Család

                               Fotó: Vörös Adri

Család, szeretet, szépség, nevetés, mosoly. 
Kéz a kézben járnak ezek így. De mondjuk ki, nem mindig van ez így. Nem minden rózsaszín, felfújt lufi és szivárványos unikornis.

Egy anyukának is lehet rosszabb napja. Lehet fáradtabb. Nem aludta ki magát, fáj valamije, elérte a tavaszi fáradság, valami betegség ledöntötte a lábáról, depis... 
Mi ilyenkor nagyon, de nagyon rosszul érezzük magunk. 
Nem lehet, hogy anyukaként fáradtak legyünk. 
Másokról azt hisszük, megvetnek. 
Másnál tuti nem elcsattan el egy hangosabb szó, vagy erélyes rászólás a gyerekekre. 
Másoknál tuti nem hisztizik a gyerek. 
Nem önti le a frissen felmosott padlóra a kakaót. 
Másnál biztos nem beszél vissza a gyerek. 
Tutira nem veszekednek, verekednek össze a gyerekek valami apróságon. 
Másnál bezzeg nem hoznak rossz jegyet a gyerekek. Angyaliak türelmesek, szófogadóak és odafigyelőek. 
Csak nálunk van ez a kupi, feleselés, szétszórtság, nem segítség, hangoskodás...
És persze ilyenkor romlik el a mosogató vagy mosógép is. Szépen halmozódnak a gondok, bajok. Mert az a fránya Murphy. Ha valami történik, akkor az csőstűl jön.
De én nem érezhetem magam idegesen, rosszul, fáradtan. A gyerekeimmel vagyok. Nekem csak mosolyogni, nevetni illik. Megértőnek lenni. Nem oda nézni, ha kiömlött a kakaó. szépen, civilizáltan elválasztani  a verekedőket. Huszadjára, mosollyal a számon rászólni a renitens gyerekre. A munkahelyen lehet rossz napjuk az embereknek?Az edzőteremben picsoghat valaki? De otthon nem. Illik minden egyes percet élvezni!
Könyörgöm nem vagyunk mi gépek! Nekünk is vannak érzéseink. Mi is lehetünk rossz passzban. Hát engem mostanában csak a rossz passz ér utol.
A gyerek magára rántja a forró teát. A másik hisztizik, hogy nem megy oviba. A harmadik folyton duzzog mindenen. De én csak mosolygok.
Egy nagy büdös frászt.
Senkinél sem rózsaszín az élet. Minden anyuka ugyan azokkal a gondokkal küzd, csak nem meri bevallani, hogy nem így van. 
Tegye föl a kezét, akinél sosincs egy hangos szó, kupi, egy hiszti, egy rossz jegy, veszekedés, csúfolódás, oda nem figyelés és a gyerek magától kitakarítja a szobáját, leviszi a szemetet, elalszik és eszik szó és ellenvetés nélkül.
Szerintem ilyen nincs. Csak illik nem világgá kürtölni, hanem eltitkolni az ilyen etapokat! Mindenhol azt hangoztatják a celebek, a sajtó, a tökéletes anyuk, hogy csak a jó van az életükben. Sosem hányta le őket a gyerek! Nem fájt a szoptatás! Az ő szülése volt a legszebb, legtermészetesebb! A gyerek mindent megért első szóra és úgy is csinálja, ahogy kérjük. De ez nem igaz. Ez csak a külső és a csillogás. Minden tiszteletem azoké, akik meg merik mondani, hogy bizony vannak nehézségek. Van rosszabb nap a sok jó között is.

A tegnapi napom ultra gázos volt. Mostanában a nagyok is olyan rosszak, szófogadatlanok, hangosak. Az én türelmem pedig elfogyott. A kicsi mindenhol ott van, ahol nem kéne. Kiönt, bele mászik, elpakol, felmászik.

De ma megint egy új nap. Új, tiszta lap. Több türelem. Reméljük kevesebb gázos helyzet.
Anyukák vagyunk. Meginoghatunk. Néha legyőz a rutin, a fáradság, az idegesség. Merjünk beszélni nem csak a szivárványról és a rózsaszín álomködről! A nehézségekről is. 

És aztán mindig meglepődök, hogy nem az én három gyerekem a világ legrosszabb kölyke!