Satsuma

2018. január 12., péntek

Én és a mozgás




Én és a mozgás. Avagy vissza a kezdetekhez?
Kalandos a mozgás és sport előéletem...
Nagyon kevés dolog van, amit nem próbáltam volna. És amit nem, az is tervben van végül is valamikor. 
De lássuk akkor a körképet.
5 évesen karatézni írattak be a szüleim. Nagyon túlmozgásos, túl beszédes gyerek voltam, így meg is értem a miértjét. Akkor még nem voltak olyan kategóriák, hogy SNI-s vagy bármi hasonló. Pszichológushoz nem szerettem volna járni. Így levezetésnek tökéletes volt. Valahogy még így sem lettem sokkal nyugodtabb, de végül azért tanított némi önfegyelemre, csendre. Egy idő után megszerettem. Még versenyre is mentem. Igaz, végül a karatés pályafutásom befejezését is ennek köszönhetem kb 11 évesen. A térdem megroppantották egy szabálytalan védésnél, ami akkora traumát okozott, hogy többet hét lóval sem tudtak volna elvontatni edzésre sem. Azóta is megérzem mindenféle időjárás változását a térdemmel.
Aztán röplabdáztam egy röpke hónapig kb. Nem volt az én sportom, de a több emberrel való együttműködésre megtanított. 
Úsztam. A víz nem az én közegem. Nyűgös leszek tőle. Na azért a vízbe nem fulladnék bele két kör úszás után talán.
Kézilabdázni kezdtem. Hát nem vagyok egy labda zsonglőr, jobban jártak, hogy onnan is kiszálltam rövid időn belül. Egyszerűen lyukas markú vagyok és hebrencs. Sokszor kiesik minden a kezemből.
Nyaranta fociztam uncsitesóval és a fiús bandával. Megtanított arra, hogy nem kell félni a hangos és nagyobb fiúktól. Ők féltek tőlem, mert inkább a lábukat rúgtam, mint a labdát.
Aztán a nagy szerelmem a latin táncok lett, ha már kicsiként a néptánccsoportba nem vettek föl.
A párjaim jöttek-mentek. Remélem nem az én hibámból. Szerettem. Azóta is szeretem nézni vagy táncolni. Mindegy, hogy keringő vagy cha-cha-cha. A ritmust, a hangulatot szívtam magamba. 
Ezt a sok párcsere miatt váltottam hastáncra, amihez nem kellett fiú. Imádtam. Önbizalom fejlesztő tréning és testudatot ad. Végre egy olyan tánc, ami fiús létemre nőiességgel ruházott föl. Minden lánynak, nőnek fölírnám receptre.



Majd első lánykám megszületését követően valahogy nem éreztem, hogy táncolni szeretnék, közszemlére tenni a testem. Elbújtam inkább. 
Ekkor jött a konditerem, a súlyzók és futógépek világa. Jó volt a közösség. Erősítettük egymást. Minden konditermes edzést kipróbáltam, ahogy a gépeket is. Hogy mire tanított meg? A monotonitás megszeretésére. Hogyan formálom magam a testem. Hiába lébecolok el egy sorozatot. magamért én vagyok a felelős. Ki elől lébecolom el? Magam elől! Közösségbe is merjek tenni magamért valamit. 
Pedig mindenkinél ha szóba jön a konditerem, berezel. 
Mert kinéznek. 
Mert megszólnak. 
Csak vékony, tökéletes testű emberek járnak oda vagy jól kigyúrtak. 
Dehogy is! Mindenki valahol elkezdi. Ez szóbeszéd. Vagy rossz helyre kezdtél el járni. Esetleg rosszul értelmezted. Kifogás. 
Sosem kaptam megjegyzéseket. Még 6 hósan nagy pocakkal a futópadon sétálva is mosolyogtak rajtam, hogy elszánt vagyok, tenni akarok a babám és a magam egészségéért. A súlyzók emelgetésével sincs baj. Nem lettem kigyúrt sosem, csak szálkásabb, izmosabb kicsit. Az izom jó. Nem kell attól sem félni. Nem lötyög, mint a zsír.
Spinning. 10 perc után lefordultam a bicóról. Kívülről olyan könnyűnek néz ki. Csak tekernek, mosolyognak. Hát ja. Nem igazán. 
 Aztán második babám szülését követően sem időm, sem erőm, sem bébiszitterem nem volt. 
Ekkor következett az itthoni zumba, fegyencedzés, saját testsúlyos dolgok...
Szerettem benne, hogy mikor volt 20 perc nyugim, neki kezdtem és megcsináltam gyorsan. Rohamtempóban fogytam, alakultam. De hiányzott a társaság. A testem alakulása jó motiváció volt, de nehéz volt egyedül elkezdeni. Hiányzott a támogatás.
Aztán most a 3. babus megszületése után ott tartok, hogy mindenféle egészségügyi bajom van, mozogni kéne, fogyni kéne. De fáj a hátam, a térdem, a hasam. Nehéz elkezdeni. Mégis érzem, hogy nem olyan a közérzetem, ha nem mozgok. Kell a mozgás. De mit?
Hasizmom kinyílva, sérv kialakulóban, hátam fáj. Így jutottam el a Loveyourbellyhez, ami ezen segít. Ad még más pluszt is. Nemcsak erősíti és bezárja a nyílt hasfalam, hanem izmossá teszi a hasam, kezem, hátam. Akaraterőt ad az újrakezdéshez. Fittebbé tesz.
Elkezdtem az itthoni tornákat is újra. 
Hol box, hol zumba vagy bármi más itthon letölthető torna, minden héten egyszer legalább. Millió kihívás, zóna, youtub csatorna, tv adás van. Csak körül kell nézni.
Mit ad isten, hol találtam magam múlt héten? 
Hát karatén. Kalandos úton persze. Kislányomnak kerestem a foci mellé valamit, ami kicsit növeli az önbizalmát, nem fog félni és jól átmozgatja, megmozgatja, önfegyelemre tanítja. Hát elvittem az évi első karate órájára. Tetszett neki, de megrémült kicsit.  Hangos, sokan vannak, fehér ruhában mint az orvosok. Így anyának is be kellett állnia mellé. 
Úr isten. Itt bohóckodok ennyi évesen, anyukaként. Ki mit fog szólni? Esetlennek érzem magam. Erőtlennek. A fittségem a béka segge alatt van. Kinéznek a gyerekek, a felnőttek meg nem értik, mit akarok. Ki fognak röhögni. Én vagyok az utolsó. mindenki engem néz. nem is emlékszem semmire.
Második óráról jöttem tegnap haza és azt vettem észre, hogy az izomláz mellé adott mást is. Élveztem. Előjöttek a régi emlékek. Majd kiköptem a tüdőm a második kör futás után, de mégis jólesően fáradtam el.  Egy kisfiú is kedvesen oda jött, hogy azt mondja a 3. óra után megszokom majd, könnyebb lesz. Kijavították az egyik kéztartásom. Akkor mégis csak viszonylag jól csinálom? Eszembe jut ez és ez a mozdulat is. Van aki dicsért. Többen mondták, hogy nekik is kellene, csak nehéz elkezdeni. Közben lánykámmal vagyok. Közösen, nagylányosan csinálunk valamit, ami cseppet sem lányos. Ez a közös, cinkos dolgunk lesz. Aztán hamarosan a hugi is csatlakozhat. 
Meg fogja tudni védeni magát. Ha ezért járnom kell, akkor járok. A mai világban fontos ez. Egyre fontosabb.
De lehet magamért is. Szerintetek ez baj? 
Tudjátok mit? Nem érdekel, ki mit szól. Karatézok és pont.
Addig míg jól esik, míg tetszik és pluszt ad.
Mellé meg itthon végzem a szokásost és más mozgást is kipróbálok. Mit ajánlotok még kipróbálni?
Csikung, box, plank, futás, balett, népitánc, jóga, crossfit, rúdtánc, tai chi, funckionális edzés, kettlebell, kangoo, stepaerobic, lovaglás, kerékpározás, bodyart, pilates, pound fit.
Csak a képzelet, a tér és a pénztárca vethet gátat a próbáknak. 
De anya vagyok. Minden meg tudok csinálni, ha akarok!
Az egészségemért, magamért, a jó létemért, a férjemért és gyerekeim miatt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése