Tegnap sétáltam az oviba, mint rendesen minden nap.
Közben néztem a sok szépen illatozó virágot, a színes fákat. Hallgattam a madarak csicsergését.
Aztán elfogott a vágy, hogy mindezt megírjam. Elmeséljem. Elmentsem. Kivonatoljam a jövő korának.
Eszembe jutott a rengeteg disztópikus könyv, ahol teljesen más világban él az ember. Rendszerint növények, állatok nélkül.
Hol a metró légsötétjében, hol egy toronyba zárva, vagy egy nagy járműben.
Él az emberiség, bármilyen körülmények között. Mindent túlél. Mert egy nagy túlélő és mindenhez alkalmazkodik.
De élet az olyan, ahol nem járkálhatsz szabadon? Nem hallod a méhek zümmögését? Egy darab állattal sem találkozol?
Nem nézegetheted a gyönyörűséges növényeket?
Azt hiszem nem élnék a könyveim lapjain...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése