Attól még jó anyuka marad, mert nem megy a szoptatás!
Mondjuk ez is megérne egy külön bejegyzést.
De engem most a nyilvános helyen való szoptatás témája foglalkoztat és ki kell írnom magamból, ami jár a fejemben. Hiába, én ilyen közlékeny csajszi vagyok. Akinek nem tetszik, most nyomja azt a kis keresztet a jobb sarokban.

A szoptatás a babára és anyukájára tartozik csak. Egy nagyon intim dolog. Első gyereknél még a közeli hozzátartozók is zavartak. Talán még férj is. Csak kettőnkre tartozott. Szegény babám nem ismerte a 3 órás evéseket, nem ismerte a tankönyvet. Volt hogy 1 óra múlva újra megéhezett és pont úton voltunk. Próbáltam én a cumit, cumisüveget, de nem kellett neki. Ekkor rohanás haza és sokszor sírt hazáig a kismanóm. Utólag már bánom ezt. Szerencsére nem lett maradandó baja tőle. Csak az én lelkemen. Így a végén már inkább ki sem mozdultam a lakásból a közeli bolt messzeségén túl. És nagyon vártam, mikor szilárd vagy pépes ételt ehetett, így nem voltunk bezárva a négy fal közé végre.

Második gyerkőcömnél egyszerűen egy percig sem bírtam hallgatni a sírását, ha megéhezett. Már bátrabban megetettem út közben, elbújva egy wc-be vagy hasonló helyeken. Ami szomorú azért. Egy anyuka vagy ne mozduljon ki(és így a nagyobb gyerek lemarad mindenről) vagy bújdokolnia kell a kicsivel, hogy ne sírjon az éhségtől az első pár hónapban? Sokan mondják, hogy miért nem úgy időzítünk? Hát próbáltam én. Indulás előtt megetet, aztán gyors játszóterezés. De ha a baba másfél óra múlva újra megéhezett? Vagy az orvosi rendelőben elnyúlt a várakozási idő? Vagy a nagybevásárlásnál hosszabb a sor fizetéskor, mint amit kibír a baba?Hagyjam írni? Te ha nagyon éhes vagy, akkor eszel a bisztró előtt, kocsiban, a boltból kilépve. pedig te kibírnád. Egy csecsemőnek még nehéz megmagyarázni, hogy azért nem kap enni, mert a bácsik-nénik szerint nem illik csak otthon enni.
Normális világ az, ahol sírni hagyjuk a babát inkább, mert az az elvárás?


Nagyon sok helyen nem megoldott a szoptatás. Nincsenek normális helyek, ahol megetethetnék egy babát vagy akár tisztába tehetném. Miért? Mindenki szónokol, hogy több gyerek szülessen, de a feltételek nem lettek jobbak hozzá. Miért nem oldható meg?

Harmadik gyerkőcnél már nem tudom megoldani, hogy 5-6 hónapig itthon üljünk. Hol orvoshoz, hol ovis elfoglaltságra, hol máshová kell menni. Nem akarom megfosztani a nagyokat a játszóterezéstől, kirándulástól, apával való munkaügyben lévő kocsikázástól és mindentől, mert kistesójuk született...
Nem fer velük szemben.
De a kicsit sem "kínoznám" azzal, hogy enni kér és nem adok neki, mert úton vagyunk. Hogy adjak neki előre lefejt tejet ekkor cumisüvegből? Köszi nem. meleg van, megromolhat útközben a tej. és nem azért szenvedtem a sikeres szoptatással, hogy aztán a cumisüveg miatt ne kérje már a mellet vagy ahogy a lányaim mondják a cicitejet.
Így anyuka félredobja a szemérmét és lopva kendőben, textil pelus alatt megeteti a kicsit. Bizony ő sem mindig ismeri a 3 óra múlva kapsz enni teóriát..) 
Ez van.
Most nagy divat nyilvánosan elődobni a cicit és megetetni a babát bárhol. Nem mondom, hogy ez helyes. Én sem szeretném más cicijét bámulni. De a tini lánykák is kidobják. Az nem gond?
Lehet úgy is nyilvánosan szoptatni, hogy senki ne lásson semmit! Simán meg lehet oldani. Szerintem ebben semmi rossz nincs. Eltakarva a baba fejét és minden egyebet már senkinek nem fog feltűnni, hogy mit csinálunk éppen. 
Ez egy kisbaba könyörgöm. Éhes!
Nem vagyok ősanya.
Nem fogok a Tesco közepén babát etetni. 
Ilyet tuti nem fogtok látni tőlem.:)
De folyton bújkálni és otthon rostokolni sem fogok a lakásban. Sírni meg pláne nem fogok hagyni egy babát szándékosan, mert másoknak nem tetszik, ha szoptatok.
Ti se tegyétek!




Kedves férfiak. A fiatal lányok, akik csinosak, kitehetik, amijük van és nektek még tetszik is. Azt lehet? Akkor tessék elnézni, illetve félre nézni, ha egy anyuka lepelben, eltakarva nyilvános helyen szoptat.
Ne zárjátok be feleségeteket, barátnőtöket, barátotokat,  lányotokat, ismerősötöket a lakásba hónapokra.

Kedves nők, akik már voltatok anyukák. Nektek pláne belátással kéne lennetek ez ügyben, hiszen ti is jártatok hasonló cipőben. Tudjátok ez az időszak mennyire szép, ám nehéz.
Akik meg majd most lesznek anyukák, járhatnak még így. Ne ítéljenek előre.

Szoptató anyukák, ne bújjatok el a csigaházatokban, ne maradjatok otthon a félsz miatt, rettegéssel telve, mert mit szólnak. Etessétek meg a babátok, ha éhes, de diszkréten, nem mások arcába tolva a nyilvánvalót! Diszkréció a titok kulcsa!
Éljünk békében egymás mellett!






2017. május 15., hétfő

Anyuka vagyok, nem leprás




Anyuka vagyok. Ráadásul háromszoros. Ezzel a szóval szép lassan eltűntek, kihaltak a barátok, haverok, találkozók, bulik és minden élet, úgy nagyjából.
Most nem keseregni akarok. Csak megdönteni pár tévhitet, dolgot ezzel kapcsolatban.

- Igen, anyuka vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy csak róluk és a kakis pelenkákról tudok beszélni. 
Szívesen beszélgetek ezer más dologról is. Az agysejtjeim megmaradtak, nem vesztek el(talán átalakultak némileg). Természetesen szívesen csevegek a manóimról is. De nem kizárólag róluk. Ha ezért nem mész a gyerekes barátaidhoz, akkor rosszul teszed. Szívesen csevegnének másról is, ha hagyod, ha bele kezdesz, ha feldobod a témát.

- Nehéz velem időpontot egyeztetni. 
Természetesen a gyerekeim, a velük való törődés, teendők az elsők. De biztos tudunk egy olyan időt keríteni, amikor tudunk találkozni. Ne várd, hogy hajnalig bulizzak, az még most nem fér bele. És nem, wellnessezni, nyaralni sem megyek nélkülük egy hétre. De egy kávézás, séta, egy este összeülős vagy közös sütögetős bele fér. Elsősorban gyerekekkel, de nélkülük is megoldható alkalomadtán. Vagy nálunk, mikor a kicsik elaludtak, akkor zavartalan.

- Mindenféle gyerek betegségeket lehet összeszedni nálunk. Elárulom, hogy ezeket a boltba vagy tömegközlekedéssel, munkahelyeden is simán elkaphatod, ha fogékony vagy. Mi sem tiltunk ki a bacijaiddal, pedig egy kisgyerekre nézve veszélyesebbek. Betartva a higiéniás szabályokat, megelőzhető.

- A gyerekek hangosak, fárasztóak,rosszak.
Nem mondom, nem egy angyalok az enyémek. Igyekszem nevelni őket, terelgetni és szabályozni. Nem rájuk hagyva mindent. Ha valami fáraszt, rosszul esik, zavar, szólj nyugodtan és rászólok a gyerekeimre. Hangosak? Többnyire igen, mert sokan vannak és örülnek. Neked. Mert szeretik az új embereket. Szeretnének veled játszani. Ez fárasztó is. De jusson eszedbe, neked is lesz(ha szeretnél). Szóval legalább nálunk szokod. De ha nagyon zavar, akkor a lefektetés utáni időpontba érkezz.

- Náluk nem lehet semmit sem csinálni, mert gyerek van.
Dehogynem!
Finomakat főzni és enni közösen. 
Játszani a gyerekekkel az udvaron-lakásban, szaladgálni velük, trambulinozni. 
Bármilyen fejlesztős-kézimunkázós dolgot a gyerekekkel. 
Kártyázni is lehet.
Lehet mesét nézni és gyerekes filmeket, ha elaludtak mást műfajban is lehet garázdálkodni. 
Beszélgetni. Nem garantálom, hogy néha nem szólnak bele...
Jó nagyot sétálni közösen.
Zenét hallgatni és táncolni, bulizni. A gyerekek is imádják.
...

2017. május 9., kedd

Euróvízió 2017

Euróvízió 2017

Idén valahogy nem sok dal emelkedik ki a mezőnyből. Olyan egy kaptafára készült szinte az összes.
Lassúak, unalmasak, koppintások. Semmi új, semmi kiemelkedő. Évről évre egyre jobban így van. Mindenki beveti a legjóképűbb, legszebb énekeseit a legjobb hangokkal, de a dalok felejtősek.
Igaz örüljünk annak, hogy nincs fájóan bántó hang vagy nevetséges előadó, esetleg vér ciki.
Lehet szidni a magyar dalt és a versenyzőt, de legalább kicsit más és cseppet sem ismerős, valahol hallottam már érzés kíséri a dal meghallgatását.
Akkor nézzük melyek azok, amik szerintem még az elmegy kategóriába tartoznak.
Persze élőben, körítéssel és igazi hanggal teljesen máshogy fognak hangzani, Változik majd a véleményem, mint mindig. És úgysem az nyer sosem, akit én esélyesnek, jónak tartok.
De azért az általam esélyesek:

Ciprus:
https://www.youtube.com/watch?v=bxfQn7riJxo&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=10

Málta:
https://www.youtube.com/watch?v=Bfoq7udRPwk&index=26&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Azerbajian:
https://www.youtube.com/watch?v=z_UNpD0AvFc&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=18

Egyesült királyság:
https://www.youtube.com/watch?v=ac5xNUfzCY4&index=25&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Svájc:
https://www.youtube.com/watch?v=DpF2PHzgd8o&index=27&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Görögország:
https://www.youtube.com/watch?v=R_kLtgFPnbk&index=14&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Szerbia:
https://www.youtube.com/watch?v=UMvqfykkMYU&index=22&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Franciaország:
https://www.youtube.com/watch?v=Koi36aeRv7I&index=24&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Írország:
https://www.youtube.com/watch?v=Dp3apBsLjvk&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=32

Lengyelország:
https://www.youtube.com/watch?v=bmXlLBAu6IY&index=12&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Hollandia:
https://www.youtube.com/watch?v=TxYU6iVpI5c&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=11

Bulgária:
https://www.youtube.com/watch?v=yTFuXOEbJTY&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj&index=39

Horvátország:
https://www.youtube.com/watch?v=Q06z-EaBvjE&index=40&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Ukrajna:
https://www.youtube.com/watch?v=9KWZ4CKapPA&index=42&list=PLUJXoM9aoCl9tzahmw11uu2vbMb5ImeXj

Finn:
https://www.youtube.com/watch?v=qTLczT5h9Lo&list=RDElqbLPcTHAI&index=3

Cseh:
https://www.youtube.com/watch?v=BoLWemuLP_g

Dánia:
https://www.youtube.com/watch?v=716rTFMgZQ4&index=4&list=RDElqbLPcTHAI


Anyakaland



A kép forrása: http://lajk.startlap.hu/2015/04/26/magyar-anyak-retusalatlan-kepei-ilyen-az-igazi-noi-test-szules-utan/


Állok a nagy tükör előtt a fürdőszobában hajmosáshoz, zuhanyozáshoz készülve. Azok a rohanó,  lopott percek...
Nézem a tükörből visszaköszönő idegent. Határozottan anyuka teste van.
Széles vállak, erős karok, széles csípő, telt mellek, nagy combok, csíkok és felesleges bőr a hason, szarkalábak a szem körül és fekete karikák, bőröndök a szem alatt, rövidebb, fénytelen haj...
Ezt látom. De tudom, hogy minden mögött van valami.
Széles vállak, hogy elbírják a gondok, adódó dolgok súlyát.
Erős karok, hogy elbírjanak mindent és minden csemetét, ha kell naponta több órán át cipelni, ringatni, simogatni, támogatni.
Széles csípő, mely jelzi, hogy szültem. Alkalmas baba és gyermek hordozására. Kell az ölben ringatáshoz, a kendőben hordozáshoz.
Telt mellek. Etetésre alkalmasak. Valakinek a legédesebb a világon, ami belőle jön, táplálja és növeszti.
Vaskos, masszív lábak a napi rengeteg kilométer megtételéhéhez.
Csíkok a hason és megnyúlt bőr, mely emlékeztet arra, amikor még valakit a szívem alatt hordoztam boldogan, aggódón, féltőn, óvón. És emlékeztet az anyukává válás újra, és újra meglévő folyamatára,  a szülésre.
Rövidebb, fénytelen, őszen is akadó hajszálak, amibe boldogan csimpaszkodnak, kacagón frizuráznak.
Szarkalábak a szem környékén emlékeztetve a sok nevetésre, mosolyra, amit a gyerekeim okoznak(férjjel együtt).
Karikák a szem alatt, amik jelzik a fáradságot, kevés alvást, de az éjszakai odabújást, a hívást, mely megnyugtatja és újra álomba ringatja is őket.
Ha kiradírozhatnám egy szempillantás alatt, akkor megtenném? Talán. Mert szeretném visszakapni a nem anyukás testem, saját magam, aki voltam. De ezzel nagyon sok mindentől megfosztanám a múltam is, ami szép volt, jó volt, küzdelmes volt. Így sokkal többet veszítenék, mint nyernék. Fél életet nem lehet eltüntetni egy radírral, egy szikével.
Megbékélni kell vele és tenni a tehető dolgokért.

2017. május 5., péntek

Fogyásom kulcsa





Sok kismamát, anyukát foglalkoztat a fogyás, a mozgás és mit egyek dolgok. Leírom az én módszerem. Mindenkinek más jön be. De ha már egy emberen segít, akkor érdemes volt bepötyögni. Kérdeztétek, így válaszolok.
Leadtam nem egyszer tízen sok kilót és mindig ugyan az vált be.
Nem hiszek a csoda szerekben, csak a mozgásban és az étrend változtatásban! Életmód szerűen, nem feladva azt pár nap után! Csak azt vállald, amit tudsz teljesíteni is. Ne sanyargasd magad és ne éheztesd! Ne erőltess magadra olyan mozgás formát, ami nem esik jól, nem élvezed!

Tudom egy hete azt írtam, hogy nem érdekel a súlyom, a fogyás. De azért valamilyen szinten igen, hisz fontos az egészség. Gyerekek ezt látják, ezt is viszik majd tovább. Nem szeretném, ha ideges, folyton fogyókúrázó anyukára emlékeznének. nem fogyókúrázok, hanem váltok. 


A harmadik várandóságom a kilók fel és le mozgásáról szólt körülbelül. Egy terhességen belül fogytam 10 kilót és híztam rohamosan 5-öt egy hó alatt, mikor a baba lejjebb került és a gyomorégés megszűnt, tudtam enni, nem rókáztam úton-útfélen. Végül megállapodtam 15 kilónál a végén.
A szüléskor "megszabadultam" közel 6 kilótól, majd haza érkezésem után, az első hónapban ez mínusz 10-re változott. Ami azért elég nagy súlyvesztés egy hónapra. Akkor elkezdtem enni, mert féltettem az egészséget, a tejet...
Ettem mindent és sokat. 
Csokika, sütike...Ahogy ilyenkor szokás.
Mikor feljött 2-3 kiló, elégedett voltam. Csakhogy ezek a kilók nem akartak leállni. Mikor a szülés előtti súlyomhoz kezdtem közelíteni, bepánikoltam. Nem jönnek rám a ruháim ismét. Így nem lesz jó megint csak.
Most ott tartunk, hogy elkezdtem a fogyás felé az utat, de ésszerűen, egészségesen. Csoki, süti megvonás, liszt, cukor mérséklése(utóbbiak más ügyből kifolyólag is kellettek, Andris baba egészsége miatt).
Aztán a tejtermékeket is mérsékelnem kellett. A jól bevált fehérje sékeket sem bírta a baba pocakja. Megint váltásra kényszerültem.
De a kilók kúsznak lefelé, lassacskán.
Hogy mit csinálok? Nem sokat.
Minden nap hosszan sétálunk gyerekekkel, sokszor a magamra kötött babával is.
Ez mellett napi szinten 15-20 percet tornázok a gyerekek "segítségével" itthon. Vegyesen box, hastánc, zumba, fegyencedzés, kitörések, amit elbír a szétnyílt hasam, a fájó térdem és a hibás tüdőm. Kardiónak házibicót használok heti 2-3-szor 10 perceket. Több nem megy még. Igénybe veszem a TV-ben lévő tornákat is(ez nem a reklám helye, így nem írom ki melyik adóét) vagy youtub csatornákat is.
A kaján is változtattam. Eddig is sok pénz hagytam a zöldségesnél, mert gyerekek imádják a gyümölcsöket, de most dupláját tuti. Vacsorára tojást, csirkemellett, zöldségeket, salátákat eszem, nem keveset. Fehérjéket tejtermék formájában is jó lenne még bevinni, de egyelőre babapocak miatt csak mérsékelten. Mert a túró, tejföl, sajt is jó vacsi ilyenkor.
Ha érzem, hogy leesett a vércukrom, akkor almával tornászom fel, ez az uzsonna. Bár délután már nem ajánlott a gyümölcs, mert az is lassan felszívódó cukor. Ebédre kicsit mérsékeltem a mennyiséget és a kenyér féléket elhagytam, de eszem nagyjából mindent  Reggelire szintén változtattam kicsit a minőségen. Nincs kakaóscsiga vagy társai. Ha igen, akkor muszáj még 10 perc kardiót bevezetni pluszban. Nem éhezem, jól vagyok lakva. Édesség hiány esetén cukormentes csokit, cukor és lisztmentes kekszet ropogtatok vagy sütök mentes muffint, sütit, palacsintát. Itt helyettesítek, liszt helyett zab vagy dió, kókuszreszeléket, cukor helyett méz, xilit vagy eritrol kerül bele, esetleg mazsola. 
Helyettesítésben amúgy is profi vagyok. Krumpli helyett karalábé vagy répa. liszt helyett gluténmentes termékek, kókuszreszelék. Tésztákból minimális fogyasztás.
Főzelékek nagy részét szintén nem bírja a baba pocakja, ha igen, akkor igyekszem önmagával sűríteni, nem lisztes rántással. 
Rengeteget iszok. Részint a szoptatás miatt. de az éhséget is elveszi, így a napi 3-4 liter simán megy vízből. Teát is iszom, ami szintén fogyasztó( itt megint csak nem írnám ki a márkát, nem kértek fel reklám arcnak:))
Sok fűszer, tea is fogyaszt, ha tudod, melyiket szabad fogyasztanod!
Már csak külsőleg kellene neki feküdni a dolgoknak masszázs és krémek formájában. De az a jövő zenéje még...

A kilók kúsznak lefelé. Formásodom. Végre újra beleférek a ruháimba. Nyárra remélem bomba formába leszek e minimális erőfeszítéseknek köszönhetően és tudom tartani a kitűzött céljaimat.
Tudom tartani ezt a programot.
Drukkoljatok!
És vágjatok ti is bele.
Arra figyeljetek, hogy szülés után mit bír a testetek és mit nem. Mit bír a tejcsi és a baba pocak, mit nem!



2017. május 2., kedd

Barátság




A barátság egy olyan megfoghatatlan dolog. 
Minap egy csajszival pont erről a témáról beszélgettünk.
Mi a barátság konkrétan és mi a haverság? Kinek mettől meddig tart a határ. Mi fér bele és mi nem? Vajon hány igazi barátja lehet az embernek? Egy vagy akár több, talán 10 is?

Nekem ki az igaz barátom?

Elgondolkodtam. Az élet elsodorja a barátokat tőlünk. Igyekszik mindkét fél lehorgonyozni, közel maradni a másikhoz emberileg, ideális esetben. 
De nem könnyű, mikor máshová költöztök, megházasodtok, gyerekek születnek. Más lesz a hobbitok, az időbeosztásotok, fontossági sorrendetek. Nem jut időtök egymásra. Megváltozol és megváltozik. Aztán már nincs is miről beszélnetek. Ha rájuk írsz vagy összefuttok valahol zavart csend. Hisz nincs miről beszélnetek. Nincs közös élményetek.  Egy idő után unod, hogy mindig te keresed(de lehet ő is pont ugyan ezt gondolja). 
Ekkor még elmondhatom, hogy a barátom?
Szerintem ami elmúlt, az elmúlt. 
Ha nem keres, ha nem találkoztok, ha nincs miről beszélgetnetek...akkor az bizony már csak egy haverság vagy szimpla ismeretség.
Ez visszafordítható-e, újra melegíthető-e, mint a káposzta? NEM! Nem lesz már ugyan az. Talán hasonló, vagy látszat udvariasság. Esetleg tüske a szívben. Eldugott félés, hogy újra elmegy. De ugyan az a régi, melegséggel teli már nem.




Ezzel a gondolatmenettel eljutottam odáig, hogy számba vegyem, hány barátom is van. Kevés. Túlontúl kevés. És még annál is kevesebb, sajnos. Erősen meg tudnám egy kezemen számolni, mennyi embert mondhatok még ma is barátomnak. Még az egy kezem sem kell mind.
Ki ezért a hibás? Ő/ők? Vagy én? Mindketten? Az élet és a sors?
Ki tudja. De meg kell tanulnom elengedni, elfogadni és új barátságokat kötni.
De a sokadik elengedett barát után már nincs kedvem. Fenntartásokkal kezelek mindenki újat. Már nem nyílok meg. Már nem bízok. És nem is akarok.
A család lett a barátom. A gyerekeim felnőnek ehhez a feladathoz. Velük vannak közös élményeim, mindennapos megbeszélni valóim, mindennapos találkozásaim.
Kicsit szomorúan hangzik ez így leírva. De nem bánom. Tudom, hogy ők azok, akik nem hagynak el, nem távolodnak el tőlem és megbízhatok bennük(remélhetőleg).

Aztán egyszer talán újra bízok és újra lesznek jó barátaim, akikkel megosztom a napi dolgaimat, bánatomat, örömömet, akivel ihatok egy jót, bulizni mehetek vele, akinek meghallgatom búját-baját-örömét...
Változom és az emberek is változnak.