Korábban írtam egy postot, ahol ti kérdezhettetek tőlem. Túl bátrak nem voltatok, így privát üzenetben, emailben vagy a kis csoportomban tettétek föl a kérdéseitek. Megértem. Én is ritkán írok hozzá egy-egy blog bejegyzéshez.
De lássuk a válaszokat. Igyekszem a lehető legjobban kifejteni a véleményem minden kérdésre.
Angéla kérdezte: 3 gyerek biztos sokat rohan és "termeli a romot". Mikor jut időd a háztartásra?
Régen nagy takarítás, tisztaság mániás voltam. Ha valami nem úgy állt, ahogy szerettem volna, akkor kiakadtam. Mindig szelektáltam és pakoltam. Ez addig fajult, hogy első gyermekem, Daniella születése után, mikor haza értünk a kórházból, 3 órát pakoltam, takarítottam. Persze frissen szültként nem volt túl jó ötlet. Szép lassan megtanultam visszavenni. Már nem feltétlenül zavar, ha egy nap kimarad a porszívózás. Majd másnap megcsináljuk.
Nagyjából úgy néz ki a napom, hogy a két nagyot elindítom vagy elviszem suliba, oviba. Majd Andrissal nekikezdünk a szellőztetés, ágyazás, mosogatás, mosogatóba való bepakolás, mosás indítás, porszívózás, söprögetés, rendrakás szeánszba. Ez két órát fel is emészt, ha jó passzban vagyunk. Szerencsés vagyok. Az ebédet anyósom főzi majdnem mindig. Így a maradék időben délelőtt megírok egy-két cikket, írok azokra a platformokra, ahol jelen vagyok, írok a blogomra, megnézem a maileket...vagy Andrissal játszunk, ügyeket intézünk, babafoglalkozásra megyünk. Ha anyósom nem tud főzni, akkor én főzök anyósomékra is. Ilyenkor igyekszem valami gyorsan elkészíthető tepsis ételt vagy olyat választani, ami fölött nem kell álldogálni, kavargatni. Ebéd után Andrissal alszunk. Ő leginkább. De még kiélvezem, hogy hozzám bújva szeret aludni, így az az ő ideje. Közben talán jut időm olvasni vagy hasonlót. Ha elmaradtam, akkor elaltatás után megszököm és intézem tovább a cikkírást. Vagy felteszem a vacsit.
Igen, gyakran meleg étel van vacsira, mert azt jobban szereti a kis család. Később ovi, suli, foglalkozások(karate, zongora, angol, fuvola), sokszor este 7-ig. Vacsizunk és igyekszem még kiteregetni, bepakolni a mosogatóba vagy bármit még elintézni, hogy a következő nap könnyebb legyen. Este altatás után meg olvasok. A szombat nagytakarításra van általában. Délelőtt közösen rendezkedünk. Lányok és picifiú is "besegít", amennyire tud. Szeretnek sütni, porszívózni, hólapátolni.
Honnan jött a hatalmas könyvszeretet? Gondolom, igyekszel a gyerekeidnél is kialakítani a kötődést az olvasáshoz. Hogyan teszed?
Ez egy nagyon jó kérdés. Nagymamám szeretett olvasni. Anyu addig olvasott, míg velem volt várandós, sem előtte, sem utána. A polcaink azért tele voltak könyvekkel. Így amióta az eszem tudom és tudok olvasni mindig olvasok. A tejeszacskót, az újságot, a gyerekkönyvtár összes könyvét, anyuéktól lopva a polcról...
Talán örököltem az olvasás szeretetét. vagy kíváncsiság. De nem tudtam megfejteni. Mert nem láttam senkitől sem otthon végül is.
Ennek ellent mond a teóriám.
Szerintem a gyerekek másolnak. Ha azt látják, hogy anyu olvas szabadidejében, akkor nekik is az lesz a természetes. Már kicsi kortól járunk könyvtárba. Sokat olvastam nekik kicsinek. Daniella már alig várja, hogy olvashasson egyedül. Már csak pár betű hiányzik a készletből. Andris is lapozgatja mindig a könyveket. Viki szintén szereti, ha olvasnak neki. Hamarosan több könyvük lesz, mint nekem.
Múltkor Viki manóm azért sírt vagy fél órát, mert csak egy könyvet engedélyeztem neki kihozni a könyvtárból. Más a csokiért sír a boltban, ő a könyvért a könyvtárban.
Remélem élvezni fogják ők is az olvasás adta utazás szépségeit.
Brigitta kérdései: 3 gyerek, háztartás, blog... magadra mikor szakítottál utoljára időt, amikor tényleg én-idő volt (és nem csak az, hogy egyedül mentél el bevásárolni).
Ritkán jutok el bárhová is. Főleg gyerekek nélkül. De azt mondhatom, dolgozok rajta. Eddig nem éreztem ennek a fontosságát. Szeretjük a gyerekekkel is megosztani az élményeket, így eszünkbe sem jutna egy wellnessezésre nélkülük menni (már ha megengedhetnénk).
Nincsenek nagy igényeim. Ha kéthavonta eljutok a kozmetikushoz vagy fodrászhoz, az már igazi kikapcsolódás. Sportolni, karatézni járok, igaz nagylánnyal. Az annak számít? Férjjel szerencsés vagyok és anyósomékkal, anyuval. Szívesen átvállalják a gyerekvigyázást, ha el szeretnék nagyon menni valahová. Viszont annyira nem hiányolom.
Férjjel közösen viszont ritkán jutunk el valahová. De múlt hétvégén moziztunk. Idén talán harmadjára tudtunk kimaradni. Ezeket jobban hiányolom, az igazat megvallva.
Kinga írta: Hogyan indult a blogod? Hogy jött az ötlet?
Könyves bloggal kezdtem. Elsőnek csak azért kezdtem vezetni, hogy ne olvassam kétszer ugyan azt. Meglegyen a rövid elemzés is, milyen volt. Ezt is egy közös csoportban. Aztán kinőttem. Vágytam saját oldalra. Ekkor jött az Adri könyvmoly könyvei. Volt miből írni, hiszen fénykoromban havi 10-12 könyvet kivégeztem. Majd nem csak könyvekről írtam, hanem könyves témákról is. Aztán mikor megszületett Andris tele voltam mondanivalóval, viszont időm nem nagyon volt olvasni, amiről írhattam volna. Ekkor pattant ki a fejemből az Életünk árnyoldalai és boldog pillanatok. Nem gondoltam komolyan. Első kezdésre két-három reklamációt írtam a nagyvilágra. Aztán abbahagytam. Ezért is az árnyoldalai cím.
Végül mégis bele kezdtem. Vágytam arra, hogy valakinek elpanaszolhassam azokat, amik bántanak. Hogy 3 gyerekkel nincsenek barátnőim, hogy hiába vagyok nagycsaládos, egyedül érzem magam, mert férj dolgozik értünk, gyerekek meg gyerekek. Hogy miért nézik le a kettőnél több gyerekkel rendelkezőt...És így tovább. De végül megszoktam ezt az állapotot és inkább arról kezdtem el blogolni, hogy miért jó 3 kismanó. Hogy mik történnek velünk. Szívügyemet is bele vittem. A női vállalkozók, az anyák, akik mertek nagyot álmodni sorozattal. Sokan kérdezték, hogy mivel fürdetek, hogy vált be ez vagy az a pelus...Így jöttek a terméktesztek. Az egyszerű anyáknak megmutatom, melyik dolog hogy vált be nekünk és az anyuka vállalkozóknak is segítek, megmutatom a nagyszerű termékeiket.
De csakis úgy, mint a könyvajánlónál, kíméletlenül megmondom, ha egy termék nem jó, hibádzik.
Végül sok kérdésre nem tudtam a választ, ekkor jött a vendégpostok ötlete. Ilyen fog még érkezni igazi szakértőktől jövőre. Mert én csak egy egyszerű három gyerekes anyuka vagyok. Ők azok a témák szakértői, amik sok anyukát érdekelnek.
Orsolya kérdezte: Nem olvassák túl sokan a blogod. Akkor miért csinálod? Nem érzed, hogy túl sok a reklám post? Miért nem dolgozol inkább és úgy tartod el a
gyerekeid?
Kíméletlen volt a hölgyemény, de kifejtem neki a válaszom.
Sosem azért írtam meg egy bejegyzést, hogy millióan olvassanak, sztároljanak vagy bármi. Elsősorban magamnak írom. Másodsorban örülök, ha valaki el is olvassa. Ha egy embernek segítettem már egy postommal bármiben, akkor elégedett vagyok.
Önkifejezés. Stresszlevezetés.
Az elveszett barátnőnek mesélem, aki nincs talán. Önbizalom és megerősítés magamnak, hogy nem vagyok egyedül, talán más is ilyen gondokkal küzd.
Talán Piri sem tudja, hogy milyen babafürdetőt használjon a gyermekének. Talán az a vállalkozó anyuka nagyszerű dolgot csinál, de nem tudja, hogyan adja el magát. Ha egy bejegyzésem által már egy valaki megveszi a termékét, akkor boldog vagyok.
Ha a magába forduló Borcsa azt gondolja a blogom olvasáskor, hogy "igen, nem vagyok végre egyedül, más is ugyan ezzel a gonddal küszködik", akkor megérte megnyitnom a blogot.
A "reklámpostok" nem azért vannak, hogy eladjam a blogom, hogy nyerészkedjek, hogy a gyerekeimnek és magamnak cuccokat szerezzek. Megvehetném. De ez az úgynevezett "munkadíjam", ha adják. Ha nem, az sem gond. Sokszor semmit sem kérek a bejegyzésekért. Persze szívesen megélnék ebből, de nem vagyok olyan szinten. Még. Talán majd egyszer.
A "szponzorált tartalom" kiírása kötelező. De nem megfizetik, hanem a kipróbálandó terméket kapom érte cserébe. Kiírom, mert egyenes akarok lenni, nyílt lapokkal dolgozni, nem úgy, mint sokan, bújtatottan, elhallgatva, hogy reklám. Aki elolvassa a bejegyzést tudja, hogy kaptam a terméket. De nem lefizetnek vele. Akkor is őszintén megírom a véleményem. Ez a könyves világban nagyon jól működik. Megkapom az írótól, kiadótól a könyvet és írok róla, reklámozom. A könyv a "munkadíjam". Persze ha milliomos lennék, akkor mindent megvehetnék és úgy írnék róla. De ezen a szinten sajna szintén nem vagyok.
Ez valakinek miért fáj? Kezdje el ő is. Csinálja jobban. Nyitva a lehetőség. Sokan ezerszer jobban csinálják, mint én. De nekem ez nem fáj. Szívesen olvasgatom őket, a blogjukat.
Szóval visszatérve az elejére, a reklám postokkal nem tudnám eltartani a gyerekeim. Nem is célom. Jó lenne. De én kicsi vagyok hozzá és a blogom is. Ahhoz sokat kell tanulnom még. Rengeteget. De ha ezzel is tartanám el őket, az miért baj másnak?
Szeretnék dolgozni, de három gyerekkel nem megoldható. Hová passzírozzam be időben a munkahelyet? De azt sem szeretném, hogy csak férj tartson el. Rengeteget dolgozik, mindent megtesz, hogy nekünk jó legyen. Hétvégén, este, ünnepnapokon...
Én is hozzá szeretnék járulni a kasszához valamivel, bármivel.
Ha az írás lesz az utam, akkor kiderül majd. Ha nem, az is idővel. De szerintem ez már közelít a hálószobatitkok féle TOP Secret témához. Ez csak rám tartozik és a családomra kb. hogy mit, hol, mikor dolgozom és mit nem.
dE szeretnék dolgozni. Ha valakinek van egy jó munka ötlete számomra, szívesen veszem.
Barátságos vagyok, nyílt, terhelhető, gyorsan tanulok és szeretek is, érdeklődő vagyok.
Viszont van egy családom, ami sok teendővel jár...Sokszor betegek. Foglalkozásokra járnak.
Várom az ajánlatokat!
Tetszett a cikk, főleg az utolsó szakasz! 😊
VálaszTörlés