Mi van a világgal?

Ez nem könyves blog. De olyanom is van. Onnan ragadnék ki pár gondolatot.

Ráadásul egy könyv és a minap történt szörnyűségekre valahogy reagálnom kell. 

El kell mondanom, mit érzek a döbbeneten, fájdalmon kívül.

"Azt, hogy felnyissa azoknak a szemét, akik nem akarnak látni, hogy kihúzza a dugót azoknak a füléből, akik nem akarnak hallani, hogy gondolatokat ébresszen azokban, akik nem akarnak gondolkodni."

Oriana Fallaci : A harag és a büszkeség

Nagyon is aktuális az írónő mondanivalója. 
A jelenleg folyó terrorizmusról szól. Az iszlám és a keresztények háborújáról. De ez már több annál. Ember harcol ember ellen. Ha harcnak lehet nevezni azt, ahogy Európa térdre kényszerül minden egyes bomba robbanásánál. Azok halnak meg, akik nem tehetnek semmiről.
Vajon meddig tűr még a köznép? Meddig hagyja, hogy folytatódjanak a terrorcselekmények? Érkezzenek az újabbnál újabb beszivárgók? Hogy a nagykutyák csak önmagukkal, a tetszelgéssel, a hibák halmozásával, szavazat vadászattal, a másik fél hibáztatásával legyenek elfoglalva?
Oriana ténylegesen felszólal. Egy harcos amazon, Kiáll az igazáért. Mer ellent mondani. Szembe menni mindenkivel és meri mindezt könyvbe foglalni! Tisztelem érte! 
Ezt megspékeli a hosszabb lélegzetű levelébe saját tapasztalatokkal, tényekkel, feltételezésekkel, élményekkel.
Felszólal a terrorizmus ellen, de az ezt hagyók ellen is! Konkrét személyek, városnevek is a pakliba kerülnek. 
Féltem az írónő életét.

Kicsit zavaros katyvasz a "levél". Érződik, hogy nem könyvnek indult. Hogy a düh beszél az írónőből. Az elkeseredés, a cselekvésképtelenség. Mivel ő író, az egyetlen fegyveréhez nyúl és ír.
Kiírja önmagából az érzéseit, gondolatait, az idegességét, bánatát, féltését...
Egy érzelmi bomba ez a könyv és remélem, legalább akkorát robban, mint Franciaországnál vagy Brüsszelnél. 
Végre tegyen valaki valamit!
Oriana pedig írjon még több könyvet, mert imádom, ahogy ír. Nem foglalkoztatott a káromkodása, a vulgáris kifejezések, a dühe és kifakadásai,  semmi az égadta világon.
Lehet homokba dugni a fejünk, lehet vitába szállni, elfordítani a fejünk, nem tenni semmit, más nézeteket vallani, de a könyvet érdemes elolvasni!
Jegyezzétek meg a nevet, mert érdemes. 
Oriana Fallaci
Egy megmondó ember, egy nagyszerű író, akivel számolni kell.

Nem szeretek a blogon politizálni. Ezután sem fogom. 
De a könyvet akkor is ajánlom figyelmetekbe!

Végre tegyen valaki valamit!

A gyerekeink rettegve fognak felnőni? 

Nem mehetnek ki az utcára anélkül, hogy ne legyen gyomorgörcsöm? 

Ne lehessen szabadon menni Európa szerte? 

Majd ők is burkát fognak viselni?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben.

Mit érezhetett, aki jelen volt egy robbanásnál? 

Vagy akinek a szerettei ott voltak és aggódhatott értük?

Akinek valakije elment ilyen méltatlan körülmények között? 

Vagy aki még küzd, hogy maradhasson?

És ami rohadtul nem érdekel!

Hogy érez a robbantó? Vagy a családja? 

Vagy akik aljasul kitervelték?