Lánykáimmal a minap a plüssöket
válogattunk a tavaszi nagytakarítás nevében. Nagy lelkesen fogadták a rég
nem látott kis kedvenceik és a nap, mint nap hurcolt kispajtit is. Óriási kupac
lett, mire mind egy helyre került. Rengeteg van belőlük, se szeri, se száma.
Mondom,
ne pakoljunk vissza mindent, válogassatok párat félre, amit nem a
legszeretettebb kiskedvenc és oda adjunk másnak. A lelkesedés szerencsére
megmaradt. Cukin pakolgattak egyet ide, egyet oda. Az is megvan, melyik kié.
melyik kerül az ágyukba és a polcra. Én tuti nem tudnám ekkora sokadalomból. De
ők számon tartják. Végül lett egy kisebb kupac, amit elcsomagoltunk jótékony
célra.
Nagylányt
csak nem hagyta a dolog nyugodni, így kérdezgetni kezdett.
Miért
adjuk másnak? Miért fontos adakozni? És az, ha adunk nekünk is jó? Örülni
fognak neki? Kiknek fogjuk küldeni? És nekik tényleg nincs? Miért nem vesznek
nekik? Miért nincsenek szüleik? Akkor kikkel vannak?
Csupa érdekes kérdés, egy ekkora nagylánytól. Szép sorban válaszolgattam is rá. Mindeközben sok dolog járt az én fejemben is.
Azt
hiszem a szülőség végtelen türelem mellett, empátiára, tisztaságra is tanít.
Hiszen
ő még olyan tiszta. Nem érti, valakinek miért nincsenek szülei? Hova lettek? Miért hagyták
magukra a kisgyermeket.
Az
a kicsi, miért nem kaphatja meg a vágyott játékot?
Nem
ismeri a nincs fogalmát. Nem ismeri, mi az, hogy nincs egy plüssöm. Milyen az,
mikor nincs étel az asztalon. Remélem, hogy ez így is marad! Sosem fogja
megtudni, milyen kuporgatni, üres kenyeret vagy még azt sem vacsorázni, milyen
egyedül lenni, szülők nélkül.
De
fontos számomra, hogy tudja, vannak ilyen gyerekek, emberek, akiknek nincs.
Fontosnak tartom, hogy ne csak az élet napos oldalát ismerje meg, hanem az
árnyoldalait is. Járjon nyitott szemmel és segítsen ott, ahol tud. Ha egy jó
szóval, egy tettel, egy plüssel, étellel, ruhával is, de segítsen
másokon.
Szerintem
már gyermekkorban jó tudatosítani, hogy segíteni jó. Örömet ad adónak, és aki
kapja, annak is!
Tanítsd
a jóra és a világ meghálálja, jobb lesz ez által!
Hiszen
ők a jövőnk. Legyen természetes a segítés, az adakozás neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése