2017. november 28., kedd

Anyukák, akik mertek nagyot álmodni- Nóra és az Aloe vera





Vitamint kerestem akkor még csak a lányaimnak, ami természetes összetevőkből készül. Folyton betegek voltak, pedig mindenféle gyümölcsöt szívesen fogyasztanak, bár zöldséget kevésbé. Így valami hasonlóra gondoltam, ami zöldség-gyümölcs koncentrátum vagy természetes összetevőkből készül. Így jutottam Nórihoz és az Aloe verás termékekhez. Azóta számtalan dolgot kipróbáltam már, amik beváltak. A vitamint napi szinten használják csajszijaim azóta is, szeretik, mert finom, nincs műanyag íze és olyan mint egy cukorka. Ha nem csak egyet ennének belőle, akkor sem lehet túladagolni. 
 


- A gyermeked mellett Aloe vera dolgok forgalmazásával foglalkozol. Hogy tudod összeegyeztetni a gyereknevelést, háztartást a munkáddal?
Inkább úgy mondanám, hogy a gyermekem és a munkahelyem mellett van egy hobbim, ami a Forever Living Products. Nagyon szeretek a termékekkel foglalkozni, rengeteg terméket ismerek és használok, és szeretek másoknak segíteni. 
Online szoktam dolgozni, heti pár órában, össze-vissza, ahogy időm engedi. Nem stresszelek rá, amikor van egy kis időm és elkap az ihlet, akkor kezelem az online-felületeimet, azaz a Facebook oldalam (www.facebook.com/foreverandme111), és csoportomat, illetve megkeresésekre - sokszor kapok üzeneteket- igyekszem minél rövidebb időn belül választ adni.



- Hogyan ismerkedtél meg az Aloe vera termékekkel? Mikor gondoltad úgy, hogy nem csak használni, hanem ajánlani is fogod másoknak?
Kb 2 éve kezdtem el használni a termékeket,egy nagyon komoly betegség kapcsán kerültem kapcsolatba a Forever termékekkel, amiket azóta is folyamatosan, nap, mint nap használok, és érzem jótékony hatásukat. Amikor elkezdtem szedni a Forever étrend-kiegészítőket még nem volt 8 órás munkahelyem, és úgy gondoltam teszek egy próbát, elkezdem ajánlani a termékeket másoknak is, hiszen addigra már nagyon sok jó saját tapasztalatom is volt. Mondhatni, hogy szerencsés vagyok, hiszen a környezetemben élők, barátok, ismerősök nyitottak voltak az "újra", és nagy érdeklődést mutattak a termékek iránt. Megkönnyítette a helyzetem, hogy sokan már ismerték a termékeket, hallottak róluk, vagy valamilyen formában találkoztak velük, így nem kellett győzködnöm őket - az nem is az én műfajom -, hiszen ezek a termékek magukat adják el. 

- Miért ajánlanád másoknak az aloe vera dolgokat legfőképpen?Mi a fő tudnivaló róluk?
Az Aloe Verát szinte mindenki ismeri, kente már magára külsőleg. Viszont kevesen tudják, hogy belsőleg is mennyire jó hatással van a szervezetre. A rendszeres Aloe Vera Gel fogyasztás, amellett, hogy normalizálja az immunrendszer működését, szabályozza a testsúlyt és az energiaszintet, gyógyítja az ínybetegségeket, stabilizálja a vércukorszintet, javítja a bőr egészségét, csökkenti a szívroham kockázatát, gyógyítja az aknés bőrt, csillapítja a gyulladásokat, csökkenti a koleszterinszintet. 
Kicsit bemutatnám a céget. A Forever Living Products az Aloe Vera termékek legnagyobb termesztője, gyártója és forgalmazója a világon. A Forever Aloe a Dominikai köztársaságbeli és a texasi ültetvényeken terem, ahol több mint 50 millió Aloe növény növekszik. Nem használnak vegyszereket, műtrágyákat - szabad tartású kecskékkel és juhokkal oldják meg a trágyázást és gyomirtást-, a növény nem génkezelt. A termékek előállítása során olyan egyedülálló szabadalmazott eljárást használnak, aminek köszönhetően az Aloe Vera Gel, amit a palackban kapunk, az ugyanaz, mint ami a levelek belsejében lapul- módosítás nélkül! Ennél tisztább aloe verát senki más nem állít elő a piacon! Igazi prémium minőségű termékekről van szó, melyek emberek millióinak segítenek a világon abban, hogy jobban érezzék magukat és szebben nézzenek ki.




-Mely termék a kedvenced, kedvencetek a családban? 
Az Aloe Vera Gel-t emelném ki belsőleg; a kis sárga flakon mindig ott van a hűtőben. Mióta megismertem, azóta fogyasztom rendszeresen, természetesen más Forever termékekkel együtt az immunrendszerem támogatása céljából, és "mellékhatásként" szinte teljesen megszűnt a gyötrő pollen allergiám, amire mindenféle orrspray-ket, szemcseppeket, gyógyszereket kellett szednem. Mára ezeket teljes egészében elhagytam, és csak a Forever termékeit fogyasztom. 
Külsőleg pedig az Aloe First az, amit mindenki használ, a családban kívül-belül fújjuk magunkat, nyáron a megpirult, leégett bőrt, a csípéseket, horzsolásokat, karcolásokat, télen pedig belsőleg a torkunkra fújjuk, hiszen ez a legjobb szer torokfájás ellen, illetve ennek megelőzésére, amivel valaha találkoztam.

- Milyen pozitív hozadéka van a munkádnak?

Amellett, hogy saját magam és családom számára megtaláltam a legjobb étrend-kiegészítőket és higiéniai-szépségápolási termékeket, melyek nap, mint nap bizonyítanak, az tölt el a legnagyobb örömmel, mikor másoknak segíthetek. Ha csak egy kicsit is hozzá tudtam tenni ahhoz, hogy mások is jobban érezzék magukat a bőrükben, akkor már megérte! 
Akinek felkeltették érdeklődését a termékek, keresse fel facebook oldalam (www.facebook.com/foreverandme111), vagy jelöljön be ismerősnek, és szívesen felveszem a csoportomba, illetve szívesen válaszolok kérdéseitekre!



Közeleg...




Kint hideg van és dér. Majdnem hogy csak a hó hiányzik. Bent ropog a tűz, iszom a meleg mézes teácskámat. Közeleg a karácsony. Ilyenkor az ember hajlamos a visszaemlékezésre. Leporolja a régi emlékeit. 
Ti mire emlékeztek a régmúlt karácsonyaiból? Mi a legemlékezetesebb, legszebb emléketek?
Érdekes, nekem nem jut eszembe egy ajándék sem. 
A fáink szépsége, túldíszítettsége sem. A megszokott menük sem.
Inkább a kézzel készített kis fa díszek, a szaloncukor fölkötözése (amit persze kiloptunk és visszacsomagoltuk a papírt, mintha lenne benne). 
Akármilyen pici is volt a fa és csálé, a miénk volt. Akármilyen nyomi is volt a díszítés, nem nagy áruházi, drága díszekkel, hanem cukorral, papír díszekkel, örökölt fadíszekkel, akkor is a legszebb volt.
Nem anyu küzdelme jut eszembe elsőnek, hogy akkor most a menühöz a hozzávalókat vegye meg, az ajándékokat, szaloncukrot, vagy a fát és jó lenne, ha maradna még valamennyi pénz is januárra. Ezek és a nehézségek is. 
De mégis leginkább anyu arca, mikor süti a vacsit és mi segítünk neki, közben beszélgetünk. Ezt a részét imádtam a karácsonynak és aztán a közösen elfogyasztott ennivalót. Lehetett volna akár zsíroskenyér is, az is jól esett volna.
Az ajándékok dugdosása csomagolás közben, hogy senki se lássa meg, akármilyen apróság is volt az. 
Az érzés, hogy vajon mindenkinek olyan ajándékot vettem, aminek örülni fog?
A keresés izgalma, mikor kerestük vajon hová tehette a meglepetéseket. 
Rolfi kutya, aki nagy szaloncukor lopó volt. Mi meg kerestük hová tűntek a cukrok, ki ette meg. Persze egymásra mutogattunk. 
A német juhászkutya húzta szánkózás. 
A hógolyózás.
A szánkón hozott ajándék papagáj öcsinek. A kis malacpersely húginak. A mézes dísz anyunak...
Az ajándékoknál sem voltak nagy elvárásaink. Nem a legreklámozottabb, legfelkapottabb baba kellett, hanem egy kis mintás törölközőnek is örültünk vagy egy jó meleg kesztyűnek, bakancsnak.
Remélem a melegségből, az együttlétből, a meghittségből, a kevés elvárásból, az összetartozásból, a maradandó emlékekből én is tudok majd eleget biztosítani a gyerekeknek. Nem arra fognak emlékezni, hogy anya robotolt a konyhában, fáradt volt, apa meg épp beesett a munkából vagy félig elaludt a vacsi asztalnál a munka okozta fáradságtól. Hanem élményeket, emlékeket, illatokat, benyomásokat visznek majd magukkal a jövőbe nézve.
Ne arra emlékezzenek, hogy megkapták a hőn áhított méregdrága Barbie babát, hanem egy pici apróságnak is örüljenek. Ne a menü hosszúságára emlékezzenek, hanem hogy finom volt. 
Lehet keseregni, hogy a mai világ már nem olyan, mint volt. Meg is teszem olykor. Mi is tehetünk róla. Mert bizony a mennyiség számít és az ár. Hogy mindenkit túllicitáljunk. Van, aki hitelt vesz fel az ajándékokra. Ne TV-t vegyünk, hanem élményt.
Szégyentelenül manipulálnak bennünket a reklámok révén.
Így egyre drágább és nagyobb ajándék kell, a kicsit meg sem becsüljük. Ne az árát nézzük, hanem hogy örülni fog-e az illető neki. Az ajándék személyre szabottságát.
A nagy készségfejlesztők is mit sem érnek, ha nem ülünk le a gyerekkel játszani, használni.
És a többi ajándék is ugyan ez. Lehet örülni egy szimpla tusfürdőnek is, ha az személyre szabott. 

Csak rajtad múlik, hogy milyenné teszed a karácsonyotokat. Nagyzolóvá, drága ajándékokkal, sivárrá, unalmassá, felejthetővé, személytelenné vagy ellenkezőleg...



Nem lesz olyan szép az a mézeskalács, ha a gyerek formázza, de örömtelibb.
Ha elromlott, hát elromlott valami.
Ha nincs kész időre, nem csillog a lakás, akkor nem. Senki sem azt fogja nézni, hogy mennyi porcica van a sarokban. 
Ha nem tudod megvenni azt a drágább ajándékot, amit kinéztek, hát nem. 
Ha nem a ti fátok lesz a legtrendibb, az sem baj.
Kevesebb stressz és több család.
Kézműveskedjetek, süssetek, társasozzatok, játszatok együtt. Menjen a család közösen sétálni, adventezni, hógolyózni.
Persze ne csak ilyenkor szeressük nagyon egymást. De ilyenkor pláne.
Olyan gyorsan elmúlnak az évek. Ne a megbánás maradjon, hanem a közös együtt töltött percek.
Minden évben megfogadom, hogy nem stresszelek, nem kapkodok, nem sietek, nem sütök-főzök egy regimentnek. Aztán mégis bedarál a mókuskerék.
Idén megint megfogadom és remélem sikerül is betartani!

És amit sosem felejtek el. Mindig ajándékozzunk meg valakit, aki rászorul, aki egyedül van, akinek számít. Teljesen mindegy, hogy egy kutya menhelyet, egy szomszédot, aki egyedül van, egy árva kisgyereket, vagy egy rászoruló nagy családot...
Mindegy milyen formában és kit vagy kiket. De tegyünk egy kis jót is.
Ha mindenki csak egy jót tesz karácsonykor, az már félig megváltoztatta a világot.
Adjunk hálát, hogy élünk, jól vagyunk, van mit ennünk és van kinek ajándékozni. Adjunk hálát azért, amink van!





2017. november 25., szombat

Anyukák, akik mertek nagyot álmodni-Lini & Mommy

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bemutathatom nektek a blogomon az egyik nagy kedvencemet, azt az anyukát, aki szintén bloggol, vlogot vezet, fotóz és persze még ki tudja mit nem csinál, ráadásul anyuka, is egy személyben.

Lini & Mommy



- Több munkád is van, bloggerkedsz is és anya is vagy számos teendővel. 
Hogy bírod a strapát? Hogy bírsz egyáltalán ébren lenni, mert gondolom sokat nem alszol?
Nagyon szerencsés vagyok Evelinnel, egyrészt mert nagyon jó alvó így tök jól ki tudom magam pihenni, másrészt pedig simán el tud játszani egyedül is, így ha muszáj valamit megcsinálnom és nem várhat alvásidőig, nem okoz óriási problémát, hogy leüljek a gép elé pár percre. Ő egyszerűen semmiben nem akadályoz, én vagyok az, aki nem akarom, hogy állandóan valami kütyüt bámuljak a gyerekem helyett. Ami nehezebb, az a házimunka-gyerek-munka egyensúlya, de erről szintem minden anyuka tudna mesélni :) 
Én nem kapok szívinfarktust attól, ha nincs elmosogatva rögtön, vagy összegyűlik a mosnivaló. Volt idő, mikor képes voltam ezen görcsölni, aztán rájöttem, hogy nem dől össze a világ, ha valami kicsit későbbre lesz halasztva.

- Hogyan tudod a sok teendődet összeegyeztetni úgy, hogy mindenre jusson elegendő időd?
Ebben nem vagyok túl jó, de igyekszem fejlődni. Éppen múltkor röhögött azon a család, hogy Lini eljátszott engem, amint a gép elől felpattanva, telefonnal a fülemen nekiállok port törölni. :D Most tényleg úgy zajlanak a mindennapok, hogy egyszerre hatvanezer dolgot csinálok.  Még olyan is előfordul, hogy tornázás közben válaszolgatok e-mailekre. Bár ahhoz képest tök jól uralom a helyzetet, azt hiszem... De az idő örökké túl kevés :)

- Mi volt előbb a bloggerkedés vagy a fotózás?
 A  fotózás. Gimi utáni tengés-lengés, nem tudom mit akarok időszak és egy szörnyű munkahely után csöppent az életembe, apukám rángatott el a fotós suliba. Fiatalon ő is fotósként dolgozott, és már kiskorom óta valamiért látta bennem, hogy ez nekem való, de nem hittem neki. Csak annak köszönhető, hogy mégis ott kötöttem ki, hogy olyan szörnyű időszakát éltem az életemnek, hogy bármibe benne voltam, ami teljesen más, mint amit addig csináltam. És nagyon bejött. Életem egyik legszuperebb két éve volt a suli, és azóta is óriási örömmel fotózom, és egyre jobban fejlődik a vállalkozásom, már nem csak egyedül, hanem egy kedves fotós barátnőmmel is dolgozom alkalomadtán.




 - Szeretem az őszinteséged. Kevesen mondják el a nehézségeket, a hibáikat is a blogjukon, de te köztük vagy. Nem bántottak még ez miatt?
Ami miatt én ilyen lettem, az pont a levetett görcsösségem. Én világ életemben állandóan csodabogárnak és furának tartottam magam, mert úgy érzetem, nekem olyan gondolataim, olyan véleményem, és olyan problémáim vannak, amik butaságok, mert senki más nem ilyen. Kiderült, hogy ez nem így van, pont olyan vagyok, mint bárki más, csak ők szerepet játszanak. Nem rosszból, csak hát ezerszer könnyebb beállni a sorba, mint véleményt nyilvánítani és kiállni mellette. Egyszerűen így kényelmesebb. Nincs is ezzel gond, én is megtanultam ezzel a kényelmes hozzáállással élni, viszont mikor anya lettem, azt vettem észre, hogy ebben a „csapatban” halmozottan jelen van az egymásra licitálás, a másik lenézése, egymás alaptalan kritizálása, miközben ebben az időszakban extra sérülékenyek vagyunk. Úgy gondoltam, ha már úgyis van egy ilyen „forrongó” énem, hát kiengedem magamból, és kiállok azokért, akiket elbizonytalanítanak ezek az „online felületen simára csiszolt” szupermamik.
A furcsa az, hogy elvétve ért csak támadás, az is inkább csak mostanában, és egyáltalán nem azért, amiért egyébként támadható lennék. Mikor van egy élesebb hangvételű cikkem, áradnak a köszönő, hálálkodó, egyetértő kommentek. Amikor kiteszek egy pici szösszenetet az életemből, ami semmi másra nem szolgál, csak hogy kicsit közelebb engedjem magamhoz a követőimet, akkor megtámadnak. Múltkor például arról írtam, hogy mennyire utálom a komor, esős időt, de milyen jó látni, ahogy egy csepp kislány ebben nem a szürkeséget látja, hanem az izgalmat – a végső következtetés csak annyi volt, hogy van mit tanulnunk a gyerekeinktől. Na, erre jött egy odaszúrás… Ez az, amitől beteges ez a világ. Nem a véleményemért támadnak és szállnak velem vitába, hanem az életem egy tök jelentéktelen másodperce miatt esnek a torkomnak.

- Mi volt eddig a legaranyosabb vagy legmeghatóbb dolog, amit a munkáid során kaptál vagy a legjobban esett?
Az az igazság, hogy nekem tényleg őszintén minden kedves szó valami hihetetlenül jól esik. Mivel nincs közvetlen kontaktom a követőimmel, ezért néha hajlamos vagyok „megfeledkezni” arról, hogy húsvér emberek olvasnak és néznek minket, és mikor jön egy kedves komment, hogy milyen szórakoztató vagy hasznos, amit csinálok, akkor én simán bekönnyezem. Előfordult, hogy más videósnál láttam, hogy egy vlogjában az én videóm megy a háttérben, és ez is teljesen elképesztett. Ott van a többezres megtekintésszám egy-egy videómnál, de mégis meglepődök olykor, hogy engem mások néznek.  A fotós munkámat tekintve hasonló a helyzet, ott az lep meg időről időre, hogy mennyien ismernek már. Legutóbb olyan helyről jött fotós megkeresésem, amire álmomban nem számítottam. Ezek nekem mind-mind akkora erőt adnak a mindennapokra, hogy így aztán egyáltalán nem nehéz teljesíteni.




- Mennyire nehéz egy-egy cikket összeraknod vagy a youtubra felmondanod?
Az első időszakban rá voltam feszülve arra, hogy mindig informatív, minőségi, tartalmas, hasznos, egyedi tartalmakat gyártsak. Ennek az lett a vége, hogy soha nem voltam elégedett, és elkezdtem utálni az egészet. Volt is egy hosszú szünet emiatt, mikor egyáltalán nem foglalkoztam se az írással, se a videózással. Most már úgy vagyok vele, hogy nem felejtem el, hogy bár továbbra is fontos, hogy jó teljesítményt nyújtsak, azért nem szabad elfelejtenem, hogy ez egy hobbi. Egy hasznos hobbi. Pénzt nem keresek vele, így nem lehet ez az, amibe a legtöbb energiámat teszem, plusz addig van rendben az egész, amíg én is élvezem. Ezért van az, hogy jó ideje szinte csak vlogokat gyártok a csatornámra, amiknek nulla a haszna, maximum szórakoztató annak, aki vevő az ilyesmire, illetve szórakozás nekem, mert sokszor fekszem a röhögéstől, miközben vágom a videóinkat… 

- Mennyi munkád van egy-egy rövidebb szösszenetben?
Ezt nehéz lenne megválaszolni. Több variáció is létezik: előfordul, hogy van egy téma, amiről tudom, hogy írni akarok, de valamiért nem sikerül elég jól összeszednem a gondolataimat hozzá, de előfordul, hogy valamiért úgy kelek fel reggel, hogy ömlik belőlem a gondolat, és inkább az okoz gondot, hogy visszafogjam magam és ne ragozzam túl a témát.




  - Fotózásokat is vállalsz, ami nem könnyű munka. Mi a leghálásabb része a dolognak?Mi a legnehezebb?
Ami a leghálásabb, az a legnehezebb is. Megtalálni és megfogni a modell személyiségét, közben jó fényeket biztosítani, megfelelő szöget találni, nem lekésni a pillanatot – óriási kihívás. 
Ráadásul minderre legtöbbször nagyon kevés idő áll rendelkezésre. A legtökéletesebb képek akkor tudnak születni, ha órákat tudok tölteni a modellemmel, így van idő arra, hogy mindketten feloldódjunk és ráhangolódjunk egymásra és a feladatra. Sajnos viszont általában egy, vagy maximum két óra alatt kell olyan munkát kiadnom a kezemből, amire én is büszke vagyok, és a modellem is elégedett. Kemény munka, de nagyon sok öröm van benne.

- Volt olyan fotózás, vagy olyan személy, ötlet, amit végül elutasítottál?
Nagyon extrém felkérésem még nem volt, amire nemet mondtam volna. Esküvőt sokáig nem vállaltam, mert ahhoz tényleg elengedhetetlen a többéves tapasztalat és egy nagyon komoly géppark. Én félmunkát nem vagyok hajlandó kiadni a kezemből, így egészen addig, amíg nem éreztem késznek magam rá szakmailag és a felszerelésemet tekintve, addig nem vállaltam esküvői fotózást. 
Most már egy társammal ketten nagyon klasszul összeszokottan dolgozunk együtt esküvőkön – szerencsére óriási sikerrel.




- Kit/kiket vagy mit szeretsz legjobban fotózni?
Mindegy, ki a modellem, leginkább azt szeretem, ha nem túlpózolós képeket várnak tőlem, hanem engedik, hogy elcsípett hangulatfotók készüljenek. 
 Ha muszáj kiemelnem „valakit”, akkor a gyerekeket szeretem a leginkább fényképezni, mert olyan jó elcsípni az ő önfeledt játékos pillanataikat. De minden fotózásnak megvan a maga különlegessége, amitől izgalmas és érdekes :)




- Kislányod szerinted tovább fogja vinni a fotózást vagy akár a blogos megjelenéseket, ha nagyobb lesz?
Még kicsi, nehéz lenne megjósolni, hogy érdekelni fogja-e ez a világ, de ha tippelnem kéne, azt mondanám, nem :) Bár az látszik már most, hogy erősen művészi beállítottságú, úgyhogy még az is lehet, a fényképezés-videózás számára is kifejezőeszköz lehet, de bárhogy is alakul, én semmit nem erőltetek rá, viszont minden bolond ötletét támogatni fogom, ahogy az én családom is tette velem

- Őt szoktad fotózni?
Sok kép készül róla, de ezek főként csak a családi albumba, ugyanolyan amatőr képek, mint bárki másnál. Imád fotózkodni, viszont most, hogy nyakig fürdik a dackorszakban, nekem többnyire nem engedi :) Az idei karácsonyi képeit is más csinálta meg, és mint a kisangyal, úgy fogadott szót a fotósnak, míg mikor én fényképezném, dafke háttal áll. Én ezeken jót nevetek.

- Mit gondolsz, meg fogod mutatni neki a későbbiekben, hogy miket írtál régen?
Ha érdekli őt, akkor mindenképpen :) 


Köszönöm a lehetőséget és a frappáns válaszokat. 
Jó egészséget kívánok nektek és még sok-sok munkát, fotózásokat, klassz blog és vlog megjelenéseket.
Liniéket megnézhetitek itt  facebookon vagy a blogjukon, ahol fotózásokat is láthatsz liniandmommy.hu

2017. november 20., hétfő

Hogy miért szeretem?



                                                    A képet készítette: Vörös Adri fotó

                                  A kép saját. Bármilyen nemű felhasználása tiltott!

Számtalanszor elmondjuk, hangsúlyozzuk, olvassuk, látjuk a gyerekes lét nehézségeit.
A küzdést. A logisztikát. A fáradságot. A gondokat. A hibákat, amiket elkövetünk. A veszekedést. Az ezerszer elmondtam-ot. A lehetetleneket. A betegségeket.
Le lehet egyáltalán írni, hogy nehéz anyának lenni vagy megköveznek érte?
Kimondhatod, hogy nem vagy tökéletes anya vagy lesújtó pillantásokat kapsz?
Aligha. Na de mindegy is.
Most nem is erről szeretnék írni, hanem a másik oldaláról a dolognak. 
A szépről, a jóról, a megmosolygtatóról.
Miért is jó gyereket vállalni? 
Erről kevesebbet olvasni. Panaszkodás megy csak jóformán. De nem azért, mert nem jó dolog vagy nem térül meg, hanem azért, mert leírhatatlan az anyaság szépsége.
Hogyan meséld el a szülés fájdalmai után az első pillanatot, mikor a kezedbe vehetted? Elmúlt minden fájdalom és küzdés, csak ő maradt. Örökre. Beleég a retinádba, a szívedbe a pillanat. Akármilyen is volt a szülés, csak ő marad meg az emlékeidbe és az első perc.
Hogyan meséld el, mikor a kis szuszogó csomag a mellkasodon alszik? Sehogy. Mert leírhatatlan. Érezni kell.
A szopizást, cumisüvegezést összebújva? Elmondhatatlan.
Vagy mikor beleszagolsz a kis hajába. Az a pihe, a bársonyosság, a babaillat.
Miként írnál arról, mikor tudatosan rád mosolyog elsőnek? Ugye, hogy sehogy?
Vagy, mikor sír és csak anya jó. Te vagy a mentsvára. Te teszed neki jóvá a világot. Bízik benned.
Mikor fáj valamije és hozzád bújhat. Elhalkul a világ és a fájdalma is. Hiszen anya vele van.
Mikor az első mérföldkőhöz értek a mozgásban és megfordul, felül, feláll, lép egyedül és a te visszaigazolásodra vár. Neked akarja megmutatni.
Amikor az öledbe ül és gügyög.
Mikor kimondja az első szavakat vagy az Anyu szót. A világot adnád érte.
Mikor gondja, baja van és neked mondja el elsőnek.
A mosolyt, amit csak neked tartogat. 
A napi ezer "Anyu" kiabálását sem adnám át másnak.
Az összenézést, a kacsintást, a testbeszédét, amit csak te ismersz.
Mikor átnyalábol a kicsi kezeivel és megölelget.
Mikor azt mondja, hogy "Anyu te vagy a legjobb anyuka a világon és szeretlek"!
Mikor a testvérek összepuszilkodnak. 
A köztük lévő apró kapocsot(veszekedéseik ellenére), a cinkos összenézésüket, mikor kézen fogva sétálnak előtted, mikor valamin osztozkodnak, egymást megvédik, igen, még anyu előtt is.
Ezer és ezer ilyen pillanat, amit semmiért el nem cserélnék. Nincsenek azok a milliók, amivel elvehetnék tőlem, megvehetnék.
Mert ezért érdemes élni. Nagyon szegény lennék, ha nem lennének gyerekeim. És azt hiszem, ezt minden anyuka nevében mondhatom.
Ti, kik még előtte álltok. Irigyellek érte. Az első tapasztalások leírhatatlanok. Még nem tudjátok milyen csodás dolog előtt álltok.
Ti, akiknek nem lehetett még babája. Kitartást kívánok és segedelmet. Isten küldjön hozzátok is egy kis szivecskét.
Ti, akik elveszítettétek. Kívánom, hogy legyen erőtök és emlékezzetek csak a szépre, jóra.
Ti, akik nem szeretnétek. Megértem. Éljétek meg lopva más pillanatait is, mert az is jó.
Ti, akik már túl vagytok rajta és már nem gyerek a gyerek, de szívetekben az emlékek tovább élnek és mindig a gyereked marad a nagy is.
Ti, akik eldobtátok. Nem tudjátok, miről maradtatok le.
Ti, akik bántottátok. Nem érdemeltétek meg az esélyt, hiszen ő bízott bennetek.
És végül ti, akik anyukák vagytok.
Sokan vagyunk. A nehézségek mellett is kívánom, hogy a szépet, jót is megéljétek, ne feledjétek ő(ők) a fontos(ak)!





2017. november 18., szombat

Anyukák, akik mertek nagyot álmodni- A. O. Esther és az írás



Esztert a könyves blogomon keresztül ismertem meg. Egy csupa szív, rokonszenves nő, aki vidám, mosolygós szinte mindig. Ám az élet nem osztott neki jó lapokat egy ideig. Eltűnt a könyves életből, könyveivel együtt. Ám most újult erővel, energiákkal és ötletekkel telve ismét itt van. Ennek szívből örülök. Így az anyasággal és az íróssággal kapcsolatban rögtön ő jutott az eszembe a legkiválóbb interjú alanynak. Hiszen a könyvek, az olvasás, a magyar írók segítése az egyik fő témám a másik blogomon. Itt pedig az anyaság. Mindkettő ráillik Eszterre.



Fogadjátok sok szeretettel A. O. Esthert a Frigg rokkája, az Összetört glóriák és a Gombnyomásra sorozat megálmodóját!

- Több gyerek anyukája vagy. Már magában az kihívás. De hogy egyezteted össze a gyerekeket, a gyerekes elfoglaltságokat a házimunkával, az én idővel és a munkáddal?
​ Nem minden nehézség nélkül. A gyerekek és a háztartás gyakorlatilag 24 órás elfoglaltságot jelentenek, ráadásul eddig több magazinnál is főállású újságíróként dolgoztam, ahonnan finoman szólva is kiégett aggyal értem haza minden este. Írni emellett - bármennyire is szerettem volna -, egyáltalán nem tudtam, és bár egzisztenciálisan a könnyebbik utat jelentette volna az újságírólét, úgy döntöttem, lesz, ami lesz, otthon maradok, és újra regényeket fogok írni. Ez a rögös út, de engem ez tesz boldoggá. És ami a legfontosabb, nem vagyok egyedül: Zsolti nem csak a másik felem, hanem a patrónusom is, aki tűzön-vízen át megy a céljainkért. Mellette minden nap elhiszem, hogy mindent elérhetünk, amit csak akarunk. 

- Mi is a munkád pontosan?
Főállású író. :) Korábban tizenöt éven keresztül szerkesztő-újságíróként dolgoztam különböző magazinoknál. 

- Az emberek azt gondolják, az írás, egy könyvet megírni és kiadni olyan könnyű dolog. 
​Mennyi munkád van a kiagyalástól, a megírásig, javításig, borító tervezéstől a boltokba, vevőkhöz eljuttatásig egy könyvnél?
​Nem elég. :) Attól, hogy v​alaki könyvet ír, még nem lesz író. Az olvasóitól válik azzá. Ha megtalálja azokat az embereket, akik beleszeretnek a hangjába és hűségesen követik őt, a könyvei pedig rendre elfogynak a polcokról. Regényt írni művészet, hiszen a semmiből teremtened kell egy sajátos világot, benne hús-vér szereplőkkel, akiket a legapróbb részletességgel látnod kell. A ráncaikat, a szeplőiket, az erősségeiket, a gyengeségeiket, a lelkük legmélyebb bugyraiban rejtőző félelmeket és az elhallgatott titkokat. Aztán meg kell álmodni a történetet, majd a karaktereiddel együtt végigjárni az összes színhelyet, velük együtt átélni minden örömteli, izgalmas és tragikus kalandot. Ezt csak megszállottan, teljes erőbedobással lehet csinálni, és így is teljesen kiveszi az embert. A kiadás, ha lehet, még nagyobb munka, hiszen minden szálat össze kell fésülni: kiadó, korrektor, designer, tördelő, szerkesztő, nyomdászok, sales folyamatok - ez hetekbe, hónapokba telik, miközben mindent újra és újra ellenőrizni kell. Nálunk ezt Zsolti viszi a vállán, így rólam gyakorlatilag minden terhet levesz, ezért tudok három év kihagyás után újra írni. A borítókat együtt tervezzük, azokon jókat tudunk vitatkozni. Az eladás száz százalékosan az ő munkája, de nagyon jó ebben, ahogy a közösségi oldalak és a webshopunk kezelésében is.



- Mi a legnehezebb és mi a legszebb dolog az írásban, gyerekek mellett?
​A legnehezebb, hogy olyan időszakot találjak, amikor háboríthatatlanul írhatok. Miután oviba és iskolába visszük a gyerekeket, délutánig lenne időm írni, de ilyenkor főzök, mosok, takarítok, bevásárolok, válaszolok a leveleimre, telefonálok, netezek, stb... ezekkel pedig hamar elmegy a nap, ráadásul az igazi alkotó időm éjszaka lenne, de addigra nagyon elfáradok. Ha nem én olvasom az esti mesét a 4 gyereknek, hanem Zsolti, én vagyok az első, aki elalszik. :))
Minden írónak megvan a maga kreatív időszaka: nekem ez este 10 és hajnali 3 között van. Ilyenkor valahogy a sötétség, a csillagos ég, a hűvös levegő és az est misztikuma brutális író-energiával tölt fel, ilyenkor nem is látom a klaviatúrát, olyan gyorsan gépelek. Ha másnap alhatok, minden éjjel megírok egy teljes fejezetet.




 - Mit szólnak a gyerekek ahhoz, hogy anya író?Olvasták már valamelyik könyved?
​Nekik ez ugyanolyan természetes, mintha fodrász lennék vagy zöldséges. Nekik Anya vagyok, aki történetesen napközben regényeket ír. :) Ők még nagyon picik a könyveimhez: Iza még csak 5 éves, Dorka pedig ugyan már 9 éves, hagyom, hogy előbb néhány kötelező olvasmányon rágja át magát. El kell jutnia arra a szintre, amikor már nem a ​betűket, hanem a történetet látja a fejében, amit olvas - ha ezt eléri, odaadom neki az összes könyvemet. :)

 - Mik a terveid a jövőre nézve?
Zsoltival szeretnénk kiadni a Frigg rokkája 4-5-6. részét​, aztán újranyomnánk a korábbi regényeimet, mert rengetegen keresik és a boltok is várják őket​. 
​2018-ban szeretném megírni a Glóriák 7. kötetét és 
a Lélekváltók​ ​című regényemet, ezen túl tervben van két új sorozat is... 
Januártól országos könyves​ turnéra szeretnénk​ indulni, a webshopunkat bővíteni, a nemzetközi piacon jelen lenni. Rettentő sok tervünk van, de kitartóan dolgozunk a megvalósításukon, így hiszem, hogy szép sorban minden összejön.

- Kívánom, hogy sikerüljenek a terveid úgy, ahogy megálmodtad.
Eszter könyveit itt megrendelhetitek. 


aoestherwebshop.hu




De nem csak könyveket ír, hanem gyönyörű ékszereket is vásárolhattok nála.




2017. november 16., csütörtök

Fotózás




Próbáltatok már három rakoncátlanka, folyton izgő-mozgó gyerkőckét egy képre ráterelni úgy, hogy kivételesen egyfelé nézzenek, mosolyogjanak és lehetőleg mindenük benne legyen a képben, kevésbé sem elmosódva?
A háttér is legyen mutatós. A gyereknek meglegyen a képen a feje, füle, egyebe...
A ruhája úgy álljon, ahogy kell.
Ne vicsorítson. Ne vágjon idióta képet. Ne másszon ki a fotózás helyszínéből vagy mutassa föl kicsiny kezét, takarva önmagát. Ja, mosolyogjon is lehetőség szerint.
Ez mellé vegyél egy anyukát, aki kicsit sem fotogén, gyakorlatilag szeret a lencse másik felén lenni jobbára. A szemét sosem tartja nyitva egy fotón, ezt pedig nem (csak) az álmosság teszi.
Apuka meg igyekszik nem az óráját lesni, mert menne vissza dolgozni. És különben is, tavaly is fényképezgettünk. Vagy  egy kép nem elég?
Na, mi kérem szépen így járunk családi fotózásra.
Nem vagyunk könnyű esetek. Azért évről évre eljön a késztetés nálam, hogy megörökítessem kicsiny családom és a változásokat. Próbálom én itthon megoldani, de hát azért egy profi, csak profi. A telefonom és fényképezőm pedig egy buta matuzsálem, körülbelül még dinó korabeli.
Hangosak is vagyunk, sokan is vagyunk. Ráadásul tényleg mindenki mindenfelé mocorog, néz, csak a kamera felé nem. Mosolyogni? Hát az sem megy mindig úgy, ahogy kéne.
Így minden fotózás végére elfáradok és leizzadok, őszülök és leadok pár kilót.
Köszönjük a türelmét kedves fotósunknak. Csak a jó ég tudja, mennyi idő kiheverni minket.
De legalább mindig csodaszép képekkel távozunk.
Minden elismerésem a fotósoké, hiszen nem könnyű munka.
Én maradok az elkapott pillanatoknál és a tájaknál, akik tuti egy helyben maradnak, nem szaladnak le a képről talán.
Igaz a modell szakmát sem nekem találták ki. Hol így, hol úgy beállni, mosolyogni, komolyan nézni...





Fotók: Vörös Adri
https://www.facebook.com/V%C3%B6r%C3%B6s-Adri-Fot%C3%B3-315190678617850/




2017. november 14., kedd

Te vásároltál már?





Manapság nagy reneszánszukat élik a kézműves dolgok, a hagyományos, kézzel készített termékek.
Én kifejezetten szeretem őket, mert benne van a készítő szíve, lelke, ügyessége, szeretete, álmai.
Azt gondolom, hogy amikor ilyen "vásárolj és vásárolj" dömping van, amikor mindenhonnan szembejönnek velünk a vásárlásra ösztönző plakátok, hirdetések, akkor jól meg kell fontolnunk, mire is van szükségünk, kell-e ez nekünk, azt hol vegyük meg és kitől. 
Karácsony közeledik. Mindenkit elkap a vásárlási láz vagy el fog. Bevallom, nálam már nagyban aktivizálódott. Már jó pár ajándékot beszereztem. De valami kézzel készült is kell mindenképpen.
És itt jön az én cikkem lényege, a kézműves, kézzel készített dolgokra való figyelemkeltés...
Jól nézd meg, hogy mit és honnan vásárolsz. 
Kit akarsz gazdagítani a vásárolt terméked árával? 
A nagy multi cégeket, vagy az egyik ismerősöd, az anyukát, aki szívével készíti a termékét, nem csak a kezével? A kisvállalkozót, aki nehezebben él meg a kis portékáját eladva, akinek a kis családja eltartásán túl az alkotás öröme is megnyilvánul a termékében?Vagy tényleg a személytelen, néha hibás, átárazott terméket egy nagy multitól?
Én biztos a kézi dolgokat választanám, kis termelőtől, kisvállalkozótól.
Ráadásul megvan az a jó benne, hogy nem kell karácsony előtt sorban állnod, elviselni a tömeget, hangoskodást és más árukat is bepakolnod a kosaradba, ami teljességgel felesleges, hanem online megrendeled és házhoz jön könyöklés, taposás nélkül.

Anyukaként jobban szeretem, ha gyermekeim rajzolnak nekem ajándékba, mintha valaki adna nekik pénzt és vennének valamit, vagy valaki vásárolna helyettük és azt adnák.
De én is szívesen adok olyan ajándékot, ami örömmel, kézzel készült.
A fogyasztói társadalom pedig mondjon le!

20 nagyszerű és teljesen eltérő dolgokat áruló ember most összefogott és egy helyen lehetővé tette, hogy megnézd a honlapját, na és vásárolj is. Kukkants be hozzájuk. Bizony én csak ámulok és ámulok. Vajon mikor fogok én tudni ilyen szépen varrni, kötni...




Az alkotók:
Lánczi Kriszti sujtás ékszerei https://www.facebook.com/Krisztisujtas/
Magicherb (Marcsiszappan) https://www.facebook.com/Marcsiszappan/


Ha megtetszett valami, akkor ne habozz rendelj tőlük. Még akciósan is teheted, ezekkel a kuponkódokkal:
https://www.kezmuveskupon.hu/kuponfuzet-online.pdf

Ráadásul ha visszakukkantasz, hamarosan egy játékkal is kedveskednek neked a készítők.