Anyukák, akik mertek nagyot álmodni- Dumanyu

Az egyik kedvenc blogom, facebookos csoport anyukáját kaptam el egy rövid, ám lényegre törő interjú erejéig.

Ő pedig Dumanyu. Ha egy kicsit rémesre sikeredik a napom vagy nehezebb a felébredés, akkor tuti, hogy megnézem a mai postját, jó tanácsát, okos észrevételeit, vicces kis történéseit. Mert ő is anyuka. Mai anyuka, aki leplezetlenül leírja mit gondol, mi történik velük. Mem kozmetikáz. Mer nevetni önmagán is.

 www.dumanyu.hu

https://www.facebook.com/dumanyu/

- Nagy nevű blogot, csoportot, brandet vezetsz. Mikor kezdődött a Dumanyu?

Dumanyu akkor kezdődött, amikor Petivel voltam várandós. Vida Ági kerekasztalánál mindenkit megkérdeztek mi szeretne lenni, ha "nagy lesz". Én stand-up comedys szerettem volna lenni. :) A kerekasztal végén odajött hozzám a Babavilág akkori főszerkesztője, hogy jönnének hozzám forgatni, mi a blogom címe. 

BLOG?!? Hűha. Már sokat írtam hírleveleket és sztorikat Gréti születéséről, de blogom nem volt. 3 nap múlva, mire jött a forgatócsoport lett. www.dumanyu.hu

- Mi volt az ihletője?

Egy félelmetes, életmentő császár utáni, beteg újszülöttel karanténba zárt, magányos, sokkos, lábadozó anya voltam segítség nélkül, akinek a párja éjjel-nappal dolgozott. Valahogy ki kellett magamból adni azokat a dolgokat, amiket nem mondhattam el senkinek.

A gyerek meggyógyult, a sokk elmúlt, az írás maradt.

- Beváltotta a hozzá fűződő reményeid?Vagy csak egyszerűen írtál, nem gondolkodtál előre, hogy mi lesz az után...?

Nem volt hozzá fűződő remény. Ez hobbi.

- Mindig is grafomán ember voltál?

Inkább dumagép. Csak mivel egyedül voltam itthon egy kisbabával, elkezdtem írni.

- Gondolkodtál már könyvírásban?

Írtam is egyet a lányomnak. Egy winchesteren sínylődik befejezetlenül. Elromlott a gép, mikor párom kinyerte az adatokat már időm nem volt befejezni.

Egy másik könyvalap amúgy megvan, ki is adnám... de megint az idő ami visszatart. Szerkeszteni kellene.

- Mikor szoktál írni?Van megszokott napszakod, helyed, eszközöd?

Éjjel, vagy a vonaton. Autóban, utazás közben.

- A nap közben szembe jövő és ihletet adó ötleteket megjegyzed, leírod valahová?

Igen. Mindig van nálam papír-toll, vagy a telefonom. Ha nem írom le, elszáll az ihlet.

- Spontán ember vagy? Az írásban spontán jönnek az ötletek, szembe jönnek veled vagy olvasol, nézelődsz, kutatsz az adott téma után?

Attól függ. A történeteink spontánok, de amikor beteg gyerek gondozásáról írtam, - régebben, mint bármelyik sztárdoki, mert nem volt ilyen cikk, - akkor azt nagyon alapos kutatómunka előzte meg, főleg a saját gyerekem érdekében, és szakemberekkel is lektoráltattam. Többel is.

 - Melyik téma az, amiről sosem fogunk olvasni a blogodon. Amiben sosem fogsz állást foglalni?

Nem fogok politizálni. Erős véleményem van, csúnyán mutatna egy anyukás oldalon. A vallásokról sem fogok állástfoglalni. A hit tabu.

Szilárd, humánus elveim vannak. Nem fér bele a félelmeken és emberi butaságon alapuló kirekesztő látásmód.

- Kik követnek elsősorban?

Szülők.

- Nem félsz, hogy egyszer visszaüt a világhálón való kitárulkozásod? Valaki kihasznál, bánt?

De, néha szorongok. Aztán átgondolom, mivel is jönne? Hogy cumizik a gyerekem? Vagy hogy pörköltet eszem reggelire?

Néha viszont félek, amikor megtalál egy-egy beteg elme. Akkor van, hogy hagynám az egészet...

- Mi a legnehezebb benne és mi a leghálásabb?

Rengeteg munka van benne, de nekem ez a hobbim. A legnehezebb amikor támadnak, rosszindulatúan beszólogatnak. De már az sem érdekel. Régen sokat sírtam miattuk, ma már egy gombnyomás. Hálás amikor segíteni tudok, és nagyon sokat teszem a színfalak mögött. EZ munkásabb, mint az egész blogírás. Megkeresnek az emberek, mert megbíznak bennem és tőlem várnak segítséget. Én meg nem tudok nemet mondani. Amúgy ez hosszú ideig furcsa volt, hisz csak egy anyuka vagyok, olyan, mit bárki más. A felelősség nyomasztott, aztán megtanultam józan ésszel kezelni.

Ha meggyógyul egy gyerek, ha elér valamit egy nehéz sorsú család, akkor az ő sikerük melengeti a szívem.
Amikor pedig együtt nevet velem az olvasóm, az felemelő.