Kedvenc őszi felsőim

Már érezni az ősz leheletét, bár én még reménykedem benne, hogy egy kicsit marad a pólós, rövid ujjas időjárás, kevés napsütéssel, nem túl nagy meleggel. Valahogy akkor érzem magam jól a bőrömben, ha 20 és 25 fok között van a hőmérséklet. 
Mikor egy farmerral vagy ízléses nadrággal elég egy póló, a hűvösebb időkre gondolva magaddal viszel egy farmerdzsekit vagy egy vékony kardigánt és kész. 
Mikor nem kell ezer ruhadarabot magadra aggatnod, de azét alig ruhában sem kell megsülnöd. 
Átmenet. Az ősz és az átmenet gyermeke vagyok, őszi születéssel, mi tagadás. Szeretem a vidám estéket. A lemenő nap fényében kiülni a teraszra és jókat beszélgetni. Ilyenkor érzem magam igazán aktívnak. 
Imádok ilyenkor öltözködni. 
Négy, illetve tulajdonképpen három, stílusban teljesen eltérő felsőt hoztam nektek a Bonprixtől.

Be is mutatom egyik kedvencemet. Laza, bővebb, kellemes anyagú, hosszú derekú felső, amit rögtön két színben is megrendeltem a Bonprixtől, színesítve a ruhatáram. Bárhová megyek, csak felkapom egy farmerral, leginggsel, alkalmi gatyóval vagy akár szabadidővel is és rohanok. Kényelmes, így nem feszengek benne. Lezser, laza.

Egy sima pólót is feldobhatsz megfelelő kiegészítőkkel, rögtön teljesen máshogy festesz benne. Ugyan az a póló egy retiküllel és ékszerekkel lehet alkalmi, eseményre. De lazább hozzávalókkal sportos vagy bulizós szett is lehet. Egyszóval ezeket a felsőket többféle variációban is lehet viselni, így jól kihasználhatóak, nem kell teletömnöd a gardróbodat millió ruhadarabbal a különféle alkalmakra, elég pár jól megválasztott.

Ez a rózsaszín felső rögtön megfogott az izgalmas szabásával. Könnyű anyaga, kicsit légies stílusa miatt annyira izgalmas. És különböző kiegészítőkkel máshová tudom felvenni szintén. Csinos, légies, könnyed. Imádom az anyagát. Alkalmi, bulizós szett is lehet, de strandon magamra kapom a fürdőruhára is simán.

Az utolsó felső, amit be szeretnék mutatni nektek egy igazi nagyágyú. Bevallom még csak próbáltam, nem használtam tartósan. Tartogatom valami nagy eseményre. Csinos, alkalmi viselet. Átmeneti időjáráshoz kiválóan alkalmas. Rögtön beleszerettem, mikor a póló kínálatot vizslattam.
Elegáns, nem túl merész, bárhová felvehetem. Szoknyához, nadrághoz szintén kényelmes viselet. Nagyon jól éreztem magam benne, mert rendkívül jó az anyaga, jó viselni. 

Ha valamelyikhez kedvet kaptál, most nézz be a Bonprix honlapjára itt. Kedvedre nézelődhetsz és most nagyon sok dolog le van akciózva a közelgő őszre tekintettel. Vásárlásra föl!

10

10, tíz, X, kereken tíz.
Ten, zehn, dieci, dix, diez, dez, deu, zece, tien, tio, un, ti...
Miből sok és miből kevés?
Foghúzásból nagy soknak tűnik ez a szám.
Forintból viszont semmire sem elég. 
Hát gombócból? Abból bazi sok.

Na és házasságból?

Pontosan 10 éve ilyenkor már ültem a fodrász székében vagy sminkeltek. Minden pillanatára emlékszem a napnak. 
Ahogy anyuék rám adják a szép fehér ruhát, két bátorító jager között. Kellett a bátorítás.
Ahogy tudom, késében vagyok, már kint kellene lennem készen, hiszen húzzák a nótámat. 
A polgárira, mikor Fecó végig gyalogolt a ruhámon, mert mindenki rossz oldalon állt. A saját kismagnónkra, amiből szólt az egész szertartás zenéje(bár már nem üzemel, de megtartottam, nem volt szívem kidobni). 
A templomra, ahol cinkosan össze mosolyogtunk, néha nevettünk.
A tortára, amit nem tudtam megkóstolni. Az eltáncolt cipők sorára. A zoknis esküvői fotókra. A reggel 6 órás lufis, rockos after bulira.
Sírásra, nevetésre, meghatódásra, családra, barátokra. Sokan már nincsenek közöttünk. Másokkal megszakadt a kapcsolat. Annyi felé vannak az emberek. megörekedtek, összeházasodtak, gyerekeik születtek, elváltak, elmentek, elköltöztek...

Hihetetlen gyorsan elment az a nap, pedig mennyi ideig szerveztük. Voltak bakik, hibák. De nem számít. Csak jó emlékek maradtak, a hangulat, a poénok, a tánc és hogy elköteleztük egymást jóban-rosszban, amit mér is ránk az élet változatosan.
Hova szaladt ez a sok év? Fel sem tűnik, hogy ennyi tova robogott már.
Ugyan úgy, ugyan azzal végig csinálnám az egész napot. Sőt a 10 évet is. Vannak hullámvölgyek. Dolgozni kell a házasságon. Engedni kell és kiharcolni. Meghallgatni és elfogadni. Néha sírunk, néha nevetünk, veszekedünk. De ezzel jár. Megéljük és megdolgozunk érte.

Az élet rögös útjaink áthaladni csak együtt, egymás támogatásával megy...

                                  Fotó: Vinczúr Balázs

Te aki még nem is tervezed. Jó móka egy esküvő. Csupa emlék.
Te, aki már készülődsz. Csak a jóra koncentrálj, éld meg, szeresd, élvezd.
Te, aki túl vagy rajta. Emlékezz.

Szeptember

                             Fotó : Picikék

Bizony közeleg a szeptember, vele nagyon sok évfordulónk, ünnepnap és az iskolakezdés, ovikezdés is.
Nagylánykánk bekerül a nagybetűs ÉLETBE, iskolás lesz. Készül már és nagyon várja. Én kicsit féltem. Úgy elrepült ez a pár év. Még nem tudja mi vár rá. Vajon hogy fogja érezni magát? Még nagyon lelkes. Csak maradjon is így. Emlékszem, mikor én kezdtem az iskolát. Nyáron "kiolvastam" a könyveket előre. Naponta megnézegettem, tapogattam őket. Daniellán is ezt látom. Remélem sokáig kitart nála majd. Élvezni fogja. és szeretni. 

                         Fotó: Picikék        Táska: Topgal

Vikink még nyaralna. Ő valahogy nem érzi a pajtások és az ovi hívó szavát. Ráadásul nővérkéje, elsőszámú támasza sem lesz vele már szeptembertől. Új kis barátokat kell szereznie majd. Remélem megtalálja azért a helyét és elmúlik a "nem akarok oviba menni" korszak. Önállóbb lesz Dancink nélkül talán. 

                                                       Fotó: Picikék   Hajpánt:Kokafashion

Andris is hamarosan bölcsis lesz. Még van kevés időnk. De már érződik, hogy nem kisbaba. Nem lehet lekötni eléggé. Unatkozik velem. Hiányoznak neki a lányok, a gyerek társaság. Viszont amennyire anyás, nem tudom mi lesz vele egy közösségbe nélkülem. Kis felfedező, minden lében kanál gyerkőcke, aki akaratos és hisztizni is tud rendesen. De kis mosolygyár és bújós is. Imád rendezkedni és pakolni. Jól eljátszik egyedül, ha úgy adódik. Kíváncsi leszek rá nagyon. Vajon hogy fogja érezni magát?

                                 Hinta: Gitamom csepphinta


Én meg...
Fura lesz gyerekek nélkül. Talán jobban megsínylem majd az elválást, a mérföldkövek túllépését, mint ők. 
Bizony 35 éves leszek hamarosan...
Jön az ősz is és a hosszabb, sötétebb nappalok, a szobába kuckózás. 

Fotó: Picikék

Megvalósítom önmagam, tanulok, kitakarítom a lakást ától cettig, jut időm sportra, sütök sokat, valami klassz munkát keresek vagy nem tudom. 
Ilyenkor jó lenne egy jósgömb, amibe bele leshetek, megnézhetem, mi vár rám, férjre és törpékre...

                                   

Te mit szeretsz önmagadban?

                          Picikék fotó, Bonprix ruha

Nézem a tükörképem és próbálok valamit meglelni magamban. Valamit, amit szeretek, szerethetek. Nem könnyű feladat, hiszen rengeteget változtam az évek során. Már nem vagyok hamvas barack, sem fiatal csitri. De azért van, amit szeretek. Enélkül nem is lehet élni. Kell valami, amit szeretnünk, kihangsúlyozunk, kiemelünk magunkon. Vizslatom a tükörben látszó majdnem idegent. Más vagyok. De van, ami nem változott. Van, ami gyermekként is ugyan így köszönt vissza rajtam. Változott az arcom és a testem. Öregszem. Hamarosan születésnapot ünneplek. Ilyenkor végtelenül szentimentális leszek. Visszaemlékezem arra, régen mi volt. Visszaemlékezem arra, akkor mit szerettem magamon. Most már teljesen más az, amit hangsúlyozok, amit szeretek. 

Szeretem a szemem színét, a csillogást benne és a lelkesedést. Én vagyok. Igazán igaz, hogy a "szem a lélek tükre". Már nem sminkelek hangsúlyosan és erősen. Nincs fél órás vakolat rajtam. Elég egy kis korrektor, alapozó (néha még az sem), szemceruza és kész. Fárad a szemem ugyan, ám mégis rengeteg dolog kiolvasható belőle. Szeretem a fura anyajegyet a szám fölött. Tisztára, mint a nagy idol Cindy Crawford. Hozzám tartozik. Számtalan doki "leszedette" volna velem. De hozzám tartozik. A szám már nem hangsúlyozom rúzzsal, szájfénnyel, mint régen. Nem tartom fontosnak. Hiányoznának a napi ezerszeri puszi adások a gyerekek kobakjára. Szeretem a mosoly ráncaimat, ami jelzi, hogy sok víg napon vagyok túl. Ráncok, mélyek, de ez az, ami nem zavar egyedül. Nos, az orrom még mindig "nemszeretem" testrész. De elvagyok vele. Már nem műtetném meg, mint gyermekkoromban. A füleimet is mindig eldugtam, mert az volt a szent meggyőződésem, hogy nagyok és elállók. Ma már nem zavar. Haladok lejjebb. Régen utáltam a kezeim. Nem tudtam mit kezdeni velük. Most már szeretem, hogy barna, izmos. A sok gyerekcipeléstől dolgos kezek ezek. A hasammal nem vagyok elégedett, de szeretnem kell. Szívesen takargatom. Lányok olykor mindig meggyőznek, hogy a kedvenc anya testrészük, és ők szeretik, szeressem hát én is. Igazuk van valahol. Volt hasfal műtétem és három gyerek lakott odabent. Csíkos és nem kockás, mint régen. Erre voltam a legbüszkébb fénykoromban, hiszen vékony derekam volt és kockás hasam. Ma a kockákat a csíkok váltották föl. Viszont jó puha és hozzá lehet bújni, olyan anyás. Szól lányok ítélete. Ők szeretik. Hazudnék, ha azt mondanám, nem változtatnám meg szívesen. Régen, ha tudtam eldugtam a vádlijaimat. Annyira nem szerettem, hogy vaskos. Ma már izmosabb és jobban barátságot kötöttem vele. A térdeimmel is megbékéltem. És az egyéb testrészek... 

Hát vannak. Kicsit varázsolnék ott, lefaragnék itt, hozzátennék ott. De nem vagyok tündérkeresztanya és sebészkés alá nem feküdnék. Mozgással korrigálható valamennyire. Igyekszem. Ma is belekezdtem a tornámba, amit Andris 5 perc után megvétózott. Húzta a kezem, hogy üljek inkább le hozzá kockázni. Majd megcsinálom máskor azt a mozgást... 

Andris sem fog sokáig nyúzni már, hogy vele foglalkozzak, ellesz az ő kis világával és már nem kockázni akar majd. Szóval kiélvezem, míg kicsi és csak az "enyém". 

Ti mit szerettek magatokon? 

Mert mindenkinek kell egy testrész, amit szerethet, amire büszke. Mindenkinek van! 

Az enyém a szemem. 

És a tiéd?

Változnak a szépségideálok és nem kell megfelelni nekik mindenáron. Elég, ha magadnak megfelelsz és elfogadod, vagy teszel érte, hogy elérd az álomalakod. Szeresd magad. Szeress magadon valamit. Legyél büszke a szádra, a szemedre, a hosszú szempilládra, a kecses kezedre, a hosszú lábaidra, a vékony bokádra, a telt csípődre vagy bármire. 

Szeresd legalább egy testrészed!

Úgy élvezem én a strandot...

Szponzorált tartalom, termékmegjelenítést tartalmaz.

Nyár van, meleg van(még) és ez mindenkit a vízpartra csábít. Három kis "vizicsibém" van, akik imádnak fürdeni tó és folyó vizekben, de uszodában is. Én nem szeretem ilyen "pőrén" a világot. De ez miatt nem foszthatom meg a csemetéket az örömtől. Nyaralás alatt az ember amúgy is fürdik azért egyet, egyet, ha olyan helyet választ. Bevallom, olyan helyet választanák inkább, ami kevésbé meleg, bár még nem teljesen havas. A kettő között valahol.  De akkor azt csak én élvezném igazán. Így valami megoldás kellett, hogy a kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon.

Nem tartom magam "vizuális környezetszennyezésnek", ahogy aposztrofálta a kicsit vagy nagyon kerekebb embereket egy neves celeb. De nem érzem magam a bőrömben jól úgy, hogy hasat kell villantani és combokat. Nyoma van a testemen a három terhességnek, szülésnek. Semmi szégyellnivaló nincs benne, mégsem érzem azt, hogy ezt mások elé kéne tárnom. Félve veszek föl bikinit, rögtön elillan a magabiztosságom. Takargatom magam vagy rohanok a medencébe minél gyorsabban. Andris jó "kiegészítő", mert sokszor cipelni kell még és pont ott takar, ahol kell ilyenkor. Na de ki jár szívesen strandra, ha folyton azt nézi, ki látja meg a csíkos hasát vagy a hegeket a köldökén? Ha nem tud feloldódni? A gyerekek is megérzik, hogy valami nem kerek.

Gyönyörű tankinik vannak már vagy teljes fürdőruhák. De egész egyszerűen nem bírom, ha a derekamnál vizes a ruha. Hamar  fölfázok és begörcsölök. Így már jó pár éve keresem a megoldást erre a "problémára".
Szerencsémre idén a divat kedvez a nem túl sokat mutató embereknek fürdőruha fronton. Szebbnél szebb pólós, tankinis és egyéb rafinált szabású fürdőruha jött be a divatba. Rengeteg választási lehetőségem volt a Bonprixnél is. Jó pár napot elrágódtam azon, hogy melyiket válasszam. 
Végül egy csipkés-hálós bikinire esett a választásom. 

Mikor próbáltam, férj meg is jegyezte, milyen új fehérneműm van. Hát igen, kicsit hasonlít a sejtelmes fehérneműk világára.
De anyagában és szabásában meggyőzött, nem fehérneműs.

Végre fölszabadultam mertem fürdőzni a gyerekekkel, mert a hason lévő csipkés betét takar valamennyire, de mégsem teljesen fed és zár. Könnyen szárad. 
Csinosnak éreztem magam benne. Bátran sétáltam egyik medencétől a másikig kézen fogva a gyerekekkel és nem azt nézegettem, hogy ki néz oda, ki lát úgy. Nem rohantam a takaró törölközőért. 
Meg vagyok elégedve ezzel a megoldással. Még pár fotót is engedélyeztem magamról, pedig ez nálam erősen tabu dolog. Fehérnemű, fürdőruha nem való az én olvasatomban fotókra. Magamon. Másnál nem zavar, ha ilyet tesz föl persze. De magamról nem. Most ezt a korlátot is legyőztem némileg.
Szuper kényelmes, így nagyon élveztem én is a közös strandolást.
Azt hiszem, megyünk gyakrabban...

Itt kedvedre böngészhetsz te is, ha új fürdőruhára vágynál éppen.

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-Koka Fashion

Amikor az álmod a munkád...
A következő édesanya gyönyörű dolgokat álmodik meg és el is készíti őket, sokunk örömére. Már több mint 15 éve építgeti a kis vállalkozását két kisgyermek mellett a KOKA fashion-t. 

 - Honnan jött az ötlet, hogy divat és fashion dolgokkal foglalkozz? Már kislányként is ruhákat rajzoltál, terveztél?

Édesanyám nagyon jó kézügyességgel volt megáldva. Szeretett kézimunkázni, rajzolni, festeni és így sok mindenre megtanított. Tudok például kötni, horgolni, hímezni. A divattervezés az viszont sokkal később jött. Először jelmeztervezést tanultam majd látványtervezőként végeztem a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Közben megtanultam varrni és a korhű ruhák mellett a modern divat is érdekelt. Ezért 3 éven keresztül áthallgattam a képzőművészeti főiskola divattervező szakára és képeztem magam ahol csak lehetett.

 - Mikor érett meg benned a saját márkád a Koka ötlete? 

A KOKA márkát bizony már jó pár éve megalkottam és levédettem. A színházi munkáim mellett otthon is varrtam. Először csak ismerősöknek, majd egyre több megkeresés érkezett. Akkor döntöttem, hogy saját kollekcióval rukkolok elő, amit már saját márkanév alatt szeretnék bemutatni és értékesíteni.

 - Miket tervezel, forgalmazol pontosan?

A márkám nagyon sok mindennel foglalkozik. A street fashiontől a gyerek ruhákon, játékokon át a menyasszonyi ruhákig, kiegészítőkig, fejdíszekig. Nagyon széles a paletta, szeretnék sok igényt kielégíteni, de a fő célom, hogy az itt élő emberek divatosan öltözködjenek és merjenek egyedi stílust kialakítani.

- Van kedvenc terméked, ruhád?

Jelenleg a legtöbb megrendelésem az esküvős vonalról származik. Rengeteg menyasszonyi ruhát, menyecskeruhát, koszorúslány ruhát készítek és e mellé a fátylak, fejdíszek, koszorúk kerültek előtérbe. Sok kedvencem van, mondhatni majdnem az összestől nehezen válok meg. Egy estélyi vagy egy menyasszonyi ruha elkészítése hosszú folyamat. Az anyagbeszerzéstől a ruhapróbákon át mindvégig ott vagyok. Saját kezűleg készítem el az igényes darabokat a végére persze a szívemhez nőnek, hiszen rengeteg munka van benne és úgy érzem önmagamból is mindig beleteszek egy darabot.

 - Mennyi munkád van benne, hogy eddig eljutottál?

Nagyon sok munka, tapasztalat és fejlődési fázis van mögöttem és még rengeteg tanulni való előttem. A szakközépiskola és az egyetem nagyon jó alapot adott, de ahhoz, hogy vállalkozásként működni tudjak, ahhoz sokkal többet kell beletenni egy márkába. Szeretni kell, amit csinál az ember, ezzel kell kelni és lefeküdni. A legfontosabb pedig hinni önmagunkban és szívvel, lélekkel dolgozni.

 - Két kisgyermeked is van. Mennyire nehéz összeegyeztetni a munkád a családdal? Be tudod az időd osztani maximálisan?

Az első gyermekem megszületése után volt egy kisebb érvágás. Nem csak, hogy vissza kellett jócskán venni a tempóból az eredeti megszokott környezetemből, műhelyemből, szülővárosomból felköltöztünk Budapestre és mondhatni mindent kezdhettem előlről. Az ügyfelek megszerzése volt a legnehezebb, mivel alig volt ismeretségem a fővárosban.  Második gyermekemnél, aki most fél éves már jobban rákészültem mindenre. Tudtam mit szabad és mit nem elvállalnom ahhoz, hogy jól haladjak, és se ne tornyosuljon a munka se pangó időszak ne legyen. A férjem sokat segít a vállalkozásomban, főleg az idő az, amivel sokat kell sakkoznunk, hogy családon belül is mindenki elégedett legyen.

 - Mi okozza a legnagyobb nehézséget a munkád során? És mi adja a legszebb pillanatokat?

Jelenleg a legnehezebb számomra a kötöttség. Gréta a kislányom egész nap velem van. Jelenleg a minimálisra redukáltam a munkát, de alkotás nélkül meg nem tudok meglenni, így azért kevesebbet, de dolgozom. Már elfogadtam és igazodom ahhoz, hogy vele minden sokkal tovább tart és bárminek is fognék hozzá több körülötte a szervezés. Ha csak egy anyagbeszerzési körútról van szó máris kemény logisztikát igényel, hogy mikor induljak útnak, merre tudok jól haladni babakocsival, autóval vagy hordozóval, hány üzlet fér bele az nap és még sorolhatnám. A szép pedig az egészben, hogy nem kell lemondanom a munkámról a hobbimról. Tudok dolgozni idehaza is és a műhelyemben is. A megrendelőim türelmesek és megértőek. Én pedig boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.

- Kin látnád legszívesebben a fejdíszeidet, ha egy álmod valóra válhatna?             

Nagyon sok menyasszonynak, koszorúslánynak, de fesztiválozónak és kislánynak okoztak örömet nem csak ruháim, de fejdíszeim is. Több extrémebb darabot is készítettem fotózásokra, kifutóra vagy épp video klippbe. Igazán jó érzés, ha saját munkám köszön vissza egy-egy címlapról. Remélem ezek a megkeresések is egyre gyakoribbak lesznek, és egyre többen viselnek majd KOKA márkát!


Köszönöm szépen az interjút. Még fogtok hallani a Koka márkáról tőlem, mert mi is büszke tulajdonosai vagyunk egy-egy csodaszép hajpántnak!

Ha hinta, akkor Csepphinta és Gitamom

szponzorált tartalom

Az úgy volt, hogy évek óta nézegetem a Csepphintákat. Bevallom felnőtt létemre is szeretek hintázni, bár ezt elég korlátozott helyen, számban tehetem meg méretem, súlyom, felnőttségem lévén. Pedig olyan jó, mikor szárnyalhatsz a levegőben. Szabadnak érzed magad és semmi sem állíthat meg. Újra gyerek lehetsz.
Gyerkőceim szintén nagy hinta rajongók. Van is itthon a hagyományos fa hinta, koronghinta és műanyagból is. De egyiket sem rám tervezték, így maradt sokáig a gyerekek kiváltsága a hinta.

Aztán úgy alakult, hogy a Gitamom csepphinták készítőjével összekeveredtünk egy már említett vállalkozós, női csoportban a Mompreneurs csoportban és meginvitált egy hintára. Lányoknak és Andrisnak teljes meglepetésként, csendben, egyedül, ám annál lázasabban bújtam a színeket, a választható formát. Végül a kedvenc szín-összeállításom mellett döntöttem, kék-türkiz. A zöld udvarunkban jól mutat, mint egy csepp ég.
Nem kellett sokat várnunk és egy szép, napsütéses napon hatalmas doboz érkezett. Gyerekek lázas bontogatásba kezdtek. Örültek ők a hintának és a doboznak is, mindkettőt gyorsan birtokukba vették. Azóta is szinte családtag a csepphinta. 

Szerencsére nem kell tolongani, sorsot húzni, ki üljön bele, mert akár mind a hárman beférnek egyszerre. 
Ráadásul ez az a hinta, amibe Andrisom a pöttömsége okán egyedül is be tud ülni. 

Reggelizett is már benne. Nagyon jó altató, andalító számára a benne ücsörgés. Igazi álomporos hinta. Pedig ő egy kis jövő-menő manó, aki nem bír huzamosabb ideig nyugton ülni.

Daniella pihenéshez használja, elbújik a külvilág elől és feltöltődik benne. Azt hittem, az én pörgős leánykámat semmi sem tudja lenyugtatni, csendre bírni. De ez a hinta egy csodahinta és bizony ebben lenyugszik kicsit, csend lesz. 

Viki élvezettel hintázna órákat is, közben megbeszélve a csacsognivalóit. Kinyílik benne és beszédesebb lesz.
Izgalmas, hogy mindhárom gyerkőcömből a legjobbat hozza ki.
És akkor még nem meséltem arról, mikor apa fáradtan ér haza, de gyerekezne kicsit és beleül Andrissal az ölében. Igazi meghitt pillanatok ezek, amiket örökre elraktározok magamban, mikor már nagyok lesznek manók, akkor előkapom újra.

Ha sorra kerülök, esténként elfáradva, agyilag kifáradva én is szívesen hintázom egy kicsit. Egy jó könyv és egy finom pohár hajósi bor társaságában, igazi feltöltődés. Ennél már csak az lenne jobb, ha ezt minden nap megtehetném és innen a naplementét is megcsodálhatnám. Na de ez utópia. Maradnak az elbújós, lopott ám annál megbecsültebb nyugodt pillanatok és önfeledt hintázás percei a Gitamom jóvoltából.

Azt tudjátok, hogy mennyi mindenre jó a hintázás egyébként?
Javítja az egyensúly érzéket, ami jó hatással van a mozgás koordinációra, a logikai képességekre, ritmusérzékre és a matematikai képességekre. Könnyebben tanulnak meg számolni, írni, olvasni a gyerekek, ha gyakran hintáznak.
Térészlelés, térérzék fejlesztésére is jó.
Maga a hintázás erősíti az izmokat. Fejlődik a finommotorikai készség is, ami fejleszti a szem-kéz koordinációt, ami hatással van az írásra, ceruza tartásra szintén.
Kisbabáknál visszaemlékezés az anyaméhben lévő időkre, ami erősíti az összetartozást. Olyan jó együtt ringatózni egy hintán közösen, összebújva.
Nyugtató, megnyugtató hatása van. Ellazít. Türelmesebbé tesz. Kikapcsol.

Számos jótékony hatása ismert és alátámasztott kutatások által. Terápiás célokra is használják már gyerekeknél.

Viszont én kiemelném, hogy felnőtteknek is fölírnám receptre! 
A mai rohanó világban nagyon jó egy kis pihit, nyugalmat varázsolni magunknak. Merjünk gyerekek lenni mi is pár perc erejéig. Nagyszerű hintában ringatózni, végiggondolni a napunkat, olvasni egy jó könyvet benne. 
Vagy nagyokat kacagva közösen birtokba venni a hintát gyermekünkkel. Annyira sok szép pillanatot élhetünk meg így, közösen. Anya-lánya csacsogós órát eltölteni a hintában vagy közösen kipihenni a nap fáradalmait, lenyugtatva a testet, lelket közösen a pici fiaddal.

Aztán hamarosan új kaland érkezik az életünkbe. Legnagyobb lánykánk iskolába megy. Sokat fogjuk használni a hintát azt hiszem, hiszen az iskolai teljesítményre is nagyon sok pozitív tulajdonsága van egy ilyen hintának. Gondolok például arra, hogy benne ülve számolunk például. Vagy kipihenni a napi hajtást, tanulást is remek hely lesz. 

Szóval hintázásra fel! A Gitamom csepphintára mi leadtuk a voksunk! Egy szuper kis találmány, ami nagyon jól kihasználható, igazi élményeket nyújtó dolog és strapabíró!

Amin még dolgoznom kell...

                             Picikék fotó

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy jó helyen vagyok-e, azt csinálom-e, ami örömet, boldogságot hoz? A helyemen vagyok? Mit tud még nyújtani az élet nekem? Miben tudnék előrelépni? Mi okozna még nagyobb boldogságot? Az életem jó felé halad? A munkám megfelelő-e számomra? A hobbijaim csak pozitívumot hoznak-e? Mit taníthat az élet számomra még? Mit tanulhatok?

Panaszkodásra semmi okom. Van három, egészséges gyermekem, egy szerető, egészséges, ám majdnem mindig dolgozó férjem, van hol laknom, van mit ennem, nincs hitelem, tartozásom. Az emberek nagy többségének a fele sem adatik meg ezekből. Szerencsés vagyok, mint sokan mások is. De valahogy mégsem vagyok teljesen boldog, ezen feltételek mellett sem. De ezzel is sokan így vannak. Akkor látjuk meg az életünk szépségeit, jóságát, mikor az élet elvesz valamit tőlünk vagy belelátunk mások életébe, ami a miénktől jóval lejjebb van. Miért nem értékeljük a jót, a pozitívat? 
Miért panaszkodunk folyton?
Ahogy egyre "idősödöm", kezdek talán bölcsebb lenni, belátóbb. Már elengedem azt, ami nyomaszt, lehúz, nem okoz örömet, csak bosszankodást, tépelődést, fájdalmat. Igyekszem kizárni, leépíteni az életemből ezeket a tényezőket. Olyan rövid az élet, úgy szeretném leélni, hogy csak a jóra koncentrálok, a rosszat megélem, de nem ragadok bele. Már sokszor mérlegelek, hogy ez nekem jó-e vagy nem. Szeretném nem mindenki terheit, bajait magamra venni. Szeretném megállni, hogy ne vegyem magamra az összes rosszat, a fájót, a változtathatatlant. Változom. Talán a korral jár. Már nem rágom magam napokig egy rossz gondolaton, egy beszóláson, egy csúnya nézésen, egy olyan emberen, akinek örömet okoz más bántása. Megérint a világ baja, mint a természet rombolás, állatkínzás, vízhiány, emberi gyarlóság, szándékos bántás, erőszak...de nem akarok csak erre koncentrálni. Igyekszem meglátni a jót, az emberi összefogást, a jótéteményeket, a segítő szándékot, egymás segítését. 
Még van mit dolgozni ezen, de igyekszem.
És közben minden nap hálát adok az életemért, hogy itt tartok, hogy így élek, hogy ennyire szerencsés vagyok. 

Te miért adnál hálát az életnek, a létnek, az Istennek? 
Van olyan, amin dolgoznod kell a boldogságod megőrzése miatt?

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- Eclectick

Egy csipetnyi ötlet, nagy tudás, egyediség és minőség. Ez jellemzi a következő interjúalanyom termékeit, üzletét.

Ki ne szeretné és őrizgetné gyermeke rajzait nagy szeretettel? Most megteheti ruháján, táskáján is az Eclectickkel. 

Ugye milyen nehéz az elválás, mikor oviba, bölcsibe indul a csemetéd? Egy anya/apa figurás baba megkönnyítheti az egészet. Mindkettő hatalmas cukiság szerintem.

- Mi az Eclectick? Munka, vállalkozás, brand vagy egy nagyszerű ötlet?

A Eclectick egy álom, szenvedély, ötletek, vállalkozás és munka. Talán ebben a sorrendben. 15 éve indult maga a cég, igaz egészen más koncepció szerint. Az Iparművészeti Egyetem, ruhatervező szakának elvégzése után egy barátnőmmel közösen kezdtük el az álmunkat valóra váltani. Ő Berlinben élt és szülői segítséggel nyitott egy kis üzletet, melyben részben vagány second hand, másrészt egyedi tervezésű termékek voltak. Az egyedi tervezés volt az én feladatom. Először tapasztalatok nélkül, kicsiben, aztán egyre több gyakorlatot szerezve, nagyobban…

1 év után komolyabbra fordult a dolog, nem lehetett spontán művészkedni, komoly tervezésre volt szükség üzleti szinten is. A közös munka sem arra az irányba ment, amiben mindketten jól éreztük magunkat, így az első év után egyedül folytattam immár Budapesten, később Bécsben.

Aztán az álom helyét egyre inkább átvette a vállalkozás vezetése, munka szervezése, az anyagi dolgok. Nagyon szerettem a kis üzleteket, amiket nyitottunk, a kis műhelyünket, a családias hangulatot, a rajongókat és nagyszerű volt, hogy sok ember szereti azt, amit csinálok. De egyre nehezebb volt, a válság sem kedvezett az üzletnek. A látszólagos siker ellenére azonban a nehézségek bedarálták a sokéves munkát, adósságok keletkeztek és végül az üzleteket is be kellett zárni.

A végidővel átfedésben születtek meg a gyermekeim is, ami méginkább arra irányított, hogy fel kell adnom a küzdelmet.

Aztán következett pár, csendesebb, küzdelmesebb év, amikor a gyerekek mellett azért kellett még dolgoznom, hogy a maradék adóságokat törlesszem. De pár év múlva sikerült leküzdenem az anyagi kudarc démonát és a gyerekeim is nagyobbak lettek….Ekkor indult újra az Eclectick a mostani formájában. Jelen pillanatban körülbelül másfél éve.

Ez most szenvedély, ötletelés és természetesen vállalkozás, sőt most már munka is, amivel fizetést adok magamnak. 

- Mikor alakult körülbelül és mi hatására, mi inspirálta?

Az előző válaszommal nagyjából megválaszoltam ezt a kérdést, de kitérek még néhány részletre…

Az ECLECTICK alapformája 2003-ban indult el, jelenlegi formája pedig 2016 végén.
Az első induláskor egy álom vitt minket előre, hogy azt csinálhassunk, amit tanultunk, egy kicsit bohém, fiatalos tudatlan hozzáállással.

Az újraindulás már sokkal gyakorlatiasabb, kiforrottabb, tudatosabb volt. A gyerekek nagyobbak lettek, letelt a pár év, amit otthon töltöttek és nekem is nagyon hiányzott már az alkotás a “felnőtt élet”. Viszont kisgyerekek mellett (főként, hogy a fiam diabéteszes is) nem nagyon lehet karriert kezdeni alkalmazottként, így nem sok választásom maradt, vagy tanítok, vagy megpróbálom a vállalkozásomat valahogy újraéleszteni…a tanításban tettem is egy másfél éves próbát, de utána beállt egy szünet, amiben úgy döntöttem, hogy nem új tanítási munkát keresek, hanem újragondolom a vállalkozás lehetőségeit. Azt tudtam, hogy nem tudom és nem is szeretném “nagyban” kezdeni, mert sem anyagi téren, sem pedig idővel nem állok úgy, hogy azt megengedjem magamnak. Kicsiben, lassan, otthonról. Ez volt a terv. De kellett egy termék is…Azt tudtam, hogy kollekciókban nem tudok gondolkodni, mert az mindig sok beruházás, stressz, folyamatos készenlét. És ekkor nyúltam vissza egy régi ötletemhez, amit családi ajándéknak készítettem évekkel ezelőtt. Ebből lett az első termékcsoport és ezután már minden szépen alakult magától.

Erről még itt tudtok olvasni bővebben:

https://www.eclectickdesign.com/eclectick-rolunk/

- Kik alkotják az Eclecticket? Mesélnétek magatokról?

Az ECLECTICK jelen pillanatban én vagyok és páran besegítenek nekem.
Akik besegítenek még, designer anyukák, akik a saját márkájuk és a gyerekek mellett próbálnak egy kis plusz pénzhez jutni,  heti néhány órás extra, otthon végezhető munkával, illeve anyukám is szokott segíteni és van egy varrónő, aki szintén alvállalkozóként, a saját otthonában varr.

- Mennyire nehéz ezt a munkát összeegyeztetni a családdal, az otthoni munkákkal?

Mint korábban írtam, talán ezt az egyet lehet….amikor az ember maga osztja be az idejét, amikor ha kell éjjel dolgozik, vagy ha beteg a gyerek, nem kell kivenni szabadnapot, hiszen amúgy is otthon vagyok….nem egyszerű mindenben hely állni, főleg azért mert ez olyan egy picit, mintha nem is komoly munka lenne, mintha ezt bármikor félbe leheten szakítani, pedig most már egyre inkább nagyon is komollyá válik. Két járható út van előttem….vagy csinálom kicsiben, kevesebb időben, kicsit hobbiszerűen és akkor ellátom a többi dolgot, vagy csinálom komolyabban, jobban keresek és megfizetem a segítőket…

- Hogyan találjátok ki, hogy milyen termékek kerüljenek ki a piacra? Nagyszerű ötletek kerülnek nálatok megvalósulássá. Honnan jönnek a klassz ötletek? Mennyire nehéz ezt megvalósítani, hogy mindig megújuljatok?

Az első termék a már említett családi ajándékból indult, utána pedig jöttek az ötletek folyamatosan, egyrészt valahogy az embert a kreativitás nem hagyja nyugodni, mindig lép előre, ha valami elindul, mindig van újabb ötlet, másrészt a vevők folyamatos visszajelzése is nagyon sokat számít, sok mindent alakítok aszerint, hogy mit szeretnének az emberek….
Az alapötletek meg valahogy alakulnak, a saját életem hétköznapi történései, problémái hozták elő őket….

Az pedig, hogy mi piacképes, a vevők döntik el….mindennek meg kell adni az esélyt szerintem….

A megvalósítás nem volt olyan nehéz, mert a sokéves szakmai, gyártói múltam megadta az alapokat ahhoz, hogy milyen anyagokat, eljárásokat használjak, mi működhet, hová menjek anyagot venni, kivel varrassak, nyomassak stb….inkább tesztelni kellett a dolgokat, hiszen más jellegű felhasználásra szánom őket, mint korábban a ruhákat, de alapvetően ez sem volt újdonság. Amibe sokkal inkább bele kellett tanulni, az az online kereskedelem, a marketing, a kommunikáció a közösségi platformokon……és hát az üzlet része a dolognak, ami még mindig alakulóban van…

- Mik a visszajelzések? Az emberek vevők az újdonságokra, az izgalmas megoldásokra, az egyediségre?

Szerencsére a termékek egy csapásra sikeresek lettek. Nagyon szeretik az emberek a babákat és a gyerekrajzos dolgokat, mert olyan hiányterületeket fednek le, amiket szinte minden kisgyermekes szülő fontosnak tart. A termékek alkotásakor pedig nagyon ügyelek az igényességre, a minőségre, a vásárlóbarát kommunikációra, így mindenki elégedett és nagyon sok visszatérő vásárlóm van, illetve gyorsan terjed a hírem. Ennek nagyon örülök, mert imádom csinálni! 

- Mely elkészült termékre vagy a legbüszkébb?

Megmondom őszintén, nem nagyon tudok kiemelni egyet sem. Annyi örömet szereznek a babák is és a gyerekrajzos egyedi ajándékok is a gyerekeknek, szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, hogy az, hogy ennek részese lehetek, mind-mind óriási büszkeség nekem!

- Vannak új ötletek, tervek a jövőre nézve, amibe bepillantást nyerhetünk?

Ötlet rengeteg van, csak idő nincs rá. Valószínűleg bővülnöm kell újabb segítőkkel, át kell gondolnom a cég struktúráját, jövőjét, nagyon szeretném a külföldi terjeszkedést komolyabban is, mert így is sok megkeresés van már innen-onnan, illetve vannak termékötletek is, de ezek még alakulóban vannak. 

Azt hiszem nem fog unatkozni az Eclectick mostanában. Adjatok ti is munkát még neki, rendeljetek ezekben az ötletes dolgokból ti is. Itt megtehetitek most.

Anyabázis

Az Anyabázis egy kuponfüzet, amit nők hoztak létre kifejezetten anyukáknak vagy leendő anyukáknak, számos kedvezményt bele téve. De nem csak ennyi ez a füzetecske. Anyák a létrehozók maguk is, ettől különlegesebb az egész. Ezzel szeretnének kedveskedni a tőlük vásárlóknak vagy azoknak, akiknek sikerül szerezniük egy kuponfüzetet. Hogy mitől más még, mint a többi ilyen? Számtalan dologtól. Nézzük csak.

- Nem kapható mindenhol a füzetecske. Limitált szériás. Összesen 4500 db készült belőle, így érdemes minél hamarabb megszerezni egyet. Nem lelhető fel a sarki boltban vagy a kismamás táskában. Hogy hol keresd mégis?  Laura's room boltnál például vagy maguknál a kuponban megjelent szolgáltatóknál, készítőknél  és nálam is van pár. A cikk végén még írok pár oldalt, ahol megkaphatod a saját füzeted.

- Nagyon változatos, sokféle kupon megtalálható benne a kismamahastánctól, a családi fotózásig, a baba rágcsalánctól, a baba ágyneműig, a ruhákig...

-Több mint 70 anyuka terméke, szolgáltatása, egyszóval a szíve-lelke van benne és álmai, munkája, jövője. Segítsd őket a vásárlásoddal és egyedit, minőséget kapsz cserébe! 
Vásárlásoddal és kuponos felhasználásoddal olyan nőket támogatsz, mint amilyen te is vagy. Ugyan azokkal a napi nehézségekkel küzd. Ugyan úgy a gyermeke mosolya számít a legjobban az életében. Saját gyermekeinek teremti meg a mindennapokat. Te segítheted hozzá.

- Nagyon szépen kivitelezett, igényes kiadás. Olvasgatni is jó érzés.

- És amiért a legkülönlegesebb számomra, az az, hogy én is megtalálható vagyok benne. De neked nincs is terméked!- mondhatod. 
Aki kíváncsi rá, hogy mivel kerültem be, annak muszáj lesz beszereznie egyet.
Ugye milyen kis gonosz vagyok?

Amikor megérkezett a kis csomag a kuponfüzettel, úgy éreztem magam, mint egy karácsonykor, hatalmas meglepit bontogatva. 
Ott voltam a kezdetekkor, mikor az anyukák ötleteltek csak. 
Ott voltam, mikor Kinga kézbe vette az irányítást és segítőivel mindent intézett, ami önmagában sem kis munka.
Ott voltam, mikor keletkeztek a tervek és alakult az egész. 
Akkor is ott voltam, amikor gyarapodott a füzet oldalainak száma, mert egyre több anyuka szeretett volna részt venni benne, hogy meglephessen más anyákat.
És most itt van a kezemben.

Mi nők mihez értünk a legjobban? Teremteni. 

Itt is ez történt. Lauráék a semmiből teremtettek nagyszerű összefogással egy szerethető könyvecskét, csak nektek!

Ehhez a cikkhez is írhatnám bátran, hogy "anyák, akik mertek nagyot álmodni"! Mert így van. Kertész-Takács Kinga, a Laura's room "anyukája" gondolt egy merészet és egy nagyszerű női, vállalkozós csoportban bedobta az ötletét. Készítsünk magunknak kuponfüzetet, ezzel támogatva egymást és a vásárló anyukákat is. Teremtsünk!
És tűzőn-vízen át, de véghez vitte. 

Ez az első füzet, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó! Megtalálta a legjobb embereket hozzá, akik segítettek az álmát valóra váltani. És ezzel 70 másik anyuka álmát is. De 4500 anyuka is hozzájárulhat ehhez! Te egy leszel közülük?

Több helyen láttam azért adok egy-két tippet, hol lelheted fel a füzetet még Laurasroom mellett: a Bababarát szálláshelyek feliratkozóknál például, Arienndora ékszer-készítőnél, Veres Anita AnyaMentornál, KisTojás Babajátékoknál, Koka Wedding Design és számos másnál.