2018. szeptember 18., kedd

Csak csajos nap



Andris babám egy igazi anyás matrica, így sok időt nem töltök még nélküle. Ez azzal jár, hogy hurcolom mindenhova magammal. Jött velem kiállításmegnyitóra, évzáróra, kozmetikushoz és még ki tudja hogy hova nem...Szeretem, hogy ennyire szeret. Igazi fiú, ahogy nézni tud rám...Azt hiszem sok kislány szívét fogja összetörni még. 
Ritkán hagyom az apukájára vagy a nagymamákra, nagypapára. Ez idővel biztos változik, de most még így a jó neki és nekem is.
Igen ám, de lánykáim egyre jobban igénylik a nőcis, csak csajos napokat, amikor kettőjükkel foglalkozom és senki mással.
Még a nyár zárása előtt el szerettem volna vinni őket egy ilyen kikapcsolódásra. Csak mi csajok.
Mivel velük még nem nyugis vásárlás a vásárlás, fodrász-manikűr-masszázs kombót sem élveznék még, így valami teljesen más programot eszeltem ki számukra.
 Mi lehetne jobb ilyenkor, mint egy belőtt séró, egy szép ruha, smink(részemről), csacsogás, séta, természet, majd egy kiadós hamburgerezés, banánturmix és egy fagyi, némi buszozással egybe kötve(három gyerekkel egyedül elég nehezen indulok el egy-egy hosszabb vagy rövidebb buszos túrára, bár előfordult már).





Élvezték. Én is. Ezt egy nagyon jó fotós barátnőmmel megspékeltük és meg is örökítettük. Nyugi nem hamburgerezős fotókat készítettünk. 
Igazán klassz nap volt. Végre nem rohantunk, nem voltunk időhöz kötve. Csak öltözködtünk, csacsogtunk és közben csattogott a fényképezőgép. Köszönjük ezúton is a Picikék fotónak, hogy megörökítette e napunkat. Ezeket a képeket örömmel vesszük majd elő a hideg téli estéken, hogy egy kis varázslatot, napfényt varázsoljunk a szürke mindennapokba.



Ti szoktatok külön-külön is programot szervezni a gyerekeitekkel?
Nekem lelkiismeret furdalásom volt, mikor nem, de amikor elmentünk csak csajok, akkor is, hogy öcsi babánk kimarad ebből. Azt hiszem itt nincs mindenkinek jó megoldás a dologban.





Szerintem igazán hangulatosra sikerültek a képek a természet lágy ölén. Jókat nevettünk, sétáltunk, kutyáztak a csajok, felmásztak a fákra és le, még gumicsizmában is botladoztak a homokban...
Remélem jó napként fog eszükbe jutni a későbbiekben, ahol csak mi csajok voltunk, csajos napon. Emelgetik azóta is, hogy menni kellene megint csajos napot tartani. Néha kell egy kis ilyen is. 
Már alig várom, hogy közösen "wellneszezni", egy kis kényeztetésre menjünk majd, beüljünk fodrászhoz, masszíroztatni vagy közös vásárlást rendezzük, mikor elég nagyok lesznek hozzá, esetleg itthon egy kis manikűr-pedikűr, smink napot tartsunk majd. Nem csak a lányaim, hanem a kis barátnőim is. Megtanítanak, rávesznek sok mindenre. Például ilyen csajos dolgokra is, ami rám nem igen jellemző.






Fotó: Picikék fotó
Ruha: Babymandarin
Hajpánt: KokaFashion

2018. szeptember 15., szombat

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- JuccWork fonal és textilékszerek




JuccWork fonal és textilékszer "anyukája" a következő interjú alanyom. 
Mindig elámulok, hogy milyen csodák készíthetők egyszerű alapanyagokból a megfelelő kézben. Hihetetlen. JuccWork is amihez nyúl, az bearanyozódik, újjászületik.

- Mesélnél magadról? Mit tudhatunk rólad?
Eredetileg magyar szakos középiskolai tanárként és művelődésszervezőként végeztem az ELTE Bölcsészkarán és az Eszterházy Károly Főiskolán Egerben, párhuzamosan, de éppen csak belekóstoltam a foglalkozásomba, nem sokkal később már megérkezett közénk az első kislányunk, Julcsi. A gyerekekkel eltöltött idő (mert őt még másik 4 kislány is követte), visszavezetett oda, ami egész gyerekkorom óta inspirált engem: varrás, rajzolás, a kézzel bütykölés világához.


- Mikor szerettél bele a fonalak világába, ami későbbiekben a munkád lett?
Kicsi koromra mindig úgy emlékszem vissza, hogy én igazából nem is játszottam soha, nekem az volt a játék, hogy ruhákat terveztem - papírból, mindenféle otthon fellelhető textil maradékból - és kollekciókat állítottam össze a babáimnak. 2.-3. osztályos koromra már egész elfogadható módon megtanultam varrni autodidakta módon, hiszen ez nem volt különösebben gyakorlott tevékenység a családban. Nem igazán mondhatom el, hogy bárkitől elleshettem fortélyokat, bár anyukám akkoriban sok pulóverrel, téli kiegészítővel látott el bennünket, és a fonalgombolyítás tudományát már ovis koromban is megismerhettem… Viszont ahhoz, hogy megtanuljak horgolni egészen 7 évvel ezelőttig várni kellett. Egyik kedves ismerősöm sugallatára tanultam meg és ezt kiegészítve a különböző textilekkel egy új világ nyílt meg előttem.




- Mesélnél a munkádról, vállalkozásodról? Esetedben igaz, hogy a hobby is?
Hobbiszinten lassan 7 éve foglalkozom a fonalból és újrahasznosított textilek felhasználásával készített termékekkel, de mindez csak a 4. kislányunk születése után nyert „márkanevet” és az 5. után lett több mint kreatív kikapcsolódás, ahogy szép lassan kinőtte magát. Az iránta való lelkesedés azonban semmit nem csökkent, sőt! Bármi tud inspirálni, akár a családdal való kirándulás, akár egy esti szőnyegen fekvős, bolondozós program, a természetből pedig különösen nagy kedvvel merítek.

A munkámnak két fő iránya van, amelyek több helyen össze is kapcsolódnak.
Fonalból készítek ékszereket, játékokat, figurákat, másrészt mivel nagyon szeretem, ha valami régi és vagy sok éve nem használt anyagdarab, ruhadarab újra életre kel, újrahaszonításra váró textilek felhasználásával készítek szintén ékszereket, de felhasználom őket lakásdekor, gyerekjátékok díszítéséhez is.



- Mekkora kézügyesség, kitartás kell egy-egy ékszer, kiegészítő elkészítéséhez?
Ezt nehéz megítélni, így hogy benne vagyok a sűrűjében. Úgy gondolom, nekem alapvetően adott volt, hogy volt valamennyi kézügyességem, amit fentről kaptam, de rengeteg kísérletezés, gyakorlás, elrontott darabok és borzasztó sok ezer óra tervezgetés is van mögötte. Az egyik sem lenne a másik nélkül eredményes.


- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Nem tudnék kiemelni egyet sem, mert amikor készülnek, mindet nagyon szeretem. Aminek elképesztően tudok örülni, az a vásárlók visszajelzése, amikor megérkezik hozzájuk egy-egy JuccWork-darab. Ilyenkor mindig épp annak örülök, mert ez olyan löketet ad, hogy el is felejtem, adott esetben, hányszori nekifutásra sikerült kiviteleznem adott esetben egy egyedi megrendelést.




- Mi okozza a legnagyobb élvezetet a munkádban? Mi a legnehezebb?
Szeretem, amikor este elalvás előtti fázisban eszembe jutnak olyan társítások, amihez kell ez a félálombeli fázis. Képes vagyok, gyorsan felébreszteni magamat és lefirkantani, lerajzolni egy papírra, hogy el ne felejtsem. Maga a színtervezés is a kedvenceim közé tartozik: kitalálni egy-egy ékszer, babagirland, alvóskendő milyen színekre épüljön, főként ha konkrét ruhadarabhoz, babaszobához kell kitalálnom.
A legnehezebb mindezekre idő teremteni, hiszen heten vagyunk egy család. Hogy legyen olyan nyugalmi idő, amikor a terveket lerajzolom, a sablonokat elkészítem, az ékszereket összerakom – ez egyébként is talán a kedvencem, az egész munkafolyamat során – nagyon szeretem a lapos- és kúposfogóimat, hiszen ez már majdnem barkácsolás ;)




- Hogyan tudod a munkád összeegyeztetni a háztartással, családdal? Elég szorosan kell fognom az időt, s bár még bőven van mit fejlődnöm az időgazdálkodás terén (no, meg bőven van, nem tervezett esemény is egy-egy nap során), megtanultam, hogy minden olyan időt kihasználjak, amikor a gyerekeim játszanak, elfoglalják magukat. A háztartás különböző teendői nem tartoznak a kedvenc időtöltéseim közé, bevallom, de azért minden nap készül meleg étel, a legtöbb munkán pedig megosztozunk ki-ki lehetőségei, képességei szerint. Kicsi koruktól minden házimunkába bevonom őket és a párommal is együtt csináljuk a nagy részét, hiszen mindenki itt él és az ezzel járó teendőkből is természetes, hogy kiveszi a részét.   A nagyobb lányok már érdeklődnek a JuccWork-beli munkám iránt is, ha szeretnék, adok is nekik kisebb feladatokat és nagyon élvezik. A kisebbek pedig kapnak gyöngyöket rakosgatni vagy a felhalmozott textilek egyik-másik darabjába takargatják a babáikat. Jól megvagyunk így, működik, úgy érzem, bár egy-egy zűrösebb, sűrűbb időszakban ezt nehéz elhinni… 

Mégis rendkívül hálás vagyok, amiért azzal foglalkozhatok, amit ennyire szeretek, megmozgatja a fantáziáját, érdekes embereket ismer meg általa és nem utolsó sorban össze tudjuk egyeztetni az öt lányunk terelgetésével. Úgy gondolom, mindenképp megéri olyan tevékenységet találni magunknak, ami valóban érdekel és inspirál minket. Lehet, hogy néha – főleg az elején – nem az egyszerűbb megoldás, de hosszú távon mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb dolog.



2018. szeptember 14., péntek

Játssz és nyerj!




Egy izgalmas játékot tartogattam nektek mára.
Írtam már korábban nektek az Eclectick innovatív, egyedi termékeiről itt.
Hihetetlen módon imádom a Kid Face apa és anya babát tőlük. Bölcsis/ovis beszoktatáshoz és még rengeteg más dologhoz is nagyon szuper ötlet szerintem. 
Azt hiszem Andris bölcsibe menése előtt nekünk is fog kelleni egy hamarosan.
Persze más termékükre is fenem a fogam. Annyira ötletesek, jópofák.

Na de most ti meg is nyerhetitek, az Eclectick jóvoltából!
Semmi más dolgotok nincs, csak látogassatok el az Eclectick oldalára ide, válasszátok ki a nektek tetsző baba formát, írjátok meg, melyik az, amelyiket szívesen látnátok csemetétek kezében. Továbbá annyit írjatok még meg nekem, hogy jelenleg milyen kis kedvence, nyunyija, plüsse, kispárnája van a gyerkőcötöknek. Mindkettőt itt a post alatt várom hozzászólásban.
Sorsolás szeptember 28.-án!
Hajrá! Játékra föl!

2018. szeptember 13., csütörtök

MiNik-Játszva okosodunk mi is!




Játékok garmadája kerül hozzánk és végül érdeklődés hiányában tovább. Nem szeretek semmit kidobni, így bababörzén eladjuk, továbbadjuk ismerős gyerekeknek, rászorulóknak, vagy a kórház gyermekosztályának.
Számos népszerű játék, baba került így új családjához, amit kicsit azért bánok. Nem egyszerű ajándékot, megfelelő játékot venni még a saját csemetéidnek sem. Könnyű félre nyúlni, az biztos. De akkora csalódás, hogy egy játék nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket.

Márpedig ha nem fogja meg rögtön a gyerekeimet, ha első használatra nem varázsolja el őket, akkor többet hiába próbálkozok vele, nem lesz nyerő és kedvenc játék. 
Nem szeretem, ha itthon porosodnak csak a polcon és senki sem használja őket. Egy játék arra való, hogy játszanak vele.

/A mi generációnk hibája a bőség zavara azt hiszem. Elhalmozzuk a gyerekeket mindenféle reklámozott játékkal, ami aztán nem váltja be a reményeket és jobb esetben a polcon, rosszabb esetben a kukában landol. Régen nem hiszem hogy a 2 féle csuhé baba és a labda, pár faragott bábú mellett volt ilyen szenvedés, kidobálás, pazarlás. Nem kellett agyalni, milyen játékot vegyünk és az jó lesz-e, elég fejlesztő-e. De valljuk be, melyik szülő az, aki nem adna meg mindent csemetéjének?/


A plüssök, babák, kockák, építők, társasok is lefoglalják ideig-óráig a gyerkőceimet, de talán a kézműves játékok és alkotáshoz, rajzoláshoz használatos dolgok jobban, hamarabb el is kopnak. Hozzám is közelebb áll, hogy közösen leülünk gyurmázni, rajzolni, ha épp nem aktívan vagyunk együtt, mint a séta, bicózás. A társasokat sem használjuk még túl gyakran, sajnálatomra. Öcsink nem túl együttműködő hozzá. De most egy nagyszerű áthidaló megoldást kaptunk egy cuki táska személyében.



Nemrégiben egy igazi ötletes, kézzel készült, kézműves játék táskát kaptunk a MiNik jóvoltából. Egy igazi adu ász! Egy táskában több játék található egyszerre. Könnyen magával viheti az ember orvoshoz, utazáshoz, nyaralásra.
Mindhárom gyerek együtt is tud vele játszani vagy egymaga.
A legkisebb is elmolyol vele, bár nem neki valók még annyira a benne rejlő "meglepetések". Ennek ellenére élvezi.


Nagylánykám még szívesen használja, neki sem "babás". Egy gyurmázás, rajzolás, kirakó olyan játék, amit nem lehet kinőni szerintem.

Középsőkém pedig az igazi célközönség. 


Játszva tanít, kézügyességet fejleszt. Egyszerű, ötletes játékok találhatóak benne. Olyan, "ez miért nem jutott eszembe" típusú dolgok, amihez pár alapanyag és kis kézügyesség kell, na és persze az ötlet maga.


Talán a legjobb az egészben az, hogy semmi fakszni, semmi milliós játék nincs benne. A maga egyszerűségében, színességében, aranyos játékok találhatóak  egybefűzve. Bővíthető, cserélhető, életkorra alakítható. Könnyen magunkkal tudjuk vinni. Sok újrahasznosított alapanyag található benne. Tényleg kényszer nélkül, játszva fejleszti a kézügyességük, színeket tanít...


Ez egy olyan játék, ami szerintem óvodákban, fejlesztő helyeken, játszóházakban, kórházakban, orvosi várókban, gyerekbarát szálláshelyeken, éttermekben is megállná a helyét, nem csak itthoni viszonylatban. 

A külső borítója a táskának szintén életkorhoz vagy személyre szabható. 
Praktikus, könnyű.
Csak szuperlatívuszokban tudok róla írni. 
Nálunk nincs olyan este, mikor ne kerülne elő belőle az egyik játék legalább.
Köszönjük a lehetőséget és hogy megismerhettük ezt az innovatív, praktikus, nagyszerű kézműves játékot. Felírnám receptre a kisgyerekeseknek!

További játékos, fejlesztő dolgokat találtok MiNik fb oldalán vagy a blogján itt.


2018. szeptember 12., szerda

Anyák, akik mertek nagyot álmodni- R. M. ékszer


Gyönyörű emlék ékszert kaptam minap. Kíváncsi voltam az ékszer készítőjére, a háttérre. Márti egy tündéri anyuka, aki mert nagyot álmodni. Ma tőle, róla olvashattok és az R. M. ékszerről.

- Mit tudhatnak meg rólad, akik még nem ismernek?
Rangits Márta vagyok, Magyarország első kézműves alkotói
összefogásának megálmodója és mentora. Magánéletemben lassan két gyermekes édesanya, feleség, barát… Akár egy hétköznapi ember.

-Mit árulnának el családtagjaid, barátaid, ha őket kérdeznénk rólad?
Meg is kérdeztem.
"Legjobb barát. Fáradhatatlan. Végtelen tartalékait szívéből meríti. Mindig valami újításon vagy kedvességen töri a fejét, varázsol a hétköznapokban is."





- Mit álmodtál magadnak, milyen jövőt, munkát?
Régóta az ékszerek körül forog az életem, korábban társtulajdonosa voltam egy importált nemesfémeket értékesítő webáruháznak, de másra vágytam. Édesapám mindig arra tanított, hogy küzdjek az álmaimért, ezért belevágtam a saját webshopba, saját tervezésű ékszerekkel.
Számos kézműveshez hasonlóan rengeteg kudarc ért, de mint marketing szakember tudtam, hogy ott a tudás, ami szükséges a sikerhez, ám egymagam kevés vagyok. Férjem, Milán mindvégig mellettem állt. Aztán sorra csatlakoztak az alkotók, és az álom szépen lassan valóra vált.


- Hogyan sikerült ezeket az álmokat beteljesíteni?Mertél nagyot álmodni?
Pontosan. Nagyon álmodtam. Előttem még sohasem sikerült másnak olyan kézműves összefogást kovácsolni, mely egy irányba halad, egy név alatt értékesíti a termékeit, és közösen gondolkodik a jövőről. A kulcsszó a közösség, büszke vagyok rá, hogy a vezetőjük és mentoruk lehetek.






- Kik a segítségeid az életben, az álmaid beteljesítésében?
A legfőbb segítség a család, a férjem, Milán. Aki nem félt otthagyni a munkáját, amikor a vízióm elindult a kibontakozás felé. Ő az igazi mindenes, a webes titkok tudója, a mindent elsimító és megoldó kulcsember. Csatlakozott hozzánk sógorom, Gábor is, akinek a csodás fotókat és a grafikát is köszönhetjük, de a mindennapi ügyekben is aktív. És ott vannak az „varázslók”, vagyis az alkotóink. Nélkülük
minden csak vágyálom maradna.





- Mesélnél a munkádról, termékeidről?
Nagyon sokrétű a feladat. Több mint húsz alkotót összefogni, ennyi egyéniséget, technikát, történetet egy brand alá olvasztani nem könnyű. De talán mégis ez a legnemesebb a munkámban. Ami pedig a termékeket illeti… Számos technika, alapanyag, ötlet… 

A legjobb, ha betérsz hozzánk, és alaposan körülnézel. Néhány érdekességet azért kiemelek, hogy a kedv biztosan megjöjjön hozzá. Láttál már levedlett
kígyóbőrt ékszerbe rejtve? Vagy szigorú merev betont nyaklánccá szelídülni? Esetleg el tudod képzelni, hogy egy hegymászáshoz fejlesztett zsinór milyen filigrán karkötővé válik? Az újrahasznosítás is fontos nekünk, szóval, ha még nem láttál bicikligumiból vagy PET palackból, esetleg kávékapszulából született ékszert, akkor is nálunk
a helyed. Ahogyan akkor is, ha megörökítenéd gyermeked születésének napját egy ékszeren. Gravírozható szekciónk ugyanis teljesen személyre szabott.



- Milyen jövőt látsz magad előtt, mondjuk 10 év múlva?Vannak nagy terveid? További megvalósításra váró ötletek?
Csak azok vannak! Ha lehetne időt is vásárolni a webáruházban, most rendelnék belőle magamnak.


Márti szívvel, lélekkel csinálja az R. M ékszert, ami meg is látszik a vállalkozásán, hiszen csodák kerülnek ki kezei közül. Nézzetek be hozzá. Maradandót vásárolhattok nála.
Itt megtekinthetitek vagy itt.






2018. szeptember 10., hétfő

Csak az a reggel ne lenne...





Mi tagadás, nehezen indulnak a reggelek. 
Egy álmos, nyűgös, nem akar kelni, ő nem megy az óvodába.
A másik már ébredése pillanatától mondja és mondja, persze készülődni nem ér rá a sok mondanivalótól. 
A harmadik lóg rajtam és ha fél percre merészelem letenni, akkor égzengés van.
Kávé nélkül én is nyúzott vagyok és türelmetlen, főként ha éjjel nem aludtam meg a bűvös 6 órámat. Felkeltek mindenkit időben, de az az idő pereg és pereg, mint a homokszemek és azon kapom magam, hogy mindjárt elkésünk. Persze még türelmetlenebbül mondogatom, hogy készülődj már, öltözz fel, miért nincs még cipő a lábadon, egyél egy falatot legalább..
Nehéz összeegyeztetni három különböző vérmérsékletű gyereket és elindítani a tanintézményekbe.
Lehet tenni előző nap a kapkodás ellen, például kikészítitek az aznapi ruha szettet. De reggel teljesen más színű lesz, mint este és nem biztos, hogy megfelelő. Persze a zokni szorít, a nadrág lecsúszik és ezt a felsőt nem szeretem, nem akarok kabátot húzni...Csak a szokásos.
Ez a reggeli nem jó, én mást akarok enni. Én nem vizet szeretnék a kulacsomba, hanem teát...
Millió nyűg és nyafi.
De hát emberek vagyunk. Egy órával később már minden napfényes és vidám. Csak a fránya reggelek ne lennének...

Kitartást minden korán kelőnek, munkába és iskolába, óvodába menőnek! Kitartást minden apukának és anyukának! És legfőképpen a nyűgöseknek. Nekik szép, napsugaras reggelt.
Holnap megint könnyebb lesz. Vagy sem.

Én megyek és megiszom a napi nyugiteámat, azt hiszem...

2018. szeptember 7., péntek

A kis fekete, ami nem is fekete?

Egy kis nyári visszatekintés következik. Ez a nyár bővelkedett izgalomban, tennivalókban, tervekben. Mindig jöttünk-mentünk. Kevés nyugodt, szabad perc maradt.
Próbáltuk a lehető legjobb módon kihasználni az időt.
Kicsit változtam én is ezen a nyáron. Nagyobbak a gyerekek, így kicsit több idő jut magamra. Előtérbe került a női énem. Már nem feltétlenül húznék zsákot magamra, hanem a szekrényemet feltöltöttem ruhákkal, szoknyákkal, színekkel, élettel. Nőiesebb cuccok váltották a macinacikat. 

Pár kedvencem bemutatom nektek a Bonprixtól, ami a gyerekes, szaladgálós napokon is használható, de megjelenni benne, alkalomra is kiváló. Utóbbira még kevés esélyem volt, mert azért a legtöbb időm lefoglalják a gyerekek. De igyekszem eljutni férjjel kettesben is, vagy akár egyedül megjelenni egy-egy eseményen. 
Szóval a lehető legjobb választás ilyenkor az a bizonyos kis fekete. De mi van, ha az nem is fekete igazán?

Ez a zöld ruha a szívem csücske lett ez évben.
Méltán mondhatom, hogy a kedvenc ruhadarabom lett. Kényelmes, kellemes viselet. Az anyaga nagyon jó és a szabása is remek. Bátran viselhető bárhol. Jött velem rövidke nyaralásunkra, strandra, kiállításra, vacsorára, sétákhoz...

.
Picikék fotó
                                     Picikék fotó

Második ruha egy igazi önbizalomnövelő bomba. Annyira csinos. De annak is érzem magam benne, amitől még jobb. Nem feszengek benne. Mutatós, rafinált a szabása. Ott takar és ott hangsúlyoz pont, ahol kell. Ő egy olyan ruhadarab, ami nagyon kellett a szekrényembe. Feldobja a ruhatáram. Egy igazi adu ász, pont mint egy kis fekete. Csak ez a ruci inkább színes, mint szimplán fekete. Nőies. Vidám.

                                                                         Picikék fotó

                                        A harmadik Bonprix ruha egy igazi fekete, ami minden nő szekrényében ott virít, csak némileg megbonyolítva, színesítve egy picinykét. Eddig nem volt ilyen ruhám sem, ami ezt a kategóriát körbeölelte volna. Most sikerült beszereznem ezt is. Így bármikor kéznél van, ha kell. Egy-két kiegészítő és rögtön máshogy festek benne.


                                                 Picikék fotó

A festői hátteret a Hajósi Pincefalu biztosította!

Éljen az Irka-firka!




Bizonyára már tudjátok, hogy manóim szeretnek alkotni, rajzolni, mütyürökkel, apróságokkal foglalkozni. Mindennel, ami kézügyesség és készségfejlesztő.
Én pedig szeretek üdvözletekkel, apró kis szövegekkel üzenni a családom olvasó tagjainak vagy csupán egy mosollyal a csemetéknek. Feldobja egy kedves kis figura, egy mosoly, személyes üzenet az ember napját reggelente. 
Nos, most mindkettőt megkaptuk egyben, egyetlen egy terméktől, amit be is szeretnénk mutatni nektek a gyerekekkel. 
Hiszen egy nagyon hasznos és cuki kis találmány. 


Ez a termék az Irkafirka krétatábla a Judittoo oldalától. 
Talán az iskola és ovikezdéskor tudjuk a legjobban és legtöbbet használni, ezért épp most mutatom be nektek. 
És mi is ez pontosan? 
Egy puha, feltekerhető, könnyen magaddal vihető, elcsomagolható krétatábla, amit sokoldalúan lehet kihasználni. Az egyik oldalon igazi tábla, csak a puha verziója, míg a mások oldalt egyedivé teheted olyan anyag kérésével, amit szerettek. Letörölhető, újra és újra írható, hozható, vihető könnyen. Befér mindenhová. Nem mostanában kaptunk, így kiemelném tartósságát is, ami nálunk nagyon fontos!




Unatkoznak a gyerekek a hosszú kocsiúton? 
Az orvosi váróban hosszú a sor és unják a kicsik? 
A gyereked szeret firkálgatni, de nincs az a papírmennyiség, ami elég lenne? 
Szívesen rajzolna, írna egy igazi táblára a csemete, mint az iskolában? 
Üzengetnétek egymásnak papír elhasználás nélkül?
Megoldható az Irka-firkával!




Elmesélem, mi merre visszük, vesszük elő, ha úgy adódik.
Orvos, buszozás, hosszú kocsi út, itthon esős időben, amikor unatkoznak, rajzolnának, nem találják a helyüket.
Ha üzenni akarunk egymásnak, ha izgalmas dekorációt szeretnék a lakásba valahová vagy üdvözletet. Sok helyen megállja a helyét. Vihetjük magunkkal bárhová, de a lakás ékessége is lehet. 



Gyerekek imádják. Rendszeresen előkerül. Rajzolnak, alkotnak. 
Köszönjük Judittoo-nak az Irka-firka krétatáblát!

Az Irkafirka krétatábla kulcsa a fekete alapanyag, melyet vidám, mintás pamutvásznak varázsolnak egyedivé. Erre a fekete alapanyagra hagyományos táblakrétával például kiválóan lehet rajzolni, firkálni, amit aztán nedves szivaccsal le is lehet törölni. (Mindkét eszköz, a kréta és egy kis szivacs is a szett része, ott lapul minden egyes Irkafirka belső zsebében. A táblácska mérete kinyitva kb. 46x30 cm.

A cikk termékmegjelenítést tartalmaz., Szponzorált tartalom.

2018. szeptember 5., szerda

Egy újabb leélt év



Cuki 1 éves. Nagy 8 éves. Édes 16 éves. Felnőtt 18 éves. Fáradt 35 éves.
Körülbelül így néz ki az evolúciója a kor növekedésnek.
Bevallom nem fáj a 35 éves kor elérése. Az nem. Csak itt, meg ott kicsit. Már van egy-két szedendő gyógyszer. Nehezebben kel az ember. Gyorsabban rakódnak le a fránya kilók. Kicsit türelmetlenebb vagyok. Talán egyiknek sincs köze a koromhoz. Ki tudja?

Az esős jelenetnél a romantikus filmben nem feltétlenül az jut az eszembe, hogy de jó nekik, hanem, hogy meg fognak fázni.
Már járni kell az orvoshoz rendszeresen és nem igazolásért.
Csókolomot köszönnek a kisgyerekek és igen, már a tinik is.
A dizsibe, szökő évente egyszer ha eljutok, azt hiszik dolgozó vagyok, nem táncolni érkezek.
Nem arra gondolok, este milyen alkohollal fogom megünnepelni, hanem arra, mikor kerülök vajon ágyba?
Már nem feltétlenül jár torta és ajándék. De nem is hiányzik ilyenkor annyira.
Már nincs időm elmélkedni, visszaemlékezni az eddigi szülinapjaimra. 
És idén a fecskék, a hírnökeim is leléptek már korábban.
Iskolába sem úgy készülök, hanem készítem nagylányt.
Több kence kell és kevesebb idő a reggeli készülődéshez.
Szóval millió dolog változott. Az évek tova szállnak.  Csak én nem, maradtam lélekben az a kislány, aki voltam.

Korábban arról álmodtam, hogy ennyi idősen lesz két nagyobb gyerekem. Helyette van három apróbb csemetém. Túlteljesítve.
Egy szerető férjem. Ez is pipa.
Egy kis kertes házikóm. Bazi nagy kertes, udvaros ház pipa.
Egy kutyám, macskám. Jelentem, ez többszörösen is pipa.
Én leszek Carrie Bradshaw(fiatalabbak vagy férfiak kedvéért, ő a Szex és New York írónője) munkám szerint. Cö-cö. Haladok, mondjuk úgy. Itt gépelgetek ezt és azt, bár még nem a munkám teljesen...
Boldog vagyok.
Egészséges vagyok.
Nagyjából az utóbbi kettővel is elégedett lehetek.
Azt hiszem nincs panaszra okom.
De 35 év. Úr isten. Ez a fél életünk már. A fele elment már. De annyira nem lehet érezni. Mintha még csak most indult volna, most lennék copfos kislány az iskolában...És mégsem.


2018. szeptember 4., kedd

Anyák sorsa ilyenkor...



                                  Táska:Moniro-Mombag

Van olyan, hogy egy szülő nem "iskolaérett"? Mert ha igen, akkor én bele tartozom a csoportba mindenképpen.
Második nap elkésünk...
Két nap alatt nem sikerült beborítanom minden füzetet, könyvet.
Tegnap ez, ma az maradt el.
Elvileg megvettem mindent a kapott listáról, gyakorlatilag hol ez, hol az hiányzik.

Az megvan, mikor a két szülő rögtönzött technikaórát tart otthon, este 9 után, míg a három gyerek kering körülötte és amit érnek, visznek, pedig aludniuk kellene már?

Hogy a fenébe kell ezt a matricát ráragasztani? A füzetre vagy a borítóra tegyük? Ez a borító miért nem jó rá? A fene. Legalább egységes méretűek lennének azok a fránya tankönyvek! Ennek a füzetnek hol a sarka? Ja, hogy ez ilyen. Elfogyott? Hiszen vettél egy csomót? De, csak pont azt nem, eleget! Ez van. 

Lesz ez jobb?
Mi is iskola érettek leszünk remélem szép lassan! 
Kislányom pedig nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem tanultak semmit, csak daloltak, zenét hallgattak. Semmit nem tanultak! Tisztára ki volt akadva. Legalább az ABC-t megtanulták volna vagy mást. Szerintem ő úgy gondolta, hogy minimum az első héten már írni, olvasni tud majd. Remélem beéri a lassabb technikával is azért.

Döcögősen, de majd csak beindul. Megszokjuk, bele rázódunk, túl éljük. Igaz én öregedtem a két nap alatt 10 évet minimum, de holnapra egyet legalábbis biztosan.

Két napja nincs időm a seggemre érkezni, se ebédelni. Kávét döntögetem, de minimum pálinka kellene. 
Listázok, jegyzetelek, leírok, ragasztok, matricázok, csomagolok, dobozolok, zsákolok...
A táskám mindig tele mindenfélével.
Ha látsz egy álmos, teli, rózsaszín zsákos, Mombag feliratos nőt, ne aggódj, csak anyuka. Fáradt, nyűgös, rohan. Mosolyogj rá és kész.

Ilyen az anyák helyzete szeptemberben...
Mindenkinek kitartást kívánok! Majd bele jövünk jeligével:)

2018. szeptember 1., szombat

Anyák, akik mertek nagyot álmodni-Gombák, kutyák, természet




Egy nagyon izgalmas munkát szeretnék bemutatni nektek és egy hölgyet, aki nagyon kedves, közvetlen, a társa pedig elbűvölő!

- Hogyan mutatnád be magad? Mit tudhatunk rólad?
Farkas Szilvia vagyok, szarvasgombász és szarvasgombász-kutya kiképző. Kézműves tevékenységem mellett két labrador kutyámmal járom az erdőt és gyűjtöm a szarvasgombát. Kistermelői piacokon, kosár közösségekben és éttermekben értékesítem.

- Mesélnél erről a munkádról, hogy hogyan kerültél kapcsolatba vele és mikor?
Engem a kutyák vittek az erdőbe. 
Nem gondoltam volna, hogy mikor Dorka kutyámmal szabadidős tevékenységet kerestünk, magát a csodát találjuk! 2012-ben kezdtem érdeklődni a szarvasgombászat iránt. Hosszú folyamat volt, mire megtaláltam az utat, ahol tanulhatok és gyakorolhatok. Mindezt akkor még két tini gyerek és a munkám mellett. Sokak számára ebben a szakmában ez a csoda maga a szarvasgomba. Természetesen engem is lenyűgöz ez az erdei csemege, ez a fűszer, de amit az a szimbiózis ad, amit a kutyáimmal élek át nap, mint nap a keresés során, minden várakozásomat felülmúlta.

 - Hogy képzelje el egy laikus ezt? Mi a feladatod? Hogyan dolgozol? Mi kell hozzá? Honnan tudod, merre lelhetőek föl a gombák? 
A legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, hogy megyünk a kutyákkal az erdőben és ők keresik a gombát. Amikor megtalálják, megkaparják a földet, jelzik, hogy ott van. Kiveszem a földből és jutalom falatot kapnak a munkájukért. Persze amilyen egyszerűen hangzik - mint minden más szakmában - annyira nem az! Az én feladatom, hogy jó helyre vezessem a kutyáimat, hogy a motivációjuk ne szűnjön meg, élvezzék és sikeresnek tartsák a gombászatot. Számukra ez vadászat, amit ösztönük szerint csinálnak a falkavezér irányítása alatt. A jó vezetőnek biztonságot ad a tudása, amit a szarvasgombász képzés nyújt. Itt megtanulunk mindent a gomba élőhelyeiről, de ehhez bizony hozzá kell tenni a több éves tapasztalatot, amit sok-sok erdőjárással, természetfigyeléssel lehet megszerezni. Nem csak a gazdinak, hanem a kutyáknak is hatósági szarvasgombász vizsgát kell tenni! Enélkül, és az erdő tulajdonosának vagy gazdálkodójának engedélye nélkül nem lehet szarvasgombát szedni! Magyarországon kizárólag kutyával végezhető ez a tevékenység! 

-Sokan végeznek hasonló munkát, mint te vagy ez hiányszakma, kuriózum?
Azt nem mondanám, hogy hiányszakma, sok szarvasgombász van, de még többen, akik érdeklődnek iránta. Mivel ez egy életforma, nem mindenki dönt a váltás mellett.





- Mennyire jó gombafellelő hely Magyarország?
Nagyon jó! Amikor a piacokon, ahol árusítok vagy a tréningeken felmerül ez a kérdés és megválaszolom, minden alkalommal megkérdezik tőlem, hogy akkor Magyarország szarvasgomba nagyhatalom? Igen, az!
Az ország szinte bármely pontján terem valamilyenféle szarvasgomba. Természetesen az időjárástól nagyon függ a termés mennyisége és minősége.

- Miben a legfinomabb ez a gombafajta?
A szarvasgomba nem hasonlítható a kalapos gombákhoz! Ez egy fűszergomba! Nagyon keveset kell belőle használni, ami megízesíti az ételt. A lelőhely talajtani adottságaitól, területi elhelyezkedésétől, a csapadék mennyiségétől és a gazdanövény fajtájától is függ az íze! A borokhoz tudnám hasonlítani! Mindegyik kicsit más, még ha a fajtája egyező is. A legkülönlegesebb és nekem a legkedvesebb, a homoki szarvasgomba, ami kizárólag a Kárpát medencében terem! A kutatók sem tudják még, hogy miért, de így van! Abban különbözik a legismertebb fekete fajtáktól, hogy fehér színű és nagyon édes! Több cukrot tartalmaz, mint a cukorrépa, de nem glükózt, hanem többféle gombacukrot, ami lehetővé teszi diétázóknak, cukorbetegeknek is a fogyasztását.




- Mi a legnehezebb és mi a legjobb a munkádban?
Annyira szeretem csinálni, hogy nehézséget nem tudok mondani.

- Hogyan tudod a munkád összeegyeztetni a családdal, napi rutinnal?
A természet rendjéhez kell alkalmazkodnom, nem pedig az általános családi logisztikához. Az átmeneti időszak nem volt könnyű, de ma már, a huszonéves gyermekeim támogatnak!




- Mik a további terveid? Mi a jövőképed? Mivel lennél elégedett a munkáddal kapcsolatban?
Terveim nem kisebbek, mint elterjeszteni a hazai szarvasgombát a gasztronómiában és visszavezetni a háztartások asztalaira! Ahogy ma már egy jó kistermelői bor, úgy legyen az asztalon egy kis darab szarvasgomba is, ami szerelmetesen megfűszerezi a családi vacsorát! Már most is elégedett vagyok, mert a kisvárosban, ahol élek, egyre többen keresik a szarvasgombát a piacon! Kis lépésekkel haladok előre, és minden részeredménynek nagyon örülök! Minden nap kapok valahonnan pozitív visszacsatolást, akár étteremből, hogy milyen friss és ízletes a gomba, amit vittem, akár tanítványomtól, hogy milyen sokat mélyített a szarvasgombász tréning a kutyával való kapcsolatukon. Szeretném minél több embernek megmutatni, hogyan lehet tisztességesen, az erdővel és állataival szemben fenntartható módon gyűjteni a gombát és élvezni ezt a különleges csemegét!

VARÁZSLAT – ez a szó jut eszembe, amikor belépek az erdőbe a kutyákkal. Hát nem érdekes?! A szarvasgomba szimbiózisban él a fa gyökereivel azért, hogy egymást támogassák. A gombász is ezt élheti meg kutyájával, a gomba felkutatása közben. Már önmagában ez is varázslat, hát még az az élmény, amit a hajnali erdő csendje, az ébredő állatok neszezése ad. Mindez alázatot és tiszteletet kíván kutyától és embertől egyaránt. Szeretem látni, amikor egy-egy kóstoltatás alkalmával elcsodálkoznak az emberek, hogy egy egyszerű ételnek is milyen gazdag, különleges ízt tud adni ez a csodás fűszer!

Szilviáról, hűséges társáról, a gombákról még többet megtudhattok itt.