Home office, otthon végezhető munka, otthoni munka, otthonról dolgozás. Különböző szóhasználat, de nagyjából ugyan azt takarja.
Anyaként rengeteg teendője van az embernek. Háztartás, kert, a család koordinálása, főzés, események észben tartása, gyerek nevelés...
Már ezek a dolgok is hatalmas terhet rónak az anyukákra. De sokan a gyerek vagy gyerekek mellett még dolgozni is szeretnének, dolgoznak, kell dolgozniuk. Sok helyen nem is veszik föl az embert, ha van 1-2-3 vagy több gyermeke, így arra kényszerülnek, hogy otthon végezhető munkát vállaljanak. Erről egy külön postot is érdemes lenne írni. De most nem ez a témánk, hanem a Home office.
Néha önszántából is ezt az életformát választja az ember lánya. Klassznak tűnik, hogy otthon elvégezhető munka.
Hiszen nincs főnököd, nem kell nap mint nap bejárnod, akkor dolgozol, amikor időd és kedved engedi. Legyél bár vállalkozó, író, kézműves, vagy bármilyen munkakört tölts is be, jó megoldásnak tűnik. Otthoni körülmények között sokszor jobb kedvvel is végezzük el a munkánkat, eredményesebbek vagyunk. Kiküszöbölhető a kellemetlen társaság vagy a rossz, kényelmetlen munka helyszín. Ki ne irigyelne egy olyan embert, aki otthon dolgozik, nem kell bejárnia sehová és a maga ura?
Na de ennek is van bőven hátránya...
Olyan könnyűnek tűnik! Csak reggel felkelek és dolgozom. Hát...
- Mi az, hogy otthon vagy és dolgozol?
Az emberek az otthon dolgozást nem igen nevezik munkának. Sokan fölhördülnek, ha kiejted a szádon, hogy dolgozol. De hát otthon vagy, az nem munka! Neked könnyű, otthon vagy! Ezt miért nem tudtad megcsinálni, itthonról dolgozol úgy is!
Ugye hallottad már ezeket a sorokat? Pedig ez is munka, ráadásul az otthon kényelmében, de nehezített pályán!
- Az időbeosztásod valahogy mindig elcsúszik. Tuti közbejön valami, mikor nekiállnál a munkának. Jön a postás, csenget a szomszéd...
Ember legyen a talpán, aki tudja tartani a szoros, előre megálmodott, betervezett időbeosztását.
- Fókuszálás.
Nem mindig tudsz úgy dolgozni, hogy csak a munkádra koncentrálj. A nyakadon lóg a gyerek, eszedbe jut, hogy ki kéne még porszívózni, leáll a mosás, megéhezel, az ebéd is odakozmál...Ismerős? Így bizony nem úgy megy a munka, ahogy kellene! Nem csak a munkádra koncentrálsz.
Csak elindítom a mosógépet, meg aztán bepakolok, kipakolok, összehajtogatok, elpakolom...
- Elkalandozás.
Otthon az ember lánya hajlamosabb elkalandozni, halogatni, tologatni. Pedig a munka, az munka. Ha sürgős, akkor nagyon nem jó, hogy halogatod.
- Meddig is dolgozok?
Nincs szigorúan vett 8 órás munkarended, így hajlamosabb vagy tovább dolgozni. Elfelejted, hogy mennyi időt szántál rá és ráhúzol még 1-2 órácskát. Észre sem veszed, csak akkor, mikor vége a napnak már.
- Munka és család egyensúlya.
Ha dolgozol, akkor szégyelled magad, hogy a gyerekek, család rovására megy. Nem foglalkozol elég időt velük. Úgy érzed elhanyagolod őket. Ha meg a családdal foglalkozol munkaidőben is, akkor megint nem haladsz és bizony így nem lesz belőle pénz.
- Mikor tudok dolgozni?
Ha otthon van a munkahelyed, akkor igyekszel minden apró üres percet betölteni munkával, ami csak akad. Itt jön képbe, hogy hajnali 1 óra és te még ütöd a számlagépet, laptopodat, varrod a kis varrnivalódat... Vagy ebéd helyett még megírod a pár sort a... ránézel a... még hozzávarrom... becsomagolom csak... megbeszélem még vele...
És magad totálisan elhanyagolod. Pedig ha te nem vagy jól a bőrödben, akkor a munkád is olyan lesz, amilyen. vagy egy idő után besokallsz.
- Belefeledkezel.
A szerencsés emberek munkája nem csak munka, hanem életforma, szerelem, hobby, kedvtelés, imádat. Bizony ilyenkor mindent, mindig, mindenhol megcsinálunk és nem szabunk gátat az elégnek! Nincs olyan, amit ne vállalnánk el. Ha mégis, akkor súlyos bűntudatunk van. Képes vagy a 8 órán kívül rengeteg plusz vissza nem térített órát még belefeccölni a munkádba.
Nekem talán ezek a nehézségek okozzák a legtöbb bosszúságot.
Nem mondom, hogy eget verően nehéz őket kiküszöbölni, de ott vannak.
Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan csinálják. Mi okoz nekik gondot. Mi a szépsége ennek a munkavégzésnek...
Így kikérdeztem pár anyukát, akik home officban nyomják.
Both Johanna, webfejlesztés és online marketing
www.tappointment.com, továbbá anyukámmal a közös hobbink, LaraDecorGifts. https://www.facebook.com/LaraDecorGifts/
Home office - avagy nem is home és nem is office
Legalábbis nálam elég sokszor megesett már 3 év alatt,
hogy egyik sem volt a kettő közül.
3 éve vagyok vállalkozó, az előtte való multis
korszakom homeoffice-ai átlagosan teltek – ahogy mindenki másnál, bekapcsolt
notebookkal, házimunkát végezve.
Vállalkozóként kicsit már más – értsd, örülök, ha
házimunkára jutott időm. Ebből 1,5 évet gyerek nélkül, 1,5 éve pedig egy
örökmozgó kiscsajjal.
Kihívás, az van.
De szeretem, és "javíthatatlanul optimista" énemből fakadóan mindig
kihozom az élet kihívásaiból a legjobbat. Tudjátok, ha az élet citrommal
kínál...kérj mellé tequilát!
A home office -al sem volt ez másként.
Kedvenc pillanataim még a gyerekmentes korszakból főleg
Amerikához köthetőek.
A nehézség ott
kezdődött, hogy meg kellett győzni az ügyfeleimet, hogy ne videó chateljünk,
mert a 9 óra eltérés nem tesz jót a “szépségemnek” a reggel 7-es konferenciabeszélgetésen,
főleg amikor egy másik ügyféllel meg előtte éjjel 1-2 között oldottuk meg a
weboldal szétcsúszási problémáját. Azon kívül, hogy imádtam (imádom) a munkám,
a motiváció nagyon kézenfekvő volt: Las Vegas, 36 fok árnyékban, medence part
és egy jéghideg smoothie. A párommal
közösen indított startupunkat próbáltuk beizzítani egy vegasi villából, ahol
rajtunk kívül még 4 startup csapat lakott - főleg programozó srácok, akiknek az
évek során kialakult a “fényérzékenysége” a sötét szobában való kódolás miatt–
szóval reggel a medence melletti napozóágyat köztudottan én béreltem, majd
úszás és alvás/napozás reggel 10:30-ig az éjszakai “homeoffice”
kiegyensúlyozására. Bármikor megismételném.
Ismert tény
vállalkozói körökben, hogy a “holtidők” minden másodpercét is előszeretettel
kihasználnánk – és én ennek nagy mestere voltam és vagyok, még akkor is ha épp
a sivatag közepén térerő sincs, nemhogy wifi. Egy 6-7 órás úton, Vegas és
Silicon Valley között görnyedtem az anyósülésen, laptoppal az ölemben,
cola-chips rengeteg körülöttem és az előkészített témákra épp szakfordítottam
vagy cikket írtam. Ez sem volt home, se
office, hanem inkább egy hatékony, mozgó munkaeszköz a Mojave sivatagban.
A szülés utáni
homeoffice körülmények nem ilyen “kalandregénybe” illőek, bár szegény
pocakfájós kislányom elég kalandosan élte meg az első pár hónapját, amikor
mindenféle karon lógó, vállon fekvő pozícióból ismerkedett a világgal, amíg
órákig szoptattam/büfiztettem szegényt.
Az ő szemszögéből a világ első zajai anya hangja, amint
egy ügyfélnek magyarázza azt, hogy hova érdemes online marketing szempontból
azt a fránya Call-To-Action gombot rakni a weboldalon. Mert hát anyának hozzá
nőtt a füléhez a headset, így könnyedén váltott közben egyik ciciről a másikra.
És ha éppen poci kímélő pózban, kendőben rajtam aludt a
kisasszony pár órát – én zavartalanul tudtam pötyögni a macbookomon a teraszon
üldögélve. Kihívás megoldva, a lehető legjobb belőle kihozva – hiszen a gyerek
is levegőn volt, ugye?
Azóta a 15
hónapos csibész csaj, okostelefonnal a kezében járkál és magyaráz kézzel-lábbal,
hiszen anyától – apától ezt látja, vagy épp az ügyféltől, akivel az irodában a
földön ülve tárgyaljuk meg az új marketing stratégia részleteit, és közben a
lányom kitartó kúszó-mászó fejlődési korszakát segítjük a mellettünk kirakott
motivációs eszközökkel – mint toll, papír, mobilok és post-it-ek.
Csak remélni tudom, hogy a következő években is
kooperálni fog anya “homeoffice” próbálkozásaihoz.
Tippek a túléléshez? Kedves vállalkozó anyukák, nem
kell hozzá Amerika, nem kell hozzá tökéletesnek lenni és a lakásnak is patyolat
tisztának. Élvezni kell és meglátni a nehézségekben is a pozitívumot... nincs bevált
módszer, mert mindenki más, másképp tudja kihozni magából...de esetleg néha
belefér ahhoz a citromhoz egy tequila, ha más nem akkor a nyugodt, bűntudat
nélküli alvást biztosítja.
Bokor Zsófia, Naturanyu
15 éve egy multinál dolgozom, ebből 10 évben volt
lehetőségem home officeban is dolgozni, alkalmanként. Most éppen GYESen vagyok,
és egy saját vállalkozásba fogtam, ami a naturanyu.hu webshop, most ez a home
office-om. A munkáltatóm az állandó otthoni munkavégzést nem támogatta, amit én
több okból nem is bántam, de esetenként bizony igen-igen jól jött.
Nagy előnye a home officenak:
-pizsiben lehetsz akár egész nap, még melltartó sem
kell - kivéve, ha épp a kéményseprőt vagy a futárt várod. Ciki, mikor
váratlanul csönget a postás vagy a vízóra leolvasó. Még cikibb, amikor épp
szoptatsz, és a kis szemed fénye szépen, komótosan falatozik.
-nem kell szabit kivenned, ha csak egy kisebb elintéznivalód
van otthon, mint pl mikor várod a kazánszerelőt, vagy x mesterembert, vagy a
macskát kell állatorvoshoz vinned
-nem kell táppénzre menned, ha csak valamilyen kisebb
dögvész kapott el, khm vagy éppen egy szájsebészeti műtét után vagy - de mégsem
akarod teletüsszögni az irodát, így a kamerádat is kikapcsolhatod a video call
alatt, hogy ne lássák a tízszeresre dagadt képedet, na meg azt, hogy cicamicás
ágyneműd van és micimacis pizsid - én nem bíztam a véletlenre, ilyenkor még le
is ragasztottam a notebook kameráját
-akadozik az itthoni netem címszóval egész jól meg
lehet úszni pár kellemetlennek ígérkező skype call-t
-miközben csinálod a negyedéves beszámolót a NAAAAGY
meetingre, és ezzel egy időben lezavarsz 3 telcont legalább nem áll mögötted
egy követelőző, kígyózó sor a kérdéseivel
-világos van, mert nem az ablaktalan irodában ülsz
-meleg is van
Hátrányai:
-nincs vége a munkaidődnek, mert “na ezt még gyorsan
megcsinálom”, vagy “még megvárom, mit válaszol”, ez főleg akkor hátrány, ha
amerikaiakkal dolgozol, nekem még szerencsém volt, mert Floridában volt a
központ, ami csak 6 óra időeltolódás. A férjem főnöke San Franciscoban volt
helyileg....
-na, csak gyorsan elindítok egy mosást - meg aztán ki
is teregetek - jéeeezusom ott van három köbméter vasalatlan, ezt a párat
gyorsan kivasalom.... és így szépen elmegy a napod nagy része
-nincs menza, főznöd kell
-nincs 10 perc kávézás a csajokkal, igy lemaradsz a
legújabb pletyókról
-nem feltétlenül olyan megbízható és gyors a neted,
mint a céges
Kiss-Márton Adrienn, www.irodamanager.hu
5 éve dolgozom home-office - ból.
Ha valaki otthonról dolgozik, valahogy mindenki arra a
helyzetre asszociál, mikor egyetemistaként/főiskolásként/nyelvvizsgára készülve
minden más munka a háztartásban fontosabb volt, mint nekiülni tanulni. Azt
gondolják, hogy ha otthonról dolgozom, akkor én is szívesebben csinálok meg
minden mást, minthogy nekiüljek dolgozni.
Ez azonban abszolút nem így van, mert az általam
home-office-ban végzett munkákat úgy állítottam össze, hogy azokat mind
szeretem és örömmel tölt el, ha dolgozhatom. Vagyis nem keresek kibúvókat
mosogatás, vasalás, teregetés ürügyén, hogy megússzam a munkát.
Molnár Ágnes, https://medium.com/it-mompreneur
2010 óta dolgozom „home office”-ban. Akkor rögtön
„mélyvízzel” kezdtem: egy bostoni székhelyű szoftvercégnél lettem tanácsadó,
100% távmunkában. Főnökeim és kollégáim nagy része Bostonban, mások New
York-ban, a fejlesztő csapat, akikkel dolgoztunk Szentpéterváron és a Krími
félszigeten, én itt Magyarországon… Azokban az években a második gyermekem volt
bölcsődés, később ovis korú, és egy kétszobás lakásban laktunk. Mivel máshol
nem volt hely, az íróasztalom a hálószobába került, és bizony minden
igyekezetem ellenére előfordult, hogy dolgoznom kellett, amikor a gyerkőcök
otthon voltak (pedig ez az egyik legfontosabb szabály, amit igyekszem tartani:
ha velük vagyok, az legyen minőségi együtt-idő, és ne csak „egymás mellett”
levés).
A lányom mindig is nagy dumás volt, a bölcsiben pedig
természetesen előkerült a téma, hogy a szülők mit dolgoznak. Ő nagyon büszkén
mesélte: „Apa főnök… Anya a hálószobában dolgozik amerikai bácsikkal…”
Hát, ő tulajdonképpen az igazat mondta… De aznap az
óvónők nem tudtak megszólalni a nevetésről, amikor megláttak délután…
A home office egyébként pontosan ezért jó. Időnként
vicces, időnként nehéz. Viszont mindig biztosítja azt a szabadságot, amit sehol
máshol nem találnék meg, most már három gyermek anyukájaként. Akár betegek,
akár a suliban van szünet, ott tudok lenni velük, nekik, s nem kell a
főnökömnek magyarázkodni, hogy miért tart ilyen sokáig egy-egy influenzaszezon,
amikor hárman ping-pongoznak egy-egy vírussal körbe-körbe hetekig.
Igen, nehéz is,
nyilván ennek a szabadságnak ára van. Leggyakrabban éjszakázások (már nem a
hálószobában, hiszen időközben elköltöztünk, és már van valódi „home office”-om
), hajnali kelés, hogy egy-egy cikk megírása még beleférjen mielőtt ébred a
család. Lopott percek-órák egy-egy kávézóban, amikor várom a gyerekeket délután
a suliban vagy különórák után.
Időnként borzasztó önfegyelmet is igényel, hogy amikor
„otthon” vagyok, akkor fejben a munkámra tudjak koncentrálni, ne azon járjanak
a gondolataim, hogy mikor jár le a mosógép vagy hogy porszívózni kellene már…
És bizony az is előfordult, hogy gyerkőc a kenguruban
rajtam, én pedig megbeszélek, vagy épp interjút adok – elvileg alvásidőben,
gyakorlatilag ő épp akkor és ott nem hajlandó aludni…
Végül még annyit,
hogy igen, létezik a „home office magány”: amikor sokat dolgozol otthonról,
egyedül, bizony rettentő magányos érzés tud lenni. Hiányoznak a felnőttek, a
kollégák, a kávézások vagy együtt ebédek a menzán. Jó dolog a skype és az
online tér, rengeteget segít, de sajnos a „home office magány” ellen nem elég.
Itt mindenkinek más-más módszer vált be: nálam az működik, hogy heti egy-két
napot közösségi irodában töltök, és ott igyekszem feltöltődni.
Marján Erzsébet, http:// legyelboldog.biotermekek.shop
Azt mindenki tudja, milyen előnyei vannak az otthonról
végezhető munkának, de mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai, és olykor
vicces jelenetei. Legalábbis érdemes egy kis humorral nézni ezekre a
helyzetekre, hisz úgy sokkal könnyebb elviselni őket.
Nálunk is volt már számtalan olyan szituáció, amikor
igénybe kellett vennem a humorérzékemet.
Pl. amikor a kisebbik fiam kétévesen úgy gondolta, a
Partnerek, akikkel a Messengeren konzultáltam, örülnének néhány vicces
matricának, és gyorsan küldött is nekik néhányat. Utána nagyon groteszk volt a
helyzet, hogy magyarázzam el, hogy valójában ezeket nem én küldtem.
Másik alkalommal a nagyobbik gyerkőcöm gondolta, hogy
beáll mellém asszisztensnek és fölvette a telefonomat, amikor csörgött. Csak
akkor vettem észre, hogy telefonál, mikor bejöttem a teraszról, de addigra már
megbeszélte az Élet nagy dolgait a Kolléganőmmel.
Az utolsó eset épp ma történt. Kint voltunk a kisebbik
fiammal az udvaron, játszottunk, miközben megszólítás a telefon, az egyik
Partneremnek információra volt szüksége. Megkértem Tomit, legyen egy picit
türelemmel és csöndben, mert egyszerre csak egy dolgot tudok figyelemmel
hallgatni, mire odajött hozzám, két kis keze közé fogta a fejemet, belenézett a
szemembe és azt mondta: "De Anya, neked két füled van!"
Burda Anna, grafikus, divattervező, Banavy
Két gyerek, két és fél év korkülönbséggel se sikerül
őket egy időben tisztába tenni....
Grafikus vagyok és divattervező, a nappaliban nagy
asztal, rajta rajztábla, festékek, ecsetek, ceruzák, kréták, továbbá pelenka,
popsikrém, kamillás víz, cumik, kacsák, csörgők, zenélő bogyó. Egyik gyerek az
egyik oldalamon járókában, a másik kiságyban a másik oldalamon. Így látom őket
folyamatosan, ők is engem, és el is érjük egymást, mindenki biztonságban. A
körülöttem sztereóban elhelyezett gyerekeim puttonycseréjekor felcsaptam a
rajztáblát, a helyére pattintottam a pelenkázó matracot, és zsuppsz tisztába
tettem babácskát. Igen ám, de a sok izgalom, ami az asztalon érte, ja nem a
kacsa meg a cumi, nem, az ecsetem, a ceruzám, a krétám, szóval ezek hamar
meghatározták, hogy a gyerek többet fog rajzolni a társainál, freskókat is fog
készíteni igen hamar. Egye fene gondoltam, majd kifestünk, amikor nagyobbak
lesznek, én így időt nyertem a munkához, ők pedig elvoltak.
Non-stop együtt vagyunk, mindent hallanak, amit
telefonálok megrendelővel, baráttal, családdal, azt is, amit oda a magam orra
elé dörmögök. Lássuk be, nem kell ahhoz feltétlen művészembernek lenni, hogy a
gyerek szókincse nem feltétlenül Arany Jánosi fordulatokkal legyen gazdag...És
ezt a tudást, nyilván ott fogja bemutatni, ahol nem kéne. Ezen csak úgy tudtunk
változtatni, hogy tájékoztattuk, hogy kiérdemelte a bizalmat, hogy eláruljuk
neki, melyik a legeslegcsúnyább kifejezés, amit még a szomszédban dolgozó pacsirtaszavú
kőműves Laci bácsi se ejtene ki a száján. Ez pedig a seronsztón. Mi nyertünk
sok nevetést, mondta-kiabálta amerre járt.
Fülöp Hajnalka, www.HajnalON.com, digitális biztonság
és kommunikációs szakértő, újságíró.
5 gyerekem melett, folyamatosan, több mint 20 éve
dolgozom home office-ban, ma már saját főállású vállalkozóként, két kamasz fiút
egyedül nevelve. Nagyon bejön, sokat segít a tudatos használat. Tartok
tréningeket, előadásokat pl. a digitális eszközök otthoni munkában való
hatékony használatáról is.
Az otthoni munkát szinte teljesen ismeretlenül, 20 éve,
a 3. gyerekem óvodássá válásakor kezdtem. Stílusosan a távmunkáról kezdtem
cikkeket írni, fordítani. Akkoriban- 1998 körül még az internetezés
különlegességnek számított: egy-egy beküldött emaillel óriási előnyt lehetett
szerezni. Rájöttem, hogy ez a digitális írástudás óriás versenyelőny, azóta is!
Ezért megtanultam mindent, amit csak lehetett erről:
ismerősöket kerestem, a könyvtárban, teleházban kértem segítséget, figyeltem
azokat, akik jól tudták, olvastam újságokat és persze írtam is. Úgy tanultam,
hogy csináltam.
Learning by doing..
Az internetes közösség már akkor is nagyon segítőkész
volt, ezt ma is minden távmunkában dolgozónak ajánlom:
Csatlakozzatok virtuális közösséghez, vagy ha nem
találtok, kezdeményezzetek
- készíts tervet,
- keress vezetőket,,
- kövess sikeres embereket,
- találkozz velük online és valós térben is,
beszélgessetek
- legyetek tagjai szakmailag és emberileg is értékes
emberekből álló fórumoknak, Facebook-csoportoknak, kövessetek oldalakat a
témában
- kérj és adj segítséget nyilvánosan másoknak, maradj
kapcsolatban a munkaadóddal.
- kommunikáld őszintén a sikert és az elakadást is
- ha nem tudod megoldani, fogalmazd meg a feladatodat.
. .Haladását!
A folyamatos tanulás eszközei:
-az e-book-ok,
videók, tipp-gyűjtemények, ma már élő videók, Hangouts-ok,
konferencia-előadások, Podcastok applikációk és egyéb "varázsdolgok"
igazi szupererőt adnak.
Néhány példa:
www.mentorfm.hu (ingyenes rövid hatékonyság növelő, személyiségfejlesztő
szövegek, app-ban, max 5 percesek
Nem beszélve arról, hogy a gyerekek melletti
"felszabaduló én-időkben" kellett írnom, szerkesztenem,
korrektúrázni- tehát hatékonynak kellett lennem, de megtanultam, hogy minél
többet lehessek a gyerekeimmel. (Alvásidőben írtam, a velük töltött időben a
fejemben dolgoztam és cetliztem)
Ma már felnőttek, szó szerint az anyatejjel szívták
magukba az önfejlesztést, tanulást: ők ma már még hatékonyabbak, még többet
tanulnak. A digitális világot nekünk találták ki!
Sztori. Egyszer autóstoppal mentem kb. 20 km-t, az
agglomerációban lévő házunktól a budapesti sajtótájékoztatóra. Aki felvett,
pont újságírót keresett, máskor pedig pont egy, a cikkemet segítő szakember
állt meg, hogy felvegyen...Szóval ne féljetek bátran segítséget kérni és
hangsúlyozni, hogy dolgoztok, még ha nem olajos overállban vagy gumicsizmában,
fityulában is.
Hajnerné dr. Horváth Barbara, jogi-, gazdasági
tanácsadó HHB Consulting Kft., a zCush BABAzsákok kizárólagos magyarországi
forgalmazója, www.babazsakok.hu
Home Office avagy dolgozz otthonról, “könnyedén”! Mert
ez az, amit egy átlagos, 8 órában a munkahelyéről dolgozó nő, édesanya gondol
rólunk, akik - szerencsére egyre többen vagyunk és - otthonról dolgozunk. A
helyzet pedig korántsem ilyen egyszerű...
De kezdem inkább az előnyökkel. 12 éven keresztül
dolgoztam nagy cégek munkavállalójaként, közgazdász, majd később jogi
diplomával (és még néhány végzettséggel) a zsebemben. Végigjártam a ranglétra
minden fokát, igazából szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindig is
szerettem a munkám. Szerettem a nyüzsgést, amit egy 300 fős cég miliője okozott
és azt is, hogy nap, mint nap tapasztaltabb lettem és folyamatosan bővült a
tudásom. Ahogy egyre feljebb lépdeltem a céges dolgozók rangsorában, egyre
nagyobb lett a felelősség és ezzel persze hatalmas stressz is párosult. Örökös
megfelelési kényszer, sok álmatlan éjszaka, a sokszor nem éppen megfelelően
viselkedő főnökökkel való harc.
Az én ébredésem és váltásom az otthoni munka irányába
fokozatos volt. A nagy cégtől egy, majd több kisebb tanácsadó irodához
kerültem, majd megalapítottam saját jogi- és gazdasági tanácsadó cégemet.
Korábbi kapcsolataimat kamatoztatva sikerült nagyobb állandó megbízásokat
szerezni, így indult be a saját céges tevékenységem.
2012-ben éreztem azt, hogy eljött az ideje a
gyermekvállalásnak. 32 éves voltam akkor, nem akartam tovább várni. Az addigi
élet tempóm gyermek mellett vállalhatatlan volt, így kénytelen voltam
megteremteni a vállalkozásom új alapjait. Kisfiam 2013-ban született,
viszonylag gyorsan belerázódtam az új szerepbe, az anyaságba, ami meghozta az
életembe a lehető legnagyobb boldogságot. Nem volt nehéz dolgom, kisfiam mindig
is egy angyal volt, így a születése után 1-2 hónappal már azon gondolkoztam,
hogy milyen új vállalkozási területet próbálhatnék ki a meglévő tanácsadói
munka mellett, amit könnyített tempóban ugyan, de továbbra is csináltam.
Megláttam az interneten egy csodaszép, praktikus terméket, a BABAzsákot, amibe
beleszerettem. Magyarországon nem volt még kapható, egy kedves ismerősöm
segítségével jutottam hozzá egy példányhoz. Kisfiammal teszteltük és annyira
megszerettük mindannyian, hogy feléledt a vágy bennem, hogy ezt a szuper
terméket megismertessem Magyarország összes anyukájával. Egy éjszaka írtam pár
sort az amerikai gyártónak és néhány napon belül meg is állapodtunk a
kizárólagos hazai forgalmazás feltételeiben. Beindult az értékesítés, olyan
óriási sikere volt a terméknek, amiről álmodni sem mertem volna. Először
éreztem azt, hogy igazán önálló vagyok, és büszke arra, amit kitaláltam és
megvalósítottam. Elmúlt minden stressz és szorongás, élveztem a munka minden
pillanatát a vevőkkel való kapcsolattartástól kezdve az egész hétvégét kitöltő
számlázásig és csomagolásig.
Munkára többnyire késő este, és a kisfiam délutáni
alvás idejében volt idő, ez ma sincs másképp. Kisfiam ma már ovis, bár az első
ovis éve betegségeivel küzdünk, néha adódig egy-egy délelőtt, amikor van
lehetőségem dolgozni. Igyekszem az időt a leghatékonyabban beosztani. Vele
csinálok mindent, amibe ő is be tud segíteni, együtt megyünk postára, bankba,
elintézni a dolgokat. Délelőtt intézem az ügyfelekkel kapcsolatos telefonokat,
amikor alszik, vagy férjemmel játszik, akkor pedig a munka gondolkodós részét,
ebből mostanában van bőven, hiszen kb. 60 vállalkozás GDPR megfelelőségéről
gondoskodom jelenleg.
A fantasztikus a home office-ból való munkában, hogy
maximálisan a magam ura vagyok, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem (vagy
inkább a kisfiamnak) tetszik. Bár a maximalizmusom nem csökkent magammal
szemben, mégis sokkal stressz mentesebb az életem. Nagyon sok időt tudok
szentelni a gyermekemnek, még akkor is ha esetleg ezzel az éjszakai alvásból
veszek el magamtól.
Persze vannak hátrányok is, nem egyszerű jól kezelni az
olyan szituációkat, amikor egy nagy ügyfél várva várt telefonja közben a
kisfiam elkiáltja magát, hogy “Anya, kakilni kell!” Ha túl sok munkát vállalok,
sokszor lelkiismeret furdalás gyötör amiatt, hogy kevés időt fordítok a
gyerekre és a háztartásra, de többnyire azért sikerül megtalálni az egyensúlyt.
Hátránynak talán azt említeném, amiből a legkevesebb
jut, ez pedig az alvás. Hiányzik az alvás és a régi kollégák, a munkahelyi
beszélgetések, nagy nevetések, céges bulik.
Mégis azt érzem, hogy így kerek a világ számomra.
Szőke Kinga, Brand: Fair coaching Life és business
coach
Home office – mit jelent nekem?
Eddigi életem során (több mint 20 évig) multinacionális
cégeknél dolgoztam, vagyis reggeltől (jobb esetben) délután 5-6ig tartott a
munkaidőm, amelyet egy irodában töltöttem el. Az utolsó néhány évben volt
lehetőség otthoni munkavégzésre, néhány napot egy hónapban. Akkor tapasztaltam
meg először milyen jó, hogy nem kell oda- és visszautaznom a munkahelyemre,
kényelmesen, itthon végezhetem a munkám a számítógépen. Nagyobb a nyugalom is,
hiszen a kollégák, főnökök nem zavarnak meg 5 percenként megjelenésükkel –
jobban tudok koncentrálni egy-egy feladatra.
Ami nekem itthon hiányzott – a társaság. Ha
visszagondolok arra, hogyan dolgoztam az irodában, időnként azért felálltam az
íróasztalomtól és tettem 1-2 kört az irodában – szerintem képtelenség 8 órát
végigülni a monitor előtt. Ha mégis, akkor meg jojózni kezd a szemem. Szóval jó
volt ilyenkor beszélni pár szót azokkal a kollégákkal, akik az iroda másik
részében tevékenykedtek, máskülönben nem is találkoztunk volna hetekig sem.
Mostanra sikerült kialakítanom egy jó „szociális közeget” magamnak – betervezek
kapcsolatépítő rendezvényeket, együttműködésről szóló találkozókat és baráti
ebédeket minden hétre és így már nincs az a hiányérzetem, mint az elején volt.
Itthon a legnagyobb kihívást a hirtelen rám szakadt
szabadság jelentette. Az első időszakban, amit itthon töltöttem, persze
pihentem is, magammal foglalkoztam, beiratkoztam egy edzőterembe, ahová
általában délelőtt jártam. Találkozókat szerveztem barátaimmal, iskolába
jártam, olvasgattam. Arra jöttem rá, hogy a kötött munkában eltöltött sok-sok
év után szükségem van ÉNIDŐre magammal – hogy újra felépítsem magam.
Amikor pedig befejeztem a tanulmányaimat és feltöltődtem,
lelkesen belevágtam a vállalkozás kialakításába, felépítésébe. Ekkor kapott
nagy hangsúlyt az időbeosztás-munkaszervezés témája. Könnyen kicsúszik a
kezünkből az idő, ha tudatosan nem irányítjuk/szervezzük a tevékenységünket.
Ebben segít a feladatok listázása, majd ezek lebontása határidőkkel. Két listát
szoktam írni, egy személyeset (pld. bejelentkezés hivatalos ügyek intézésére,
orvosi időpontok, baráti találkozók), és egy munkait. Egyrészt valószínű, hogy
nem marad ki semmi fontos tennivaló, másrészt jobban kihasználjuk az időnket.
Jelenleg elégedett vagyok ezzel az életformával, mert
élvezem az előnyeit – a SZABADSÁG csupa nagybetűvel. És azért tudom ezt
élvezni, mert tudatosságot vezettem be a mindennapjaimba, így jól érzem magam,
követem a feladatok megvalósulását, ami sikerélményt ad. Elégedett vagyok a
mindennapokkal, haladok a terveim megvalósításával és közben magammal és a
kislányommal is több minőségi időt tudok eltölteni.
Talán segített a fentiekben, hogy coach vagyok és
igyekszem alkalmazni a tudatosság elvét, ismerem az időbeosztás hasznosságát és
az énidő fontosságát – én hiszek abban, hogy ezek elvezetnek a boldog élethez
home office-ban is.
Csiki Judit újságíró, blogger (Zöldsaláta blog, http://zoldsalata.blogspot.com), life&style coach
Régóta dolgozom szabadúszóként, és nagyon sokat jelent
az a szabadság, amit a home office nyújt. Nagy előnye az önálló időbeosztás,
hogy meg tudom oldani az iskola, óvodai szüneteket, hogy nem okoz nehézséget,
ha napközben kell elintéznem valamit. És persze az is, hogy ki tudok venni
néhány óra, vagy néhány nap szünetet, ha azt gondolom, hogy most nagy szükségem
van egy kis feltöltődésre.
Ami viszont mindenképp kell hozzá, az az önfegyelem.
Egyrészt a partnerek felé, akik számára az a fontos, hogy időben elkészüljön a
vállalt munka. Akár éjszaka, akár hétvégén kell dolgozni, a határidő az
határidő. Nem ellenőrzi senki, hogy valóban ott ülök-e az asztalomnál, nekem
kell gondoskodni róla, hogy amit elvállaltam, az meglegyen. Ugyanennek a másik
oldala a saját magam felé gyakorolt önfegyelem - és gyakran ez a nehezebb. Az,
hogy ne vállaljak többet, mint amennyi épeszű időbeosztással megoldható, hogy
betervezzem a pihenést, hogy hagyjak egy kis időt az előre nem tervezett
helyzetekre is. Persze ennyi év után már van egy kis gyakorlatom ebben is, de
az első időkben hajlamos voltam a munkaidőt napi 24 órában értelmezni.
Amit viszont kifejezetten nem szeretek, az a "te
csak otthon dolgozgatsz" hozzáállás. A home office-ban végzett munka
ugyanolyan munka, mint amit irodában, munkaidőben, ellenőrzött körülmények
között végeznek. Épp ezért nem szoktam szó nélkül lenyelni az erre vonatkozó
beszólásokat.
Diósi Evelin, lindishop.com
Evelin vagyok, a LINDI márka és két kicsi lány anyukája. A fő profilom babahordozás és mosható pelenka kompatibilis gyermeknadrágok készítése volt, de most kezdi kinőni magát a dolog, a legrégebbi vevőim csemetéi ovisok lettek, sokan visszamentek dolgozni, így igény lett a nagyobb méretű és az anyuka ruhákra is. A legfontosabb számomra a kényelem és ezt igyekszem vidám, színes, mintás formába önteni. Mindezt egy 4 és egy 1,5 éves gyermek mellett.
Őszintén? Többet lóg a belem, mint nem. De a vállalkozás a harmadik gyermekem, vagyis időrendben a második, mert Dorka lányom közben született. Akkor tartottam egy fél éves szünetet, de alig vártam, hogy újra dolgozhassak. Aki kicsi gyermekkel van otthon, tudja, milyen könnyen be tud fordulni az ember, hogy haszontalannak tudja érezni magát. Ez a munka, az életem megmentője. Hihetetlen jó ézrés a sok pozitív visszajelzés, hogy valahol levezethetem a kreatív energiáimat es nem utolsó sorban én is hozzá tudok tenni a konyhapénzhez.
De természetesen ennek is vannak árnyoldalai, amit csak azok ismernek, akikkel egy cipőben járunk. Nem szeretném, ha a lányok a tévé elött nőnének fel, így leginkább alvásidőben és éjszaka tudok dolgozni, vagy amikor valamelyik nagyi/dédi be tud segíteni picit. Nem egyszer fordult elő, hogy a hátamon aludt egy gyerek szabás/varrás közben, de olyan is gyakran megesett, hogy szoptatas közben számláztam. Szö szerint menden percet kihasználok amikor tudok dolgozni. Persze a határidőket nekem is tartani kell a megrendeléseknél, az, ha esetleg valamelyik gyermekem lebetegszik és ezért nem tudok úgy dolgozni, nem lehet kifogás. Sokszor vagyok kimerült és stresszes miatta, főleg mert hajlamos vagyok túlvállalni magam, ilyenkor hétvégen is dolgozom, ami sajnos a családi élet rovására megy. De csinálom, mert szeretem és szükségem van rá.
Ihász Anita vagyok. www.anyuska.hu, www.divaklub.hu
Facebook: https://www.facebook.com/anyuskaboltja/
Van egy másfél és egy 5 éves lánykám, mellettük próbálom irányítani aprócska vállalkozásom.
Az én sztorim: Az első kislányom születése után rájöttem, hogy valamit kell kezdenem magammal, mert én ugyan vissza nem akarok térni a köztisztviselői életbe...egy napon jött az isteni szikra és beiratkoztam egy webdesign tanfolyamra...én, akit ez korábban soha nem érdekelt...Elvégeztem és imádtam. Minden egyes lopott percet, amit ezzel tölthettem, felvillanyozott.Aztán megszületett a második lánykám és tovább gondoltam az egészet. 1 hét alatt megszületett bennem "Anyuska" ötlete és pár hónap alatt megterveztem a kreatív kártyáimat. Remegő térddel indítottam útjára "új gyermekem".
Nyilván, a lányoktól nem akartam elvenni időt, így mivel mindig is korán keltem, az ébresztőm bizony minden reggel 3 órakor könyörtelenül bekapcsolt. Ameddig a családom békésen szunyókált, nekem volt 3-4 órám a "munkára". Terveztem, csinosítgattam a honlapot, aztán elkezdtek jönni szépen a megrendelések és majdnem kevésnek bizonyult a 4 órás "szabadidő".
Imádom minden egyes percét és egyáltalán nem érzem áldozatnak, hogy a saját alvás időmből veszek el. Én ezzel teljesedtem ki. Megtanultam beosztani az időmet (kezdetben ez komoly gondot okozott), megtanultam sorrendet felállítani...és én lettem életem legrosszabb főnöke!
Való igaz, hogy nagyon nehéz kezdetben megfelelni anyaként, feleségként, ellátni a háztartást...ÉS még saját álmainkat is szövögetni. Belevágni az ismeretlenbe...egyedül. Nagyon sokat tanultam és olvastam olyan édesanyákról, akik már túl voltak ezen a fázison, nekem sokat segített.
A környezetem/ ismerősök viszont a mai napig nem értik, mi az, hogy otthon dolgozom... Bár már 3 éve felmondtam a "hivatalban", a mai napig megkérdezik, hogy mikor megyek vissza...DOLGOZNI...
Mert ugye az emberek nagy többsége, aki alkalmazottként dolgozik, nem érti meg: ÉN OTTHON DOLGOZOM...
Kedvenc kérdések, amiket az utóbbi években nekem szegeztek:
... és ezért TE pénzt is kapsz?
... értem, hogy otthon dolgozol, DE mikor mész vissza rendesen dolgozni a hivatalba?
... felmondtál? és akkor mihez kezdesz majd a gyes után?
... és mi van ha nem jön össze?
... ebből te meg tudsz élni?
... a férjed mit szól hozzá?
... képes vagy reggel 3-kor kelni?Megéri?????
Igen, jelentem megéri...nagyon is. Mert a családom kapott egy kiegyensúlyozott anyukát!
Nagyon király lett a cikk! És persze a téma is fontos. :-)
VálaszTörlésKöszönjük szépen:)
Törlés