Anyák, akik mertek nagyot álmodni- Szizi művek

Egyedi ajándék vagy ha nem mindegy miből eszel! Erről szól a következő interjúm a Szizi művekkel!

- Mit tudhatunk rólad, mint magánember?
Canesi Ildikónak hívnak (felvettem olasz férjem vezetéknevét, mert akkor ez jó ötletnek tűnt), Budapesten élünk férjemmel és 16 éves nagy fiammal.

- Hogyan talált rád a munkád? Mi alapján döntötted el, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Az eredeti végzettségem közgazdász, pénzintézeti szektorban dolgoztam évtizedekig. Munka mellett azonban mindig is kézműveskedtem, de ez a multis karrierem mellett csak hobbi szinten maradt. Esti tanfolyamon végeztem el a keramikus és a lakberendező iskolát is puszta érdeklődésből, határozott cél nélkül. A porcelánfestést egy barátnőm kérésére kezdtem el, ő szeretett volna egy étkészletet a rosszul evő kisfiának, hátha így érdekesebb lesz az étkezés és szívesebben ül asztalhoz (a kísérlet sikerült :-) ). 2009 óta a főállásom mellett párhuzamosan festettem az egyre növekvő számú megrendeléseket, de idővel annyira népszerűek lettek hogy a két dolog már nem fért meg egymás mellett, választanom kellett. Hosszú dilemma után meghoztam a döntést, és korábbi állásomat feladva idén áprilistól már csak a porcelánfestéssel foglalkozom.

- Mi okozza a legtöbb fejtörést és mi a legjobb ebben a munkában?
A legtöbb fejtörést a postázás okozza. Amíg elkészítem, az igazi flow élmény, különösen ha valami izgalmas feladatot kapok (pl egy vese-transzplantáció ábrázolása mint jelentős életesemény a "Mérföldkövek" tányéron). Kézzel fogható használati tárggyá tudom alakítani a megrendelő kósza elképzelését vagy a saját ötletemet - ez benne az élvezet. Aztán ott állok az elkészült, kiégetett törékeny porcelánnal ami valahogy el kell jusson épségben a gazdájához. A fiam ugyan kiskorában megígérte hogy feltalálja nekem a teleportálást, de úgy látom hiába várok rá mert mostanában más dolgok foglalkoztatják. Így aztán magamnak kellett kitalálnom, hogy mi az a csomagolási és postázási mód, ami a megrendelő részére a legolcsóbb de egyben biztonságos is. Mostanra eljutottam oda, hogy a piacon egyedülálló módon én magam vállalom a törésgaranciát a küldeményeimre: ha bármi megsérül út közben azt azonnal ingyen pótolom egy fotó alapján. Ehhez persze bombabiztos csomagolás kell, és ez a munkám legproblémásabb és legkevésbé kedvelt része.

- Milyen tárgyi eszközök kellenek hozzá? Mennyi idő, míg megálmodsz és elkészítesz egy terméket készre, átadhatóra?
Sokan megkeresnek, hogy ha nem szakmai titok elárulom-e hogy hogyan/mivel festek. Ezekre nagyon szívesen válaszolok, nincs bennem semmilyen féltékenység. De könnyen is tehetem, mert a recept úgy kezdődik, hogy "végy egy kemencét..." Az pedig akkora hat számjegyű beruházás, amit egy-két hobbiból készített darabért senki sem invesztál. Arról nem is beszélve, hogy kell hozzá egy külön műhely is, mert a kemence akkora mint egy ruhásszekrény és égetéskor rettentő büdös. A festéshez használt terpentinnek is erős szaga van, úgyhogy nem lakásba való tevékenység. A festék speciális, 800 fokon a mázba égő por alakban kapható pigment ami csak szakboltokban kapható - szóval elmesélem szívesen bárkinek, de hacsak nincsenek komoly szándékai inkább csak elretten tőle. Az elkészülésnek van egy technológiai minimuma: a zsírtalanítás, kontúrozás, kifestés, száradás pár óra alatt megtörténhet. A szűk keresztmetszet a kiégetés, mert a nagy áramfogyasztás miatt a kemencét csak akkor célszerű beindítani, ha minél jobban tele van, tehát ha meg is festettem egy porcelánt annak meg kell várnia a következő égetést (ált. hetente 1x van). A kiégetést délutánra szoktam tenni, így estére eléri a szükséges 800 fokot és lekapcsolható. Reggelre visszahűl annyira hogy ki lehessen nyitni az ajtaját és ne repedjenek meg benne a porcelánok. Néhány óra elteltével lehet kesztyűben kivenni őket. A technológiai minimum viszont csak akkor érvényes, ha pontosan tudom milyen mintát kell rajzolnom mondjuk egy korábbi munka alapján vagy saját kollekció darabja. Ha teljesen új egyedi kérésről van szó, akkor a festést megelőzi egy kutatómunka (nem vagyok nagyon képben pl a kutyafajták kinézetét vagy a Tagore sétány látképét illetőleg), és egy "álmodozási szakasz" amikor elképzelem milyen lesz a kész mű. Vázlatot nem készítek, egyből a porcelánra rajzolok, de ilyenkor a fejemben már összeállt a kép. Ennek az átfutási ideje már kevésbé megbecsülhető, mert ez az a feladat amit nem lehet muszájból, parancsra csinálni, ihlet is kell hozzá. Azért persze a bevállalt határidők kötnek engem is, az szentírás, de erre a munkára szeretek legalább két hetet fenntartani.

- Legemlékezetesebb, legegyedibb kérés?Hááát... sok érdekes és izgalmas kérés volt már, de talán a legmeghökkentőbb az volt, amikor egy bögrére egy cserepes virágot kértek, amibe különböző formájú lufik vannak pálcikán beleszúrva. Ha jól emlékszem az egyik lufi tükörtojás formájú kellett legyen, volt egy facsavar-lufi, egy nem tudom milyen baktérium (küldtek hozzá fotót) és egy pár női mell alakú, aminek csak az egyikén legyen mellbimbó. Nekem végül is mindegy, tudok tükörtojást meg melleket is rajzolni, de ez így együtt elég bizarr volt. Viszont egy biztos: ilyen bögrét boltban nem kapott volna.

- Milyen tárgyakra tudod elkészíteni az elképzeléseket?
Mivel kemencében 800 fokon vannak kiégetve ezt mindenképp bírnia kell, tehát a Luminarc típusú üveg nem alkalmas rá mert megroggyan ezen a hőfokon. Én porcelánra dolgozom, de a mázas kerámia is megfelelő. Az anyagbeszerzés szintén jelentős időt vesz el, ezért sztenderdizáltam a kínálatot: jelenleg a webshopban különböző méretű tányérok, müzlis tál és bögre közül lehet választani. Kaspót, vázát, teás kannát és hasonlót nem tartok raktáron, de hozott anyagra (saját felelősségre) ezeket is meg tudom festeni ha az anyaga erre alkalmas.



- Mi a legkelendőbb és kik viszik legjobban, hová?
Évek óta töretlen a ballagási tányérok népszerűsége, bár azóta több követőm is akadt, de ezekből az ovis jeles vagy gyerekfigurás emléktálakból nagyon sokat készítettem az idén is. Amit viszont tudtommal senki más nem készít az a "mérföldkövek" fantázianevű dísztányér, amit születésnapra és házassági évfordulóra rendelnek. A visszajelzések szerint telitalálat szokott lenni, mert az ünnepelt(ek) jelentős életeseményeit örökíti meg kis rajzok formájában és ez annyira személyre szabott hogy mindenki könnyekig hatódik tőle. Ebből több darab került már külföldre is.



- Mesélnél róla, hogy miben más, mint a hagyományos, hasonlatos termékek?
Röviden: teljesen más. Nincsen igazán hasonlatos termék, és paradox módon nem azért mert én annyira tökéletesen tudok festeni, hanem épp azért mert tökéletlen vagyok. Aki a porcelánfestést állami iskolában tanulta, annak az előre megadott minták hűséges és tökéletes másolását kellett elsajátítania, valószínűleg egyest kaptak volna azokra a rajzokra amiket én csinálok. Az enyém viszont a kedvelőim szerint pont ettől élőbb, szerethetőbb és a gyerekek világához közelebb áll mint egy klasszikus herendi étkészlet (arról nem is beszélve hogy az ára miatt úgysem adnánk a kezébe). A technológia viszont professzionális, ugyanolyan tartós mint a gyáriak, tehát nem a hobbista sütőben "kiégetett" gyorsan megkopó kategória.

- Miért szereted a legjobban a munkád?
Úgy érzem a festett porcelánjaimmal olyan dolgot tudok adni az embereknek, ami nélkülem nem létezne, pont az és pont úgy biztosan nem. Minden kisgyerek, aki csak a saját tűzoltós tányérjából hajlandó megenni a spenótot és minden meglett férfi aki elsírja magát a születésnapi emléktányértól azt az érzést kelti bennem hogy nem dolgoztam hiába, hogy a munkámat szeretik és megbecsülik. Ez az az érzés, amit egy nagyvállalat a sokszoros fizetéssel sem tud pótolni. Talán nagyképűen hangzik, de egy picit a halhatatlanság illúziója is benne van, hisz ha el nem törik akkor ezek a porcelánok jóval túlélnek engem és valahol valakinek a féltve őrzött emléktárgyává válnak.

Szizi művek elérhetősége https://szizi.hu/ vagy Itt.