Néha olyan könnyű az anyaság. Néha pedig annyira nehéz. Van, amikor szépen beáll az egész.
Aztán mikor minden jó, tuti történik valami, ami a törékeny egyensúlyt felborítja és nagyon nehéz lesz vagy épp nagyon könnyű. Mi a mélypont felé tendálunk mostanság. A baj csőstül jön. Ez igaz ránk hatványozottan. Hol az egyik beteg, hol a másik kerül az ügyeletre vagy kórházba. Szakadnék többfelé, hogy mindenkinek megfeleljek és mindhármuk megfelelően egyforma részt kapjon belőlem. De nem megy. Csak egy van belőlem. Ilyenkor nehéz. Mérlegelsz, kinek van nagyobb szüksége rád, aztán a másik kettőt utólag kárpótolod a jelenléteddel. Mást nem tehetsz...
Jó megoldása nincs ennek.
Egy ideje gondolkodom, hogy leírom az életünk apró-cseprő dolgait, bosszúságait és boldog pillanatait. Egyszerű anyuka vagyok, feleség, nő. Egy messzi, vidéki kisvárosban lakom, az ország szívében. Három kisgyermekem minden nap mosolyt csal az arcomra, bőven ad tennivalót is. A mi boldog pillanatainkról és az élet néha nem egészen napos oldaláról, az árnyékosról írok Nem unatkozom sosem. Utazzatok ti is velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése