2017. október 31., kedd

Mindenszentek, Halottak napja, Halloween




Mindenszentek, Halottak napja vagy Halloween?
Mindegyik és egyik sem.
Már kicsi koromban valahogy máshogy éltem meg ezt, mint oly sokan. 
Van, akinek a borzongás, ijesztgetés, buli, boszik, pókok és tökök világa jön be. 
Másoknak temetőből temetőbe járkálás, a koszorúk napja. 
Megint másnak egy keresztény ünnep.
Nekem ezek keveréke vagy inkább egyik sem. 




Nem szeretek bulit csinálni belőle és bolondnak festeni magam. Jelenleg inkább egy álmos és fáradt anyukának festeném ki magam, ha kellene, de nem kell, mert amúgy is úgy nézek ki. A gyerekeim sem öltöztem be bolondnak, kifejezett kérésük ellenére sem. Nem fogok karmokat és pókokat sütni. A Csokit vagy csalok szöveggel meg a világból ki lehetne kergetni. Mi köze a csokinak, cukorkának ehhez is? Miért kell minden ünnepet töménytelen édességekhez kötni? Egyszer kitalálok egy saját ünnepet, amin juszt is gyümölcsöket vagy édességet adok a gyerekeknek!
Na jó, a faragott tökök cukik és viccesek!




Nem érintett meg a temetőkbe járkálás sem igazán. Hideg van, a gyertyát elfújja a szél, a koszorút is csak kidobják vagy ellopják. Pénz, pénz, pénz megint csak...
Nem mondom, hogy nem is megyek el megemlékezni, mert elmegyek. Csak a sírok közötti botorkálás, a sült gesztenye, a rokonlátogatás és minden ezzel járó dolog nekem nem passzol össze. Ambivalens érzéseim vannak. Most örüljek, gesztenyézzek vagy sírjak a sírok mellett?
Szép kezdeményezés, de már rég nem arról szól, amiről kellene. Ráadásul miért csak ilyenkor népvándorlunk el egy sírhoz? Ilyenkor kezünk, lábunk törjük, hogy minden temetőbe eljussunk, minden sír kitisztítva várja a látogatókat. Sokszor azt sem tudjuk már hol a sír vagy kihez is megyünk. A gyerekeket cipeljem el vagy sem? Ha nem, kire hagyjam őket? Ha viszem őket, hogy magyarázzam meg a miérteket és hogy kihez is megyünk, minek?




Templomba meg vagy eljutok vagy nem 3 gyerekkel. De inkább az utóbbi. Ha el is jutok, egy szót sem hallok vagy ha igen, mert otthon maradtak valakire csemeték, nem fog el a felemelkedettség, hanem azon kattogok, bír-e velük a felvigyázó, nem sír-e valamelyik. Ez már csak ilyen anyuka betegség.

Magával a szellemiséggel, a megemlékezéssel, az élet régi fejezetein és a már elment szeretteinkre való emlékezéssel töltöm e napot.
Gyertyát gyújtani itthon is lehet(ne, ha a gyerekek nem égetnék le a függönyt vele vagy önmagukat). Emlékezni meg nem csak ilyenkor kell. Persze ilyenkor is eszembe jut édesapám, nagypapám és még sokan mások, kik közel álltak hozzám(vagy olykor kevésbé).
Gyerekeimet is ebben a szellemiségben nevelem majd. Gyújtsanak gyertyát, emlékezzenek meg azokról akikről kell(de ne csak ilyenkor) és ennyi.

Csak erős idegzetűeknek!
U. I.:
Már eleve attól a hideg ráz, hogy valakit egy koporsóba zárnak, le a föld alá és egy nagy sírbolt alá. Azt hiszem én nem ezt fogom választani, mikor kell. Mert így nem adok okot még több munkára gyerekeimnek, sem egy helyet, ahol szomorúan gondolnak majd rám. Emlékezzenek a boldog pillanatainkra bárhol is lesznek éppen. Ne egy doboznál gyújtsanak gyertyát, hanem bárhol és bármikor, mikor eszükbe jutok!

És a végre egy kis Wikipédia és társai forrásnak e három dologról:

mindenszentek vagy mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepel. Ekkléziológiailag a megdicsőült Egyház ünnepe. A még élők a »küzdő egyházat«, a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a »szenvedő egyházat«, az üdvözültek pedig a »diadalmas egyházat«  képviselik. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. A hagyomány szerint, egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette.[1] A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap.[2][3]
Nem tévesztendő össze a halottak napjával, egyháztanilag a szenvedő Egyház  ünnepével, amit 998 óta tart meg az egyház a következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért.[4]Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a bencés renden kívül is ünnepnappá vált, és a 14. századelejétől a katolikus egyház egésze átvette. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának)[5] is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.
Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.
Az angolszász országokban a Mindenszentek napját megelőző este, október 31. a halloween ünnep (angolul all hallows' evening = „minden szent estéje”).

2017. október 28., szombat

Anyukák, akik mertek nagyot álmodni- Szappanhab


"Nem szponzorált tartalom"


 Szeretek kísérletezgetni. De jobban szeretem a természetes összetevőkből készült dolgokat. Így jutottam el kis városkám egyik természetes, kézműves termékeket áruló boltjába, műhelyébe.
Izgalmas belesni a gyártás folyamatába. Meglesni hogy és mi készül az alapanyagtól a kész termékig, folyamatról folyamatra. Kata, az üzlet megálmodója és a szappanok, egyéb termékek "anyja" szívesen körbekalauzol mindenkit. 

Imádom szagolgatni, megfogdosni, kipróbálni ezeket a dolgokat.
Így üres kézzel sosem távozom tőle.
Próbáltam már fürdőbonbont, kecsketejes szappant, sószappant, tusfürdőt, szőlőzsírt, arckrémet és mindenféle színes-illatos szappant is. A férfiakra is gondol, így nem csak virágos dolgok készülnek.

Ami meglepetésként ért, az az anyatejes szappan. A lefejt és már nem kellő anyatejből is készít a babának szappant. Nem is kellhet jobb, mint amit belsőleg kap, az külsőleg is csak jó lehet.

Bevallom a kedvencem a szőlőzsírja. Ebből szívesen kenek a gyerekek szájára is. Nem tovább szárít, mint sok termék, hanem valóban hidratál és még finom is.



Gyerekek kedvence a különböző formás natúr szappanka. Mindig van itthon több féle verzió is.


Szerintem egy szép kis csomagolással ajándéknak is kitűnő.

 

A Szappanhab műhely honlapját itt találjátok: http://www.szappanhab.hu

És akkor az interjú Katival.

-Hogyan jött az ötlet, hogy szappan gyártásba kezdj?
A méhészet -ami a másik nagy szerelmem- tanított meg arra, hogy tiszteljük a természetet, óvjuk értékeit és kerüljük a vegyszereket, szintetikus anyagokat az étkezésünkben és a tisztálkodásban valamint a háztartásban! Egy méhészeti vásáron láttam meg egy csodaszép szappanos standot, ahol többféle natúr szappanokat árusítottak, vásároltam néhány fajtát, majd otthon kipróbáltam és azt tapasztaltam, hogy a bőröm nem száraz, nem húzódik és diszkrét, finom illatú lett. Ettől a naptól kezdve többé nem használtam a bolti, vegyszeres tisztálkodó szereket!!!
Az interneten találtam egy natúr szappankészítő tanfolyamot Szegeden, bejelentkeztem, elvégeztem majd függőjévé váltam a témának és minden olyan tanfolyamot elvégeztem, ami a vegyszermentes tisztálkodás, bőrápolás témájában megtalálható volt!

-Mennyi munkád van benne napi szinten?
A szappanműhelyemben -általában- heti öt napon vagyok nyitva. A nyitva tartásom függ a családi tennivalóimtól valamint a méhészeti munkáinktól, így a vásárlóimat mindig a közösségi oldalon tájékoztatom a heti nyitva tartás rendjéről.
Heti 5X 5-6 órát dolgozom a műhelyemben, de karácsony és egyéb nagyobb ünnepek, rendezvények előtt ettől sokkal többet! :)

-Mennyire volt rögös az út a kezdetektől a megvalósításig?
Igen rögös út vezetett az elhatározástól a megvalósításig,  mivel a törvényi előírásokat egyik hivatal így-, míg a másik úgy értelmezte. Sokat segített a helyi Jegyző Úr és a kalocsai Kormányablak Munkatársai is! Majd 2014.augusztusában megnyitottuk a Szappanműhelyünket egy 100 éves parasztházban, amit antik bútorokkal rendeztünk be és szerintem nagyon hangulatos lett. Imádok itt dolgozni!!! 

-Anyaként hogy tudod összeegyeztetni ezt a munkád és a gyerkőcöt, a háztartást és minden mást?
Két gyermekes édesanya vagyok, elsősorban ez a hivatásom. Férjem főállású méhész, a méhek tavasztól őszig sok-sok munkával látnak el bennünket, de magunk osztjuk be az időnket, a munkánkat! Nagyobbik fiunk már felnőtt (24 éves) ő már kirepült a családi fészekből, saját életét éli Szegeden, de szerencsére sűrűn jön haza hozzánk! A kisebbik fiunk 8 éves, 2. osztályos kisdiák, szerencsére sok időt tudunk vele tölteni, mivel úgy igazítjuk a tennivalóinkat, hogy vagy Apa vagy Anya mindig Benedek rendelkezésére álljon.

-Honnan szerzed be az alapanyagokat?
Alapanyagaimat egy nagyon megbízható magyar webáruházból szerzem be. Mivel minden termékem bevizsgált, ellenőrzött, engedélyes termék, ezért csakis ugyanattól a beszállítótól vásárolok, mert csak így garantálhatom a termékeim állandó minőségét! Mézes, méhviaszos kozmetikumaimhoz a méhviaszt és a mézet a saját méhészetemből "szerzem be".

-Mi előzi meg egy új szappan kitalálását?
A termékkínálatomat úgy alakítottam ki, hogy a tisztálkodás, bőrápolás minden szegmensébe tudjak vegyszermentes alternatívát kínálni mindazon vásárlóimnak, akinek fontos, hogy gyermeke, családja biztonságos, kemikáliáktól mentes tisztálkodó- és bőrápolószereket használhasson.
Egy új termék úgy születik, hogy megalkotom a receptet, elkészítem és a tágabb családom teszteli, ha mindenki elégedett, akkor a termék laborvizsgálatra megy. Itt mikrobiológiai és egyéb vizsgálatoknak vetik alá. Amint megjön az eredmény (eddig még minden termékemé jó volt) egy vegyész tanulmányozza a recept összetételét, a technológiát, a kiszerelést és a csomagolást, ha mindent rendben talál, akkor elkészíti az adott termék Termékinformációs Dosszié-ját, amit a saját pecsétjével lát el és engedélyezi a termék gyártását. Ezután még egy Európai Uniós Portálra fel kell tölteni a termék engedély számát és egy fotót a termékről a forgalmazni kívánt csomagolásában.

-Melyik terméked a kedvenced?
Mindig más az éppen aktuális kedvencem, most például a zsályás szappan és az avokádó olajos rózsavizes arckrém. A férjem a mézes-körömvirágos szappanért rajong és a shea vajas testápolóért van oda. Tamás fiam az apróbojtorjános sampont és a kókusz illatú szappant szereti, Benedekem a vidám formájú Édes-álom babaszappanokat használja.

-Miért ajánlanád minden vásárlónak és leendő vásárlónak a termékeid?
Termékeimet azoknak ajánlom, akiknek fontos, hogy vegyszermentesen tisztítsák, ápolják a bőrüket. Akiknek fontos, hogy környezetet se terheljék vegyszerekkel, akik magyar kézművesek termékeit preferálják a tömegcikkek helyett. Olyan szülőknek ajánlom a termékeimet, akik arra tanítják a gyermekeiket, hogy természetes alapanyagokból készített bőrápolókat használjanak és ne a média által reklámozott bizonytalan összetételű vegyszerekkel mosakodjanak. Továbbá ajánlom a termékeimet mindazoknak, akik tisztességes áron szeretnének minőségi bőrápoló és tisztálkodó szereket vásárolni a családjuknak!!! 
- Köszönöm szépen Kati az interjút és hogy bepillantást engedtél a műhelyedbe, az életedbe!









2017. október 27., péntek




Mi anyukák sokszor egyet felejtünk el. Anyukának lenni igazán.
Rohanunk, sietünk. 
"Csak még bedobom a mosást. 
Mindjárt jövök kicsim, csak megkavarom a levest. 
Igen, játszunk, de az ebédet még fel kell raknom. 
A szakkör/foglalkozás után még elmegyünk fagyizni/játszótérre."
Kinek ne lennének ismerősek ezek a mondatok? Hányszor és hányszor mondjuk gyerekünknek, gyerekeinknek? 
Ez jutott eszembe minap, mikor a leveleket húztam össze, miközben babám a babakocsiban várt türelmesen. Szegény. Helyette sétálhattunk volna egy nagyot mondókázva. Igaz így is levegőzött és a munkát valakinek meg kell csinálnia, de közel sem ugyan az.
Rohanunk megfelelni a külvilágnak. A lakás csillogjon, a gyerekek szintén tiszták, nettek legyenek, minden fejlesztő foglalkozásra vigyük őket, anyuka szintén bomba formában legyen, ebéd és vacsi is kerüljön az asztalra, de csak egészséges, férjjel is foglalkozzunk. És közben egy dolog sikkad el. Az önfeledt boldogság. A vidám percek. A koszolás. A céltalan csavargás. A gyerekekkel való hancúr. Együtt kikapcsolódni minden nap. Játszani, mókázni.
Az életünk keretek közé szorít. Élvezzük az anyaságot, mert olyan hamar nagyok lesznek. Nem ér annyit az a kivasalt ruha vagy meleg ebéd...

2017. október 26., csütörtök

Nagy és titkos terv


Van nekem egy titkos tervem, ami hamarosan megvalósul. 
Két állandó rovattal fogok nektek jönni. 
Nem csak az "eszembe jut és pötyög valamit ide dologgal". Na nem vagyok a határidők nagyanyja, így hogy milyen rendszerességgel fognak érkezni, azt még nem tudom. De kell, valami állandóság is. Szeretném e blogot is kicsit felfejleszteni, olvasókat toborozni. Kicsit kiterjeszteni a szárnyam. Mindenféléről írni. De maradok főként az anyaság berkein, hiszen ez a fő életem.

Az egyik rovatban az anyukákról, termékeikről, erősségükről, munkájukról olvashattok majd. Anyukák, akik mertek nagyot álmodni címmel várhatjátok hamarosan.
Interjúból és az anyaságukról, a nagy terveikről, a harcról a kezdéstől a megvalósulásig fog szólni körülbelül. Termékeikről írok majd, kipróbálom őket, meglátogatom, ha lehet a helyszínüket. 

A másik post pedig termékek kipróbálásáról, saját meglátásaimról fog szólni hol szponzorált, hol saját magam által választott formában. Ígérem objektív leszek. Csak a saját tapasztalataimat írom majd le.
Ennek a nevével még tipródom. Ha van egy jó ötletetek, nyugodtan írjátok meg. A nyertest valami kis aprósággal honorálom majd.

2017. október 16., hétfő

Időben...Vagy sem?




Szeretek mindenhová időben érkezni.
Régen ez azt jelentette, hogy kicsit szorongásos* lévén inkább jóval idő előtt érkeztem, hogy felmérjem a terepet, szokjam a közeget, megnézzem merre kell menni, kik vannak ott, ismerkedni. És inkább várni 10-20 percet másra, mint rám várjanak. 
Na mármost a mostani helyzetre egy közhelyes mondás jut csak eszembe. 
Régen elveim voltak, ma meg már gyerekeim.

Keményen ellendrukkerek az időben oda éréshez a csemetéim (is).
Érdekes módon tele vagyok a környezetemben olyan emberekkel ráadásul, akik az időt nem így kezelik. 
"Ráérünk még. Oda érünk, ne izgulj. És ha késünk, mi van?Csak pár percet fogunk késni. Úgy is tudják, hogy 3 gyerekkel lehetetlenség oda érni időben. Csak kiszaladtunk kicsit az időből. Még nem vagyok kész. Már csak 2 perc és indulhatunk..."
Szerintem Isten így dolgoztat meg. Próbára teszi a szorongásom, gyorsaságom, türelmem.
Anyukám késős. De sokat szaladtunk a buszhoz, hogy elérjük. Húgom ráérős. Még fel sem kelt suliba menet, mikor én már megmosakodtam, reggeliztem, felöltöztem. Férjem szintén ráérős. Szerinte nincs abban semmi gond, ha véletlenül késünk. Anyósomék szintén zenész. Na és nagyobbik lánykám sem a gyorsaság mintaképe. 
Úgy érzem mindig rohanunk. Harcolok az idővel. Próbálom tartani a megszokottat. És akkor még nem is beszéltem a véletlen dolgokról, amik közbejöhetnek. Férjnek akkor jön egy kamionja, ügyfele vagy bármi, mikor indulnánk. Váratlan, de igen fontos telefon. Nagylány még visszafordul, mert valami fontosat elfelejtett. A kicsi lány a dinójáért, kedvenc plüsséért még visszaszalad. Törpi akkor kakil be, mikor már majdnem kint vagyunk az ajtón. Mikor is, ha nem pont akkor? Valaki leissza, eszi magát, átöltözés újra...
Papirokat, kiskönyvet, akármit keresünk, mert pont akkor játszik éltűnőset, mikor kellene.



Akkor szép az élet, ha zajlik? Nálunk akkor MINDIG!
Próbára tesz az élet. Leszoktam a jóval idő előtt érkezésről. Örülök, ha oda érünk valahová pont az adott időben. Nem mondom, hogy magamban nem mormogok. Tudnának a családtagok mesélni.:) Anya már megint morog, siettet...
És persze cselhez folyamodik. Hamarabb ébreszti őket, korábbi időpontot mond és hasonló finomságok.
Tudjátok ti, hogy mennyi dolog értékes időt vesz el, ha sietsz?
Már megtanultam fél perc alatt lelökni a kávém a szépen ücsörgős, mélázós, ébredezős 10 perc helyett. Reggeli? Anélkül is lehet élni. Igaz azért gyerkőcöket igyekszem megetetni, néha útközben is.
Van, hogy fél kifli csücske lóg a szám szélében, mikor zárom az ajtót. Felöltözni? Ha? Egyszer pizsiben megyek el valahová, annyi szent. Az utolsó percben lökök magamra valamit. Gyerekeknek előre kikészítem. Ami persze reggelre kelve már nem tetszik nekik, így hajkurászás új harisnya, szoknya után.  Mosakodás, kaja foltok? A popsitörlő mindenre jó megoldás! Fésülködés? Hosszú hajú lányok? Ismerős a napi sokszor tíz perc piperézés? Egy copf, fonás sokszor gubanc és életmentő vagy egy olló:)
Smink? Azt már nem is tudom mikor láttam magamon utoljára. Mármint egy normális sminket, nem a kapkodásban és melegben rám kúszott pirosságot pirosító helyett, némi kaja foltot, amit a gyerekek kentek rám...és szerencsére már meglévő tartós, tetovált szemhéjtus. Pillák és rúzs? Minek? Úgyis este csak le kéne törölni.
Aztán ami fontos még. Táskába bepakolás. Az enyém jó nagy, hála egy kedves barátném szorgos keze munkájának. Ebbe mindig van kb minden. Könyv, pelenka, popsitörlő, kaja, csatt, zsepi...és még millió cucc. Megérne egy külön posztot.
Csak megtaláljam. Mert bizony a kulcs is valahol legalul van, hiába keresem a nagy kapkodásban.

De hát három gyerekkel és egy férjjel nem alakul mindig úgy, ahogy eltervezem. Kezdem elengedni a problémát és elengedni a szorongást is! Ha késünk, hát késünk. Ezúton is elnézést kérek attól/azoktól akiktől elkésünk..)
Egyszer, valamikor, valaha majd oda érek a megszokott kedvenc időmben, kicsit hamarabb, mint kéne. Talán. Vagy sem.

*Igen, jól olvastátok. Szorongásos. Én! Alapvetően nyitott, nagy dumás csaj vagyok. Na de nem könnyű ezt a látszatot fenntartani. legszívesebben szürke kisegér lennék és mindig elbújnék. Csakhogy a nagy szám nem teszi lehetővé. Így megtanultam kezelni a félelmet, a hangos beszédet mások előtt, fölszólalni ha kell vagy akár színpadra állni sok ember előtt. Régen annyira izgulós voltam, hogy életem első versmondó versenyén elájultam a második sor után. Ugye nem gondoltátok volna rólam?