Anyakaland

A kép forrása: http://lajk.startlap.hu/2015/04/26/magyar-anyak-retusalatlan-kepei-ilyen-az-igazi-noi-test-szules-utan/


Állok a nagy tükör előtt a fürdőszobában hajmosáshoz, zuhanyozáshoz készülve. Azok a rohanó,  lopott percek...
Nézem a tükörből visszaköszönő idegent. Határozottan anyuka teste van.
Széles vállak, erős karok, széles csípő, telt mellek, nagy combok, csíkok és felesleges bőr a hason, szarkalábak a szem körül és fekete karikák, bőröndök a szem alatt, rövidebb, fénytelen haj...
Ezt látom. De tudom, hogy minden mögött van valami.
Széles vállak, hogy elbírják a gondok, adódó dolgok súlyát.
Erős karok, hogy elbírjanak mindent és minden csemetét, ha kell naponta több órán át cipelni, ringatni, simogatni, támogatni.
Széles csípő, mely jelzi, hogy szültem. Alkalmas baba és gyermek hordozására. Kell az ölben ringatáshoz, a kendőben hordozáshoz.
Telt mellek. Etetésre alkalmasak. Valakinek a legédesebb a világon, ami belőle jön, táplálja és növeszti.
Vaskos, masszív lábak a napi rengeteg kilométer megtételéhéhez.
Csíkok a hason és megnyúlt bőr, mely emlékeztet arra, amikor még valakit a szívem alatt hordoztam boldogan, aggódón, féltőn, óvón. És emlékeztet az anyukává válás újra, és újra meglévő folyamatára,  a szülésre.
Rövidebb, fénytelen, őszen is akadó hajszálak, amibe boldogan csimpaszkodnak, kacagón frizuráznak.
Szarkalábak a szem környékén emlékeztetve a sok nevetésre, mosolyra, amit a gyerekeim okoznak(férjjel együtt).
Karikák a szem alatt, amik jelzik a fáradságot, kevés alvást, de az éjszakai odabújást, a hívást, mely megnyugtatja és újra álomba ringatja is őket.
Ha kiradírozhatnám egy szempillantás alatt, akkor megtenném? Talán. Mert szeretném visszakapni a nem anyukás testem, saját magam, aki voltam. De ezzel nagyon sok mindentől megfosztanám a múltam is, ami szép volt, jó volt, küzdelmes volt. Így sokkal többet veszítenék, mint nyernék. Fél életet nem lehet eltüntetni egy radírral, egy szikével.
Megbékélni kell vele és tenni a tehető dolgokért.