Mindenkinek van olyan ismerőse, barátja, csoporttársa, osztálytársa, vagy akár önmaga, akinek megkeserítette az életét a csúfolódás. Már egész kicsi korban elsajátítják a gyerekek a csúfolódás művészetét. De vajon honnan? Csak tanulhatják, hallhatják valahol. A minap pont meghallottam, ahogy a nagylány a kislányt csúfolja. De azt is észrevettem már, hogy megjegyzést tesz egy kis barátról. Már én is megkaptam tőle, hogy nagy a fenekem, még ha így is van, nem hangoztatjuk(Ó a gyermeki őszinteség) Elítélendő dolog a csúfolódás. Rögtön leültem vele megbeszélni a dolgokat. De már mini lányka is egy-két elpöntyögött hozzászólásával megrökönyített. Van ilyen szó egyáltalán?
Szóval leültem és elmondtam nekik, hogy nem illik csúfolni senkit. Mindenkinek rosszul esik. Nekik is.
Nem értem, mi történhetett. Kicsinek annyira toleránsak voltak mindennel és mindenkivel szemben. De az évek szállásával változnak.
Így rákérdeztem.
De hát mástól is hallotta. Még tőlem is!
Micsoda? Tőlem?Tuti nem!
Aztán eszembe jutott végigpörgetve az agyamon az elmúlt napokat, hogy bizony igen. Kis gombóckám, pocakbercim vagy dumagép lánykám, locsifecsi királynőm, hisztis mirtilem és hasonlókat én is mondok nekik, csupán szeretetből, kedveskedve. Azt hiszem erre jobban oda kell figyelnem a jövőben. Bár a kiscsillagom, fagyikám és hasonló beceneveket ők aggatták önmagukra.
Aztán próbáltam a kegyes hazugság fogalmát bevezetni a gyerekek szótárába. Sajna egy 5 és egy 3 éves maszatnak nem igazán értelmezhető még, mikor jó ez a dolog, mikor nem.
Nem, nem illik annak a nagy pocakos bácsinak szóvá tenni, hogy ne egyen annyit.
Igen, annak a fura hajszínű lánynak sem szólunk be.
És igen, furán öltözött lánynak sem.
Az a néni is igaz, hogy kettővel kisebb méretű ruhát vett fel. De ők így szeretik önmaguk, még ha nekünk ez fura is.
Mostanában óvatosan fogalmaznak. Vagy egy bók mögé dugják a nem épp hálás beszólásaikat. Esetleg segélykérőn néznek rám, hogy mondhatják-e vagy sem.
Az óvodában ráadásul ez hatványosan igaz. Ott többed magukkal mantrázzák ugyan azokat a frázisokat.
Mindenkit lehet valahogy csúfolni. Ezt igyekeztem névválasztásnál elkerülni. De kinézet, testalkat, beszédhiba, apró testi hibák, viselkedés útján is beszerezhetünk némi csúfnevet. Vagy a szülők által.
Én évekig karate majom voltam. Cuki név. Nem?
Szerencsére bennem nem hagyott mély nyomokat. Remélem gyerkőckéim nem tapasztalják majd meg. De azt is nagyon remélem, hogy nem állnak be a csúfolódó társaságba.
Hiszen valakinek csak egy mondat, egy szó, még csak komolyan sem gondolja. Másnak pedig megaláztatás, évekig sérelem, fájdalom. Lehet nem mutatja, de belül őrli.
Van olyan ruha, amit nem vesz fel elsőszülöttem, mert megszólták miatta. Pedig nem szakadt, koszos. Nem is márkás. De normális.
Hát ő nem veszi fel, annyi szent.
Hát már az 5 éveseknél is ez megy. Mi lesz később? Uram atyám...
Aztán jön a másik, hogy az XY-nak is olyan cipője van és azt mondták utánozó majom vagyok. Tessék?
Andrisom, ne nőj meg hamar, légyszi-légyszi!
Kedves szülők. Mi nevelünk és mutatunk példát. Figyeljünk erre(is)!
Igaz mit várjunk egy kisgyerektől, mikor a "kedves" néni is azzal köszönt a boltban, hogy te is aztán jól összeszedted magad három gyerek után...
Nem tudom mennyire ismer engem az, aki követi e bloggomat (is).
Ugyan is van még kettő. Az első, egy könyves blog, ahol természetesen a könyv olvasásaimat tartom számon, írókkal készítek interjúkat és hasonlók, mivel nagy könyvmoly vagyok. Ő volt az első. Szeretek rengeteget írni, beszélni. De azon a felületen csak könyvekről tehetem, maximum filmekről.
Aztán mivel imádok sütni, főzni, így a másik konyhás blog receptekkel, képekkel. De ő még gyerekcipőben jár. Nem is nagyon promotálom.
Ez a blog ebből a kettőből nőtte ki magát. Hiszen oly nagy a dumálási vágyam.
Hogy milyen blog akar lenni? Családi, elmélkedő, önkifejező? A csuda se tudja. Vegyesvágott. talán kialakul majd idővel.
Addig is elmesélem, hogyan szoktam és mikor írni. 3 gyerek anyukájaként, hatalmas házzal, háztartással nem könnyű frissen tartani a blogokat is. Van, hogy pár perc nyugi van mikor meséznek, nem gyilkolja a két nagyobb egymást, hanem szépen eljátszanak ketten, a kicsi meg épp világotfedezfelalábomnál. Vagy éjjel, mikor elcsendesedik a ház. Reggel, ha alszik még mindenki. Vagy mint épp most is, délutáni szundiparti van gyerekek körében. Aludhatnék én is. Vagy fordíthatnám takarításra az időm. Utóbbiból épp elegem van. Előbbi meg a sok téma miatt nem lehetne. Szétfeszítene a mondanivaló.:)
Szóval ülök a hűvös, besötétített szobámban, kloffolom(idézem férj szavait) a gépet, miközben háttérzajnak szól a Tv. Most valami torna megy. Valami zene vagy beszéd kell. De az sem zavar, ha gyerekek körülöttem nyüzsögnek. Maximum a helyesírásomnak nem tesz jót.
Az ágyam szélén nyomom, régi, hagyományos géppel. Tea a kezem ügyében vagy a napi két kávém egyike. Kis jegyzetek mindenfelé, amiken a kipattanó szikrákat írom le épp napközben arról, miről is írnék, beszélnék, olvasnék.
Sokszor elalvás előtti percekben jutnak eszembe a témák, írások, a magammal megvitatandó dolgok. Vagy séta közben. Jó lenne ilyenkor egy diktafon. Néha egy laptop sem jönne rosszul, hogy ne a gép fölé "görnyedve", hanem kényelmes vízszintbe írjak. Egy jó hintaszéket is elfogadnék erre a célra. De jó ez így. Megszoktam.
Remélem továbbra is olvasni fogjátok napi humorom, nyűgöm, szeretetem, dühöngésem, elmélkedésem és örülnék, ha néha hozzá is szólnátok, ötleteket adnátok, mesélnétek saját kis dolgaitokról. Örülök a visszajelzéseknek.
Hogy mit ad nekem a blog? Elnyugtat. Kiüríti a sok gondolatot. Nem mondhatom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek...
Beszéd a külvilág felé, mivel nehezen jutok el egyedül, gyerekek nélkül bárhová.
Köszönöm szépen.
Napi Adriennt olvashattátok!
Szép napot!
Én meg most jól elmegyek tornázok pár percet, míg csend van és megkeresem a hiányzó teámat...
Fura ellentmondások tárháza az anyai lét, jöttem rá a minap, mikor az esti fürdéshez készültünk.
Alig várjuk, hogy a pocakba kerüljön a hőn áhított baba, majd alig várjuk, hogy kikerüljön onnan.
Alig bírjuk kivárni, hogy a minimanó megnőjön, önellátó legyen, majd visszasírjuk amikor még kicsi volt vagy a pocakban élt.
Úgy várjuk már, mikor végre beszélni kezd, majd nehezen tudjuk kivárni, hogy végre elhallgasson egy kicsit és élvezhessük legalább egy percig a csendet.
Nagyon várjuk, hogy felálljon és szaladni kezdjen, majd ezen elfáradva visszasírjuk, mikor még békésen feküdt csak.
Egy órás altatás után már a francba kívánunk minden csecsemő tanácsadó könyvet és tippet, csak aludjon végre el, aztán meg úgy várjuk hogy felébredjen, halljuk újra a hangját és lássuk szaladgálni.
Mikor lesz végre pár szabad óránk önmagunkra és a sok dologra? Aztán mikor ránk szakad, azt sem tudjuk mit kezdjünk vele.
Elolvasunk minden tanácsadó könyvet, elveink lesznek, majd megszületik a baba és mindent elfelejtünk vagy úgy ahogy van csődöt mond.
Nagyon várjuk, mikor jön el az a pillanat, hogy nem csak a cicin/cumisüvegen lóg és végre önállóan enni tud mindenfélét, majd visszasírjuk a jó kis szopis létet, amikor még nem kellett pacsmagolnunk és persze egyiket sem eszi meg a gyerek.
Alig várjuk, hogy egyedül mehessen a csemete nyaralni, majd percenként az óránkat nézzük, mikor jön végre haza.
Szeretnénk kitárni előtte a világot, megismertetni mindennel, aztán meg visszasírjuk amikor még csak mi léteztünk számukra...
Hosszasan tudnám még sorolni az ide vágó dolgokat.:)
Ülök a besötétített szobában, a kedvenc fotelomban. Este 11 óra van. Minden csendes. Mindenki alszik, kivéve én.
Babus békésen, félig álomittasan szuszog a kezemben, jóllakottan. Hamarosan elalszik. Csukódnak a pillák.
Én még elmélázok, míg elalszik.
Vajon e cuki tappancsok tulajdonosa milyen felnőtt lesz? Hogy fog kinézni? Vajon lesz családja? Mi lesz a hivatása? Miket fog szeretni? Milyen életutat jár be majd?
Boldog lesz-e? Ez a legfontosabb kérdés. Fél kezem odaadnám már most, ha biztosíthatnám e dolgot. De mindhármuknak. Ők az én pici szíveim.
Elraktározom ezt az érzést. A baba illatot. A szeretetet, amit érzek. A hangulatot. A szépet. Aztán később, mikor messzire sodorja az élet őket, visszaemlékszem e emlékre.
Dobozolnám e pillanatot örökre...
Elaludt. Én is fáradt vagyok. Nyújtanám még e percet, de inkább leteszem az ágyikójába és én is aludni térek az élet nagy kérdései helyett.
(Nem szponzorált bejegyzés)
Harmadik babám érkezése után szerettem volna valami tejserkentő teát inni.
Egyrészt a több folyadékbevitel miatt, másrészt hogy biztosan több tejem legyen hosszabb ideig.
Próbáltam már több félét, még kapszulát is. De valami sosem klappolt. Némelyiknek szörnyűséges íze volt. Másik fajtát hosszabb távon és napi rendszerességgel nem bírtam meginni, akárhogy is szuszakoltam le. Volt olyan, amit a baba pocakja nem bírt, míg egy másiknál az enyém volt bajban.
Ekkor gondoltam, jobban beleásom magam a témába és összeállítom a saját tea keverékem, imádva a gyógynövényeket. Végül így leltem az Ukko tea keverékre, kifejezetten szoptatáshoz. Veszíteni, nem veszítek semmit, maximum az árát, gondoltam és uccu neki megrendeltem. Kicsit húztam a szám az árát látva. Így rendeltem mellé mást is, hogy jobban megérje. Hárs és csipkebogyó teát, amiket kifejezetten szeretek, papírfiltert a szálas teákhoz és a későbbiekre gondolva fogyasztó teát is.
Mit ne mondjak gyorsan meg is érkezett és elámultam, mert jókora csomagban jött. Nem pici kis zacskós teára gondoljatok, hanem bőségesre.
Most 3. hónapja fogyasztom minden nap egyszer és még egy kevés kotyog az alján.
Hogy eredményes-e? Igen, még mindig a fő tápláléka a babának az anyatej.
Továbbá nem volt pocakfájás neki és nekem sem. Az íze kellemes hidegen, melegen is. Tudom az anyatej a szerencsének, kitartásnak is köszönhető, no de a teának is szerintem.
Végre egy olyan szoptatós teakeverék, ami finom és iható. Bátran ajánlom másnak is!
Sokféle értékes dolog van benne, ráadásul 100%-ban magyar termék, amiért külön piros pont jár. Manapság már csak az hazai lassan, amit magam megtermelek. Így kellemes meglepetés volt. De az is, hogy nincs benne egyéb és adalékanyagok, színezők...a megszokott, ki tudja miféle dolgok.
Most kezdem a fogyasztó teakeveréküket, majd megosztom veletek arról is a tapasztalataim. Aztán lehet végig kóstolom a kínálatukat...
Addig is, ha valaki megrendelné, itt teheti:
https://www.ukko.hu/webaruhaz/megoldas-teakeverekek/szoptatos-teakeverek
Nem kis kihívás előtt állok. 3 gyerekkel az itthon lét sem egyszerű néha. Nyugodt és csendes meg semmiképp. Hát még ha nyaralunk.
Az igazat megvallva ötösben még sosem nyaraltunk. Lévén legifjabb családtagunk 5 hónapos csak. De négyesben sem. Hármasban is rövidet. Inkább kettesben voltunk nyaralni, még gyerekek előtt. Idő hiányában és talán félelemből sem vágtunk neki kisgyerekkel a világnak. De ez így nem maradhat. Nekik is látni kell és tapasztalni. Milyen sós a tenger, mekkora a Balaton, milyen hegyet mászni, régiségek között bolyongani, új helyen aludni...és még ezer dolog eszembe jut. Mondjuk nagylány szívesen alszik máshol és utazni is szeret. A kicsi már nehéz dió, nem alszik sehol sem ott az ovin kívül és egy órás utazás után kiszállna. Egyszer mentünk el éjszakai ottalvósra egy hétvégére, mikor is este 8-kor közölte, hogy kinyaraltuk magunk, most már mehetünk haza aludni. nem kell mondanom este 10-ig üvöltés volt, mikor kifáradt és kidőlt. Másnap már nem maradtunk éjszakára szerencsére.
Kicsikének mindegy hol alszik, míg kéznél vagyok én, a hurci vagy a babakocsi és a kaja. Bár nem nagyon utazás kompatibilis még 2 óra után. De ez így nem maradhat ám. Nem tántoríthat el. Mondjuk azért nem kicsit bajban vagyok. Mindenhol olvasom milyen praktikákat vessünk be utazás alatt, hogy klappoljon minden. Mindenféle listákat, hogy mi az extra fontos. De igazán teljes listát sehol sem találtam, ami leírja, mit vigyünk magunkkal mindenképpen, ha nyaralni megyünk.
Hát klaviatúrát ragadtam és összeírom mik lehetnek a fontosak. Igaz ez egyén, hely, utazás hossza, gyermekek számától is függ. Ez inkább személyes lista, amit elő tudok majd kotorászni, mikor kelleni fog. De hátha másnak is jól jöhet.
Íme az én "kis" listám 3 gyerekre kalibrálva:
általános dolgok: bőrönd, gyógyszerek(fájdalom és lázcsillapító, hányásra gyógyszer, csípésre, orrspré, szemcsepp, napégés utáni, antibiotikum, fertőtlenítő kendő, fertőtlenítő folyadék, sebtapasz, allergia gyógyszer, vitamin, ), naptej, testápoló, fürdető, törölköző, papírok, telefon és töltő, fényképező, útravaló kaja és ital, nasi, úszómellény, könyv, zsepi, kéztörlő, wc papír, fogkefék, fogkrém, fésű, hajgumik és csattok,pléd
kisbabus: pelus, popsitörlő, popsikrém, kiskanál, bébiétel, kistányér, cumi, babavíz, textilpelus, úszópelus, kissapka, rágóka, hurci, babakocsi, body, kisnadrág, pulcsi, kabát, zoknik, napozó
nagylányok: játék, mesekönyv, ceruzák, színezők, bugyik, pár zokni, rövid és hosszú naci, fürdőruha, szoknya, kisruha, nyári sapi, pulcsi, esőkabát, papucs, sportcipő, szandi
És a mi ruháink.
Na és persze elhelyezéstől függően főzéshez dolgok:
olaj, liszt, tojás, hagyma, hús, krumpli, zacsis leves
Egyszóval a fél házat bepakolhatom! Ez lesz aztán az izgalom. És gyanítom a lista újra és újra bővülni fog. Ha eszetekbe jut valami, ami fontos és lemaradt szerintetek, ne habozzatok szólni!
