Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
2016. február 13., szombat
Válaszok
Kihalt az udvariasság, kihal az emberségesség lassan.
Az egyik legbosszantóbb dolog a világon!
Annyira nem szeretem, mikor kérdezek, írok valakinek emailt, üzenetet, sms-t vagy bármi másik kommunikációs csatornán és válaszra sem méltatnak.
Néha nincs ideje az embernek válaszolni.
Vagy akkor épp nem tud, majd később kimegy a fejéből.
De azért ez nem mindig jellemző.
Olyan nehéz egy "nem érdekel", "nem, köszi", "bocsi, most nem", "nem érek rá most" választ oda dobni a másiknak addig is?
Hogy ne várjon hiába!
Gondold magad a helyébe!
Neki fontos, mert vette a fáradságot és tollat, klaviatúrát ragadott, szánt rá perceket az életéből. És mit kap cserébe? A jó nagy SEMMIT!
Van olyan nap, amikor a könyves blogommal kapcsolatban több írónak írok interjús kérést vagy kérdést, kiadónak, barátaimnak érdeklődőst, könyvet keresek, akármi...
Aztán tízből 3-ra kapok választ csak.
milyen világ lesz ez?
Lassan ott tartunk, hogy személyesen kérdezünk és arra sem válaszolnak majd, mert nincs nekik erre idejük, kedvük?
Figyelem. Empátia! Udvariasság! Csak klét szó vagy egy mondat. Fél perced veszi igénybe...vagy annyit sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése