Én idő

Hát eljött az Én idő.
Bemutatkoztam már, de röviden. Így itt az alkalom, hogy meséljek magamról, a hogyanról, mikéntről és miértekről.
Adrienn vagyok és grafomán. 
Adrienn vagyok és blogger. 
Adrienn vagyok és anyuka.
E három jellemez legfőképpen. Na de kezdjük is az elején. 
A kezdetek
1983-ban születtem egy kisebb városban, az ország közepén, Kalocsán. Híres, nem híres, a fene sem tudja. Fura város, annyi szent. Néha jó, hogy vidéken lakom, néha pedig vágyódom föl a nagyvárosba, ahol minden jelen van, mindent lehet kapni. De lehet elvesznék. 
Jelenleg Hajóson élek, egy igazi kisvárosban.
Amióta az eszem tudom nagy dumás vagyok. Ez kicsit szelídült manapság, már másokat is hagyok szóhoz jutni. Néha. Ritkán. Férj szerint még nem igazán.
Nem tudom, hogy a dacos, hangos, ám izgő-mozgó, egyedi elképzelésekkel bíró kislánykáról gondolta-e az elsős tanárnénim, hogy ennyire fogom szeretni az írást, a betűket, az olvasást? Talán nem. 
De már akkor a betűk bűvöletében éltem. Kezdetben elolvastam minden betűt, legyen szó újságpapírról, tejes dobozról, anyukám könyvespolcáról, gyermekkönyvtár kikölcsönözhető könyveiről. Szerintem utóbbinál nem volt olyan, amit én el ne olvastam volna. 
Nagyon élénk képzeletem volt. Filmszerűen elképzeltem, amit olvasok. 
Ekkor másik nagy kedvencem a rajzolás volt. Rajzoltam és rajzoltam is, hogy ne csak a szám járjon, hanem a kezem is. Lekötöttem a fantáziám és a rettentően nagy mozgásvágyam. Manapság sajnos a rajz már nem kap jelentős feladatot az életemben, Pedig ekkor azt hittem, ez lesz az életem. Iskolai órákon is rajzoltam, miközben szívtam magamba a tudást. A tanárok csak legyintettek, tudták, hogy amit hallok, azt gyorsan megjegyzem. Gyorsan megtanultam mindent, erőlködés nélkül(bár azt gyorsan el is felejtettem, csak nem tudták).
Nem voltam kiemelkedően jó semmiben. Minden dologban csak jó voltam. De hiszem, hogy mindenkinek van valami, amiben kiemelkedően jó, a legjobb. Csak meg kell azt találni. Nehéz út.
Valahogy nem találtam önmagam, a hivatásom, hogy mi legyek. A kezdeti ruhatervezés már nem volt olyan nagy szám. Történész is lettem volna szívesen, de erről is lemondtam. Így kitartás hiányában végül ruhatervezés helyett, ruházati eladónak mentem.
Kicsit túlmozgásos, túl beszédes lévén, nem volt elég. Belekóstoltam mindenbe. Voltam pincér, mosodai dolgozó,  takarítónő és bejárónő, hastáncoktató, boltvezető, bébiszitter, adminisztrátor.
Szóval szeretek sokfelé kitekintgetni. Szeretek tanulni. Új dolgot felfedezni és magamévá tenni, a saját szájízem szerint átalakítani, Adris dologgá. Sportokban, táncban és nyelvekben is próbáltam ezer félét. 
Kézilabda, karate, foci,latin táncok, hastánc, zumba, konditermezés, német, olasz, angol. 
Nyughatatlan vagyok és kíváncsi.
Jelenleg is szomjazom a tudást.
A betűk szeretete maradt végül. 
Könyves blogot nyitottam, hogy a temérdek könyvet számon tarthassam, amit olvastam. 
Közben férjhez mentem, anya lettem. 
3 gyermekem van. 
Daniella 7 éves, okos, érdeklődő, nagyszájú lányka. Pont olyan, mint amilyen én voltam. Remélem hamarabb és sikeresen megtalálja önmagát.
Viktória 4 éves. Édes kicsi tündérke, aki hízeleg és mosolyog. Érdekes nézetei vannak a világról.
András 1 éves. Ő egy igazi kis izgő-mozgó, kíváncsi-fáncsi. Azt hiszem ő is rám ütött kicsit.
3 gyermekkel, kevés szabadidővel és rengeteg mondanivalómmal megnyitottam ezt a blogot is. Kezdetben nem is volt célom vele. Talán csak kiírni magamból a napi dolgokat, témákat. Barátnőm helyett is barátnőm lett a blog. Nem gondoltam, hogy mást is érdekelhet.
Aztán nyitottam más anyukák felé. Nyitottam bloggerek felé, majd anyuka vállalkozók felé.
A kíváncsiságom, tudásvágyam, rengeteg kérdésem felhasználva megszólítottam őket. 
Így lett az anyukák, akik mertek nagyot álmodni rovatom. 
Anyukákat kérdezek és kérdezek. 
Aztán pár vállalkozó termékére igazán kíváncsi voltam, teszteltem volna. Így találtak meg a terméktesztek és ezekből a bejegyzések.

Igazi szívügyem az anyákat támogatni, a hazai vállalkozásokat(mert bizony van egy saját is, férj révén), a kézműves termékeket, a hazai termékeket gyártókat , az izgalmas és egyedi ötlettel rendelkezőket, a minőségit, az egészséges termékeket  és az izgalmas munkakörrel rendelkezőket támogatni. 
Ha beszélnek róluk, az már fél siker. Megírom, mert a szó elszáll.
Ha már legalább egy valaki mögém áll ebben, akkor sikeres a blogom. Ha megnézed, mit veszel, kitől, akkor pláne.
De ha olvasol, akkor félig az életünk részese is lehetsz. Hiszen a blog rólam szól és a családomról. 
Témákról, amik mindenkit foglalkoztatnak. 
Témákról, amikről beszélni kell!
Anyukákról, akik nem csak anyák.
Termékekről, amik jók, egyediek, egészségesek, egészségtudatosak. 
De már ezt is kinőttem. Írnék mindenről. Millió ötlet a fejemben. Jó lenne, ha megtaláltam volna az utam. Ha ez lehetne az új életem. Ha nem kellene 8 órában elmennem dolgozni, hogy aztán a kreativitásom, fantáziám, a mondanivalóm elvesszen, beszürküljön. 8 órában írnék és olvasnék. Ez az én álmom!
Anyuka vagyok és azután blogger. 
A családunk hangos, izgalmas, cseppet sem unalmas, izgő-mozgó, újdonságokkal teli, színes, tartalmas. 
Remélem a bloggom is olyan lesz, mint a családom.

Elérhetőségeim, ahol még megtalálsz:
judyadry@gmail.com

A könyves blogom: http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/

Fb csoport https://www.facebook.com/groups/430993620318886/
Twitter: https://twitter.com/judyadry

Instagramm: https://www.instagram.com/mayernerepasiadrienn/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/judyadry/

Moly.hu: https://moly.hu/tagok/judy22