Kezd tele lenni az a bizonyos hócipőm!
Egyre több olyan "iromány" látja meg a napvilágot, hogy a terhesség után elhízott nőt nem kívánja a férje, lecserélné. Bocskor "kedves" megjegyzése is borzolja még a kedélyeimet továbbra is!
Álljon már meg a menet!
Minden ilyen férfi tökéletes? Nem hízott és változott a teste egy dekát sem az évek során? Nem lett kopasz vagy éppen állandóan borostás?Nem ül este a kanapén chipset majszolva és sört iszogatva, ahelyett hogy a gyerekeivel foglalkozna vagy a feleségével, esetleg segítene neki valamiben a ház körül?Nem lett házasság óta undokabb, nemtörődöm? Nem maradtak el a kényeztetések, az apró ajándékok, figyelmességek?
Ha egyre is de a válasz, akkor bizony hallgasson és ne sajnáltassa magát!
Most akkor a nő váljon el ezek miatt?
Undorítónak tartom, hogy mindig a nők kerülnek a fókuszba.
A mai nőnek minden és mindenki számára meg kell felelni. Figyeljen a gyerekeire, vigyázzon rájuk, nevelje őket, foglalkoztassa, játsszon velük, lesse minden kívánságuk.
Adjon magára, legyen bombázó szülés után két hónappal, tiszta, ápolt. Ugyanakkor időt nem kap rá és sokszor az anyagi dolgok sem megoldottak.
Legyen tisztaság a házban éjjel-nappal, minden a helyén legyen.
Ja és dolgozzon is, ha lehet, mert a férj keresete max éhen halni elég.
A teremtés koronáit is szolgálja ki maximálisan mindenben, bármikor.
Mindezt hogy gondolták a kedves férjek kivitelezni?
Nekem szerencsém van. Férjem sosem háborgott, noszogatott, hanem finoman célozgatott esetleg belátható időn belül. Magamra talán kritikusabb vagyok. Két terhességem alatt normál kilót szedtem fel és viszonylag gyorsan sikerült is majdnem visszatérni a kiinduló pontig. És aki nem ilyen szerencsés? Mert nem csak a zabálások állhatnak a háttérben és akaratgyengeség. Hanem hormon, pajzsmirigy gondok, időhiány, fájdalmak, depresszió....és még sorolhatnám.
Kedves férfi(ha nevezhetlek így egyáltalán, mert ez az önzőség nem tulajdonítható férfi vonásnak)! A te gyermeked várta a feleséged! A tiéd! Akinek létrehozásában vastagon benne voltál te is!
Te kibírnád ezt a 9 hónapot és a szülést? Bírnál sokszor hónapokig éjszakázni és két-három óránként szoptatni? A sírást hallgatni, ha nem tudod mi a baj, nem tudsz segíteni?
Te bírnál egyszerre két-három...gyerekkel foglalkozni segítség nélkül, közben pedig mosni, főzni, takarítani?
Ha nem, akkor ne panaszkodj. Segíts!
Hogy legyen ideje sportolni!
Hogy legyen ideje pihenni!
Segíts és kérj egészségesebb vacsorát, ami feleségednek is jót tesz. Vagy akár csináld meg magad.
Menjetek el közösen egy nagy sétára vagy fizesd be párod egy jó kis tánckurzusra.
Finoman terelgesd, ne okold, bántsd a súlya miatt.
A bántást megteszi önmagának is, nem kell neked!
És vedd tudomásul, hogy feleséged nem biztos hogy úgy fog kinézni egy baba kihordása vagy a mindennapi rengeteg teendő mellett, mint 18 évesen. Te is akartál gyereket. Ezzel elfogadtad, hogy a nő már nem biztos hogy ugyan úgy fog kinézni ezáltal. A test változik. Némely dolgok ellen lehet tenni, némely dolgok ellen sajnos nem.
Egy kétgyermekes anyuka, akin van még felesleg, nem kockás a hasa(bár igyekszik tenni ellene), nem feszes a bőre.
Egy szerencsés nő, akinek a férje elfogad és segít, nem pedig elítél és elhagy!
Ezt szuperul megfogalmaztad. Bár nekem nincs problémám a szekálás részével, mert ilyet nem kapok, de segitséget se sokat :(. Ezt le kellene forditanom görögre, és osztani :).
VálaszTörlésCsak nyugodtan:)
Törlés