A gyermekmunkát büntetik?

Nem, nem a gyermekmunka olyan részéről fogok most írni, mint az Indiai kizsákmányolás vagy hasonlók, hanem az itthoni gyermekmunkákról.
Engem úgy neveltek, hogy a koromhoz megfelelően kellett házimunkát végeznem. Nem mondom, hogy szerettem. Húgommal mindig próbáltunk egyezkedni. Ő nem szeretett takarítani, pakolni, porszívózni én meg mosogatni. Így igyekeztünk meggyőzni egymást, hogy vállalja el a mi munkánk és megkapja azt, amit szívesen csinál.
Nem volt sok dolgunk. A saját szobánk kellett rendben tartani és hétvégén az ebéd készítésében segédkeztünk, mosogattunk. Nagy néha kertészkedtünk vagy gazoltunk. Azt hiszem nem keletkezett hátrányunk belőle. 12 évesen már napszámba jártam, saját zsebpénzt gyűjteni, így segítve anyut tehermentesíteni a különleges kéréseink alól. Később magunk fizettük már a bulizásainkat, haverokkal a hamburgerezést, a sokadik póló megvételét, amit kinéztünk, de mivel volt elég ruhánk, nem tartozott a létszükségletek közé...
Apukám szigorú volt, anyu engedékenyebb.
De nem ártott meg nekünk ez, hanem "emberebbek" lettünk tőle szerintem. Megismertük a munka, a nincs, a pénz értéke fogalmakat, a beosztásét, a zsebpénzét...

Így a minta megvolt. Úgy is terveztem, hogy ez bizony tovább adom a gyermekeimnek. Szerencsére férjem maximálisan támogat, hiszen náluk sem volt ez másként. 

Bevallom, szigorú vagyok ebben és nem engedek! Nincsenek nagy elvárásaim és kötelező feladatok. Egyetlen egy van csak. A játékokat elpakolják maguk után. Néha megteszem helyettük, de legtöbbször "megkövetelem" a rendrakást. A kicsi Andris 17 hónapos és bizony pakolászik. Elrakja a játékokat a maga módján már most. Neki tanítani sem kellett. Látta lányoktól és csinálja. Daniella kicsiként is imádott pakolni, rendezgetni, így őt könnyű volt rávezetni. Vikivel volt jó pár meccsünk, ő most is hajlamos megvárni, kivárni, míg elpakolódnak a cuccok "maguktól". 
De elpakolnak azért legtöbbször, csak egyszer kell szóljak. Ezen kívül igyekszem bevonni őket a főzésbe, sütésbe is. 
Dancus szeret gyúrni, ül mellettem és nézi, hogy készül az ebéd, vacsi. Viki inkább a keverem-kavarom típus. Tojásfeltörés, keverés, gyúrás nagyon jól megy neki. Hozzák az alapanyagokat, viszik a helyre. Most már próbálnak a porszívózásba, törölgetésbe is a maguk módján besegíteni.
Hát...a legtöbbször ez inkább hátrány, mint előny.
Amikor egy egész csomag popsitörlőt elhasználtak a szobájuk kitisztítására nem repestem az örömtől. De akkor sem, mikor a fürdőt vették kezelésbe wc papírral. Andris tojást próbált feltörni, sikeres is volt a művelete. Vagy 6 tojás landolt a földön.A pipiket is megeteti a finom barackokkal, kérés nélkül. Daniella a cicákat is megetette a vacsoránkkal, a saját tányérunkból.
Utólag vicces, de akkor nem erőltetett a nevetés, egyiknél sem.
De ha nem hagyjuk már ekkor kibontakozni őket, akkor később nem szívesen fognak segíteni.
Többletmunka magunknak, de még élvezik, addig kell engedni. Később hiába erőlteted. Na ez sem minden esetben igaz ám. Nem vagyok a megmondóember. Anyu nem igazán engedett kontárkodni a konyhában, nem is próbálkoztam vele. Aztán mikor férjjel összekerültem magam kezdtem el megtanulni főzni, azóta nagyon szeretek.
És nem mindegy kisgyerek vérmérséklete olyan, hogy szívesen besegít kicsi korban a pakolásba. Sajnos erre nem tudok jó tanácsot adni. De ösztönzéssel, bevonással, útmutatással, kellő motivációval(csúnya szóval lefizetéssel) lehet sikeresen veszi az akadályt, ha korán elkezdjük.

Néha annyira elborzaszt, mikor anyuka pakol és pakol, takarít, helikopterezik a család körül és senkinek sem jut eszébe segíteni neki, megmozdulni egyáltalán. Nem egy ilyet láttam már. Ilyenkor elgondolkodom, vajon milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, akinek otthon sosem kell segítenie? Nem mondom hogy erőszakkal, de adjunk nekik munkát. Ne olyat, ami meghaladja a képességeiket, hanem ami sikerélményt biztosít. Minden gyerek örül a dicséretnek! 

Láttam már 11 éves kisfiút öltöztető anyukát vagy elkényeztetett 13 éves hisztikirálynőt, aki csak nézte vigyorogva, hogy anyukája kínlódik a csomagokkal és megveszi neki a 66.-ik körömlakkot is némi hiszti után.
Mi neveljük ki az új generációt. Miért nevelünk magunknak több munkát, lusta, semmihez sem értő ifjakat? Követelőző gyerekeket, akik semmilyen munkát sem akarnak elvégezni. Minek? Anyu úgy is megcsinálja!
Elkeserítő!

Ti végeztettek a gyerekeitekkel "házimunkát"? Milyen életkorban mit bíztatok rájuk?
Ha nem, miért nem?
Kíváncsi vagyok őszintén.