Terveim a közeljövőben vagy inkább utópia?

Jövő héttől egy teljesen új világ jön el számomra. 
Mindhárom gyerkőc közoktatási intézménybe kerül. 

A legnagyobb iskolás, középsőkém ovis és legkisebb királyfim pedig a bölcsit kezdi meg nagy örömmel. A mai első napon, beiratkozáskor haza sem akart jönni. Jó ideje sejtettem, hogy unja már anyát és a mondókázást, szeretne gyerektársaságban lenni, új dolgokat is megismerni. Két nagylánynál ez ugyan így volt. De hát ő a legkisebb, leganyásabb, így húztam-halasztottam...
Mikor nőttek meg ezek a csemeték így? Olyan hihetetlen, hogy ő is ekkora már! 
Irtóra fognak hiányozni az itthon meghitten összebújós délutáni alvások, a közös séták...És minden. Jó kiszabadulni itthonról, de ez a szép világ már nem jön vissza, több babát nem tervezünk már. 
Az a jó kis baba illat és minden.

Na de akkor nézzük a jó oldalát. Ő élvezni fogja nagyon. Én pedig itthon vagyok már 7 éve a gyerekekkel, magamra kevés szabadidőt fordítva. Csak sikerül nekem is a jó oldalát meglátni a dolognak. Összeírtam egy jó kis listát, mennyi dolgot fogok megvalósítani a rám törő szabadidőben.

1. Kitakarítom, átválogatom a lakást ától cettig. Egy alapos nagytakarítás de jó is lesz! 

2. Végre utol érem magam mindennemű házimunkában, papírmunkában, írásban...

3. Csinálok itthon anya lazulós wellnes napokat, amikor csak hajat mosok, manikűr, pedikűr...

4. Végre leülök és nem csak éjjel alvás helyett, hanem szabadidőmben kezembe veszek egy jó könyvet.

5. Mozgást is be kell iktatnom. Előveszem a jó kis edzőgatyám és nekiállok végre tornázni.

6. A régóta halogatott angol és olasz tanuló anyagba is bele kezdek, ne csak fizessem és porosodjanak, hanem meg is tanuljam őket. Még az sem kizárt, hogy valami újabb sulit elkezdek.

7. Újra elkezdek rajzolni, színezni, hastáncolni, varrni. Ezek nagyon háttérbe szorultak az életemben, pedig imádtam őket.

8. Végre merek majd valami új dolgot kipróbálni, több munkát bevállalni.

Aztán az sem kizárt, hogy miután hatszor körbe suvickoltam a lakást, megunom. Lehet, hogy ezekből a nagy tervekből egyiket sem fogom végül megvalósítani.
Ami tuti, hogy az első napokban szólni fog a Tv, zene, minden, mert fura lesz a nagy csend itthon...
Ami pedig száz százalékig biztos, hogy vissza fogom sírni az én "kisbabáim" és ezt a korszakot. 

Mert nehéz az anyaság, de amilyen nehéz, olyan jó és szép is!